Szabadság, 1945. április-június (1. évfolyam, 63-133. szám)

1945-05-23 / 103. szám

Népeledel „A pünkösdi piacról elmaradt az idei kacsa és gyenge csirke“ — olvastuk elszoruló szívvel a Kis Újság híradását. Arra gon­doltunk, hogy íme már a köz­ellátási miniszter úr jóslataiban sem hihetünk, e jóslatok sem változtatták még csirke- és ka­csasültben dúskáló Kánaánná az országot. Még mindig be kell érni az annyira megunt sertés­karajjal és borjúfrikancióval. Szerencsére, ha könnyes szemmel is, de kissé megvigasztalódtunk, mikor megtudtuk, hogy „ellen­ben a cukrászati üzemek meg­kezdték a népszerű cseresznyés­rétes készítését“, így már más. Ha legalább e népszerű eledellel jóllakhatik, Budapest népe, ez némi kárpótlást nyújt az elma­radt rántottcsirkéért. Mossák a szerecsent Egyre gyakoribb tünet egyes újságokban a szerecsenmosdatás. Legutóbb az egyik délutáni lap pünkösdi cikkírója „jellemzőn­ek tartja az emberi természetre”, hogy a nyilaskorszakról beszélve, „jófor­mán csakis bűnösök­ről és megkín­­zottakról, hóhérokról és meggyil­kolt áldozatokról van szó”, holott vannak és voltak „testületek”, me­lyek „az üldözöttek segítségére siettek”. A cikkíró hamis beállítá­sában az ellenforradalom évtizedei­nek rendőrsége az emberiesség, a humanizmus képviselőjévé válik. A dolgozók emlékezőtehetsége azon­ban nem olyan kurta, mint a cikk­író síró, nem botlik el a nyilas rém­­uralom hullahegyeiben. S nem tartja véletlennek, ha valakinek az emlékezőtehetsége csak a közel­múlt bűneiig ér el. Nemrégen ol­vashattuk, hogy Heim Péter főnöke és cinkostársa, Sombor-Schweinit­­zer, az ellentoldási mozgalom egyik szervezője volt. Várjuk, mikor ol­vashatjuk majd ugyanezt Hetényi­­ről, a KEOK-ról és — mert hiszünk e cikkírók logikus go­ndolatmeneté­­ben — Bethlenről és Gömbös Gyu­láról ! Még egy szem e logikus gon­dolatláncban és megtudhatjuk, hogy a nyilas rémuralmat megelőző időkben is demokrácia volt Ma­gyarországon. Hát nem, cikkíró urak, a Szálasi-uralom nem holmi közjáték volt két demokrácia kö­­zött, hanem természetes következ­ménye annak a 25 esztendőnek, mely elsősorban a Schweinitzerek és Hetényik rendőrségére építette hatalmát. A szerecsen szerecsen, a reakció reakció marad, ha még oly hévvel mosdatják is őket. Meskó után Gáspár A Meskó Zoltán után most Gáspár Jenőre is „lesújtott“ a népítélet, s a nyilas korszak főbűnösei egyre több bizakodással láthatják, hogy nem ököllel sújtott a kéz, hanem inkább simogatott. Mint az oly ért­hető felháborodást keltő Meskó­­itélet után, most is meg kell kér­dezni: a népbiróság nagyobb bű­nösöknek tartaná a megfontolt uszítással elvadított pribékeket, mint felbujtó gazdáikat? Hát nem azok a főbűnösök, akik parlament­­ben, gyűlések szószékein, sajtóban nevelték gyilkossá híveiket ? Ezt nem tudjuk elképzelni s éppen ez­ért értetlenül állunk az ország né­vvel együtt az ilyen ítéletek előtt, melyek csupán a még ítélet előtt álló országrontók szívét tölthetik el bizakodással... Ih­aj, csuhaj. — u­jjonganak — megyünk a Népbíró­­ság elé... ________ ­­ 1. évfolyam, 103. szám 1945 május 23. szerda * DEMOKRATIKUS NAPILAP SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: BARCS SÁNDOR, DARVAS JÓZSEF, GÁBOR ANDOR, ZILAHY LAJOS Rendkívüli minisztertanácsot tart ma a kormány Szerdán a kora délutáni órákban í­télek­ kötelezettségekkel ka­pcsol a kormány tagjai rendkívüli f latos fontos kérdések szerepelnek, minisztertanácsra ültek össze. A­z Értesülésünk szerint több más minisztertanács napirendjén jóvá* * probléma között egyes külföldi valuták árfolyamáról is tár*­gyalnak. A szokásos heti minisztertanács pénteken délután lesz. Csütörtök délelőtt pártközi konferenciát tar*­tanak a miniszterelnökségen, ame* lyeken a sajtó külügyi vonatko­­zású állásfoglalásairól tárgyalnak. Magyarország a legnagyobb örömmel fogadja Románia baláli jobbját Gyöngyösi János külügyminiszter a magyar-román viszonyról A Független Kisgazdapárt pün­kösdhétfőjén két békásmegyei köz­ségben Gyomén és Endrődön tar­tott gyűlést. Az endrődi gyűlésen felszólalt Gyöngyösi János külügy­miniszter is, aki beszédében rész­letesen foglalkozott a hadifoglyok ügyével, majd Groza Péternek, a demokratikus román nemzeti kor­mány miniszterelnökének a Nép­szava munkatársa előtt tett leg­frissebb nyilatkozatáról szólt. Ki­emelte, hogy Groza miniszterelnök­nek nem ez az első jóbaráti és a Magyarországgal való szívélyes vi­szonyra, sőt együttműködésre fel­hívó megnyilatkozása. A külügy­miniszter ezután így folytatta: — Azt mondja ebben a nyilat­kozatában a román miniszterelnök: ,,Végleges megbékülést akarunk teremteni Románia és Magyaror­szág között. Nemcsak barátságról, de együttműködésről is van szó”. Majd ezzel a költői képben meg­fogalmazott mondattal folytatja: „Erdély, ahol a románság és a magyarság sok-sok évszázad óta él, ez az Erdély számunkra nem lehet fal, hanem csak híd Magyarország felé”. Groza miniszterelnök a maga elgondolását határozott formában körvonalazza, amikor arról beszél, hogy a két ország közt létre kell hozni a vámuniót, meg kell szün­tetni az útlevélkényszert, hogy — amint ő mondja — a budapesti, vagy miskolci­­szabómester a lá­nyát, aki Désén, vagy Sepsiszent­­györgyön ment férjhez egy román vasutashoz, akkor látogassa meg, amikor akarja. Grosu miniszterel­nök le akarja bontani a vámtari­fákból, útlevelekből és cenzúrából­­épített határfalakat. Hangsúlyozta Gyöngyösi külügy­miniszter, hogy a ma­gyar kormány azt a baráti kezet, amelyet Románia miniszterelnöke felénk nyújt, nem­csak szívesen fogadja, de nehezen és türelmetlenül várja a pillanatot, amikor őszinte és igaz magyar ba­rátsággal meg is szoríthatja. Rá­mutatott arra, hogy a Duna­ meden­­ce államai saját kárukon érezhetik, milyen erkölcsi és anyagi romlás­hoz vezetett az egymásra utalt dunai népek egymással való vetél­kedése és gyűlölködése, ahelyett, hogy a közös belső és külső ellen­ség ellen fordultak volna. Annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a dunai államok megbékélé­sére és együttműk­ödésére irányuló törekvés mindig támogatásra talál a Szovjetuniónál, amelynek nagy vezére Sztálin, a kimagasló állam­férfiú, az önálló szabad nemzetek legpéldásabb együttélését és együtt­működését teremtette meg a szövet­séges szocialista köztársaságokban. Csütörtökön életbe lép az ötszázalékos városi forgalmiadó A Szabadság már jelentette a napokban, hogy Vas Zoltán pol­gármester a főváros pénzügyi egyensúlyának helyreállítása céljából bevezeti Budapest te­rületén az 5 százalékos általános városi forgalmiadót. Az ilyen irányú rendelet csütörtökön életbe lép. A forgalmiadóval kapcsolatban illetékes helyről a következő tájékoztatást kaptuk: — Az általános városi for­galmiadót úgyszólván minden üzletkötés után fizetni kell. Kulcsa öt százalék és bélyeggel, vagy számolólappal kell leróni. Bélyeggel azok róják le, akik könyveket vezetnek, számolólap­pal azok, akik nem vezetnek könyveket. A bélyegek és a szá­molólapok előállítása folyamat­ban van. Addig is, amíg a bé­lyegek és a számolólapok for­galomba kerülnek, a felek a ke­rületi elöljáróságokon, az iroda­vezetőknél, városi bélyegeket vásárolhatnak és azzal róhatják le a forgalmi adót. Az adóható­ságok átmenetileg kötelesek ezt elfogadni.­­ Az adó lerovását a polgár­­mester a legszigorúbban ellen­őrzi. Ellenőrzik az utcai árusí­tást, a piaci árusokat, külön helyszínre küldött ellenőrök vizs­gálják felül az üzleteket és a telepeket, a könyvvezetésre kö­telezett vállalatokat pedig könyvszakértők. Az esetleges visszaéléseket az iparengedély megvonásá­val, internálással büntetik. Budapest élni akaró, jóérzésű népe eddig is segítette a várost az újjáépítés munkájában, mert tudta, hogy saját magáért hoz átmeneti áldozatot. Ezt a segít­séget a polgármester a jövőben is kéri, sőt elvárja, mert szükség van rá a további feladatok tel­jesítéséhez. Hogy többet ne is említsünk: a városháza csak a tisztviselők fizetésével 140 millió pengő hátralékban van. Vas Zoltán üres kasszát vett át. Ugyanakkor hatalmas összegek­re rúgó beruházásokról van szó, hogy a városépítő program ne késlekedjék az anyagi fedezet hiánya miatt. Már befejezés előtt állanak az ideiglenes Duna-hidak tervező munkái, rövidesen megkezdik a hi­dak építését, többek között a Ferenc József­­hidat olyan állapotba kívánja hozni a polgármester, hogy a villamosközlekedésnek Pest és Buda között ne lehessen akadá­lya. A csatornázási és útépítési munkák is jelentős összegeket követelnek a városházi admi­nisztrációtól, mely az ötszázalé­kos forgalmi adóval előreveti árnyékát a nagy célnak: teljes autonómiát Budapestnek, hogy pénzügyi téren is a maga ura lehessen! ság sok helyen elrejtette a készlas teit. A Saar- és Rajnavidék hely­zete a legjobb. A tifuszesetek elég gyakoriak és a járványok megaka-,­­ályozása egyik legfontosabb jel.* Basch Ferencet Magyarországon vonják felelősségre London, május 23. Azzal a hírrel kapcsolatban hogy Basch Ferencet, a magyarországi volks­­bundista vezért Ausztriában el­fogták, a londoni rádió megálla­pította, hogy Basch Ferencet mint háborús bűnöst Magyaror­szágon vonják majd felelősségre. (31 TI.) Szíria és Libanon kormánya kö­zölte a francia kormánnyal, hogy megszakítja a két ország között lévő­­ tárgyalásokat, mert Francia­­ország csapatokat tett partra Szí­riában. A francia kormány nyilat­kozatában közölte, hogy a csapa­tok partraszállása nem ellenséges cselekedett, hanem Franciaország­nak szüksége van közbeeső támasz­pontra csapatainak Távolkeletre való szállításához, másrészt Fran­ciaországnak nemcsak joga, hanem kötelessége Szíria és Libanon rend­jét megfelelő erőkkel biztosítani. Szírián kívül több politikai állás­­foglalás hangzott el a francia intéz­kedésekkel szemben. Kormányátalakítást követelnek a francia baloldali pártok Párisból jelentik, hogy a fran­cia nemzeti ellenállási tanács keddi ülésén határozatot hozott, melyben követelte a kormány sürgős átalakítását. Az elégület­­lenség a kormány gazdasági po­litikájával nagyobb, mint va­laha. A ruha és élelmiszer csak a zugpiac megközelíthetelenül magas árain szerezhető be, per­sze, csak kivételesen jó keresetű rétegek számára. A francia kor­­mány megtiltotta az árak és a bérek emelését, ami természete­sen csak a bérek emelésénél ér­vényesült és ami súlyos összeüt­közést idézett elő a kormány és a szakszervezetek között. Megszüntették a leningrádi emlékművek álcázását Németország közigazgatását a szövetséges katonai főtanács veszi át Leningrád emlékműveinek leg­nagyobb részét a háború első nap­jaitól kezdve beburkolták, vagy megfelelően álcázták. Most eltávo­lították a védőburkolatot a finn pályaudvar közelében álló jól ismert Lenin-emlékműről és­­ Péter bronz lovasszobráról is. Május 1-én le­vették a tengsamagyi épület ara­nyozott csúcsát védő burkolatot és szabaddá tették a Szent Miklós székesegyház kupoláját is. Londonból hivatalosan közlik, hogy brit részről a szövetséges ta­nács vezetőségébe Montgomery tá­bornagyot delegálták, ő lesz egy­ben a Németországban állomásozó brit csapatok főparancsnoka is. A szovjet parancsnokság jelenti, hogy Berlin minden épkézláb lakását mozgósította romeltakarításra. Kö­telezik ezenkívül a berlinieket az élelmiszerüzletek, színházak, mozik, villanytelepek és gyárak helyreállí­tására is. Ezeknek egy része már működik. A 75 milliós német nép közigazgatásának megszervezése sú­lyos feladat. A náci rendőrséget le­váltják és polgárőrség tartja fenn a rendet. A szövetségesek minden tizenkét éven felüli férfit személy­azonossági lappal láttak el és fel­vették az ujjlenyomatát, így kerí­­tik kézre a szökevényeket. Az élel­mezés és a mezőgazdaság kérdése nem okoz annyi gondot. A paraszt.

Next