Szabadság, 1900. június (27. évfolyam, 125-148. szám)
1900-06-01 / 125. szám
XXVII. évfolyam Előfizetési feltételek: Szétküldéssel Helyben: Korona Negyedévre 6.— Félévre 12.— Egész évre 24.— Vidékre postára!: Korona Negyedévre 7.— Félévre 14.— Egész. évre 28.— Kiadóhivatal: Kossuth Lajos-utcáOj (Biharmegyei takarékpénztári épület), hova a hirdetések és az előfizetés-dijak küldendők. Egyes szám ára 10 fillér. Nagyvárad, péntek, 1900. junius 1. POLITIKAI NAPILAP. A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE. 125-ik szám. Hirdetések dija: 6 hasábos petitsorért egyszer 12 fillér. Háromszor és többször — — 8 fillér. Nyilttér 4 hasábos petitsorért 40 fillér. Bélyegdij minden hirdetés és nyilttérért — — — — 60 fillér. Reklaxn soronként — — — 2 kor Szerkestési Iroda : Kossuth Lajns utcza (Biharmegye takarékpénztári épület). Kéziratok vissza nem küldetnek. Főszerkesztő: SZÚNYOGH SZABOLCS. Felelős szerkesztő : HEGYESI MÁRTON. Laptulajdonos: LASZKY ÁRMIN. Szabadelvűség-e vagy hierarchia ? május 31. Az új választások küszöbén rendesen felmerülnek a politikai láthatáron a zivatar és vésztjósó sötét felhők különböző jóslások és kombinácziók alakjában. A »jobb félni, mint megijedni a régi magyar közmondás elvénél fogva, nem térünk ki eme politikai jóslatoknak és kombináczióknak, hanem bátran szembeszállván az ellenségnek, vizsgáljuk a helyzetet vajjon tényleg fenyegeti e veszély a mi politikai szabadelvűségünket ? Tényleg aláássa e annak fundamentumát a hierarchia a klerkalizmus, a néppárt ? Ha végigtekintünk történelmünk majdnem ezer éves eseményein, azt tapasztaljuk, hogy Első vagyis Szent Istvántól a legutóbb lezajlott egyházpolitikai törvények életbeléptetéséig, a szabadelvűség folyton folyvást harczot űzött a hierarchiával, az egyházi hatalom a világival. De ugyanazon — a történelem csalhatatlan tényeinek lapjain — azt is látjuk, hogy a világi hatalom, a szabadelvűség mindig győzött a hierarchikus törekvések fölött, mert Magyarországot másként, mint tisztán szabadelvű politikai államot nem lehet képzelni, sőt mondhatnék: másként, mint a hamisítatlan liberalizmus alapján, meg nem tarthatta volna hazánk pozíczióját annyi sok viszontagság közepette. Mikor Első István az ország tanácsába belevonta a főpapságot, a főnemesség tüstént tiltakozott az ellen, m rt a hatalomnak megosztását látta benne. Ugyancsak felberzenkedett a főnemesség, midőn az egyház befolyása következtében a vérszerződésben megállapított trónöröklés meg másíttatott és idegen herczeg került a magyar trónra Mennyire keseríthette az meg a főnemességet és közvéleményt, ha az annyira szeretett jó fejedelem ellen gyilkost emeltek ! Béla, Salamon, Géza és László királyok alatt nőttön-nőtt az egyház befolyása a világi hatalomra. Könyves Kálmán önálló, szilárd jellemű uralkodó volt, aki a saját lábán akart járni, kissé megnyesegette a hierarchia túlterpeszkedő szárnyait. Imre és Jeruzsálemi Endre alatt ismét csökken a világi hatalom és ép oly mértékben emelkedik az egyházé. Általános szabályként állíthatjuk fel azt a tényt, hogy minél gyengébb kézben volt a kormány gyeplője, annál jobban hatalmaskodott a hierarchia. A szerencsétlen tatárjárás közelebb hozta az egyházat a nemességhez. A közös baj, a közös czél kiegyenlíti az egyenetlenkedést és viszályt: úgy az egyház, mint az arisztokráczia sietett az ország mély, halálos sebét behegeszteni. Kihalván az Árpád-ház főörököse, az egyház ismét beleártotta magát az ország ügyeiben és érvényesíteni akarta befolyását Nápolyi Róbert Károly megválasztásáról. De a pápai követ kudarczot vallott volna és majdnem meghiúsul az egész királyválasztás, ha újból törvénybe nem igtatják azt, hogy Róbert Károly nem azért választják királynak, mivel a pápa parancsolja, hanem »quia placet«, mivel az tetszik a nemzetnek. Nagy Lajos a pápa ellenére siet Nápolyba és megbünteti öccse gyilkosait. Durazzói Kis Károllyal kudarczot vall az egyház. Itt-ott intrikál még a királyválasztásoknál az egyház és gyakorolja befolyását, de állandósítani soha se tudja azt; az ország nagyjai nem engedik azt. Mátyás király vasmarka határt szab az egyház túlkapásának. A mohácsi vész, a trónvillongások, a török hódoltság ismét meglazítja a világi hatalom kapcsait, mire felülkerekednék az egyház, ha a reformáczió nem adna neki elég munkát. Ámde a bécsi békétől a szatmári békekötésig az egyháznak elég dolga volt a reformáczióval. Itt is a liberalizmus győzött ! Második József egyszer» és mindenkorra le akart számolni az egyházi ügyekkel, kizárólag a templomra akarván azt szorítani. Ámde intézkedései a törvénytelenség bélyegét hordván magán, a nemzet még a jót is visszautasította tőle. A franczia forradalom eseményei kissé gondolkozóvá tették az egyházat és óvatosságra intették azt. A 48 as események összeforrasztották az egyházat a nemzettel : mindkét tényező harczolt a szabadságért. A bölcs uralkodóvá kibékülvén a nemzettel, helyreállott a tartós béke, melynek áldásos körében virágzik e haza Az ipar, kereskedelem, tudomány és művészet egyre fejlődvén, mi természetesebb, hogy az egész Európát átlengett szabadelvűség hazánkat sem kerülhette ki és létrejött a TÁRCZA. Premiere. A „Saturnus-asztal“ novelláiból. Irta: Pásztor József. A „Szerelem törvényei“, mint az alpesi lavina, feltartózhatatlanul rohant lefelé abba a szomorú mélységbe, mely elnyeli az ifjú szerző verejtékeit, a lelkesedés gyönyöreit s a tantiémekbe vetett birodalom reményteljes érzetét: elnyeli s befödi a reáhulló közöny, a szatírával tele napirendretérés és a jótékony feledés. A fiatal szerző állig feketében, fehér nyakkendősen állott a színpadon s jóformán azt sem tudta mi történik körülötte. A drámai szende pajkosan kínálta meg egy szem bonbonnal, azt szopogatta, de bizonnyal nem tudta, hogy milyen ize van a czikornak; egy darab pecsétviaszt talán épp oly jóízűen szopogatott volna. Az ablakok ki- és bejártak a színpadon, gépiesen ment minden, éppen úgy, mint a próbákon; a szerző már annyira beleélte magát minden szerepbe, a darab cselekményébe s a dialógokba, hogy úgy érezte magát ebben a környezetben, mintha az atyafiság körében lett volna; mintha X báró — ki szebbnél-szebb mondatokban öntötte ki érzelmeit Y herczegnő előtt — együtt pikkolózott volna vele mindennap a Saturnus kávéházban s mintha Y herczegnö lett volna azon „Innominota“, kihez ábrándos verseit írja s kiről elmereng holdfényes éjszakákon A nézőtér fölött az unalom terjesztette szerteszét szürke szárnyait. Egy ur monológizált megint a színen, az a bizonyos ur, aki mindég előjött, amikor nélküle ijesztő csend és némaság honolt volna a színen Különben jó nevelésben részesült, úgy beszélt, mint aki Herbert Spenczerrel komaságban van, Ibsentől frakkot kérhet kölcsön ; a földszint és páholyok habitueinek ijesztő igazságokat dobált oda, melyeket azok nem igen látszottak komolyan venni. A kis vörös bárónő olyan hangosan nevetett az egyik páholyban, hogy a földszintről egy csomó fej fordult feléje. A bárónő megharapta egy piczit az alsó ajakát, azután a legyezője mellől odasúgta a mellette álló diplomata formájú urnak : — Ez az úr azt hiszi, hogy ő Hamlet. — Uruguayban már lelőtték volna azóta — szólt a diplomata. A földszinten egy jól táplált rózsásarczu asszonyság mellett egy hasonló termetű és jele 1legű ur roppant izgatott volt. Kivette a zsebkendőjét, megtörülte a homlokát, fészkelődött a székén s a kalapját minduntalan a földre ejtette, végre az asszonysághoz fordult, aki a színpadra nézett, látszólagos érdeklődéssel — Lizácskám, Lizácskám — susogta az úr — egy kicsit kimegyek, roppant hőség van . . . téged érdekel a darab ? Az asszonyság felrezzent. — A darab ... oh nem, csak arra gondoltam, vájjon betakarta-e a Kati a kis Ferikét, mostanában olyan nyugtalan éjjel. — Vagy úgy ? Jövök azonnal. — Ne igyál sok sört, fiacskám. A földszint egyik pontján volt a legnagyobb érdeklődés a darab iránt. Maros Gyula fiatal író ült ott, a szerzőnek barátja és versenytársa. Idegesen babrált az ujjaival, az egyik lábát a másikra rakta, majd levette s egy-egy jelentősebb mondás önkénytelenül is előnyúlt karjaival a levegőbe, mintha le akarta volna rántani valamelyik szereplőt a színről. A fejét csóválta s a mellette ülő baljóslatú arczu úrhoz fordult, aki a mellény gombjait számlálgatta, talán tizedszer. — Mit csinál ez az ember ? A darab megbukik, megbukik menthetetlenül! A baljóslatú ur arczán szatirikus mosoly vonult végig, amelyet Ü0 év óta nagy becsben tartanak az egésr világon. Az utolsó kiállításon egyedül tiszteltetett meg a nagy milleniumi éremmel és egyedül egy legmagasabb kitüntetéssel. A Ferencz József keserűvizet mindenütt árusítják.