Szabadság, 1902. április (29. évfolyam, 78-102. szám)
1902-04-02 / 78. szám
XXIX. évfolyam. Előftmetési feltételek: SíéthOMésaei mij* s»;; £ oroa* ajtsarRéérs*« 6,— mér^ia.~ évre jf4-Kiadó-hivatal: SUumatk Lojoo atcftt, (Bibaraiegrei 8ak«rékpé«*fc £ ri pisiét), hova a hirdetések és a «!9flr«tés-dijftk küldendők. Msxyoin számára 10 fillér Vidékre postázul: Koron* Negyedévre 7.— Félévre 14.— Egész évre *48.— Nagyvárad, szerda, 1902. április 2. POLITIKAI NAPILAP. A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE. 78-ik szám. JS ■ i dejének dija : ti bftfáb 08 filllérért egyszer 52 fillér Háromszor és többször — — 8 fillér. Nyílttér 3 hasábos pontsorért 40 fillér Apró hirdetésben minden szó 4 fillér. vastagbetűkkel — — — 8 fillér. Reelt.!« sőronként — — 2 kor. Szerkesztési iroda: Kossuth Lajos utcza (Biharmegye takarékpénztári épület.) Kéziratok vissza nem küldetnek. Főszerkesztő : SZIMNYOGH SZABOLCS. Felelős szerkesztő : HEGYESI MÁRTON. Laptulajdonos : LASZKY ÁRMIN. Humanizmus az igazságszolgáltatásban. — április 1. Az egyes lapokban téves és helytelen tudósítások jelentek meg a végrehajtási törvény készülő novellájának egyes rendelkezéseiről, miért is szükségesnek tartjuk illetékes helyről vett adatok alapján, ennek a nagyjelentőségű novellának főbb intézkedéseit ismertetni, amennyiben azok nyitásszámba vehetők. Az egész novella egyik fő célja, hogy a hitelező érdekeinek megóvása mellett megakadályozza azt, hogy a célhoz, amúgy sem vezető árverések megtartásával az adóst anyagilag és erkölcsileg tönkretegyék, annak exisztenciáját megsemmisítsék. Az ilyen árverések csak arra valók, hogy a perköltséget szaporítsák és az úgynevezett árverési hiénák zsákmányául essék egyes családok egész vagyona néhány száz korona tartozás miatt. Ezen humánus, emberséges célból kiindulva, a következő nevezetes újítások foglaltatnak a novellában, úgymint : I. Úgy az ingó, mint az ingatlan dolgok tekintetében a végrehajtás alól kivett tárgyak körét az új novella az eddiginél jóval messzebb kiterjeszti. Úgy, hogy a régi szokás-mondás, hogy a „feje alól a párnát is elviszik“, — már ezután csak a mesék országába fog tartozni. II. Bizonyára minden jó érzésű ember megnyugvással és örömmel fogja venni az uj törvénynek azt a valóban emberséges intézkedését, hogy olyan helyiségben és olyan családban, hol halott van, életveszélyes beteg vagy gyermekágyas na fekszik, sem végrehajtást, sem árverést foganatosítani nem szabad. Ez az intézkedés a magyar törvényelőkészítők dicséretére legyen mondva, először lesz kodifikálva nálunk. De egyszersmind szigorú intézkedések történnek arra nézve is, hogy a törvénynek ezen valóban humánus intézkedéseit visszaélésekre ki ne használják. II igen fontosak az új törvény rendelkezései úgy az ingóknak és ingatlanbirtokoknak az árverésen való elkótyavetyélésének megakadályozása céljából, így az ingatlanra nézve megállapittatik a legkisebb ajánlat, az értékminimum, amelyen alul semmi szin alatt sem szabad eladni a fekvő jószágot. Az eddigi szokás, hogy »becsáron alul is a legtöbbet igérő«nek eladatik, ki lesz küszöbölve. Valamint az ingatlanok árverése körül oly intézkedést is felvesznek a novellába, melyek ki fogják zárni annak lehetőségét, hogy vagyontalan emberek, tisztán spekuláció céljából, a csekély bánatpénz kockáztatása mellett, egyrészt a hitelezők kijátszása céljából, megvegyék az ingatlant. Aztán a hátralékos vételért ki nem fizetvén, másrészről folyton új árverést tűzzenek ki az ingatlanra, melyek ekként sikerre soha sem vezetnek, de a folytonos költségek és kamatok az ingatlan értékét felemésztik, a hitelezők pedig pénzükhöz jutni nem tudnak. Az ingatlanok árverésére nézve igen fontos njitás a mostani végrehajtási törvény 156 §-ának a közös fekvő birtok árverésére vonatkozó intézkedéseinek megszüntetése. Ez a 156. szakasz igen sok visszaélésre adott okot. Különösen a falusi kisbirtokokat ezen az alapon igen könnyen el lehetett kótyavetyélni. Például megosztozkodtak a testvérek atyjuk földjén egyenlő arányban. Most valaki éhes lett erre a birtokra, de tisztességes uton nem tudott ahhoz jutni. Most nem tett egyebet, mint valami bizalmas emberével megvetette egyik testvér örökrészét. Ez ellen a »s rohmann« ellen azután árverést kért a legkedvezőbb időben. Mivel az eddigi törvény szerint az egész birtok, az egész osztatlan jószágtest árverés alá került, az élelmes árverező potom áron a kérdéses birtokba ülhetett Ezek az úgy nevezett »ruthén-kisajátítások« most meg lesznek szüntetve, amennyiben a közös tulajdonnak csak azt a hányadát szabad eladni árverésen, amely az adós tulajdoni részét képezi. Igen fontos intézkedése az új törvénytervezetnek a bánatpénz behozatala az ingó tárgyak árverésénél. Ezzel is az elkótyavetyélést nagy mértékben megakadályozzák. Különben Plósz Sándor ar igazságügyi miniszter körrendeletet intézett a bíróságokhoz, hogy addig is, amíg a novellából törvény lesz, ügyeljenek arra, hogy a végrehajtások és árverések körüli visszaélések és károsításoknak elejét vegyék. Ezen kívül a visszaélési eseteket jelentsék be, hogy esetleg azokat figyelembe vehessék az uj törvény előkészítésénél. IV. Az árverési és végrehajtási költségek apasztása is egyik célja a novellának. E célból eltörlik a külön kiegészítési végrehajtási kérvényeket, amelyek után díjat állapítottak meg a bíróságok. A végrehajtási kérvények bélyege és költsége igen érzékenyen sújtotta az adósokat. Most a végrehajtási kérvények megszűnnek, hanem a bíróság a jogerős ité. fenyeséri zöld legelőn . . . Fényeséri zöld legelőn Sárgul a fű, szárad, Az uraság juha rajta Nem sokáig járhat. Más határra kell terelni, A falutól távol, A juhásznak el kell válni Szőke babájától. A harsányi határ alatt Legel már a nyája, Furulyája szava mellett A babáját várja. Késik a lány, nem jön a lány, Messzi van ez néki Ki-ki menni a határból — Az anyja is félti. Fényeséri nagy legelő A füvet kihajtja, Az uraság parancsából Ménes legel rajta. Fiatal a csikós bojtár, Fiatal a vére, Nem hiába kerül a lány A falu nyelvére. A harsányi határ alatt Szomorú, az élet, Hogy a leány ilyen hamar Szeretőt cserélhet A nyár után a vén csacsi Magánosan ballag, Puli kutya búslakodik. A furulya hallgat. Bölöny József, Komédiások. Irta: Horváth Emil dr. — Ez a világ tulajdonképen egy szinpad. Nem emlékszem, de lehet, hogy olvastam már valahol ezt a hasonlatot. Ám az mindegy: az igazság akárhány köntösbe öltöztessük is, mégis egy és igaz marad. Csakhogy amíg az igazi színpadon, aki játszik, tudja, hogy csak játszik s ha egyszer kikerült a lenge vászonfalak festetlen oldalára s az ügyelő becsapja utána a keskeny ajtót, talán maga is nevet a felett, amiket előbb eljátszott, addig mi csak nagyon ritkán s rendesen a leggyengébb szerepekben vesszük észre, hogy voltaképen komédiázunk s önmagunk felett nevetni — ha még olyan nevetségesek voltunk is — vajmi ritkán jut eszünkbe. Körülbelül ez volt a bevezetése annak a históriának, a melyet én leírandó vagyok. Voltaképen csak a toll s a kéz az enyém, mely mindezt leírja, de a többi mástól ered. A históriát magát megcsinálta az élet, a véletlen az okozatosság törvénye, vagy nevezzük bárminek, a formáján pedig mit sem változtattam, úgy maradt, ahogy elmondta nekem az öreg, mogorva embergyülölő egy szomorú eszi délután nem sokkal azelőtt, hogy végkép elköltözött innen oda, hol talán nem lesz kit gyűlölnie. I. — Sándor Mihály, de Sándorfalva, körülbelől 26 éves lehetett, mikor elvette valami távoli atyjafiának, Fejérdy Pálnak a leányát, Jolánt. — Nehogy azt higyje öcsém, hogy én a magam históriáját mondogatom el, annál csak több eszem volt mindég. Mikor megtörtént az esküvő s a fiatal pár felszállt a szekérre, mely uj otthonába, Sándorfalvára volt szállitandó, valaki a hátramaradó násznép közül elkiáltotta magát nagy duvajkodó jókedvvel, hogy: — Jó mulatást. A mire a körül álló fiuk tettek is nehány csípős megjegyzést, de aztán bementek a szobába s mintha mi sem történt volna, elkezdték a murit. Legtöbbet ivott s a legjobban duhajkodott Simon Elek. Már jó nyakban voltak a fiuk, mikor egyiknek ez a fura gondolata támadt, hogy most beszélni illenék. Fel is állott s nagy emfázissal a boros ember szokása szerint nekizengett: Tisztelt emberek! Hárman egyszerre húzták le, hogy a kemény diófaszék megrecsegett alatta a mint rázökkent. Simon Eleknek megcsillant a szeme. A bor dolgozott-e benne erősebben vagy valami buta, gondatlan ösztön, — ki tudná.