Szakszervezeti Szemle, 1988 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám
Sportpályák, teniszpályák, vízi sportoláshoz különböző eszközök használhatók az országos áraknál alacsonyabb térítési díj ellenében. A felmérések adatai szerint a beutaltak 67,5 százaléka veszi igénybe a könyvtárat, 63 százalékuk hoz magával könyvet. Ebből egyértelműen arra lehet következtetni, hogy az emberek az üdülés időtartama alatt igénylik a szórakozást, kikapcsolódást, olvasást, amire — valószínűleg a folyamatos munka, esetleg túlmunka, gmk-zás miatt — erre az év nagy részében nemigen jut idő. Mindezek a tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy a szolgáltatások szélesíthetők a SZOT-on kívüli üdülőszervezetekben, s többek között ennek alapján rendezhetőek lennének a vendéglátóhelyek típus- és osztálybasorolási kritériumai. Jelenleg ugyanis a szálláshelyeket a munkáltatók — minősítő rendszer híján — spontán módon sorolják be üdülőnek, kisegítő üdülési létesítménynek vagy hétvégi pihenőnek. A szolgáltatások ára egységesen szembeállítható a ráfordításokkal és az adott kedvezménnyel. Ez a gyakorlat jelenleg csak a SZOT-üdülőknél és turistaházaknál áll fenn. Ez általánossá tehető. Egységes elvek szerint szabályozható a vendéglátó intézmények kategóriába sorolása, az épület állaga, külső megjelenése, műszaki felszereltsége, annak mindenkori állapota, nyújtott szolgáltatása szerint. A mai társadalmi igényeknek megfelelően differenciáltabb kínálatot kell biztosítani és ehhez kell méretezni a fizetőképes kereslet alapján a fizetendő térítési díjakat, igazodva a mindenkori kereslethez, miként ezt a SZOT-üdülőkben teszik, például alacsonyabban állapítva meg a díjakat az elő- és utóidényben. Az igénykielégítést az is befolyásolja, hogy az üdülők egy része egész éven át üzemeltethető, más része csak időszakosan — lényegében nyáron — használható. Ma még a szakszervezeti üdülőknek kevesebb mint negyede képes egész évein át üzemelni. A vállalati, szövetkezeti üdülőknél ez az arány messze elmarad a szakszervezeti üdülőktől. A hosszabb időtartamú üdülés az egészségmegőrzés szempontjából is fontos. Orvosok véleményéből ugyanis tudjuk, hogy a szervezet rekreációjához (az elhasználódott munkaerő visszaszerzéséhez, a fizikai és szellemi erők megújításához) legalább 14 napos folyamatos pihenésre, kikapcsolódásra van szükség. (Az alapszabadság kétharmados összefüggő igénybevételét is ezért javasolják az állami szervek a munkáltatónak.) Az Országos Piackutató Intézet 1986. évi felmérése szerint a dolgozók az átlagosan 21 nap szabadságukból mindössze 6 napot szántak pihenésre, 9 és fél napot munkával töltöttek és 5 és fél napot pedig különböző ügyintézésekkel. Ugyanakkor a SZOT-beutaltak döntő többsége két hetet pihent. Így a SZOT vendégeinél az üdülés rendkívül nagy szerepet játszik az egészségmegőrzésben és feltehető, hogy a kedvezményes beutaltak kevesebb napot töltenek táppénzes állományban, kórházban, mint azok, akik nem vesznek részt kéthetes üdülésben. Célszerű lenne, ha a szállodai díjak az igénybe vett napok mértékétől függően is differenciálódnának. A szakszervezeti beutalójegyeknek így is közel 3 százaléka gazdátlanul marad. Nagyobb mennyiségben marad meg az elő- és utóidényre, vagy komfort nélküli üdülőkbe szóló beutalójegy, de sajnos találhatók közöttük első osztályú üdülőbe vagy külföldre szóló jegyek is. El lehet érni, hogy ne maradjanak felhasználatlanul beutalójegyek. Ehhez arra lenne szükség, hogy a jelenleg érvényben levő beutalási rendszer menetében kellő időben felfedezhető legyen a gazda nélkül maradt beutaló, hogy az üdülővezetők megfelelően gazdálkodhassanak az üdülői férőhellyel. 53