Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-01 / 1. szám
Huszonnegyedik évfolyam. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre Fél évre . 6 kor. Negyedévre 1 kor. 50 fill. . 3 » I Egyes számára 16 . Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. ti.f M 1-ső szám. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : === Murvai János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6 ik sz. statt. =a. Tn?.T .v.-pnTJ-BZÁM ; 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. Szatmár, 1907. január 1. HIRDETÉSEK a lap Maáé hivatalábul a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek Nyilttér garmand sora 30 fillér. — Hirdetések díjjal előre fizetendők. == TÁRSADALMI ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az elmúlt év története Az 1906. év kevés biztatót helyezett kilátásba. Király és nemzet harcban állottak egymással, s minden jel arra mutatott, hogy a harc szomorúan fog végződni. Alkotmányunk forgott a kockán, s mikor február hónapban bekövetkezett a képviselőház feloszlatása, még az optimisták is reménytelenül néztek a jövőbe. Szinte váratlanul köszöntött reánk ápril 9dike, mikor a kibékülés király és nemzet között megtörtént és az ország a jelenleg is működő törvényes kormányhoz jutott. Már csak egy hajszál választott el bennünket attól, hogy az annyiszor hangoztatott „nyomor és szenvedés“ csakugyan reánk szakadjon. Ápril 12-én volt a városi rendkivüli közgyűlés, melyen az országgyűlést egybehivó legfelsőbb kir. kézirat felolvastatott, s másnap a központi választmány ülése, mely városunkba a képviselőválasztást ápril 30-ra tűzte ki, a mikor is dr. Kelemen Samu volt képviselő egyhangúlag újból megválasztatott. Városunk főispáni széke üresen állván, az uj kormány első teendője volt, hogy Szatmár vármegye és városunk főispánjává dr. Falussy Árpád budapesti ügyvédet és vármegyei földbirtokost kinevezte, a kit május 10-én iktattunk be hivatalába, ősi szokáshoz híven fényes bankettel fejezvén be a beiktatási ünnepélyeket. Örömteljes esemény volt, hogy a püspöki szék is megkapta a méltó férfiút dr. Boromisza Tibor személyében , akit a király dr. Mayer Béla püspök lemondása után július 4-én nevezett ki szatmári püspökké, s akinek október 7-én volt a beiktatási ünnepélye a hívek és az egész város közönségének részvétele mellett Nagyfontosságú esemény volt a bikszádi vasút megnyitása, mely által végre közvetlen összeköttetésbe jöttünk az Avassal, aminek közgazdasági tekintetben nagy jelentősége van. Egy pár évtized óta folyik a munka, hogy a vasút létesüljön, míg végre az ige testté vált, s rövid idő alatt érezni fogjuk, hogy minő áldás e vasút városunkra A tűzifa drágasága megszűnik, ha az avasi erdőségek kitermelése megkezdődik, ami egymagában véve figyelemre méltó előnyt jelent, de ezenkívül új iparágak fognak az Avasban megteremtődni, ami elsősorban nekünk is hasznunkra leend. Ugyancsak nagy lépéssel haladt előre a szatmár-mátészalkai vasút ügye is, amely szintén egy gazdag vidékkel fog összekötni bennünket. Közgazdasági téren megemlítendő még, hogy egy új pénzintézet is alakult, a Szatmárnémeti közgazdasági bank r t., amellyel pénzintézeteink száma kilencre szaporodott. Az elmúlt év vívmánya a dohánybeváltó hivatalnak városunkban való felállítása is. Egy új szerv, amely a többihez hasonlóan anyagi áldozatunkba került, de amelynek haszna megéri a hozott áldozatokat. Kulturális tekintetben eseményszámba megy a kereskedelmi iskola létesítése. Buzgó férfiak nagy lelkesedéssel pendítették meg az eszmét, s miután nemcsak szóval, de pénzzel is pártolták, az eszme valósággá is vált és szeptember hóban az új iskola, melynek dr. Kelemen Samu országgyűlési képviselőnk utánjárása folytán a közoktatásügyi kormány a nyilvános jelleget is megadta, meg is kezdte működését. A városi közélet terén szereplő egyének közül elvesztettük Raab Sándor közigazgatási tanácsost, Antal Dániel városi bizottsági tagot, Borsos Benő főgimnáziumi igazgatót és Pap Géza polgármestert, kiknek kiváló érdemeit annak idején lapunk külön külön méltatta. Az év többi halottjai a következők: Kolb Vilmos, Óváry János, Glatz Antal, Szelics Sándor, Szerdahelyi Lászlóné, André Róza, özv. Mercse Gáspárné, Vaday Károlyné sz. Berky Hermin, Nagy János 48-as honvéd, Rácz József mészáros, Szikorák Attüla, Esze Tamás szabó, Vaday Károly, Zabán Ferenc 48-as honvéd, Vafcy Károly, Móricz Lajosné sz. Fényes Berta, dr. Lükő Géza, Morgenthal Antal, Szabó János borbély, Zágonyi György, Csedreki Bertalan, Sáfrány Károly, Szatmári Erzsike, Tankóczy József, dr. Orosz Sándor, özv. Fülöp Jánosné sz. Demidor Teréz, özv. Thegze Ferencné sz. Markó Róza, Berki István, Polity Gizella, Verebi Antal, Szaizer Ilona, Puskás Gyula, Szaszarán József 48-as honvéd, Steinberger Ábrahám, Vásárhelyi Miklós, Kis Antal, Fűrész József, Kovács Jánosné, Kádas István, Horvay Károly, Gábriel András, Polity János, Tinschmidt Ede, Fink Ferenc, Unger Lajos, özv. Bosnyák Mihályné, Papolczy Károly szatmárhegyi ev. ref. lelkész és Luby Károly. Ez a rövid története az elmúlt esztendőnek. Adja Isten, hogy az uj esztendő eseményekben gazdagabb legyen, s áldás és béke honoljon e város polgárai között. Boldog uj évet!________ _ Közegészségünkről.« Az egészségnek ősidők óta az a furcsa híre, hogy csak akkor ismerjük az értékét, mikor elveszítettük. Ha megvan, nem sokat törődünk vele, nem is nagyon becsüljük meg. Úgy kezeljük, mintha sohasem fogyhatna el. És, bár tréfásan hangzik, de komolyan úgy van: amióta megdrágult az élet, azóta kevesebbet ér. Csak a napokban jelent meg a könyvpiacon egy amatőr tudós értékes munkája az egygyermek rendszerről, amellyel Magyarországon, különösen a Dunánál, ijesztő mértékben igazolják az emberek, hogy nem kívánnak több példányban tovább élni. És, mikor a szeszes italok mértéktelen élvezete ellen harcolók azzal fenyegetik a világot, hogy a szesz megröviditi az életet, a tettekben megnyilatkozó felelet az, hogy becsesebb a rövid élet szesszel, mint a hosszú anélkül. Az egészség és, vele az életerők pocsékolása, különösen az ifjúságban, szinte elrettentő jelenség. Alighanem jelensége annak az ösztönszerű érzésnek, hogy nem becses az a vagyon, amit aggodalom nélkül és a jó figyelmeztetés dacára könnyelműen elpazarolnak. Ámulva tapasztalja az orvos, hogy működése körében szemlátomást csökken TÁRCZA. A kadét. Szilágyi hadnagy felállott és odament a ligUeures üvegekkel telerakott kasszához. Valamit akart mondani a pénztáros leánynak. Egy kicsit már spicces volt a fiú. Négyen ittak. A hadnagy, két kapitány és az őrnagyok a negyedik dragonyos ezredből. Az őrnagy egy hatalmas szál ember, br.. Löwensberg, mély basszus hangján megszóltál: — Szilágyi — Hagyd őrnagy ur, hadd mulasson a fiú, mondá f az egyik százados. Az őrnagy elmosolyodott, majd éh borult arccal folytatta: _ Na jó, én nem bánom, hanem lássátok, igy ha már egy két üveg champagner van az ember fejében, nem jó asszonyféjével szóba állani. Néha bolondot csinál az ember. férj Hogy hogy ott vagy ur? — Barátom, ilyenkor ha valamelyikek lumpolás közben a pénztáros lánynak kurizál, mindig eszembe jut a szegény kis Várnay Laci esete. Ez a fiú egy ilyen dolognak lett áldozata, ha érdekel benneteket, úgy elmondom. A tisztek örömmel mondtak igent, tudták, hogy az őrnagy rendkívül sok érdekes dolgot tud, szívesen elhallgatták akár órák hosszat. Az őrnagy felhajtott egy pohár pezsgőt és folytatta: — Az eset nem olyan nagyon régi, valami 6 éve történt. Én akkor még Glovitzban voltam a 6-osoknál. Mint első éves őrnagy lettem oda vezényelve. Talán azt mondhatom, hogy a legkedvesebb tisztem volt az egész garnizonban a kis Várnay Laci kadét. Telivér magyar gentry fiú volt, egy igazi kedvén telt úri gyerek. Mint jogász jött be az önkéntestévét leszolgálni, de megtetszett neki az élet, aktiváltatta magát. Kedvence volt különben az egész ezrednek, ha nem volt egy hibája. Bolondult a szoknya után. Persze egy olyan piszok fészekben, mint Glovitz, nem nagyon volt terrénuma a fiúnak, így hát kénytelen volt beérni azzal a mi épen került. Van ott valami kis snasz beszli, oda jártunk mi nőtlen emberek. Különben elég elfogadhatóvá tette a helyet az a körülmény, hogy a kávés mindig igen csinos pénztáros lányokat tartott. Ezeknek azután rendületlen cultiválója volt a kadét. De hát a dolog nem lehetett veszedelmes, mert a kávés elég gyakran változtatta őket, és így gyorsan szakadt és szövődött egyik liaison a másik után. Egyszer azonban valami fiumei fruska került oda. A fiú ennek is tette a szépet, úgy mint a többinek. Hanem a dolog kezdett különösen fejlődni. A kis Várnay úgy látszott, hogy itt nem boldogult olyan gyorsan, mint a többinél. Hogy miért, azt az ördög tudja. Nem lehetetlen, hogy talán tényleg tisztességes is volt a lány, de az sincs kizárva, hogy csak ugrasztani akarta a fiút. Az pedig ugrott. Estéről-estére ott champagnerezett a lánnyal, illetőleg a kasszánál, mert a lány nem igen ivott, csak épen kocintott vele. És ami a legrosszabb volt a különben folyton jó kedvű gyerek most úgy járt kelt, mint akinek az orra vére folyik. Nekem kezdett nem tetszeni a dolog. Egy reggel azután, hogy végére járjak a komédiának, behívattam a fiút az irodába. Akkor is kutya lész kedve volt. Én aztán elővettem. A fiú elnevette magát, de látszott rajta, hogy erőlteti a dolgot. _ Nem mondtam — ne ostobáskodj fiam, tudod, hogy talán az apád sem szeret jobban nálamnál, hát beszélj őszintén, mi van azzal a lánnyal ? A fiú előbb gondolkozott pár percig, azután csak annyit felelt: — El fogom venni őrnagy úr. — Kit, te örült, engemet ? — Nem a lányt. — Melyiket? — Hát. A Micit. Képzelhetitek, hogy én először azt sem tudtam, hogy a Verschlag üt meg dühömben, vagy szétessek-e a kacagástól. A fiú csak állott habtachtban. Én azután leültem és elkezdtem vele beszélni, úgy mint az apa a fiával. Megmondtam neki, hogy szamárság az egész, szó sem lehet a dologról, ne is álmodozzon ilyen őrültségekről. Egy kasszírnőt elvenni. — De hát ki az isten haragja hallott ilyet? Hanem nem használt semmit. A végén én dühbe jöttem és azt mondtam neki, hogy egy katonatiszt tartozik annyi tisztelettel a rangjának, hogy mielőtt ilyenre gondol, adja be a lemondását. Most pedig elmehet. A fiú felállott, összevágta a sarkantyúját és kiment az irodából — este pedig mikor bementem a kávéházba, már ismét ott pezsgőzött a lány mellett. Haza kergettem. Úgy fél 12 lehetett amikor hazafelé indultam. Épen ki akartam lépni a kávéházból, a mikor egy draganyos belöki rám az ajtót, és még mielőtt leszidhattam volna, rákezdi:— ónagy urnak jelentem álláson, a kadét úr, Várnay László, főbelőtte magát! Bakó Béla, RÓTH SIMON nagy választéku cipőraktárát ajánlják a t. vévé közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. H £ Ci bKEZTEKN! az fai és téli Ménjre megrendelt fazes ork níi- és gyermek valódi cherro és bei bSrból készült czipék a legjobb és legdivatosabb kivitelben. I X