Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-01-01 / 1. szám
Huszonötödik évfolyam/ megjelen minden kedden. = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 1 kor Egész évre . . . 6 kor. _______ Fél évre .... 3 » | Egyes számára Községek, községi jegyzők és néptanítók egész évre 4 korona. 50 fill. . W > részére 1-ső szám. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvai János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt = TELEFONSZÁM: 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. Szatmár, 1908 január 1. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. HIRDÉTÉNEK a lap Wadóhivatalában a legrosóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilvér garmand sora 20 fillér. 1 1 Hirdetések díjjal előre fizetendők. —na= Olvasóinkhoz! Huszonnégy év tűnt el lapunk pályafutásai mögött. Huszonnégy hosszú év. Bizony nagy idő ez egy kisvárosi hetilap életében. A kötelesség megnyugtató érzetével mondhatjuk, hogy lapunk ezen idő alatt a maga elé szabott feladatoknak becsületes törekvéssel igyekezett megfelelni. Olvasóközönségünk szeretete, higgadt, tárgyilagos bírálata, és — öndicsekvés nélkül mondva — sikerekben gazdag múltúak igazolják állításunkat, így felemelt fővel léphetjük át a huszonötödik év küszöbét. Hisszük és reméljük, a mi szeretve tisztelt olvasóink a jövőben sem vonják meg tőlünk az eddig is előlegezett bizalmat, pártfogást s a szeretetet! Nem csak kérjük ezt, de vágyunk is ez után, mert ez lelkesít munkánkban, ez bátorít a harcban, ez véd meg a kicsinyeskedők támadásaival szemben. Ítészünkről ígérjük, azok leszünk a jövőben, amik voltunk a múltban. Városunk közművelődési, közgazdasági s társadalmi érdekeit tartjuk mindenkor szem előtt. A közügyeket szolgáljuk. Szolgáljuk higgadtan, személyeskedés és szenzációhajhászat nélkül. Szolgáljuk ezt a célt lelkünk egész hevével, szivünk egész melegével, férfias meggyőződéssel és önzetlenséggel. Szatmár-Németi, 1908 január 1-én a Szerkesztőség. TÁRCZA. A színpadi csók. Színházi kritikusunk egy alkalmas pillanatban egyenkint s nagy titokban — a mélységes hallgatás és titoktartás ígérete mellett — színházunk néhány művésznőjéhez ezt a kérdést intézte: „Mit tart Nagysád a szinpadi csókról ?“ Őnagyságáék nyomban meg is adták erre elmés feleleteiket, s mivel azokra bizonyára a színházi közönség is igen kiváncsi, kritikusunk amikor a válaszok már papírra voltak vetve, kérte Őnagyságáékat, engedjék meg azok leközlését is. Erre ők közös ülést tartottak s nagy kegyesen beleegyezésüket adták. íme a feleletek:* —* * Én ugyan már megírtam egyszer, hogy a szinpadi csók olyan mint a vaselin — leviszi a festéket. No de hát az régen volt s azóta férjhez mentem. És igy csak annyit mondok, hogy az életben a csók jobb. Nem hiszik? Kérdezzék meg az uramat. TIHANYINÉ *KOMÁROMY GIZI. — A szinpadi csókról semmit, de annnál többet a másikról. VERŐ JANKA.* Városunk gazdasági viszonyai. Az ujesztendő napján szentelünk nehány pillanatot városunk gazdaszi helyzetének szemléletére, ne a mindennapi, kicsinyes érdekek szempontjából, hanem a nagy, általános törvényszerűségek szemüvegén keresztül. Városunk is, mint minden élő szervezet, folytonos változásnak, fejlődésnek van alávetve, a gazdasági átalakulások hullámcsapásainak hatása alatt pezsdül vagy ernyed a társadalmi élet, emelkedik a jólét, vagy beköszönt a szükség. Természetesen gazdasági állapotunk mérlegelésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy minden város egy nagyobb, magasabb szervezetnek, az államnak alkatrésze, ehhez ezer és ezer fonállal van kapcsolva, mely érdekszálak a nagy egységben beálló változásokat átviszik az alkatrészekre. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindent az államtól várjunk, hogy a gazdasági fejlődés érdekében önálló működést ne fejtsünk ki, sőt ellenkezőleg. Az előbbi tételt meg is fordíthatjuk A számtalan sejtből felépített test léte csak akkor van biztosítva, ha az alkotórészek önállóan is élet- és fejlődésképesek. Sajnos, hazánkban ezt a felfogást csak hirdetik, de a valóságban a közgazdasági szervezetek és a társadalom mindent az államtól várnak és a hivatalos kormány által kezdeményezett intézményeket gyakran figyelmen kívül hagyva az egyes vidékek és városok sajátos viszonyait, kritika nélkül elfogadják. Városunk különleges gazdasági viszonyaival akarok most foglalkozni, talán ezek felderítése kulcsot ad kezünkbe a jelenlegi helyzet megítélésére és Útmutatásul szolgál a jövőre vonatkozólag. Minden város gazdasági jelentőségét és képességét a fejlődésre a természeti viszonyok és a célirányos gazdasági tevékenység adják meg. Az előbbi nem áll az ember hatalmában, a topográfiai helyzet, az éghajlati és meteorológiai viszonyok már magukban döntő hatást gyakorolnak valamely város gazdaságára. Szükséges azonban, hogy ezeket felismerjék és az emberi tevékenység arra irányuljon, hogy a természet nyújtotta előnyöket kiaknázza és saját céljaira felhasználja, viszont azt, mit a természet megtagadott, mesterséges eszközökkel pótolja.' Jellemző példakép említhetem e téléi igazolására Vas Vörös tenger kijáratánál fekvő Adenarostrap''félszigetnek' Az'a Kis öble geográfiai helyzeténél praedestinálva volt arra, hogy itt egy kikötő létesüljön, de e mellett a természet mindent megtagadott ettől a kopár vidéktől. Az angolok azonban nem törődtek az éghajlati viszonyok mostohaságával és a föld terméketlenségével, felismerték a hely topográfiai jelentőségét és mesterséges úton óriási pénzáldozatokkal lakhatóvá tették a kikötővárost. Vessünk egy pillantást hazánk térképére és keressük meg itt Szatmár városát. Azonnal szemünkbe ötlik, hogy fekvését leginkább az jellemzi, hogy az alföld és hegység határszélén helyezkedik el. Az Avas és Bükk hegység közé ékelődő síkság itt végződik és kezdődik az elütő természetű hegyvidék. A gabonatermő lapályt a fával és legelőkkel borított, méhében ásványi kincseket rejtő hegység váltja itt fel. Nemcsak a termények, hanem a lakosság is különböző. A magyar vidék a város közelében érintkezik a nemzetiségekkel, önkéntelenül következtethetünk ebből arra a szerepre, melynek betöltésére a két, minden tekintetben elütő országrész érintkező pontján fekvő város hivatva van. A környék lakosai itt találkoznak, hogy terményeiket ki cseréljék. A nemzeti munkamegosztás révén előálló forgalom egy nagy vidéket felölelő része városunkban bonyolittatjjc .lg. ifőre ejtsen senkit tévedésbe. Hogy a két éíülő jellemű vidék áruinak kicserélését nem látja oly közvetlenül és egyszerűen, mint az előadottakból következik, mert a tényleges kereslet és kínálat csak a legritkább esetekben találkozik közvetlenül, hanem a közvetítő kereskedők nagy tömegének segítségével. Az említett körülmény azonban — Nincsen véleményem. TAKÁCS MARISKA./ * — A színpadi csókrók véleményemert legelőször nagyon csattanósan fejeztem Ji. Ugyanis Nagyváradon kezdtem a pályámat és ott kaptam az első csókos szerepet. Én nem vettem komolyan, de partnerem igen ambiciózus gyerek volt, a színpadon éppen duettet énekeltünk, miközben ő engem megcsókolt. Abban a pillanatban hatalmasat csattant a tenyerem az arcán, a közönség meg kacagott és tapsolt. Én nagyon elszégyelve álltam ott és takargattam partnerem festett bajuszának a helyét, ő meg az én öt ujjamét. Azóta nem merem a közönség előtt nyilvánítani a véleményemet. ANDAY TERRA.* — Nem ér semmit! A színpadi csóknak még az időtartama és száma is ki van mérve, már pedig a csók csak számtalanul és hosszan, nagyon hosszan jó. Ezt vallom én. — Van azonban egy jó oldala is a színpadi csóknak. A nős embereket is meg lehet csókolni, anélkül, hogy félni kellene attól, hogy a feleség kikaparja az ember szemét. És utóvégre tetszhetik az embernek egy nős férfi is. Nemde? . *PATAKY VILMA. — Nem szeretek a színpadon csókolózni, mert leszedi ajkamról a bíborpirtír és ebbeli aggódásom meggátolja azt, hogy az adott vagy kapott csókot átélvezzem. !— Tetszik tudni, ha az embernek csók közben ilyen fajta aggodalmai vannak akkor az a csók már — fuccs ! KÉSMÁRKY LUJZA. * — A szinpadi csók nagyon mulatságos. Legalább én azt hiszem, mert ahányszor csókolódzom, a publikum nevet. TÁRNÁI LÍDIA.* — Csak lehellet, pára, mert hiszen mint tudják a szinpadi csók a legtöbbször csak a levegőben csattan el. Ellenben a másik?... Vagy úgy? Erről nem is kérdi mi a véleményem?... Sajnos ! Ej! de mit törődöm én azzal, kérdik, vagy nem, meg mondom csak azért is, mert csak ha rája gondolok is, forrásba jön a vérem, fellázadnak idegeim, a szívem hangosan dobog, pulzusom 200-at ver. — Igen! Az a másik, a valódi, az igazi, melynek tüze kéjes izgatottságba hozza egész énemet, az az őrjítően édes, andalító, álomba ringató csók belemarkol az ember szívébe, megzavarja a ridegen, a józanul gondolkozó agyat, s önfeledten dobja a nőt szerelmese forrón ölelő karközzé ! — Igen ! Az igazi csók elfeledtet velünk minden bút, bánatot, nélkülözést és bosszúságot, az éltető örömünk, feledhetetlen édes boldogságunk lesz! Nos hát csoda-e, ha én annyira vágyódom az élet igazi, csábítóan édes csókjai után ? Ugye nem ?... EGY KIS KARDALLOSNŐM Az ember tragédiája. Novella a színművek címeiből. A „katonák“ a „télen” egy „péntek este“ kirándultak a „Gyimesi vadvirág“hoz. Köztük volt „Jó Fülöp“, „a hajdúk hadnagya“, a „két Durand“, „János vitéz“, „Berger Zsiga“, a „zsidó honvéd“, „Pry Pál“, „Lumpácius Vagabundus“, „a három jó madár“, „egy suhanc“ és „Lotty ezredesei“. „Éjjel az erdőn“ bolyongva egy „őrangyal“ kalauzolása mellett a „Tamás bátya kunyhójáéba léptek, hol egy „bányamster“ azt ajánlotta nekik, hogy tekintsék meg a „kolostort“, „ahol utaznak“ a szép „diák kisasszonyok“, akiket egy „bibliás asszony“ tanít „baccarat“-ra, de most „vízkereszt“ ünnepe lévén, nem lesz „otthon“. Odaérve viszontlátták „Elektrát“, „Lilit“, „Rikát“, a „Gyurkovics lányokat“, a „dolovai nábob leányát“, „Szőke Katalint“, a „kis szökevényt“ és „Magdolnát“, kik régente „Gésák“ voltak „egy japáni teaházban“ és itt töltött „tíz év múltán“ M £ €!£ BK £ ZTEfi!!! az őszi és téli idényre megrendelt összes nri-, női- és gyér thello és box bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.