Századok – 1942
Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. - 133
136 hajnal István" dékenyebb az ösztönös érdekkel szemben, mint az életviszonyokat szinte öntudatlanul kifejező szokásszerűség. A magas papi állásokat lehetőleg bizánci görögök tartották kezükben, akik itt szerzett vagyonukat hazaküldték. Az értelmiség egyéb rétegei is a maguk nyerészkedésének éltek. э ,,görög" név, amelyet általában alkalmaztak reájuk, a szlávoknál másekkor kezdte felvenni a „városi csirkefogó" értelmét. A köznép eredetileg mind szabad volt, leszámítva természetesen a rabszolgák tömegeit, de a XII. században a fejedelmekkel érdekközösségben álló rétegek elnyomása alól tömegesen vándorolt ki a parasztság a galíciai, wolhyniai területekre. A kievi társadalomszervezet ekkor már kiélte önmagát, lassanként csak kegyeleti központja maradt már az újonnan formálódó belső orosz fejedelemségeknek. Ezek a fejedelemségek, asusdalinak vezetése alatt, ugyancsak hamar megjárták a túlérettségnek ezt az útját. Kereskedőkre és papságra támaszkodva ugyancsak valamiféle „városias" érdekszervezeten kezdték, ugyancsak végtelen genealógiai osztódásokkal, amelyekben azonban már mégis csak a fiúöröklés számított, nem pedig az egész rokonság öröklésjoga. De ez az osztódás is a leszármazók érdekközösségét jelzi, s nem a családüzem hagyományos folytonosságát a legidősebb fiú vezetése alatt. Végül már vannak fejedelmek egyetlen falu fölötti uralommal is. A politikai felsőség körülbelül tulajdonjogot is jelent. Külsőleg igen hasonlít a részfejedelemségek rendszere, élén a hatalmasabb nagyfejedelmekkel, a nyugati hűbérfejedelemségekhez. „Semmiesetre sem nyugati átvétel — mondja a modern történetíró —, de a hasonlóság magyarázata valószínűleg a közös árja eredetben rejlik." Az ilyen magyarázatok állják el az utat a társadalomfejlődés módszereinek általános érvényű vizsgálata elől. A gyorsan fejlődő nyugattal bizonyos összefüggésben már haladottabb felszerelkedéssel dolgozott itt az intellektualizmus, de a szokásokat elnyomó érdekszerűség nem engedte a hagyományos, életkörei viszonyok érvényesülését, kicsiny és nagy kondíciók szilárd kidolgozódását. Minden családtag érdeklél egymással szemben, igénnyel az osztozkodásra, s viszont mégis szívós érdekközösségben a rokonsággal, az alávetett népen való uralmuk fenntartására. A kisfejedelmekhez sorakoztak a nagyobbak udvarában birtokuk és hivataluk révén szerepet játszó családok is, gyakran rabszolga-eredettel is, de udvari tisztségük által elhatalmasodva. Az orosz nemességben mindvégig nagy volt a szerepe a fejedelem Stählin, i. m.