Századok – 1966
Közlemények - Tömöry Márta: Bosznia-Hercegovina annektálásának történetéből (Részletek Thallóczy Lajos naplóiból) 878
TÖMÖRY MÁRTA mellett jelentkezik a külpolitikai bonyodalom, az ifjútörökök érlelődő forradalma, melynek egyik vívmánya lehet majd a két tartománynak adandó autonómia, vagy más reformintézkedés, ami indokolhatatlanná teszi a Monarchia felügyeletét. S aztán előttünk peregnek le az előkészítés különböző lépései — hogyan igyekeztek a dolgot titokban tartani, s hogyan szivárgott az mégis ki, elsősorban éppen külföldre; hogyan sejteti Burián az időközben vendégként Budapesten járó Ferdinánd bolgár királlyal a bekövetkezendő boszniai eseményeket. Majd belelátunk Thallóczy — sokszor rajta keresztül Burián — gondolatmenetébe, felfogásába: mennyire jogtalannak tartják Szerbia tiltakozását a balkáni területek elcsatolásánál, s mennyire nem vetődik fel egyiknél sem a párhuzambaállítás: ugyanazt teszi a Monarchia, amit felháborítónak, illetéktelennek tartanak Szerbia részéről. A naplók alapján a két tartományba küldendő királyi leirat s proklamáció szövegezésének nehézségei, Thallóczy aktív szerepe ebben, mind előttünk játszódik le. De olvashatunk — az osztrákok támadásairól főképp a delegációk ülésein;40 a bosnyák tartománygyűlés létrehozásáért folyó erőfeszítésekről, tárgyalásokról, hiszen a két tartományt önálló lábakra kell állítani. Látjuk, hogy az alkotmánytervezet szövegezésénél, megszerkesztésénél milyen nagy egyetértés jön létre az egyébként egymással civakodó magyar vezető államférfiak, politikusok között (együtt „javítják" pl. a szöveget Wekerlénél Apponyi, Andrássy stb.). Sok részlet szól arról is, hogyan akarják kipuhatolni az annexió bejelentése után annak Szerbiában zajló politikai reakcióját, az ottani viszonyok megfigyelésére, befolyásolására hogyan keresnek kémeket, kiknek személye merül fel. (Nem véletlen, hogy ekkor kerül sor a Julián Egyesület 41 szervezésének, illetve működésének leírására.) Thallóczy beszámol naplójában az osztrák katonai körök, illetve Ferenc Ferdinánd trónörökös annexióval kapcsolatos véleményéről, majd a háborús hangulat alakulásával jelentkező eseményekről. A katonák hogyan követelik a mozgósítást, ugyanakkor az addig „harcias" államférfiak hogyan rettennek vissza, amikor a háború veszélye komolyan kezd felmerülni. A török bojkott feloldására hogyan keresnek s találnak írt. Majd előttünk áll a megszülető török—osztrák-magyar egyezmény. A továbbiakban a magyar kormányválság sok részlete bontakozik ki: hogyan kerül sor arra, hogy a király előbb Kossuth Ferenccel, Andrássyval, majd Justh Gyulával tárgyal, mi a véleménye a császárnak ekkor Kossuth Ferencről, Wekerléről. Előttünk a versenyfutás az osztrák és a magyar kormány részéről Bosznia-Hercegovina birtoklásáért: hogyan vetik fel, s oldják meg pl. előbb az osztrák s utána a magyar kormány az iszlám vallás bevezetését, hogyan vitáznak a létesítendő agrárbank felett stb. Egyetlen cél lebeg mindegyik kormány előtt: magához „édesgetni" a két tartomány népét. De találunk anyagot az annexióval kapcsolatban Olaszország magatartásának megváltozásáról.42 Tittoni beszédeiről, illetve a bécsi olasz diákok 40 Ezek a támadások osztrák részről akkor erősödnek, amikor előtérbe kerül a tartományok sorsával kapcsolatban az a megoldás, amely szerint azokat végleg Magyarországhoz kell csatolni. 41 A Julián Egyesület 1904-ben alakult, célja a Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában élő magyarok kulturális gondozása — be nem vallott célja a magyarosítás. 42 Itália elhidegülésének fő bizonyítéka az a titkos szerződés, amelyet 1909 októberében Racconigiben II. Miklós cár és III. Viktor Emánuel, illetve Tutoni és Izvolszkij kötnek, amelynek értelmében együttesen fejtenek ki ellenállást, ha a Monarchia a Balkánon a továbbiakban még terjeszkednék. Ld. ehhez V. P. Patyomkin: i. m. 1941.