Századok – 2016
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: A második "Száműzött Rákóczi” vita. (Szekfű Gyula "Bethlen Gábor” című művének korabeli fogadtatása)
20 ERŐS VILMOS A korábban jelzett értelmezésekkel ellentétben leszögezhető (s a Magyar Történet itt nem tárgyalható recepciójának felidézése csak ráerősít minderre"), hogy a vitában egyszerűen inkább a régi és az új, a modernebb, európai szempontokat inkább alkalmazó, a kor tudományosságához, a szintetikus, tehát gazdasági és társadalomtörténeti szempontokat, vagy a „Jede Epoche ist unmittelbar zu Gott” rankei elveit jobban érvényesítő és az egyoldalúan esemény- és poltikaitörténet-centrikus, a történelemben hősöket kereső, a nemzeti múltat idealizáló, az európai és a szociális (valamint a szociológiai) kérdések iránt érzéketlen provinciális és nacionalista szemlélet összecsapásáról van szó, amelyben az előremutatót mégiscsak a Zoványi által gúnyosan „Szekfű és társaidnak a történetírása képviseli* 100. Az már egy másik kérdés, hogy ezeket az európaibb szempontokat nem csak Szekfűék (és pl. Hóman - ő is állandó célpont itt 101) által képviselt szellemtörténet reprezentálja, hanem legalább ennyire a Bethlen vitában leginkább a Hajnal István által megjelenített Századok köre (akik ráadásul sokat merítenek a függetlenségi, sőt protestáns tradícióból is), viszont a szellemtörténetet egészében, sőt alapjában (Vö. a „Magyar Művelődéstörténet”102) ők sem utasították el s mindkettőjükben közös pl. a primitív, politikai eseménytörténet („histoire événementielle”) központú, romantizáló és hősöket kereső, a nemzeti múltat idealizáló történetszemlélettel való oppozíció 103. (Az egyik összekötő híd " A bibliográfiai adatokhoz vö. Erős V.: A Szekfű-Mályusz vita. i. m. Dénes I. Z.: A történelmi Magyarország eszménye, i. m., illetve pl. Gyurgyák J. Ezzé lett magyar hazátok, i. m. Megjegyezném, hogy a Szekfűvel legerőteljesebben, a legnagyobb apparátussal vitatkozó Mályusz Elemér soha nem vitatta Szekfű műveinek tudományos jellegét (pamfletet bizonyosan soha nem emlegetett), csak az alapkoncepcióval nem értett egyet, ami tudományos vitákban természetes. Nyilván ezért is fordított ekkora energiát az ellenérvek kifejtésére. Vö. Erős V.: uo. 100 Vö. Zoványi J.: Történelmi átértékelés, i. m. Meg lehet itt jegyezni, hogy az egyik döntő kérdés jelen tanulmány szempontjából az Ifjabb Révész Imre és R. Kiss István (és például Zoványi) közötti minőségi különbség megítélése. Megítélésem szerint Révész Imre sokkal inkább képvisel európai szempontokat, például abban, hogy a magyar protestantizmus történetét nem szűk magyar (és felekezeti), hanem európai szemszögből ábrázolja. Műveiben számos utalás történik az európai történetírás eredményeire (ami R. Kiss Istvánnál csak bűvészkedés vagy szemfényvesztés), s nem véletlen, hogy számos cikkében birkózik a magyar protestáns történetírás, illetve az egyháztörténet-írás tudományos színvonalra emelésének kérdésével. Azt már csak „on top of all that” teszem hozzá, hogy mindez nála a szellemtörténeti álláspontot jelenti, s nyilván ezért a kitűnő a kapcsolata (R. Kiss Istvánnal vagy Zoványival ellentétben) a korszak élvonalbeli historikusaival. Ez részben azután módosítása is a következőkben felidézendő Foucault-i (sőt Hayden White-i) gondolatoknak. Bár alapvetően fontosnak tartom a történetírás retorikus, diszkurzív elemeinek a felidézését és elemzését (jómagam is ezt teszem ebben az írásban is), ugyanakkor nem gondolnám, hogy itt pusztán diskurzusról van szó, azonos „szakmai” értékű narratívumok, „cselekményesítések” puszta egymás mellé való helyezéséről. Révész és a tudományos egyháztörténet-írás problémáiról. Vö. Gyimesi Pálma: Böhm Károly hatása ifjabb Révész Imre történetelméletére In: Történeti Tanulmányok, XVIII. Szerkesztette: Velkey Ferenc. Debrecen, 2010 (2012), 45-66. (Itt szerző felveti, hogy Révész már 1913-1914-ben a szellemtörténet magyarországi meggyökereztetésével foglalkozott.) A szellemtörténetről vö. Erős Vilmos: A szellemtörténet. Valóság, 2008/5. 20-35. 101 Hómanra legújabban vö. Történeti átértékelés. Hóman Bálint, a történész és a politikus. (Szerk. Ujváry Gábor, a szerkesztő munkatársa Csurgai Horváth József) Budapest, Ráció Kiadó, 2011. 102 Vö. Magyar Művelődéstörténet IV (Szerk. Wellmann Imre). Budapest, 1939. Magyar Művelődéstörténet III. (Szerk. Lukinich Imre) Budapest, 1938. 103 Tudomásom szerint Szekfű legnagyobb kritikusai közül pl. Németh Lászlónak sem volt semmi kapcsolata az R. Kiss István, Zoványi Jenő, Csuday Jenő-féle irányzattal, igaz, hogy Szabó