Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia–magyar kapcsolatok néhány kérdése
BÁCSATYAI DÁNIEL dinasztikus kapcsolataival magyarázni, hiszen Gertrúd sógora – igaz rövid ideig – II. Fülöp francia király volt. Lehetséges azonban, hogy afféle adományról van szó, mint azok a selyemből készült miseruhák, amellyel a Sainte-Genevieve apátság iskolájában tanuló Betlehem diák szülei örvendeztették meg a monostor elöljáróit, s a királyné magyarországi diákok párizsi iskoláztatását honorálta ezen a módon.10 Kivételes szerencse, hogy fennmaradt a Betlehem sorsáról számot adó levél, amely megőrzött néhányat a párizsi magyar diákok nevei közül; az anyakönyvek hiánya miatt azonban a franciaországi oktatásban részesülő magyar egyháziak nevei elapadnak a 13. század elejére. Mindezért kárpótolnak azok a jobbára világi személyek, akiknek hírét megőrizték a kontinens levéltárai és elbeszélő forrásai. Jelen írás az ő nyomukba ered, s néhány olyan izgalmas, bár kétségtelenül nehezen körvonalazható személyt mutat be, akik szerepet kaptak a két nép 13. századi érintkezéseiben. Hugo de Marchia in Hungaria A magyar földre lépő és huzamosabb ideig itt tartózkodó franciák között nemcsak egyháziak, trubadúrok,11 hospesek és kézművesek,12 hanem lovagok (nemes famíliák világi tagjai) is jelen voltak. Közéjük tartozhatott Courtenay Jolánta unokatestvére, Hugó, aki Troisfontaines-i Albericus híradása szerint a magyar 10 Attulerunt nobis xenia devotionis vestre duas casulas sericas, et unum vexillum et marcam argenti, cum nummo aureo, et quinque solidis ad faciendum calicem, et equum album ad convehendos lapides in opus edificii nostri liberaliter obtulerunt. – Patrologiae cursus completus, series latina. I–CCXXI. Szerk. Jacques-Paul Migne. Paris 1841–1864. CCXI. 336. 11 Peire Vidalról és Gaucelm Faiditről lásd Eckhardt Sándor: Trubadúrok Magyarországon. Irodalomtörténet 49. (1961) 129–137. Korántsem hozzájuk mérhető a harmadik, Magyarországon megfordult társuk, Guillem Raimon. Róla lásd Zemplényi Ferenc: Trubadúrok Magyarországon. Vita Falvy Zoltán könyvével. Irodalomtörténeti Közlemények 96. (1991) 619–620. A trubadúrok Magyarországra vonatkozó ismereteiről lásd Selás Levente: Trubadúrok Magyarországon. In: Allegro con brio. Írások Zemplényi Ferenc hatvanadik születésnapjára. Szerk. Bánki Éva – Tóth Tünde. Bp. 2002. 217–229. 12 Róluk részletesen ír Székely György: A székesfehérvári latinok és a vallonok a középkori Magyarországon. In: Székesfehérvár évszázadai 2. Középkor. Szerk. Kralovánszky Alán. (István Király Múzeum Közleményei A sorozat 14.) Székesfehérvár 1972. 45–72. A magyarországi vallon kézművesekről összefoglalóan lásd Szende László: Francia kézművesség az Árpád-kori Magyarországon. In: Francia–magyar kapcsolatok a középkorban. Szerk. Györkös Attila – Kiss Gergely. Debrecen 2013. 315–326. A manapság már inkább dilettáns műértő-utazónak tekintett Villard de Honnecourt-ról és albumáról lásd Gerevich László: Villard de Honnecourt Magyarországon. Művészettörténeti Értesítő 20. (1971) 81–105.; Takács Imre: Villard de Honnecourt utazása a művészettörténetben. Ars Hungarica 22. (1994) 1. sz. 15–19.