Századok – 2017

2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia–magyar kapcsolatok néhány kérdése

BÁCSATYAI DÁNIEL dinasztikus kapcsolataival magyarázni, hiszen Gertrúd sógora – igaz rövid ideig – II. Fülöp francia király volt. Lehetséges azonban, hogy afféle adományról van szó, mint azok a selyemből készült miseruhák, amellyel a Sainte-Genevieve apátság iskolájában tanuló Betlehem diák szülei örvendeztették meg a monostor elöljáróit, s a királyné magyarországi diákok párizsi iskoláztatását honorálta ezen a módon.10 Kivételes szerencse, hogy fennmaradt a Betlehem sorsáról számot adó levél, amely megőrzött néhányat a párizsi magyar diákok nevei közül; az anyakönyvek hiánya mi­att azonban a franciaországi oktatásban részesülő magyar egyháziak nevei elapadnak a 13. század elejére. Mindezért kárpótolnak azok a jobbára világi személyek, akiknek hírét megőrizték a kontinens levéltárai és elbeszélő forrásai. Jelen írás az ő nyomukba ered, s néhány olyan izgalmas, bár kétségtelenül nehezen körvonalazható személyt mutat be, akik szerepet kaptak a két nép 13. századi érintkezéseiben. Hugo de Marchia in Hungaria A magyar földre lépő és huzamosabb ideig itt tartózkodó franciák között nem­csak egyháziak, trubadúrok,11 hospesek és kézművesek,12 hanem lovagok (nemes famíliák világi tagjai) is jelen voltak. Közéjük tartozhatott Courtenay Jolánta unokatestvére, Hugó, aki Troisfontaines-i Albericus híradása szerint a magyar 10 Attulerunt nobis xenia devotionis vestre duas casulas sericas, et unum vexillum et marcam argen­ti, cum nummo aureo, et quinque solidis ad faciendum calicem, et equum album ad convehendos lapides in opus edificii nostri liberaliter obtulerunt. – Patrologiae cursus completus, series latina. I–CCXXI. Szerk. Jacques-Paul Migne. Paris 1841–1864. CCXI. 336. 11 Peire Vidalról és Gaucelm Faiditről lásd Eckhardt Sándor: Trubadúrok Magyarországon. Irodalom­történet 49. (1961) 129–137. Korántsem hozzájuk mérhető a harmadik, Magyarországon megfordult társuk, Guillem Raimon. Róla lásd Zemplényi Ferenc: Trubadúrok Magyarországon. Vita Falvy Zoltán könyvével. Irodalomtörténeti Közlemények 96. (1991) 619–620. A trubadúrok Magyarországra vo­natkozó ismereteiről lásd Selás Levente: Trubadúrok Magyarországon. In: Allegro con brio. Írások Zemplényi Ferenc hatvanadik születésnapjára. Szerk. Bánki Éva – Tóth Tünde. Bp. 2002. 217–229. 12 Róluk részletesen ír Székely György: A székesfehérvári latinok és a vallonok a középkori Magyar­országon. In: Székesfehérvár évszázadai 2. Középkor. Szerk. Kralovánszky Alán. (István Király Mú­zeum Közleményei A sorozat 14.) Székesfehérvár 1972. 45–72. A magyarországi vallon kézműve­sekről összefoglalóan lásd Szende László: Francia kézművesség az Árpád-kori Magyarországon. In: Francia–magyar kapcsolatok a középkorban. Szerk. Györkös Attila – Kiss Gergely. Debrecen 2013. 315–326. A manapság már inkább dilettáns műértő-utazónak tekintett Villard de Honnecourt-ról és albumáról lásd Gerevich László: Villard de Honnecourt Magyarországon. Művészettörténeti Érte­sítő 20. (1971) 81–105.; Takács Imre: Villard de Honnecourt utazása a művészettörténetben. Ars Hungarica 22. (1994) 1. sz. 15–19.

Next