Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Szilágyi Adrienn: A Károlyi család közös kormánya (1827–1877). Ügyviteli hálózat Hódmezővásárhelyen
SZILÁGYI ADRIENN fiútestvér Pesten összegyűlve végleg határozott afelől, hogy a Károlyi Sándor óta egyben tartott hatalmas családi örökséget felosztják egymás között (1. térkép 19). Az eddig egységes kezelésben lévő uradalmak nagy része tehát a birtokosztály során az egyes ágak tulajdonává vált, bizonyos birtokokat viszont továbbra is közös kezelésben hagytak. Többek között a salánki és a nagymuzsalyi uradalmat, a fehérgyarmati egy részét, a misztótfalusit és a lapispatakit. Az alföldi uradalmak egy részéből pedig megszervezték a vásárhelyi közös inspektorátust.20 Az osztatlan birtokrészeket azzal a céllal hagyták meg, hogy ebből fedezzék a közös kiadásokat, így például a leánynegyedek kiadását, a kölcsönvett tőkepénzek visszafizetését, a kamatok törlesztését, a közös törvénykezés költségeit, a közös tisztviselők javadalmazásának és nyugdíjának rendezését, a közös épületek karbantartását. A közös birtokok legfelsőbb igazgatására külön kormányzóságot szerveztek, a nemzetségi kormányzó Károlyi Lajos, majd később Károlyi György lett. Az igazgatás legfőbb szerve az évenként Pesten ülésező nemzetségi gyűlés volt, amely az elmúlt év számadásait vizsgálta felül és elkészítette a következő év tervét, valamint döntést hozott a legfontosabb kérdésekben.21 A testvérek közül Károlyi Lajos már 1850-ben kifejtette – vélhetően az 1848–1849-ben elindult és azt követő gazdasági és társadalmi változások nyomán –, hogy a közös birtokrészeket is fel kellene osztani, egyúttal sürgette az ehhez kapcsolódó előkészületek megkezdését. A Tisza-szabályozás munkálatai miatt elodázták a pótosztályt,22 a felosztás gondolatától azonban továbbra sem álltak el. A Károlyi család tagjai végül 1859-ben döntöttek arról, hogy az alföldi közös birtokokat 1860-ban felosztják, és ezáltal nagyrészük Hódmezővásárhely tulajdonába kerül. A tényleges birtokosztályt a Sártó-tápéi töltés elkészülésétől 19 A térkép a következő közlés alapján készült: A nagy károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története i. m. II. 193.; Herczeg M.: A Csongrád-Vásárhelyi uradalom i. m. 68–69. A korabeli igazgatás szerint a Károlyi birtok részei voltak: nagykárolyi, nyírbátori, fehérgyarmati, kéczi, erdődi, misztótfalusi, radványi, királydaróczi, salánki, surány-megyeri, poroszlói, alföldi és fóti uradalom. Az 1827. évi osztály szerint Károlyi Istvánnak jutott a fóti, a radványi uradalom, Csongrád mezővárosa, Szentes városának egy része, a vásárhelyi Kenyere majorság teljesen, egész Szegvár, Szentesből, újvárosi pusztából és Derekegyházából egy rész. A csanyi kertészség helyett az újfalusi, ellési és felgyevi kertészséget kapta meg. Károlyi Lajos részére jutott a surány-megyeri uradalom, az erdődi uradalom egy része Kenderessel. Az alföldi jószágokból Hódmezővásárhely, Szentes egy része, derekegyházi és szénási pusztákból, valamint a csanyi kertészségből is részesült. Károlyi György kapta a nagykárolyi, nyírbátori, erdődi uradalmakat, Hódmezővásárhelyet, Orosházát, Szentes egy részét, a királysági, szénási és sámsoni pusztákból egy részt, valamint a fehértói kertészséget. Lásd még A nagy-károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története i. m. II. 175–177. 20 A közös birokrészek teljes jegyzékét lásd A nagy-károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története i. m. II. 173–174. 21 Herczeg M.: A Csongrád-Vásárhelyi uradalom i. m. 69. 22 Herczeg Mihály: A gróf Károlyi család hódmezővásárhelyi uradalma a 19–20. században. Szeged 1994. 139. A Tisza-szabályozási terv szerint az építendő töltések befejezése volt a cél, hogy ezzel a birtokok árvizektől biztosítva feloszthatóak legyenek.