Századok – 2023
2023 / 2. szám - KAPISZTRÁN JÁNOS LEVELEZÉSE - KUTATÁSTÖRTÉNET ÉS PERSPEKTÍVÁK - Letizia Pellegrini: Európa és a középkor határvidékén. A Kapisztrán-levelezés, a Magyar Királyság és az oszmán hódítás
EURÓPA ÉS A KÖZÉPKOR HATÁRVIDÉKÉN Legfőbb célja a bázeli zsinaton megkötött egyezmény eltörlése volt. Az 1436-ban, a morvaországi Iglauban aláírt kompakta által a huszitáknak biztosított vallási szabadságot Kapisztrán inkvizítori szigora nem fogadta el. Inkább arra hajlott, hogy felelevenítse a husziták ellen 1419 óta vívott keresztes hadjáratok szellemét, amelyek katasztrofális sikertelensége annak idején utat nyitott a zsinati megegyezéshez. A szerzetes inkvizíciós buzgalma azonban megtört a pápaság és legátusai által elfogadott, diplomáciai megegyezést kereső vonalon, ezért Kapisztrán számára nem nyílt meg a Prágába vezető út. 1454-től tevékenysége egyre határozottabban a „török veszéllyel” való szembeszegülésre irányult. Az obszerváns ferencesek által hirdetett, keresztes hadjáratra buzdító propaganda, az európai erők összehangolására irányuló, a pápaság részéről erőteljesen, a birodalmi gyűlések részéről gyengébben szorgalmazott kezdeményezések lényegében eredménytelenek maradtak. Mindezek ellenére az 1456-os nándorfehérvári diadal több mint 70 évre távol tartotta az oszmán hadsereget Nyugat-Európától. Nándorfehérvárt csak 1521-ben tudta elfoglalni I. Szulejmán, hogy ezután 1526-ban sorsdöntő vereséget mérjen II. Lajos magyar király seregére Mohácsnál. Egyetemes történeti szempontból felvethető, hogy az 1453 és 1456 közötti időszakot nem volna helyes kiragadnunk egy középtávú (vagy akár hosszabb) történeti korszakból. Kronológiailag észszerű időhatár lehetne a IV. Jenő pápaságától és a várnai csatától II. Piusz anconai haláláig terjedő periódus: ez utóbbi eseménynek tulajdonítják, hogy végleg meghiúsult az amúgy is lehetetlennek tűnő törökellenes keresztes hadjárat. Amennyiben viszont egy tágabb időszakot szeretnénk vizsgálni, akkor legalább a keresztesek nikápolyi vereségétől (1396. szeptember 25.) kellene indulnunk, eljutva egészen a Szent Liga lepantói győzelméig (1571. október 7). Ha e tanulmány címében jelzett általános problémák időbeli kiterjedésére gondolunk, the Hussites: Remarks on their Transmission and Context. In: The Grand Tour of John of Capistrano in Central and Eastern Europe (1451-1456). Transfer of Ideas and Strategies of Communication in the Late Middle Ages. Eds. Pawel Kras - James D. Mixson. Warsaw-Lublin 2018. 259-273. 3 Jelkép értékű a levelezésben Kapisztrán János és a császári titkár, Aeneas Silvius Piccolomini közötti közvetett konfrontáció. A fráter azt írja: „Prágám adire munquam recusabo”, valójában Piccolomini azt írja neki: „Quod Prágám ire possis somnium est, et te decipiunt qui aliter suadent”. Összességében a levelezés jól bemutatja ezt a feszültséget és azt a sok kísérletet, hogy távol tartsák az inkvizítort a cseh huszitizmus központjától. Lásd az obszerváns ferences, Bernardino Aquilano da Fossa beszámolóját, aki egy teljes fejezetet szentelt II. Piusz keresztes hadjárata gyenge szervezettségének: Cronaca dell’Osservanza, cap. XXII. „Et vidi societates Ultramontanorum Anconam convenisse, et nulla preparatio facta fuerat, et tempus predicatum advenerat. Audivi quod multi, desiderio honoris fidei tracti, ut venire possent, filios in pignus tradiderant. Unde divina sapientia bene providit. Nam Summus Pontifex Pius Anconam venit, ibique obiit. Pro certo, si non obisset, maxima confusio in Ecclesia Dei parata erat, sed quia venit et obiit, multorum mentes quietate fuerunt.” Vö. Letizia Pellegrini: Bernardino Aquilano e la sua Cronaca dell’Osservanza, con nuova edizione e traduzione a fronte. Milano 2021. 213-217., itt: 216. 216