Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1840-06-11 / 47. szám
SZÁZADUNK 47. szám. Harmadik esztendei folyamat 1840. «Fstusti»’ II. kiadós Siléria. Még az utolsó országgyűlés előtt „Három kertles“ felirattal a’ lapok’ 1839-ki 30-ik számában egy czikkelyt szenteltem hazám fiainak , ’s elég vakmerő valék, a’ kitett kerdesekre meg is felelni. A’ mennyire aggódtam akkor, hogy e tettem el vala hirtelenkedve , annyira örvendek most, midőn ama kérdésre : mire van szükségünk? maga az országgyűlés’ menetele által ekképen látok megfelelve: Jó törvényekre, bizodalomra és pénzre ! Mert minek is éreztük nagyobb szükségét, mint a’jó és világos törvényekét? ’s nem azért hozatott e be a’váltótörvény, hogy kiki magának pénzt és pénzt éret könnyebben szerezhessen? ’s valljon minek köszönhetni ezen országgyűlés’ kívánt, szerencsés kimenetelét, ha nem azon bizodalomnak , melly a’ pártok’ minden küzdelmeinek daczára országot és kormányt olly csodálatos módon egyesite? Kinek figyelmét kerülhette el, miszerint csak a’ Kb.és kinek az ujorezok’tárgyában adott bizodalomszavazata óta jöttek az országgyűlési ügyek mindinkább egyező ’s közjóra czélzó folyamatba? Hála azon férfiaknak, kik igaz hazafias buzgalmok’ érzetében a’ szenvedélyeket csillapítani, az érzelmeket egyesíteni tudák; hála azon férfiaknak, bámelly véleményszinezethez tartozzanak légyen , kik a’ közjónak gyakran saját meggyőződésüket is feláldozák; hála végre a’ kormánynak, melly nagylelkű mérséklettel állott a’ viharok ellenében, ’s bölcs igazságszeretettel választá külön az aranyat a’ homoktól. Midőn így ezen országgyűlésünk’ bevégeztével még hallom az örümkadásokat, mellyek a’ Királyi Párt kísérek, ’s még látom a’ nedves szemeket, mellyekkel a’ legeltérőbb véleményű férfiak egymás’ kezét bizodalmasan szorongatják: három óhajtás támad kebelemben, amilyeket hazámfiai előtt szinte nem titkolhatok el, mivel meg vagyok győződve, hogy azok nem csupán az enyémben, hanem minden igaz magyar’ kebelében léteznek. Elseje ezen óhajtásimnak az: „vajha e’ mérsékelt szellem, ezen egyetértés az ország és kormány közt, ezen közeledése a’ különböző pártoknak, ne legyenek elmúlok, ne csupán látszatlak, hanem állandók és áldáshozók.“ Vajha mindenek felett átlátná a’ két párt, hogy ők az országnak mindketten hasznosak , sőt szükségesek is lehetnek; mert valamint a’ Teremtő mindenható szava által a’ napvilágot adá, de azt egyszersmind az és’ rendszeres beállása által mérséklő; valamint a’ roppant világegyetem’ összeadása csupán az egymást vonzó és eltaszító erők által eszközöltetik ; valamint a’ gőz’ bámulatos ereje csak akkor hat üdvösen és hasznosan, ha ezen hatás más, ellenkező erőktől csillapítatik és szabályoztatik; 's valamint mi ujjainknak egyikét sem volnánk képesek mozdítani, ha az isteni gondviselés elvégre mindeniket egy kinyújtó és egy behúzó izommal el nem látta volna, szintúgy az erkölcsi mozgás akármelly országban — legyenek bár végezéljai a’ legnemesebbek — csak akkor lehet üdvös és haszonhozó, ha egy ellentétben álló erő által mérsékeltetik és kormányoztatik. Vajha átlátnák a’ pártok, hogy ellenkező véleménynek lehetnek ugyan, de azért még nem szükség ellenségeknek is lenniük; hogy egymás’ vélekedése ellen harczolniok kell ugyan, de nem egymást üldözniük; végre, hogy a’kik a’ kormány’ nézeteit védelmezik, ezt merő tiszta meggyőződésből is tehetik, a’ nélkül hogy csupán hivatalt vagy jutalmat vadásznának. Ellenben a’ másik párt is ismerje el, hogy lehet valaki oppositio’ embere, a’ nélkül hogy statusbontó czéljai volnának; hogy a’ jót mind a’ két fél akarhatja, a’ nélkül hogy azt egy ugyanazon útón vélje létesíthetnek; de hogy a’ kölcsönös becsülés és tisztelet mulhatlanul megkívánt feltétel, ha ama’ jót a’ végellen harczban elmeríteni ’s egészen elveszteni nem akarjuk. Vajha a’ rend’ és mérséklet’ férfiainak sikerülne, ha igen élesen felfogott eszméket a’ helyes útirányba vezérleni vissza ; vajha sikerülne nekik , a’ fiatalságba , melly a’ nemzeti vélemény’ egyik képviselőjének tartja magát, helyes nézeteket oltani a’ nemzeti becsületről, dicsőségről és érdekekről, kiváltképen pedig a’ nemzeti felség eszméjét arra vezetni viszsza, minek annak honunkban sajátkép lennie kell, tudniillik a’ királyi felségre, melly az országgal egyértelműleg törvényeket hoz, azokat védi, megtartatja, ’s maga is megtartja. Hiszen maga Thiers, az oppositio’ gyermeke, alig ada más értelmet a’ nemzeti felségnek, magában a’ népuraságot valló Francziaországban. Ha ez egyszer sikerülend, akkor kiki csakhamar átlátandja, hogy javításokat, a’ kormánnyal egyetértöleg, lehet tenni, a’ nélkül hogy /elforgatástól kellene tartani; és hogy a’ szalmn fel/Nose’f/et a’ nemzetek’ boldogítására, nem pedig azok’ romlására és felforgatására kell használni. — De e’ végre mindenek előtt szükséges, hogy az egyes vármegyei reformerek’ kiforrott suprematiája megszűnjön, kik mint rendszernélküli és hívatlan emberiségboldogitók csak a’ szenvedélyeket ’s ábrándkórságot gyújtogatják , hogy azokat zsoldosaikká tegyék, szünet nélkül ismételve, miszerint minden kormány a’ kormányzottak’ ellensége, minden rend zsarnokság, minden munkafelosztás elnyomás, és minden munka rabság. Röviden : első óhajtásom az , hogy a mérséklet és okosság mindenkor találjanak szószólókat és képviselőket hazánkban , mert a’ szenvedélyek elbutítják végre a’ legnagyobb észtehetségeket is. Második óhajtásom: „hogy az újonnan alkotott törvények alkalmazásukban megvizsgáltassanak, a’ jövendőben hozandók* anyagai pedig jó előre elkészíttessenek.“ Mert ismételnem kell, hogy a’ törvények’ javítása a’ képviseleti rendszernek egyik legszebb joga. De e’ mellett legyen szabad némelly alapokra figyelmeztetnem, mellyeken a’ törvényeknek, mint a’ status’ fentartóinak, épülniek kell. A’ status’ fő elemei —minden osztályoknak az őket alkotmányszerüleg illető polgári jogain kívül — ezek: első az objectiivum, állandó, egyszersmind históriai, vagyis a 'földbirtok; második a’ subjectivum, világpolgári , egyszersmind mozdítható: a’ pénz; harmadik, melly ama’ kettőt egyesíti: az értelmiség. — Már maga e’ felosztás, mikép azt Hegel jogphilosophiájában tanítja, eléggé mutatja, hogy minden jól rendezett statusban mindenike ezen fő elemeknek egyik vagy másik társasági karnak vagy rendnek alapját képezi ; így a’ földbirtok alapja a’ nemességnek ’s a’ földművelő rendnek; a’pénz alapja a’kereskedést és ipart űző polgárrendnek ; végre az értelmiség a’ status- és priváthivatalbeliek’ és tudósok’ rendének. A’ földbirtok az állandó és históriai elem, egyszersmind honunkban az , melly a’ lakosság’ legnagyobb részének alapul szolgál, következéskép minden egyebek felett figyelemre és tekintetre méltó. Ugyanis a’ földbirtok igazi részvénye a’ statusnak; ügyelni kell tehát, hogy ezen részvény’ értéke ne csökkenjen , mi a’ földbirtok’ szerfeletti elda.