Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1842-10-27 / 85. szám

ran csalatkoznak felőle azon sokalakuság miatt, mellyel a kamarákban mulat, s ennek következéséül benső szakadtságát és valami nagyot és állandót alapithatási tehetetlenségét emlegetik. A még ingatag állapotja olly sok tárgynak s magának a kormánynak, ez állított törékenység második bizonyítványául vozalik fel. Igaz, hogy a kamarában nemcsak a középek , hanem a tulajdonképi jobb és baloldalok egy része hozzája tartozik, csak a legitimisták és progressisták állnak mindkét végen kívüle, amazok egy harmadik restauratio javárai szándékkal, ezek eltökélve egy második köztársaság végett a fenálló rendet felforgatni. Azonban mit sem nyomnak a tömeg ellen, melly most általában dynastiainak ismertetik, s melly a választó osztálynak, mint a középrend virágjának, természeténél fogva más nem lehet mint dynastiai. E mivoltság egységének velejét képezi, ha, mellőzvén a vezetőket, olly férfiak minő Dubois és Carnot, Toqueville és Passy, olly férfiakkal minő Villamain , Duchatel vagy Jacqueminot és Foult külsőleg még nem forrtak össze egy párttá, úgy az nem elveik és szándékaik gyökeres különbségében fekszik — mert minden dynastiai és legtöbb törvényhozási, igazgatási és internationális kérdésekben egyetértenek — hanem pozitív tekintetekben, viszonyokban, megtámadásokban és abban, hogy a vezérek közül egy sem fejtett ki belátás, jellem és ékesszólás által olly politikai tulnyomóságot, minő mindenütt kívánatos, hol ingatag tömegeknek szilárd törzsekre tapadniok és erős alakká bensőleg egyesülniük kell. A nagy státusférfiak, a Chatamok, Pillék, Burke-k, Canning-ok, R. Peel-ek kora Francziaországnak még be nem következett, valameddig a nemzet azon hatalmas tagjai, habár ellenségeskedés nélkül, a nyilvános munkásság színhelyétől távol maradnak, és valameddig e munkás és értelmes nemzet tömege a túlzott, az egységet egyformasággal felcserélő középpontosítás bilincsei által visszatartva, s általa minden tagjaiban megkötve — a községek, testületek, tartományi igazgatás, gyarműség és kereskedés szabad mozgása által amaz élénkebb , szellemébresztő és műveltséget erősítő életet nem fejtheti ki, mellynek duzzadása az ország minden ereit ébresztve és verve áthatja, s belőlük az életet a szív középpontjába szintúgy vezesse vissza, mikint azt tőle vevék. Érzik a főtömegeknek amaz egyhangzását a kamarákban, sajnálják külső meghasonlását. Nem hibáztak kísérletek emezt emelni, amazt pedig emelővé tenni. Innen a coalitio a 16ik apr. Colé-Monfalivet ellen, melly a király személyes befolyásának igen alávetve s a kamarák egyes részei élénk mozgalmában ellenségesnek mutatkozott; innen Thiers urnak ama merénye, ki a baloldal nézeteinek egyik részében megegyezett, hogy azt a többi nézeteknek megnyerje, mellyeket neki ministeri korából hozott; innen a lángeszű Lamartinenak, a statusférfiak közti legnagyobb költőnek, szemeink előtti ábrándos kísérlete a baloldalt köpönyege és tana tág redőibe felfogadni, hogy azt a jobb oldal elébe vezesse. De sem Thiers sem Lamartine ur nem azon érczből öntvék, mellyből nagy status férfiak s a benső politikábani uj szellem és irány alkotói öntetnek, s egyikök sem is sejti még azt, mire, feltéve hogy önmagokban az anyag nem hibázik, külfelé szükségük volna, hogy a nemzet benső magvát kifejtsék, mellyből egyedül csirázhatik a nyilványos élet gyümölcsöző fája. Non rés, séd vana sequunlur Somnia, quae miseris oculos de lumine solis Detorquent, umbrasque sequi nubemque lacessunt Pro Junone datam, coeli super arcé locala. így tehát a kamarából az egyes, sőt számos kérdésekben létező meghasonlás jövendőben sem fog száműzetni; sőt még gyarapuland, minél inkább közéig a régensség, és miután ez be is fogott állani, de mindig csak hullámok lesznek, mellyik által a tenger Turopolya s a magyar vármegyék. (Teje.) Nem tagadhatni, hogy minden tisztválasztásnál egyik pártnak buknia kell. Ha már most azon hallatlan veszedelmes elv föl— állíttatik s helybenhagyatik, hogy valamelly megyének szótöbbség által törvényszerüleg választott tisztkara a választók kisebb száma fölszólítása következtében megsemmíttethetik, — lisztválasztás többé nincsen. Az ujan választott tisztek tekintélye örökké ingadozand, az igazságkiszolgáltatás illy kétes helyzetben egészen megbénuland, a hitel a polgárok közt elhaland , a nép elégedetlensége legmagasb fokra fog emelkedni; az ország az 1805 : 5. t. sz. értelme ellenére biztosokkal árasztatandik el, s végre minden tisztujítás leiratok és pátensek által teljesíttetendik az 179°/. : 12. t. ez. értelme ellenére; mi azon boldogtalan, nehezen elhárítható következményeket vonhatná maga után, hogy a tisztviselők eleinte ideiglenesen behelyeztetni, aztán pedig életfogytiglan megerősíttetni fognának , s lassan kint észrevétlenül a német szerkezethez hasonló igazgatás férkőzhetnek be, mellynek szándékolt behozataláról minket a magyarosító párt vádol! A magyar vármegyék örökké azt állítják, hogy ők nem ellenségei nemzetiségünknek! Az ellenkezőnek tanúságául szolgálnak a magyar vármegyék tettei, mellyek nemcsak a Magyarországban lakó tótokat üldözik s őket elnyelni törekednek, hanem a mi nemzetiségünket is elfojtani igyekeznek. Vagy talán tiszteletben tartása nemzetiségünknek az, ha a magyarok majd minden helyhatósági jogainkat tagadóba vonják, ha Tótországot többé nem akarják országul s velünk évszázadok óta testvéresült tartományul elismerni, hanem a magyar megyéknek mintegy martalékául tekintik s nyilatkoztatják? ha a geographiai helyzet, történetek és s kir. rendeletek által Horvátország alkotórészéül (Bestandteil") mutatkozó fiumei vidéket Horvátországtól elszakasztani s közvet-Itlenül Magyarországhoz darabolni akarják?* ha végre nyelvüket , országunk vitéz otalmazóira a hőslelkü határlakosokra is lukmán: törekednek ? E magyar megyék, a magyarosítás eszméjétől elvakittatva, oda engedék magokat ragadtatni, hogy az ilir név eltörlését sürgetik, mivel, mondják, az ilir párt különös ruhát visel s magának uj czimert bitorol. Ha az illy kivonatok mellett vivők a hazai történetekben — mellyeket, ha derék törvényhozók akarnak lenni, meg kellene tanulniok — jártasak volnának, tudhatnák, hogy a délnyugati szlávok már a régi görögök előtt ikrek nevezete alatt valónak ismeretesek, hogy e név alatt 250 éven át nemzetiségük- s alkotmányukért terhes háborúkat viseltek Rómával, a világ büszke urával; továbbá hogy Róma több csárszárt nyert az ilir nemzetből; hogy a dalmaták, horvátok, tótok, bosnyákok, szerbek valódi utódai a régi Híreknek**) s e közös nevezet alatt, ama tótokkal együtt, kik a régi Pannóniát lakják, valának ősidők óta ismeretesek; s hogy Dalmát-, Horvát- és Tótország még törvénykönyvünkben is illr országok (Regna Hlyrica) nevezet alatt tűnnek föl, mint ezt az 1625: 65. és 1630: 23. sz., ugyszinte Kittonich „Directio *) Mindezen tárgyak már ismételve országgyülésileg vítatvák , s mindkét Tábla naplóji tanúsítják, milly alaptalanok ezen vádak elsejétől fogva utolsóig. Hihetőleg jövendőre mindezen függőben tartott horvát statusjogi kérdés végképen fog országgyülésileg eldöntetni. A szerk. **) Épen úgy, mint a mai rómaiak a quiritesek utódai. Még eldődeik nyelvét sem értik. A szerk.