Századunk, 1843. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1843-12-07 / 97. szám

Úrbéri váltság. (Vége.) A robot rögtöni, egyszerre megszüntetése a hazai földmive­­lésre káros befolyást gyakorolhat; aggodalom, melly nevezetes­sége miatt érdemli a közelebbi tekintést. Megjegyezvén itt előre, hogy a robotok rögtöni megszüntetése által sem a státusgazdaság, melly az ország mezei gazdaságától lényegesen különbözik, sem ezen utóbbi, legkisebb csorbulást sem szenvednének. Mert: sör, ha feltesszük — mit észszerinten tehetünk is — hogy a paraszt eddig robotra felhasznált vagy inkább pazarlott munkáját és idejét tulaj­don földje mivelésére használandja, azonnal következik, hogy többet termeszt mint termesztett eddig, ha csak azt nem bizonyitanók meg, hogy több föld rosszul mivelve aránylag többet terem, mint mennyit terem kisebb de jól mi­velt föld. Ide járul, hogy majd egy­kor teendő mérések és kimutatások következtében kiviláglik, mikép a paraszt keze alatt levő úrbéri földnek mennyisége felülmulandja és felül is múlja a birtokosok azon allodiumai mennyiségét, melly robottal miveltesik ; innen pedig csak az következik, hogy hazánk ter­mő földének több mint felére a robotok eltörlése által mi baj sem következik. Van még ezen felül tetemes földbirtoka a nemesség­nek majorságos erővel miveit, az úgynevezett puszta és egyéb birtok, mellynek gazdasága szinte nem szenved a robotok meg­szüntetése miatt; marad e szerint egyedül azon birtok része a ne­mességnek, mellyről mondva van, hogy robot nélkül nem jövedel­mezne, mert vannak még édes hazánkban észszerinti gazdák, kik robot nélkül gyarapulni nem tudnak. Hogy ezen mivelt föld­része hazánknak még akkor sem nyomna sokat a honi termesztés mérlegében, ha füszint parlagon hagyatnék, kiviláglik ha meggondol­juk, hogy azon kétes erő és csekély értelem, melly most szétszórva eszközöl szabad és nem szabad földön , tisztulva és kifejtve alkal­­maztatik, kétségen kül többet teremtend, mint teremt a jelen vi­szonyok mellett, természetesen összeget vévén az ország termé­nyeinek. Ezen következtetés semmi meglepőt nem mutat, mert a karok és kezek nem töröltetnek el a robotokkal együtt, sőt inkább erkölcsi értelemben véve szaporittatnak. Napszámosra azonban a földesúr nem fog szert tehetni, hall­juk , mert i­lyent most sem kap, miután a paraszt nem megy nap­számba, kiváltsága után pedig épen nem menend. Itt is hibás helyzetben vagyunk, mert a tapasztalás mutatja, hogy a felszabadult jobbágy szívesen dolgozik napszámban, a fel nem szabadult pe­dig azért nem dolgozik, mert a dologra szoríttatik, a robotra hajta­­tik. Mindezen észrevételek azonban sokkal ismeretesebbek, mint­sem felsorolásuk itt szükséges lenne; ha az ide hivatkozó eszmék nem találnak utat koponyánkba, nincs mit tenni; elég hogy a robot megszüntetésével a munka s így a napszám is szaporodik. Hogy ama robotos gazdákra nézve a robot rögtöni eltörlése kellemetlenséget és gazdasági zavart hozna, tagadhatlan, de meny­nyit? Kérdezzük meg hazánk tapasztalt gazdáit, nem tudnának-e magukon segíteni, ha p. o. a robotok egy vagy két év múlva töröl­tetnének el ? Ők igennel felelendnek , mert a haszonbér útját — egy igen okszerű utat — mellőzvén , itt legfelebb egy kis javítási tőkére lesz szükségük a majorságos erő felállítására; ez azonban más szakaszba tartozik. Ha az örökváltság általános eszközlésének eszméjével a tőke lefizetését kötjük össze, és ezt bizonyos időszakkal, elkerülhetlenül valamelly financiális műveletre kell általmennünk azért, mert az or­szágban sem annyi pénz nincs , mennyi ezen tőke rövid idő alatti letétére megkívántatib, sem az egyetemes jobbágyság anyagi és szellemi helyzete nem ollyan, hogy tőle észszeriűten lehetne ama eszközlést várni. Az illy financiális művelet egyenes után vezet bennünket hazánk pénzbeli nyomorúságára, vagy­is ennek elisme­résére , és okvetlenül olly hibás körbe varázsoltatunk, amellyben a szükség, a pénz szűke, a valóságos hypotheka és a visszafizet­­hetési tehetség közt annál inkább forgunk, mert az eddigi divatozó eszmék nyomát tekintve, az által akarunk pénzt teremteni, vagyonos­­ságot előhozni, mire pénz kell és mi a vagyonosságot már feltétezi. Ezen mellékes megjegyzés (Nagy tán kitérés?) igazolására csak esetünket idézzük, az úrbéri viszonyok megszüntetését, melly rendszabás által kétségen kül sebesen gyarapuland a nép, s igy az ország vagyona növend, de mellynek létrehoztát pénz által akarjuk eszközleni! Holott ha valahol, itt van kimutatva a lépcsőnkinti kifejlés törvénye. Minekelőtte valamelly financiális műveletről szólhatnánk, előt­tünk kell lenni az ide hivatkozó adatok tömegének, tehát egy kime­rített úrbéri statistk­ának, az úrbéri adó teljes értékének; ekkor ismeretes lévén a tőke mennyisége, azon feltétekről is lehet érte­kezni, mellyek az idővel és a beszedés módjával vannak egybeke­lésben. Most csak általánosan mondhatjuk , hogy a hypothek-bank eszméje itt valósulhat leginkább, mert a kimutatott és biztosított úrbéri jövedelem és birtok olly kezességet nyújt, miilyent a magyar napjainkig kimutatni nem volt képes, hogy a hypothek-banknak legfontosabb tiszte, legnagyobb sikere abban állandó a földmivelőt, a parasztot segítni, kire nézve már egy kis támasz is nagy jótéte­mény, és ki a legbiztosabb hitelező, legpontosabb fizető; hogy ha a földbirtokosnak javítási tőkére szüksége lesz, azt meglelhesse, hogy az, kinek úrbéri váltságdíja nem kell sürgetőleg, pénzét in­kább a bank gyarapultára hagyja ben, s igy elősegélje az egészet, hogy e szerint sem kölcsönre, sem képzelt papiros pénzre szükség nem lesz stb. stb. Bármelly aprólék legyen a magyarnak financiális ügyessége — tapasztalása, még pedig fájdalmas, elég volt — még­sem hisz— szűk , hogy amúgy könyv nélkül fog pénzt csinálni, vagy­is assig­­naták kibocsátására vetemedni; — s ezért e tárgyat,mint említést is alig érdemlőt, elmellőzzük. Hanem a kölcsön, a kölcsön, a jó olcsó kölcsön, már már magyar velőnk legmélyebbjébe furakodik, s úgy látszik , tőle nem lesz menedék. Pedig a roppant gazdagságú, s tán ezért a kölcsönvétre mindenkor kész országok és népek is ugyan csak jajgatnak adósságaik miatt! De számítsuk csak össze mind­azon száz meg száz milliókat, mellyeket édes honfitársaink egy kis időtől fogva minden nemű szükségeink fedezésére kölcsönözni ja­vaslanak, majd az angol status-adóssághoz közel állandónk; sorozzuk ama javaslatokat a szükséges, szükséges­ és legszükséges­ szük­ségek szerint, s kérdezzük hányadik lesz a sorban az itt érintett úrbéri váltságunk ? Észszerinti gazdálkodás, édes lelkeim, a körülményekhez­ si­­mulás, szerény megelégedés e szegény haza áldásival, egy kis több 60. 93. szám. Hatodik esztendei folyamat 1843. december 15­. ■ i ■ ■ ■——W—E—~!■................. IIJHM-IP JLKIIIJ — J tMIfflliWl I j / SZÁZADUNK.

Next