Századvég, 1986/2. szám (1986)
FIGYELŐ - Kövér László - Orbán Viktor: Gondolatok egy diáktáborról
A tábor programja talán a kívülálló számára is azt sugallja, hogy a mi megítélésünk szerint a magyar társadalom válságban van. Hogy mi a válság tartalma az a kiadványból is kiolvasható? Sokkal nehezebben megválaszolható az a kérdés: mik az okai, gyökerei a nyolcvanas évek gondjainak? Kiindulópontként szükségesnek tartjuk leszögezni: egyrészt helytelennek ítéljük azt a gondolatmenetet, amely pusztán gazdasági-technológiai oldalról közelíti meg a kérdést, másrészt úgy gondoljuk, hogy a mai nehézségeink megértéséhez és a megoldási alternatívák felvázolásához elengedhetetlen, hogy figyelembe vegyük a magyar történelem elmúlt évszázadainak tapasztalatait, s azt a tényt, hogy maga a közeg, amelyben a magyar társadalom létezik - az emberi civilizáció-is létkérdések megválaszolásával küszködik. Társadalmunk mai állapotát úgy is szemlélhetjük mint a történelmünk során változó formában jelentkező modernizációs kísérletek sikertelenségének újabb megnyilvánulását. Ezt látszik alátámasztani Farkas János és Bihari István véleménye is, amely szerint a cél már nem a legfejlettebb országok utolérése, hanem "csak" a követők felső régiójában, a világgazdaság "kisiparosaként" való megkapaszkodás. De itt említhető meg a szegénység problémája is. Hiszen az 1945 előtti rendszertől örökölt egyik legerősebb kihívás éppen a "3 millió koldus Magyarországa" volt. Ma pedig azt láthatjuk, hogy jelentős társadalmi csoportok a létminimum alatt élnek, szintén számos az a tömeg, amely csak többletmunkával képes e szint felett maradni. Másrészt ha megvizsgáljuk a két világháború közötti és a mai szegények összetételét, egyes vélemények szerint jelentős átfedést tapasztalhatunk közöttük; azokról a szakképzetlen falusi munkásokról van szó, akik a földosztás, kollektivizálás, iparosítás viharai közepette, az utóbbi évtizedben lejátszódott,a történelmi méretekben is óriásinak mondható mobilizáció ellenére is megmaradtak a társadalmi ranglétra legalján elhelyezkedő szakképzetlen - tehát kis értékű - munkaerőnek. Sokuk számára a gazdasági szükség diktálta még oly lassú intenzifikálás is azzal a veszéllyel jár, hogy utódaikban is "bűnhődni" fognak. Ők azok, akik képzettségükből, csekély gazdasági jelentőségükből és a politikai rendszer érdekérvényesítési sajátosságaiból következően nem képesek eséllyel harcba szállni helyzetük javításáért. Mit értünk a következőkben a modernizáció alatt? Leegyszerűsítve úgy fogalmazhatunk, hogy modernizációnak tekinthetjük a világgazdasági rendszer perifériáján elhelyezkedő társadalmaknak centrumhoz való felzárkózási kísérletét. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a felzárkózás nem egyenlő a gazdasági növekedéssel, hanem benne foglaltatik a társadalom minden szférájának minőségi változása. Szabó Miklós (az első nap egyik előadója) elhatárolandónak vélte a "modernizáció" és a "modernizálódás" fogalmait. "Modernizációnak" tekinthetjük e szerint az állam által generált és vezérelt, tehát a történelmi kihívásokra "felülről" jövő válaszadási kísérleteket, szemben a "modernizálódással", amely egy alapvetően "alulról" kiinduló, a társadalom spontán mozgásaiból táplálkozó folyamatot jelöl. Úgy tűnik számunkra, hogy a magyar történelemben az előbbi folyamatoknak volt mindig is dominanciájuk az utóbbiakkal szemben. S itt el is érkeztünk ahhoz a kérdéshez, hogy mitől válik sikeressé, avagy sikertelenné egy társadalom felzárkózási kísérlete. Nézetünk szerint ott beszélhetünk a centrumhoz való jelentős közeledésről, ahol a társadalomban rejlettek olyan lehetőségek, tartalékok, amelyek igénybe vételével képes volt önmaga válaszolni a centrum kihívásaira, vagy ott, ahol e folyamat beindításához az állam kezdeményező szerepére volt ugyan szükség, de a "modernizáció" olyan "modernizálódási" folyamatokat indított be a társadalomban, amelyek ön- XA táborról Id.: IV. Országos Szakkollégiumi Találkozó. Szarvas 1985. Budapest, 1986. (Sajtó alatt.) című kiadványt. 100