Századvég, Új folyam, 85. szám - Elitek (2017)
RECENZIÓ - Keszeg Anna: Milyen csomópontjai vannak a magyar viselettörténeti kutatásoknak?
Recenzió uralkodók esetében, akik különböző kulturális-politikai stb. szempontok szerint rendhagyó módon kerülnek pozícióba. Borovi az Erzsébet királyné magyarországi portréi kapcsán vizsgálja a viselettörténeti forrásérték kérdését. Elemzésének hipotézise, hogy a portrék nem élő modell után, hanem Emil Rabending 1867-es fotósorozata alapján készültek. A 19. század második felének viselettörténetéhez kapcsolódik Lukács Anikó és Kollár Csilla tanulmánya. Lukács ezúttal a divat előállítói oldalára fókuszál Jámbor Endre szabászati lapja és az azt ért kritikák kapcsán. A Férfidivatközlöny szerkesztőjének életpályája apropóján főként azt a diszkurzív erőteret láthatjuk, amelyben a férfidivattal kapcsolatos beszédmódok alakultak a korban, pedig Jámbor röviden ismertetett életrajzának társadalomtörténeti kontextusa ugyanolyan izgalmas lenne. A szabászati szaklapok bemutatása kapcsán jól látszik az a problémakör, amely a kötet többi írását is jellemzi: a divatról való gondolkodás a magyar kultúrában a legtöbb esetben a nemzetről való gondolkodással függött össze. Éppen a tizenkilencedik század hatvanas éveinek második felében látható egy olyan tendencia, amely a világdivat iránti érdeklődés megerősödésére enged következtetni. Kollár Csilla a Zsolnay család báli jelmezeiről írott elemzése két társadalomtörténeti jelenséget példáz. Az egyik, hogy a jelmeztervezői tevékenység mennyire épül be a kreatív tervezői munka más ágazatai közé: a Zsolnayak báli jelmezeit általában olyan iparművészek tervezik, akiket gyárukban szobrászként, formatervezőként foglalkoztatnak. A másik, hogy a magyar polgárságnak ebben a korban mennyire fontos öndefiníciós eszköze volt a báli öltözet, amelyben kulturális tudását, vizuális kultúráját mutatta fel. A 20. század elejének viseletkultúráját három tanulmány dokumentálja. Szentesi Réka a fűzőviselettel kapcsolatos vitákat tekinti át a korabeli orvostudomány, az öltözködéssel kapcsolatos közbeszéd, illetve a feminizmus beszédmódjainak metszéspontján. A tanulmány jól érzékelteti, hogy e kérdéskör a források multimedialitása szempontjából is legalább annyira bonyolult, mint a kortárs testretusálást érintő viták. Leíró jellegű tanulmány Erdei T. Lilláé, a csipke 20. század eleji magyar divatban játszott szerepéről. A korszak amiatt érdekes, mert a gépi és kézi csipke közötti presztízsbeli különbség ekkor alakul ki, s a csipke kapcsán jól vizsgálható az öltözködés társadalmi használatainak kérdésköre a parasztságtól a királyi családig. Szatmári Judit Anna írása a pesti divatszabók társadalomtörténetét vizsgálja az ipar és a művészet közötti választás perspektívájából. Berkovits Andor példáján keresztül jól látható, mennyire voltak/nem voltak meg a magyar piacon ugyanannak a típusú szakmai érdekvédelmi berendezkedésnek a feltételei, amely Párizsban Charles Frederick Worth és Jacques Doucet hatására végbement. Szatmári következtetése némileg egybecseng Simonovics későbbi korszakot illető tanulmányával: a magyar szakma képviselői naprakész divattudással rendelkeztek, s egyéb típusú társadalmi, politikai, gazdasági együtthatók járultak hozzá ahhoz.