Szeged és Vidéke, 1904. szeptember (3. évfolyam, 263-288. szám)

1904-09-01 / 263. szám

Szeged, 1904. csütörtök, szeptember 1. SZEGED ÉS VIDÉKE. — A magyar népért. A Marosvásár­helyi Takarékpénztár érdemes dolgot művel a tönkrejutott nép megmentése ügyében. Marosvásárhelynek ez a legtekintélyesebb pénzintézete ugyanis legutóbbi igazgatósági ülésén elhatározta, hogy az országos száraz­ság folytán bekövetkezett takarmányhiány­­nyal és esetleges ínséggel szemben követendő segítőakc­ióban, amennyire tőle telik, részt akar venni. Ezért: 1. a segélyakczió vezetésére hiva­tott közigazgatási és társadalmi tényezőknek és azoknak, akiket ezen tényezők ezen úgy­nevezett Ínség-hitelre ajánlanak, gabona- és takarmányfélék beszerzésére kellő üzleti biz­tosíték mellett önköltségen (minimális kamat­láb mellett) bocsátja a szükséges pénzt ren­delkezésére ; 2. földbirtokosokkal és kisgazdák­kal szemben nála levő és biztosított tartozá­saikra nézve, amennyiben kérik, az Ínséges év tartamán belül a szokásos tőketörleszté­sektől eltekint; 3. behajtás alatt álló követe­léseire nézve, amennyiben azok dologilag vagy másként biztosítva vannak, a behajtást az Ínséges év tartamára fölfüggeszti. Bajaink gyógyításának egyedüli módja a­z, amit a marosvásárhelyiek kezdettek meg. Olcsó, személyi hitelt kell a gazdáknak nyuj­tani. Pénzt kell a kezükbe adni, hogy magu­kat s egy-két állatjukat föntarthassák. Az államnak volna kötelessége olcsó pénzforrást teremteni. De nem igen gondolnak erre a minisztériumokban. — Avar temető a szomszédban. Említettük, hogy Gátéron a Dégenfeld grófi birtokon egy földfordítás alkalmával nagyobb kiterjedésű avarkori temetőre bukkantak a munkások, kiknek föltűnt az a sok csont és régi edény, amit az ásó fölszinre hozott. Az uradalom tiszttartója, Sztricha Sándor érte­sítette a dologról Kada Elek kecskeméti pol­gármestert és a félegyházi Kiskun­ Múzeum vezetőségét, akik kiszálltak Gátérra és a nagy kiterjedésű temető nagy részét már fölkutat­ták. A föltárt sírokból a minap is roppant érdekes leletek és tanulságos eszközök kerül­tek elő, melyek mind fontosabbá és értéke­sebbé teszik az ásatás munkáját. Különösen fontos adatok birtokába jutottak a két törzsfő lovas sírjának, nemkülönben az ötvösmeste­­rének a tanulmányozásakor, mert az emlí­tett lovas­ sírok ékszerei a kitisztítás után beleillettek az ötvösmesterek mintáiba, ami világosan mutatja, hogy a gátési telep ötv­ö­­m­estere maga látta el ékszerrel a telep gaz­dag lakóit s nagy ügyességgel és tudással rendelkező mester volt, ki korának ízlését s kifejlett alakitó képességét vitte bele alkotá­saiba. Ez az adat egyszersmind megdönti a német régészeknek azt az állítását, hogy az avarok Németországból hozták az ötvösség remekeit. — Vendéglősök kongresszusa. A Magyar Vendéglősök Országos Szövetsége idei kongresszusát tudvalevőleg Szegeden tartja meg, a jövő hónap 12., 13., 14. nap­jain. A rendező­ bizottság most küldte szét a kongresszus programját, mely a következő .■ Indulás Budapestről a nyugati pályaud­varról reggel 8’15-kor, érkezés Szegedre 1­945- kor. I. nap (hétfő) horakor délután , a „Szállo­dások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéssegédek országos nyugdíjegyesületek közgyűlése a Tisza-szálló kistermében. Nyolcz órakor este : Ismerkedő­ est. II. nap. Fél nyolcz órakor reggel találkozás a Kass-vigadóban. Nyolczkor testületileg fölvonulás a városi szék­épület nagytermébe, hol nyomban­­ megkez­dődik a Magyar Vendéglősök Országos Szövet­ségének közgyűlése. Utána a város megte­kintése. Két órakor diszebéd, utána kirándulás Újszegedre. 111. nap. A királyhalmi szőlőtelepek megtekintése. — Nő a Tisza. A Tisza vize már- már ott tartott, hogy nincsen. A nagy szárazságban úgy elapadt, hogy sokkal több homok volt a medrében, mint víz. Lábbal gázolni Szolnokon felül könnyű volt a Tisza v­izében, hajókázni azonban annál nehezebb. A tutajok elmaradtak, nagy kárára a fűrész­­gyáraknak, a szállító hajók megrekedtek. Mindezek is elősegítették, hogy az ínség teljes legyen. Ma nagy változás történt a Tiszán, erősen megdagadt a vize. Ha tartós lesz ez az állapot, még sok tutajt ereszthet­nek le a vizen, ami főképpen a mostan időszerű gyümölcsszállításra hasznos. Hasonló­képpen megnövekedett a Maros vize is.­­ Kereskedelmi iskolát vég­zet­­tek szövetsége. A felsőkereskedelmi is­kolát végzett ifjak szövetségének választ­mánya f. évi szeptember 4-én, vasárnap d. u. 3 órakor a felsőkeresk. iskola könyvtárter­mében ülést tart, melyre a t. tagokat ezúton is van szerencsém meghívni. Szmollény Nán­dor ügyvezető­ elnök. — Szegedi pénzintézet fiókja Baján. A szegedi kereskedelmi és iparbank Baján tudvalevőleg fiókintézet létesítését határozta el. Az új pénzintézet a napokban kezdette meg működését. Főnöke: Breuer Zsigmond, a bajai Grauaug-féle pénz- és váltóüzlet volt procuristája. — A piszkos utczák. Panaszos levelet kaptunk, hogy hetivásáros napokon némely forgalmas és a város közepén levő utczán lehetetlen végigmenni. A G Galéria-tér feltöltése miatt ugyanis a kocsik egy részének megállóhelye a Stefánia-sétány előtt, a Bástya-, Wesselényi- és Deák Ferencz­­utczákban van. Amikor azonban a piacznak vége, nem tisztítják el a fölgyülemlett piszkot, hanem órákig otthagyják. Bűzös, egészség­telen arrafelé azután a levegő, nagy dicső­ségére köztisztasági állapotainknak. — „Felelős szerkesztő : a kiadóhivatal.“ A Nagymihályban megjelenő „Felső-Zemplén“ czímű t­­rsadalmi hetilap legutóbbi számában a kö­vetkező hírecske jelent meg : „Szerkesztőségünkből. Felelős szerkesztőnk távol lévén, lapunk jelen szá­máért a kiadóhivatal felelős.“ Nagyon elmés meg­oldása a szerkesztőhelyettesítésnek. Ezek után a Felső-Zemplén valamelyik legközelebbi számában a következő hírecskét várjuk : Lapunk kiadója is tá­vol lévén, a szerkesztésért a házi szolga felelős. — A színésznő halála. Meghalt Makón egy szép leány. Húsz éves volt. Mű­vészi tehetséget érzett magában, merész álmok foglalkoztatták, küzdött, tanult és most, mikor odaért már a dicsőség fényes kapujába, mikor megkezdhette volna művészi pálya­futását , hirtelen, váratlanul, kegyetlenül le­törte a halál . . . Braun Ilonának hívják a tragikus sorsú leányt. Most végezte a Soly­­mosi-féle sziniiskolát s a Magyar színház rögtön tagjai sorába szerződtette. Magas, karcsú leány volt, pár nap előtt még vígan, nevetgélve járt az utczán rövidre nyírott hajjal és mindenki utána fordult: Milyen szép leány ! Azután hirtelen ágybadöntötte a betegség és tegnap meghalt a fiatal színésznő. — Szövőipari tanfolyam Késmár­kon. A késmárki felsőkeresk. iskola az ottani áll. szövőipari szakiskolával karöltve elhatározta, hogy olyan ifjak részére, akik valamely közép- vagy felsőkereskedelmi is­kolában az érettségi vizsgálatot sikeresen le­tették, egyéves textilipari tanfolyamot rendez, mely a végzett hallgatókat — elterelve az úgyis túltömött, kevés kilátással kecsegtető tudományos pályáktól — arra képesítené, hogy nagyobb textilipari vállalatoknál, gyá­raknál, valamint a nagyobb konfekcziós üz­letekben nyerhessenek alkalmazást és így lehetne ezen képzett elemeket a hazai ipar részére megnyerni. A tanfolyamra, mely szeptember elejétől június végéig tart, csak rendes hallgatók vehetők föl. A beiratás al­kalmával fizetendő 10 korona műhelybizto­­síték. Tandíj egész évre 200 korona, mely két részletben (szeptember és február elején) fizethető, de aki beiratkozik, az egész díj fizetésére van kötelezve. A rendkívüli tárgyakért külön díj fizetendő. A beiratásnál bemutatandó az érettségi bizonyítvány és a teljes egészséget igazoló újabb keletű orvosi bizonyítvány. A tanfolyam hallgatói az intézet tápintézetében kaphatnak ebédet és vacsorát, melyért évi 180 korona félévi részletekben előre fize­tendő. Csupán ebédért 126 korona évi dij jár. Teljes ellátás, valamint szállás, reggeli stb. a városban mérsékelt dij mellett kapható s e tekintetben szívesen ad fölvilágosítást és fölajánlja közbenjárását az igazgatóság Kés­márkon. — Közgyűlés. A szegedi gyorsírók egyesülete szeptember 4-én az Otthonban közgyűlést tart. — Lex Heintze. Németországban a legfelső bíróság igen szigorúan értelmezi a Lex Heintzet és a legnagyobb erélylyel sze­rez neki érvényt, így most egy ismert nevű költőt érzékeny pénzbírsággal sújtott azért, mert egyik versében így szólította meg sze­relmesét : „Éjszakáim bájos csillaga“ . . . A lipcsei Reichsgericht, amely a legmaga­sabb rangú német törvényszék, ezzel indo­kolta meg ítéletét: „Erkölcstelennek tekin­tendő az az irásmű, vagy kép, vagy ábrázo­lat, amely alkalmas arra, hogy a szemérem és erkölcsösség érzetét nemi tekintetben meg­sértse.“ — A gőzhajózási árufelvétel meg­nyitása. A gőzhajózási áruforgalom a tar­tós szárazság okozta alacsony vízállás miatt hosszabb ideig több irányban szünetelt. A Tisza vize azonban növekszik és most a Duna gőzhajózási társulat az árufelvételt min­den irány felé ismét megkezdte. — Elégia a nyárról. Elmúltak a forró nyári napok és velük együtt elmúlt a nyár is. Tehát ősz felé visz az idő ! És az ősz, mely a meteorológia szerint szeptember hónapban érkezik meg, közvetlenül a küszö­bön áll. Lehetnek még szép nyári napok, de ezek nem jelentik majd a verőfényes nyarat. S ha majd egy egy melegebb nyári napban lesz is részünk, nyugodtan fogjuk a kisebb időszakot várni, egy-két meleg nap nem igen fogja próbára tenni azoknak türelmét, akik a rendellenes 1904-iki nyarat átélték, vagyis inkább átszenvedték. Az ezidei nyarat nem egykönnyen fogjuk elfeledni. Még soká fog­nak felőle írni és beszélni. Mert valamint vannak hallhatatlan emberek, azonképpen vannak hallhatatlan évek és időszakok is. Ily hallhatatlanságban lesz része az idei nyári évszaknak is. Öreg emberek még emlékez­nek évekre, melyek az ideihez hasonlók vol­tak, emlékeznek 1830-ra, melynek márcziusa óriási áradásokat idézett elő, 1863-ra, mely­nek hihetetlen mérvű aszály emlékét köszön­jük. Az 1904. év nyara méltán fog a többi rendellenes időjárási évszakokhoz soroltatni s gyermekeink és unokáink bizonyára idézni fogják, valahányszor tikkasztó évszakokat akarnak említeni. Elmúlt a nyár. Sokan sze­retettel, sokan gyűlölettel fognak reá vissza­emlékezni. Akit az olvadékony aszfalthoz kötöttek a városi teendők, irtózattal fognak reá visszagondolni s a rheumatikusok és fázé­konyak bizony vissza fogják sírni tikkasztó, esetlen napjait. De azok, akiknek károkat okozott, akiket reményeitől fosztott meg, bi­zonynyal rettegve fognak a jövő évek min­den nyári időszakában visszagondolni az ez­idei nyárra s visszajöttétől fognak tartani, valahányszor forróbban fog tűzni a nap. El­múlt a nyár és mi búcsúzunk tőle. Nyárutó utolsó napjaiban egy kívánsággal veszünk tőle búcsút: ne térjen többé vissza olyan szörnyű hatalommal. — Öngyilkos oláh agitátor. Bras­sóból jelentik, hogy Pokurár Pop Kornél, a megszűnt nagyszebeni Tribuna egykori fő­­szerkesztője és az erdélyi oláhság volt ve­zére, egy bukaresti kórházban, ahol betegen feküdt, agyonlőtte magát. Az öngyilkost a

Next