Szeged és Vidéke, 1917. október (16. évfolyam, 224-250. szám)
1917-10-01 / 224. szám
I. A TITOK ARAT. „Látok egy asszonyt ülni ég,v veres fenevadon,... melynek két feje és tiz szarva vala ... és az ő homlokán ilyen név vala megírva: 'l'itok . . .“ ( János jelenései 17.) Aratja a földet a Végzet, Nagy aratás van, sokasodik Kereszt és tarló S aki eddig az égre nézett, Hűlt arcával ma sárba hajló. S ki a szentek véréből ivott. Szilajul, veres fenevadján Nyargal részegen A szörnyű asszony, a Titok H minden ugrása száz tetem. Vörös bársonyban és skarlátban Nyargal és dermesztően kacag S meghal a lélek S így rosszabb, mint holtan a sárban S ez rosszabb halál, mint az élet. Mind örülünk, arat a Titok, Halott lélekkel botorkálunk S az asszony kacag, Ki a szentek véréből ivott, FŰt az ember se arat, arat. Ash/ Kittire, if Tömörkény-matiné. A Szegedi Újságírók Egyesülete vasárnap délelőtt Tömörkény-matinét rendezett a Korzó moziban. A három hónappal ezelőtt alakult újságíróegyesület első nyilvános szereplésével Tömörkény István halhatatlan emlékének hódolt. A szegedi újságírók impozáns emlékműben, maradandó művészi alkotásban akarják megörökíteni a nagy író emlékét, amely méltó legyen Tömörkény halhatatlanságához. Országos akció kezdete a vasárnapi Tömörkény-matiné, amelynél díszesebb keretet nem választhatott volna az újságíró-egyesület a közönség előtti bemutatkozásra. Ady Endre és Kabos Ede jöttek le Budapestről, hogy méltassák Tömörkény István írói és emberi nagyságát, a szegedi írók közül Móra Ferenc és Újlaki Antal áldoztak a legigazibb magyar író emlékének. A matiné ragyogóan sikerült. Bánkulatbaejtően nívós volt. Ez a nap, ez az esemény emlékezetes marad Szeged kulturéletében. Az intim nézőtér megkapó képet mutatott; ott volt, rajta szorongott mindenki, akinek lelkiügye az irodalom. Pásztor József, az egyesület elnöke , levezető beszéddel nyitotta meg a matinét. Beszédében vázolta a Szegedi Újságírók Egyesületének megalakulását, az egyesületbe tömörülés céljait. Az újságírók nyilvános szereplésük útjára Tömörkény nevével akartak indulni. Megköszönte a közönségnek, hogy megjelent a hívó szóra, üdvözölte az egyesület illusztris fővárosi vendégeit. A közönség tetszéssel fogadta az elnöki megnyitót. Móra Ferenc emlékbeszédet tartott Tömörkényről. A kiváló író fölolvasásától el akarta hárítani az akadémikus hangzású emlékbeszéd szót, mondván, hogy csak „szerény beszéd" el fog mondani. Az a szerény beszéd azonban olyan klasszikus emlékbeszéd volt, amelynél az Akadémia falai is ritkán hallanak külömbet. A lírikus lelke izzott az íróművész szavaiban, egy kincses gazdagságú poétalélek mélyhurja zengett Tömörkény örökmécses emléke fölött. Tömörkényt, az egész embert, Mórainál jobban senki nem tudja jellemezni. Beszéde eleven emlék. Újlaki Antal arról olvasott föl, milyen volt Tömörkény István, a fiatal újságíró. A roppant kedves élmények előadásán Újlaki Antal egészséges humorának derűje csillogott. Újlaki abból a gárdából való, amely Tömörkénnyel nőtt föl és egyik leghivatottabb tollú őre a régi, híres nevezetes szegedi újságírás hagyományainak. Kabos Ede, a neves író és publicista, gyönyörű beszédben méltatta Tömörkény István emlékét. Elragadóan fejtegette, nem véletlen az, hogy Mikszáthot, Gárdonyit, Pósát és Bankó Pistát Szeged adta az országnak. Tömörkénynek is itt kellett születni. Nem véletlenség ez, törvényszerűség van ebben. Aminthogy Nápoly termőföldje a legtüzesebb olasz íróknak, Szegeden születnek azok az írók, akiknek az írásaiban a magyarság igazi hangja csendül, akikben „visszatükröződik a magyar néplélek. Tömörkény a legnagyobb volt ezek között. Rajta nem fogott a dicsőség csábítgatása, szegedi maradt utolsó percéig. Tőle várták az igazi magyar népdráma megteremtését. Egy budapesi színigazgató írt is neki, írjon népdrámát, Tömörkény azonban ezzel a válaszszal tért ki a fölkérés elől: „A magyar paraszt egész életén át nem beszél annyit, mint amennyit a színpadon három óra alatt összefecsegnek.“ Dehogy hamisította volna meg Tömörkény a magyar parasztot! Ady Endre lépett ezután a színpadra. A közönség lelkes tapsokkal fogadta Adyt, aki azzal kezdte, ha nem Tömörkényről van szó, nem jött volna le Szegedre, betegen, fáradtan. — Lejöttem, — mondta — mert pöröm van Tömörkénnyel. Egy nekrológomat félremagyarázták a született félreértők. Elmondta, milyen nagy tisztelője volt Tömörkénynek, akinek írásait fölfokozott érdeklődéssel várta. A Tömörkényről szóló markáns szavak után verseket olvasott föl Ady. Idei termésének legjavából hozott egi marokkói rajongóinak. A vendégek tiszteletére a matiné után a Kaszban ebédet adtak a szegedi újságírók. Tömörkény özvegye és lánya hivatalosak voltak az ebédre, amelyen az egyesület meghívására Kószó István dr. országgyűlési képviselő, Szalay József dr. főkapitány és Hollós József dr. is résztvettek. Ady, a felesége — aki lekísérte az útra — és Kabos vasárnap délután utaztak vissza Budapestre. T. Gy Nem mese az írógépről, hogy a Keiler-féle irógépen nyeyében javított írógépek tényleg mesések, írógépszalag, szénpapír stb. s új és használt írógépek állandóan raktáron tartatnak. Szeged, Széchenyi-tér 8. , Telefon 363. sz. Károly király és Korcsmárosné üzenete fiának. Sok érdekes apróságot tartalmaz az a most Bécsben megjelent környv, amely a királyi család életét írja meg. Anekdóták, kedves apróságok töltik meg ezt a könyvet, amelyből néhányat alább közlünk . Amikor Károly király még főherceg volt, nagyon szerette, ha az asztalnál fesztelenség uralkodott, s egy alkalommal egyik vezérkari tiszt későn érkezett az ebédhez, mert nagyon sok volt a dolga. A hosszú faasztalnál már nem volt hely, csak egy boly volt szabad éppen a főherceg mellett. — üljön le csak mellém, a háborúban nem léteznek formai kényszerek, szólt a főherceg az elkésett tiszthez. Ebéd közben a főherceg szívesen beszélt el vidám adomákat, így többek között elbeszélte azt is, hogy egy alkalommal látogatást tett egy kolerakórházban, a betegekkel beszédbe elegyedett és egyikkel másikkal kezet is fogott. Amikor távozni akart, elébe állt egy^ ^zapitée, mereven ott állott előtte és ige’ szólt: — Császári és királyi fenség, alázatosan kérem, ne tessék most az ujját a szájába dugni! Az asztaltársaság természetesen szívbő nevetett az ilyen élményeken, de maga az elbeszélő nevetett legjobban. Amikor a trónörökös az olasz harctérre utazott, vonatja egyik állomáson 12 percig állt. trónörökös elhagyta kocsiját, beszélgetett az állomásfőnökkel és az állomásparancsnokkal, egy a háborúban megrokkant vadászfőhadnaggyal. Beszélgetés közben mellékesen odaszólt parancsőrtisztjéhez : — Azt hiszem, itt lehet újságokat kapni, jó volna néhányat szerezni. — Milyen lapokat parancsol fenség? — Amilyent kapni lehet. Amikor a vonat indulni kezdett, a parancsőrtiszt három budapesti és Három bécsi újságot nyújtott át a főhercegnek. — Ez az egész zsákmány, szólt a parancsőrtiszt. — Legalább megőriztük a partást, jegyezte meg a főherceg. Amikor a főherceget alezredessé léptették elő, bemutatkozott ezredénél. Az ezredes az uralkodóház tagját az előírásszerű tisztelgő állásban üdvözülte. Károly József főherceg mosolyogva szólt ezredeshez: — Ezredes úr, itt ön az én fölöttesem. . Nekem és nem önnek kell vigyázzban állni. Egy automobil-kirándulás alkalmávail a főherceg, aki akkor kapitány volt és fiatal felesége Nadvorna galiciai kis községbe érkeztek. Az autót az útán hagyták, betértek egy kis zsidó korcsmába. A korcsmárosné, miután vendégeit kiszolgálta, leült vendégeihez és elmondta, hogy fia a kolompai gyalogezredben szolgál. Éppen ma akart neki öt koronát küldeni, de talán a ,,szakaszvezető“ az lenne olyan szives ínpénzt a fiúnak elvinni. — Nagyon szivesen, felelte a „szakaszvezető“ úr. Megteszem, ha megbízik bennem. Amikor az egyszerű zsidóasszony a folsó szobából előhozta az ötkoronást, csomlagot is hozott és megkérte a katonát, hogy ha már az úr oly szives a pénzt elvinni, vinné el a csomag fehérneműt is. — Ezt már én fogom elintézni, szólt a fiatal főhercegasszony. Svolomeában a főherceg magához hivatta a katonát, átadta, az anyja üdvözletét, odaadta a csomagot és az öt koronát, amely időközben a főhercegi pár zsebeiben szépen kamatozott. SZEGED ÉS VIDÉKE. ___1917 október 1 T. veTaimbez! Rpnélínálinb kontrafékkel és vastag, nvl'viiJlQl'Uli erős gmnikkal 380 kor. karikahajós, Bobbin és Lui I Uyv|jvn csomakosa^meglepő előnyös árban. GpaiKofánok i4ndü gyfirtmtogok'. Bumil,ytprU,li!iiiEZBli,tarh’HI inmnt^b összes fölszerelést UtUl'*lIlliipun cikkek legolcsóbban géplöraktárában, Korzómozi háza, Rákóczi fogasszobráva! szembes. Szántó Lajos in dlako 2:xiis«»k as elesett ki« sők dxvegyei és árvái ja* sára! Sa ésegélyegő Hifatal jö náastsra, Baásicss!. jfCás víseWíse??. A burgonya fejkvóta. Somogyi Szilveszter dr. polgármester, mint közöltük, a napokban állapította meg a burgonya-fejadagokat. A polgármester megállapítása szerint a fejadag a termelők részére 200, a nem termelők részére 150 kilogram volt egy évre. Most az Országos Közélelmezési Hivatal az egész országra érvényes burgonyafejkvótát állapított meg s erről a következő táviratban értesítette a polgármestert: 1917. évi szeptember hó 2- án kelt jelentésére értesítem polgármester urat, hogy a 3310/1917. M. E. számú rendelet alapján a burgonyából visszatartható és vásárolható fejadagokat a következőkben állapítom meg: 1. A temele saját burgonyaterméséből visszatarthat 1. háziszükséglet címén: a) nehéz testi munkát végző felnőtt családtagok és ellátandók részére személyenként 200 kilogramot, b) egyéb ellátandók részére személyenként 150 kilogramot. 2. Gazdasági szükséglet címén : a) vetőmagra katasztrális holdankint a helyi szokáshoz képest 4 kilogramot, b) takarmányozás címén burgonya vissza nem tartható, c) időszaki és gazdasági munkások részére az ellátásuk idejére, legföljebb 3 hónapra havi 22 kilogram, d) cselédek részére a cselédszerződésben kikötött mennyiség, ameny