Szegedi Híradó, 1862 (4. évfolyam, 1-104. szám)

1862-06-11 / 47. szám

Negyedik évfolyam. 40-ik szám 1802 Szerdán, jimius 11-én. Kiadóh­iv­atal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Egyes szám ára 8 ujkr. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. M­­egj­elen­­­te : Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Előfizetési feltételek: Szegeden házhoz hordással és vidékre postán: Egész évre 8 frt, — félévre 4 frt, — év- Szsorivosztói Iroda: negyedre 2 frt osztr. ért. Széchenyi tér, Pfannház, első emelet,­­ Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — évnegyedre 1 i 1 frt 60 kr. osztr. ért. I hirdetésels.: Az öthasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 kr. kétszerinél 6 kr., többszörinél 5 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérien a háromhasábos petitsor igta­­tási dija 20 kr. Londoni világtárlat. V. A látogatók száma e héten (május 11—17) — folytatja Sz. B. — naponkint 7—15,000 közt ingadozott. Ki most lép be a keleti dóm alá, végtele­nül kellemesen és nagyszerűen lepetik meg jobbra és balra végig tekintvén, az ép oly tágas és felsé­gesen magas átmetszeten (transect), mint amilyen tágas és magas az előtte 800 láb hosszúságban el­nyúló, túl a nyugati dómban végződő hajó. E dómok karzatai köröskörül, váltva, zöld és vörös vékony márványoszlopokon nyugosznak, melyek fe­jezetei dúsan megaranyozvak, s tojásdad ívezetei kék, barna és sárga színű arabeszkekkel vannak ékesítve. Az átlátszó üveggel födött tetőt tartó vé­kony magas vasoszlopok s ezekből fen szép ívezet­­ben összeboruló támaszok világoskék, piros és fe­hér színre lévén festve, mindez, s azok a magas­ban repkedő címeres, számtalan zászlók, aztán meg az a nagy öblös tér, az a felséges magasság, az a fris, szabad lég, az a ragyogó világosság, az egésznek valami kibeszélhetlenül vidám, derült, könnyű, sőt mondhatnám lebegő jellemet ad. Ha pedig a roppant dómba pillantunk fel, mely fejünk fölött kiterjed, csaknem azt hiszszük, hogy a kék égbe magába pillantunk fel. E dóm alatti tért (mint a nyugati alattit is), magas emelvény foglalja el, melyre három oldal­ról, több lépcsőkön juthatni föl. Balra az átmet­­szetben vannak a kiállított angol vas­, acél és érc­­gyártmányok, mint colossalis kapuk öntöttvasból, 50 mázsás harangok , Armstrong és Whit­worth hires ágyúi stb.; — jobbra a gyarmatok nyers, de változatos és dús termékei, bőrök, ércek gyapot s egyebek. Magán az emelvényen, hátulsó részén, van két angol kiállítónak gyönyörűen épí­tett oszlopos pavillonja, kifestve és megaranyozva; köröskörül pedig a széleken mythologiai jeles már­vány- f ércszobrok vannak fölállítva. E térnek közepén van Alinsonnak nagyszerű s feltűnőleg kedves stylü szökőkutja, majolica ízlésben. Oly nagy ez, hogy bármely közpiac kö­zepére oda illenék. Az egész faragott köböl van építve, csak diszítvényes florenci modorban festett porcellánok. Ilyen porcellán az oszlop tetején álló s a sárkányt megölő szent György; ilyen az osz­lop derekát körülvevő s koszorúkat tartó négy an­gyal; ilyen az ezek által látható négy griffmadár, melyek nagy virágedényeket emelnek; ilyen még lejjebb a nagy nympha, mely csigateknőt tartva fején, szintén csigateknőben ül, s mindeniket egy­­egy hattyú emeli hátán; csak ezek alatt van aztán a víztartó, melyeket kokor vesz körül, mi ki van rakva szinte porcellánból csinált cserlombokkal, vi­rágokkal s szalagokkal, melyek mind szépen ki­­festvék, mint szent György, a sárkány, az angya­lok, a nymphák, a teknyők, a hattyúk s a vázák is szintén eleven színekben tündökölnek. E dómban álló igen érdekes néhány szobrot nézdelvén, már távozni akarok, midőn úgy jár­tam, mint ki — véletlenül — a szerény, elbuvó, de becses ibolyára talál. Három kicsiny dombor­műre esik szemem, s mennél tovább vizsgálom, annál tovább csodáltam Edwards angol szobrász apró remekeit. Az első alá ez van írva: „Vigasztalás*“ és az szerzetest ábrázol, ki elszenderedve nyugszik, de jobb keze pongyolán fekszik a testén heverő nagy foliant nyitott lapjain. Lebegve jó felé egy kellemes tekintetű angyal, maga az ártatlanság, s nyitott jobb tenyerét mint egy varázstükröt tart­ván a nyugvó fölé, leeresztett baljában liliomszálat hord. Másik mű a reményt ábrázolja egy fájdalom­­s örömteljes tekintetű szép nőben, ki leirhatlan vágygyal néz fel a távol mennybe, mert a művész itt nem a földi, de a vallásos remény gondo­latát akarta megtestesíteni. Harmadiknak címe ez: „Önismeret.“ E mű egy szelíd görög ifjat állít elénk, szemközt egy tar homlokú, homori szakálas, redős tógába öltö­zött öreggel, ki baljával az ifjú jobbját fogja, jobb­jával a megletben (Hintergrund) látszó bölcs mellszobrára komoly Ünnepiességgel mutat, mely mint oltár áll ott, ez aláírattal: QAAH2­ (Thales), és fölötte a falon e felirat olvasható: „rM­01 2EATTON“ (ismerd tenmagadat), figyelmeztet­vén az ifjat a delphoszi oraculum e legfőbb paran­csára, melynek szerzője a bölcs Thales volt. De térjünk vissza a keleti dóm alá, s indul­junk végig menni, sőt mondhatnák, az út bosszú­ságát tekintve, végig utazni az épület nagy hajó­ján , mely a nyugatiadém­ alá vezetend. Lemenve a lépcsőzeten elsőben is, jobbra s balra, két óriási nagyságú, 20—25 lábnyi magas candelabrum ragad csodálkozásra. Ez gyermekkar­­vastagságú köszörült kristály prismákból a legtökéletesb művészettel van gazdagon, de mégis egyszerűen alkotva. Soha ily nagyot és szépet nem láttam, sőt ilyent képzelni sem tudtam. Ezerféle szint játszanak ezer darabjai, s midőn a napfény e két kristály­oszlopra süt, azt vélnéd, egy lángba borult szivárvány áll m­ég előtted. Leérve az emelvényről, utunk mindkét oldalon az ipar és művészet remekei közt vezet el. Itt egy fekete nagy márvány-oroszlán, ezüst színű gránit obeliszk, tengerparti világtoronynak forgó kristály­kosara , roppant telescopok, amott viszont veres­, zöld-tarka finom márványokból metszett épületosz­­lopok és vázák, oly nagyok, hogy némelyikbe fél hordó bor elfér, Olasz- és Oroszországból küldött mosaik-asztalok, szekrények, bútorok, s a néme­lyikén drágakövekből csinált szőlők, cseresznyék, szamócák, inkább megtéveszthetnék a nyalánk ma­darakat, mint megtévesztették őket hajdan Apel­les festett gyümölcsei. Közbe-közben a hajóban veres kelmével behúzott padok, ötéves tizével kínál­koznak pihenéssel a kifáradtaknak. Két oldalt néma sorban mintegy örökül állanak a fehér carrarai márványból faragott vagy becses bronzból öntött gyönyörű szobrok,’ művei Európa minden nemzet­beli művészeinek. Számítva a keleti dómtól, felét az épületnek mind földszint, mind a karzatokon Anglia és gyar­matai foglalják el. Utána , jobb oldalon jönnek Törökország, Délamerika, Oroszország, Svédia és Norvégia, Németalföld, Dánia, Belgium.­­ Balol­dalon vannak: Olasz-, Spanyolország, Portugállia, és csak aztán Franciaország. A nyugati dómot s az itteni átmetszetet a német vámszövetség és Ausztria foglalják el. E dóm alatt áll a megnyitáskor az üres trón, most csak Victoria s Albert mellszobrai állanak ott, méltó rokonszenvet gerjesztve a nézőkben, s mö­göttük két hosszú lobogó nyúlik le csaknem földig, díszesítve Anglia címerével. Az itteni emelvényen porosz és osztrák küldemények vannak kiállítva. A porosz ezüst­­műveket, például azon pajzst, melyet a koronaörö­kös neszlilésekor a rajnai tartományok, és azon két roppant candelabrumot s óriás billikomot, miket neki ugyanazon alkalommal Berlin lakosai adának, művészeti szempontból nézve, az összes kiállítás­ban egy nemzet ezüstműve sem haladja felül, sőt talán utót sem éri. Itt vannak felállítva a berlini királyi porcellángyár pompás darabjai is, melyek méltán csodáltatnak. E kitűnő középpontra Ausztria nem tön oly szerencsés választást. A különben igen csinos, sőt ékes három pavillonok egyikében üveg, másikában bronztárgyak vannak, harmadikában szarvasok, zergék, dámvadak stb. szarvaiból elmésen össze­állított vadászházi bútorzat van. Pedig a kissé to­vább, de már nem az emelvényen levő császári porcellánok s a csehországi Üveggyártmányok igen csodáltatnak, és méltán, mint némely valóban fi­nom ízléssel rajzolt gyémánt ékszerek is, és több jeles márványszobor, melyeket számos nézők sereg­lenek körül. A magyar osztálynak máris kitűnőleg sok látogatója van. Gyapjúnk, búzánk, repcénk s egyéb termékünk igen látszik a hallgatag, de szemes angolokat érdekelni. Boraink csak tegnap óta kez­denek lát­ napvilágot, most állítgatják ki nagyon is szerény modorban és felette magas polcokra, — némelyek nevét sem lehet látcső nélkül elolvasni, ott ül, mint a színházi kakasülök szegény birto­kosa; csakhogy boraink nem látni, de láttatni kí­vánnának, így várjon teendőnek-e hatást, nem tu­dom , de azt tudom, hogy összegyűjtve, együtt kiállítva, ha nem pazar fénynyel is, de némi némi csínnal készült állványon, boraink egy tömeg­ben a piacot meghódították volna. A nyugati átmetszethez van ragasztva az éjszaki oldalon egy ideiglenes szín­épület, melyben vannak kiállítva Európa minden országainak gőz­gépei, és mik ez osztályba tartoznak. Ez osztályban már többször megfordult a j­a­­páni követség, mely ez évben Páris és London napi csodája. Sovány, alacsony, bajusz- és szakál­­talan, barna emberkék ezek. Cipőt és térdig érő nadrágot viselnek. Kabátjuk selyemből van, hason­ló az a lengyel zsidókéhoz. Ez alatt szörnyen vas­tagra tekert shawl övet hordanak, úgy, hogy mint terhes asszonyok néznek ki, s belé két hosszú kard van szúrva, melyeknek markolatai csaknem állai­­kat éritik. Finom gyékényből font kalapjuk kerek s lapos, mint egy cseréptál vagy kosáralja, s az a fejekre tett párnácskán nyugszik, és az egészt némi kantár csatolja a fejhez. Így járnak ők e palotában hihetetlen hidegvérrel s jupiteri nyuga­lommal, legkisebb tudomást sem véve az őket bá­muló ezerekről. Minduntalan néznek, vizsgálódnak kérdezősködnek, s a követségi titkár a hallottakat híven jegyezgeti útikönyvébe. Valóban érdekes lenne olvasni a tudósítást, melyet ő felségének , a japáni császárnak egykor e bölcs férfiak — nem kétlem — benyújtani fognak. A keleti átmetszetnek szinte északi végén hasonló ideiglenes színépület van. Itt az angol kövek , márványok , gránitok , kőszenek, ércek, chemiai készítmények, állat- s növényországi tár­gyak vannak kiállítva, és ezeken fölül mindazon százféle gépek, eszközök, melyek a házi életben, gazdaságban, kertészetben, gyárakban s az úgyne­vezett polgári, mérnökség különböző ágazataiban szoktak alkalmaztatni. A gazda itt mindent feltalál, mire úgy házá­ban, mint mezei munkáiban s az ólban állatai kö­rül szüksége van, így a serföző és szeszgyáros és a borkereskedő is, ki, ha tetszik, egyszerre öt csapon át húzhatja le borát. Van itt vető-, arató-, cséplőgép, van más, mely mos, kenyeret süt, gyü­mölcsöt sajtol, sert hűsít, marhának étket vagdal, vizet húz fel s azt forró gőzzé változtatván, pár perc alatt a burgonyát s egyebet jól megfőzi. De nem csak sok tanulságos, de igen-igen sok szép látnivaló is van itt. A kristályosított ha­vak és savak egész hegyei, sokféle színűek; a leg­szebb szinporok mindenféle árnyalatai; illatszerek a földgömb legszagosb virágaiból s gyökereiből ké­szítve. Odább angol gránitból s márványból másaik­­féle pompás vázák, sírkövek, gyertyatartók és bú­tordarabok vannak. Ezeken kívül az üveg-­­ kerti­­házak gyönyörű mintái, egy közülök oly nagy, mint egy kastély, s oly csinos, szép, mint kényel­mes, egészen készen van, csak meg kell venni, szétszedetni, elvitetni s egy parkban újra felállí­tani; — mindez két nap alatt megtörténhetik. * % * Megjelentek e kiállításra : Nagy-Britannia s Izland, és e birodalom valamennyi gyarmatai: Déli és nyugati Ausztrália, Bahamas, Jóreményfok, Cey­lon, India, Jamaica, Móric, Natal, Új-Brunswick, Új-Fundland, Uj déli-Wales, Uj-Seeland, Uj-Skó* tia, Queensland, Sz. Vince, Tasmania, Trinidad, Vanconver, Canada. Idegen országok közt megjelentek, betűrend­ben: Afrika (közép és nyugati), Ausztria, Bel­gium, Brasilia, China, Costa Rica, Dánia, Észak- Amerika, Franciaország és gyarmatai, Görögország, Hollandia, Haiti, Helvetia, Japán, rómiai szigetek, Madagascar, Magyarország, Norvégia, német szövetség, Oroszország, Peru, Portugállia, Róma, Liam, Spanyolország, Svédia, Urugay.

Next