Szegedi Híradó, 1862 (4. évfolyam, 1-104. szám)
1862-06-11 / 47. szám
Negyedik évfolyam. 40-ik szám 1802 Szerdán, jimius 11-én. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Egyes szám ára 8 ujkr. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. Megjelente : Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Előfizetési feltételek: Szegeden házhoz hordással és vidékre postán: Egész évre 8 frt, — félévre 4 frt, — év- Szsorivosztói Iroda: negyedre 2 frt osztr. ért. Széchenyi tér, Pfannház, első emelet, Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — évnegyedre 1 i 1 frt 60 kr. osztr. ért. I hirdetésels.: Az öthasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 kr. kétszerinél 6 kr., többszörinél 5 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérien a háromhasábos petitsor igtatási dija 20 kr. Londoni világtárlat. V. A látogatók száma e héten (május 11—17) — folytatja Sz. B. — naponkint 7—15,000 közt ingadozott. Ki most lép be a keleti dóm alá, végtelenül kellemesen és nagyszerűen lepetik meg jobbra és balra végig tekintvén, az ép oly tágas és felségesen magas átmetszeten (transect), mint amilyen tágas és magas az előtte 800 láb hosszúságban elnyúló, túl a nyugati dómban végződő hajó. E dómok karzatai köröskörül, váltva, zöld és vörös vékony márványoszlopokon nyugosznak, melyek fejezetei dúsan megaranyozvak, s tojásdad ívezetei kék, barna és sárga színű arabeszkekkel vannak ékesítve. Az átlátszó üveggel födött tetőt tartó vékony magas vasoszlopok s ezekből fen szép ívezetben összeboruló támaszok világoskék, piros és fehér színre lévén festve, mindez, s azok a magasban repkedő címeres, számtalan zászlók, aztán meg az a nagy öblös tér, az a felséges magasság, az a fris, szabad lég, az a ragyogó világosság, az egésznek valami kibeszélhetlenül vidám, derült, könnyű, sőt mondhatnám lebegő jellemet ad. Ha pedig a roppant dómba pillantunk fel, mely fejünk fölött kiterjed, csaknem azt hiszszük, hogy a kék égbe magába pillantunk fel. E dóm alatti tért (mint a nyugati alattit is), magas emelvény foglalja el, melyre három oldalról, több lépcsőkön juthatni föl. Balra az átmetszetben vannak a kiállított angol vas, acél és ércgyártmányok, mint colossalis kapuk öntöttvasból, 50 mázsás harangok , Armstrong és Whitworth hires ágyúi stb.; — jobbra a gyarmatok nyers, de változatos és dús termékei, bőrök, ércek gyapot s egyebek. Magán az emelvényen, hátulsó részén, van két angol kiállítónak gyönyörűen épített oszlopos pavillonja, kifestve és megaranyozva; köröskörül pedig a széleken mythologiai jeles márvány- f ércszobrok vannak fölállítva. E térnek közepén van Alinsonnak nagyszerű s feltűnőleg kedves stylü szökőkutja, majolica ízlésben. Oly nagy ez, hogy bármely közpiac közepére oda illenék. Az egész faragott köböl van építve, csak diszítvényes florenci modorban festett porcellánok. Ilyen porcellán az oszlop tetején álló s a sárkányt megölő szent György; ilyen az oszlop derekát körülvevő s koszorúkat tartó négy angyal; ilyen az ezek által látható négy griffmadár, melyek nagy virágedényeket emelnek; ilyen még lejjebb a nagy nympha, mely csigateknőt tartva fején, szintén csigateknőben ül, s mindeniket egyegy hattyú emeli hátán; csak ezek alatt van aztán a víztartó, melyeket kokor vesz körül, mi ki van rakva szinte porcellánból csinált cserlombokkal, virágokkal s szalagokkal, melyek mind szépen kifestvék, mint szent György, a sárkány, az angyalok, a nymphák, a teknyők, a hattyúk s a vázák is szintén eleven színekben tündökölnek. E dómban álló igen érdekes néhány szobrot nézdelvén, már távozni akarok, midőn úgy jártam, mint ki — véletlenül — a szerény, elbuvó, de becses ibolyára talál. Három kicsiny domborműre esik szemem, s mennél tovább vizsgálom, annál tovább csodáltam Edwards angol szobrász apró remekeit. Az első alá ez van írva: „Vigasztalás*“ és az szerzetest ábrázol, ki elszenderedve nyugszik, de jobb keze pongyolán fekszik a testén heverő nagy foliant nyitott lapjain. Lebegve jó felé egy kellemes tekintetű angyal, maga az ártatlanság, s nyitott jobb tenyerét mint egy varázstükröt tartván a nyugvó fölé, leeresztett baljában liliomszálat hord. Másik mű a reményt ábrázolja egy fájdaloms örömteljes tekintetű szép nőben, ki leirhatlan vágygyal néz fel a távol mennybe, mert a művész itt nem a földi, de a vallásos remény gondolatát akarta megtestesíteni. Harmadiknak címe ez: „Önismeret.“ E mű egy szelíd görög ifjat állít elénk, szemközt egy tar homlokú, homori szakálas, redős tógába öltözött öreggel, ki baljával az ifjú jobbját fogja, jobbjával a megletben (Hintergrund) látszó bölcs mellszobrára komoly Ünnepiességgel mutat, mely mint oltár áll ott, ez aláírattal: QAAH2 (Thales), és fölötte a falon e felirat olvasható: „rM01 2EATTON“ (ismerd tenmagadat), figyelmeztetvén az ifjat a delphoszi oraculum e legfőbb parancsára, melynek szerzője a bölcs Thales volt. De térjünk vissza a keleti dóm alá, s induljunk végig menni, sőt mondhatnák, az út bosszúságát tekintve, végig utazni az épület nagy hajóján , mely a nyugatiadém alá vezetend. Lemenve a lépcsőzeten elsőben is, jobbra s balra, két óriási nagyságú, 20—25 lábnyi magas candelabrum ragad csodálkozásra. Ez gyermekkarvastagságú köszörült kristály prismákból a legtökéletesb művészettel van gazdagon, de mégis egyszerűen alkotva. Soha ily nagyot és szépet nem láttam, sőt ilyent képzelni sem tudtam. Ezerféle szint játszanak ezer darabjai, s midőn a napfény e két kristályoszlopra süt, azt vélnéd, egy lángba borult szivárvány áll még előtted. Leérve az emelvényről, utunk mindkét oldalon az ipar és művészet remekei közt vezet el. Itt egy fekete nagy márvány-oroszlán, ezüst színű gránit obeliszk, tengerparti világtoronynak forgó kristálykosara , roppant telescopok, amott viszont veres, zöld-tarka finom márványokból metszett épületoszlopok és vázák, oly nagyok, hogy némelyikbe fél hordó bor elfér, Olasz- és Oroszországból küldött mosaik-asztalok, szekrények, bútorok, s a némelyikén drágakövekből csinált szőlők, cseresznyék, szamócák, inkább megtéveszthetnék a nyalánk madarakat, mint megtévesztették őket hajdan Apelles festett gyümölcsei. Közbe-közben a hajóban veres kelmével behúzott padok, ötéves tizével kínálkoznak pihenéssel a kifáradtaknak. Két oldalt néma sorban mintegy örökül állanak a fehér carrarai márványból faragott vagy becses bronzból öntött gyönyörű szobrok,’ művei Európa minden nemzetbeli művészeinek. Számítva a keleti dómtól, felét az épületnek mind földszint, mind a karzatokon Anglia és gyarmatai foglalják el. Utána , jobb oldalon jönnek Törökország, Délamerika, Oroszország, Svédia és Norvégia, Németalföld, Dánia, Belgium. Baloldalon vannak: Olasz-, Spanyolország, Portugállia, és csak aztán Franciaország. A nyugati dómot s az itteni átmetszetet a német vámszövetség és Ausztria foglalják el. E dóm alatt áll a megnyitáskor az üres trón, most csak Victoria s Albert mellszobrai állanak ott, méltó rokonszenvet gerjesztve a nézőkben, s mögöttük két hosszú lobogó nyúlik le csaknem földig, díszesítve Anglia címerével. Az itteni emelvényen porosz és osztrák küldemények vannak kiállítva. A porosz ezüstműveket, például azon pajzst, melyet a koronaörökös neszlilésekor a rajnai tartományok, és azon két roppant candelabrumot s óriás billikomot, miket neki ugyanazon alkalommal Berlin lakosai adának, művészeti szempontból nézve, az összes kiállításban egy nemzet ezüstműve sem haladja felül, sőt talán utót sem éri. Itt vannak felállítva a berlini királyi porcellángyár pompás darabjai is, melyek méltán csodáltatnak. E kitűnő középpontra Ausztria nem tön oly szerencsés választást. A különben igen csinos, sőt ékes három pavillonok egyikében üveg, másikában bronztárgyak vannak, harmadikában szarvasok, zergék, dámvadak stb. szarvaiból elmésen összeállított vadászházi bútorzat van. Pedig a kissé tovább, de már nem az emelvényen levő császári porcellánok s a csehországi Üveggyártmányok igen csodáltatnak, és méltán, mint némely valóban finom ízléssel rajzolt gyémánt ékszerek is, és több jeles márványszobor, melyeket számos nézők sereglenek körül. A magyar osztálynak máris kitűnőleg sok látogatója van. Gyapjúnk, búzánk, repcénk s egyéb termékünk igen látszik a hallgatag, de szemes angolokat érdekelni. Boraink csak tegnap óta kezdenek lát napvilágot, most állítgatják ki nagyon is szerény modorban és felette magas polcokra, — némelyek nevét sem lehet látcső nélkül elolvasni, ott ül, mint a színházi kakasülök szegény birtokosa; csakhogy boraink nem látni, de láttatni kívánnának, így várjon teendőnek-e hatást, nem tudom , de azt tudom, hogy összegyűjtve, együtt kiállítva, ha nem pazar fénynyel is, de némi némi csínnal készült állványon, boraink egy tömegben a piacot meghódították volna. A nyugati átmetszethez van ragasztva az éjszaki oldalon egy ideiglenes színépület, melyben vannak kiállítva Európa minden országainak gőzgépei, és mik ez osztályba tartoznak. Ez osztályban már többször megfordult a japáni követség, mely ez évben Páris és London napi csodája. Sovány, alacsony, bajusz- és szakáltalan, barna emberkék ezek. Cipőt és térdig érő nadrágot viselnek. Kabátjuk selyemből van, hasonló az a lengyel zsidókéhoz. Ez alatt szörnyen vastagra tekert shawl övet hordanak, úgy, hogy mint terhes asszonyok néznek ki, s belé két hosszú kard van szúrva, melyeknek markolatai csaknem állaikat éritik. Finom gyékényből font kalapjuk kerek s lapos, mint egy cseréptál vagy kosáralja, s az a fejekre tett párnácskán nyugszik, és az egészt némi kantár csatolja a fejhez. Így járnak ők e palotában hihetetlen hidegvérrel s jupiteri nyugalommal, legkisebb tudomást sem véve az őket bámuló ezerekről. Minduntalan néznek, vizsgálódnak kérdezősködnek, s a követségi titkár a hallottakat híven jegyezgeti útikönyvébe. Valóban érdekes lenne olvasni a tudósítást, melyet ő felségének , a japáni császárnak egykor e bölcs férfiak — nem kétlem — benyújtani fognak. A keleti átmetszetnek szinte északi végén hasonló ideiglenes színépület van. Itt az angol kövek , márványok , gránitok , kőszenek, ércek, chemiai készítmények, állat- s növényországi tárgyak vannak kiállítva, és ezeken fölül mindazon százféle gépek, eszközök, melyek a házi életben, gazdaságban, kertészetben, gyárakban s az úgynevezett polgári, mérnökség különböző ágazataiban szoktak alkalmaztatni. A gazda itt mindent feltalál, mire úgy házában, mint mezei munkáiban s az ólban állatai körül szüksége van, így a serföző és szeszgyáros és a borkereskedő is, ki, ha tetszik, egyszerre öt csapon át húzhatja le borát. Van itt vető-, arató-, cséplőgép, van más, mely mos, kenyeret süt, gyümölcsöt sajtol, sert hűsít, marhának étket vagdal, vizet húz fel s azt forró gőzzé változtatván, pár perc alatt a burgonyát s egyebet jól megfőzi. De nem csak sok tanulságos, de igen-igen sok szép látnivaló is van itt. A kristályosított havak és savak egész hegyei, sokféle színűek; a legszebb szinporok mindenféle árnyalatai; illatszerek a földgömb legszagosb virágaiból s gyökereiből készítve. Odább angol gránitból s márványból másaikféle pompás vázák, sírkövek, gyertyatartók és bútordarabok vannak. Ezeken kívül az üveg- kertiházak gyönyörű mintái, egy közülök oly nagy, mint egy kastély, s oly csinos, szép, mint kényelmes, egészen készen van, csak meg kell venni, szétszedetni, elvitetni s egy parkban újra felállítani; — mindez két nap alatt megtörténhetik. * % * Megjelentek e kiállításra : Nagy-Britannia s Izland, és e birodalom valamennyi gyarmatai: Déli és nyugati Ausztrália, Bahamas, Jóreményfok, Ceylon, India, Jamaica, Móric, Natal, Új-Brunswick, Új-Fundland, Uj déli-Wales, Uj-Seeland, Uj-Skó* tia, Queensland, Sz. Vince, Tasmania, Trinidad, Vanconver, Canada. Idegen országok közt megjelentek, betűrendben: Afrika (közép és nyugati), Ausztria, Belgium, Brasilia, China, Costa Rica, Dánia, Észak- Amerika, Franciaország és gyarmatai, Görögország, Hollandia, Haiti, Helvetia, Japán, rómiai szigetek, Madagascar, Magyarország, Norvégia, német szövetség, Oroszország, Peru, Portugállia, Róma, Liam, Spanyolország, Svédia, Urugay.