Szegedi Híradó, 1864. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)
1864-06-11 / 47. szám
1864. Hatodik évfolyam. megjelen : Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerk.esztési iroda : Egyháztér, 367. sz. Kiadóhivataal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre...................................................................8 frt Félévre ... ...............................................4 „ Évnegyedre............................................... . 2 „ Egyes számára feltételek: Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre......................................................6 frt — kr. Félévre ......................................................3„ — „ Évnegyedre......................................................1 „ 60 „ S kr oszk. ért. 47-ik szám Szombaton, június 11-én. Hirdetésiek : A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási díja 15 újkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. Széttekintés állapotaink fölött. (Folytatás.) XVIII. Öntudatos és hazafias érzelmekkel teli fővárosi közönségtől, a fajbeli eredet minden különbsége nélkül, jogosan meg lehetne várni, hogy minden egyes tagja miveltsége és tehetségei mértéke szerint legyen támogatója azon közcélnak, mi gyermekei, unokái és a haza közérdeke emelése szempontjából, a nemzet korszerű eszméi közzé van fölvéve; ez nagy igazság, de arra, hogy ezen alapeszme életet nyerjen, újabb nemzedékeknek szükség szerepelni, mert az emberi természet, szokások és hajlamok egyszerre át nem alakíthatók egyeseknél sem, annál inkább tömegeknél. A budai népszínház eredete és létezése, — és Buda főváros némi hatósági befolyását és tettleges adakozását leszámítva — egyes magánosok lelkesülése s hazafias részvétéről tesz bizonyságot s kezdetleges életfolyamában, valamint az országos eredetet, fejlődést föl nem találhatjuk, úgy nem örülhetünk azon szerencsének, miszerint az ország és fővárosa azon tényező, mely hatósági nagyobb áldozatai és mívelt nagy számú, vagyonos s tehetős lakossága nemzeties hozzájárulásaival, ezen a hazai nemzeties műveltség érdekében annyira szükséges közintézetnek önálló eredetet, fenállást és virágzó — az ős főváros méltósága és népei szellemi emelkedettségének megfelelő — állapotot biztosított volna, vagy még napjainkban is biztosítana. Ha szégyen is, bevalljuk, hogy nincsen Magyarországban mai napig egyetlen város, mely önereje s áldozatkészsége, s lakosai részvéte és pártfogásával tartana fen állandó magyar színházat, jobban mondva: színészetet. Ezen fogyatkozásban találom én a hazai anyagi közszegénység bizonyságlevelét, értvén ezen hiányt a közönség azon részénél, mely műérzékkel és a nemzeties érdekekkel egybekapcsolt magasabb míveltséggel bír. Népesebb és hírnevesebb vidéki városaink nagyobb részének van egyenként annyi míveltsége, műérzéke és hazafias lelkesülése, mennyi a falai közt föntartandó állandó magyar színészet meghonosítására szükséges; de nincsen ezen képzett osztályoknál annyi anyagi érték, melyből a gazdászati, kereseti avagy tőkemérleg cselekvő állapotának veszélyeztetése nélkül, a nemzeti színészet terjesztése, fentartása és emelésének a szükséges folytonos áldozatot meghozhatnák. Ha ezen észszerű föltevés ábránd, úgy azon miveltség, melyre az értelem teljes öntudattal hivatkozik s a hazafias érzület, mely a nemzeties köznevelés és társasélet benyomásainál fogva, hazaszerte magának elismerést kivívni törekszik, csak álcázott előny és szintett erény; merném állítani, ekkor távol állunk még az időtől, melyben nemzeties míveltségünk bizonyos és fényes jövőjében bízni lehessen. Városainkban, különösen a termékeny alföldön vannak számos tehetős családok a népből s nem kevesen az iparosok osztályaiból, melyeknek rendelkezése alatt nevezetes vagyonbeli értékek állanak; de ezek részint a népnevelési állapotok kisdedszerben elemies mivolta, részint a szellemi képzettség elégtelensége s félszegsége, és igy a ki nem fejlett műértékek , magasabb értelmű hazafias fogalmak s közérzületek hiányai miatt nem sorozhatók — lehető csekély kivétellel — azon tényezők közzé, melyek a nemzeti nyelv és nemzeties miveltség dolgában, a megkívántató áldozattételre saját szellemi szükségeik érdekében, keblük istenétől villanyszikrákat kapnának. Ezen hátrányos állapotok miatt ne vádoljuk a kort, melynek lehető mulasztásaiból ezen végzetes bajok forrásoznak. Azon sok tekintetben boldog vagy legalább olcsó, és mindenesetre árnyékoldalai mellett is, — melyek okosan kétségbe sem hozhatók — patriarchális féle kor nem kevés mértékben a közjogi és alkotmányos tusák időszaka volt; és ha ezek küzdelmei s keserűségei között a hűbéri intézmények végzetes napjaiban elfordult a hazafias gond, a népnevelés és közmiveltségnek azon színvonalra emelésétől, mely mostani fölfogásaink szerint az öntudatos nemzeti léteinek, — mely a minden szép és jó iránti közlelkesülést honi értelemben lehetségesíti — alapföltétele; mégis mindnyájunk és az Isten áldását kiérdemelte, mert mulasztásainál azon veszélyes szirtekben találunk mentséget, melyekkel az uralkodó közvélemény törekvéseinek folytonosan küzdeni és dacolni kellett, és védpajzsot nyújt annak tudata, hogy ezen alkotmányos küzdelmek azon jogok élvezhetéséért vívattak, melyeknek fedező vértje alatt lehetséges csak a tökéletes népnevelés nemzeties miveltség s magasabb röptű közszellem átalánosítására község, hatóság és országul hatni. Kérdést tehetne az akadékoskodó elfogultság, és a kicsinylő szerencsés körülményeiben elbizakodott hányavetiség: mit keresnek e cikksorozat legtöbb eszméi vidéki — főleg a gazdászat, ipar és kereskedelem érdekei előmozdítása és tolmácsolására nyitott — lapban. Felelet: Az időszaki sajtó olyan nyilvános közeg, melynek befolyását korszerű eszmék terjesztése s illetőleg felköltésére, országos vagy vidéki lapokban egyiránt lehet és szabad fölhasználni. Isten mentsen azon hittől, mintha csak a fővárosi hírlapirodalom, vagy átalában a fővárosi hazai irodalom volna hivatva a közgondolkozás irányeszméit kijelölni, s a társadalmi és közbajok, hátrányok, elfogultságok, előítéletek korhadt védvárait megtámadni. A hazai sajtó, az irodalom, nem kizárólag a főváros, hanem az összes haza tulajdona, tehát a korszerű eszmék terjesztése, a közgondolkozásnak a haza javára irányzott s a társadalom elmaradásai, félszegségei reformjára célzó felköltése az ország minden helyén és zugában, hol Guttenberg örökbecsű műszere — a sajtó — a gondolatok s eszmék világának tért nyithat, illetékes. Ami mégis a vidéki hírlapirodalomnál kívánni való volna, ez abból áll, hogy a hírlapírói tényezők, munkatársak jóakaratú cikkeit elégséges és a kor színvonalán álló, vagy ezt lehetőleg megközelítő ép értelem, elfogulatlanság, előrelátás és higgadtság lengje át; úgy de ezen kellékek a fővárosi hírlapírói körök életnyilatkozásainál is sok esetben lehetnek érvényesek, és mennyiben ottan leginkább a mondott kellékek nem hiányzanak, az országos értelmi erők azon központosításának tulajdonítandó, mely a fővárosi élet természetes rendeltetése, hivatása és kínálkozó kényelmeivel együtt jár; különben is az ország minden vidékei értelmisége, nevezetes arányokban, az országos központ felé irányul. A hírlapilag fölvetett eszmék nem arra valók, hogy minden áron és mindig elfogadtassanak , hanem ösvényt törnek legtöbbször a közgondolkozás fölébresztésére, és ez után a megalakult és kitisztult közvélemény azon hatalom, mely meghatározza a korszerű eszmék érvényét, sokszor jóváhagyván valamely életrevaló felfogást, máskor nézetei és a körülményekhez illesztve átalakítván, s nem ritkán pedig az eszmetársulat hullámzásai között egészen újakat teremtvén és hozván fölszinre, melyeket végre a haladó kor közszelleme uralkodókká jelöl. A hírlapirodalom a napi fellobbanó gondolatok és eszmék közlönye és nyílt pályatér, melyen az ellenvélemények egymással megmérkőzhetnek, a korszerűek magukat érvényesítvén, küzdhetnek eszmék és elvek, eszmék és elvek ellen; szóval ez azon szellemi versenykor, melyben minden hazai érdek és felfogás országszerte, éspedig fővárosi vagy vidéki közegben a törvény korlátai között szabad kifejezést találhat. És így csak azon óhajtás maradhat fen: vajha azok, kik magasabb értelem, élesebb fölfogás, terjedtebb kiképzés és ismeretek s előnyösebb külső helyzetek, név, vagyon, családi, rang és hagyományos fölények birtokában vannak, foglalnák el azon tért, melyen most — itten a vidéken — leginkább csak azon szellemi erők működnek, küzdenek elégséges versenytársak nélkül, és talán igen sokszor az igényteljes olvasóközönség kicsinylésével találkozva, kiknél legfőbb érdem a jóakarat s mérsékelt hatású az értelem, s kiknél csak annak tudatával nem csügged a buzgó törekvés, mert a fölvetett eszmék nem a hátralépés, de a reformszerű előhaladás terjesztése és felköltésére szórják el. Főiránya ezen cikksorozatnak a nemzetgazdászati ügyeknek nemzeties alapra fektetése, és a reál, ipar, kereskedelmi, bányászati, műtani, gazdászati, erdészeti, vasúti, gőzhajózási, csatornázási, szépművészeti stb. eddig nemzeti tekintetben nem eléggé méltatott hazai érdekeknek az országos elem életkeretei közzé teendő fölvételére, úgy a társadalmi törekvések olyan korszerű módosítására hatni, mely a fentii célok elérését leginkább lehetővé teszi. Azonban ezen anyagi irányok mindenütt a hazai szellemi műveltség korlátai közzé szorítják, tehát fejlődés kell az anyagi téren, de a szellemi részen egyetlen helynek sem szabad elhagyottan maradni. Nincsen oly politikai, gazdászati stb. lap, mely más érdekeket képviselő és ismereteket terjesztő lapok körébe tartozó eszméket és tárgyakat mellékesen meg nem érint s meg nem vitat. Az erre viszonyló eszmék láncgyűrűzetében fölszinre kerültek szórványosan mellékgondolatok szándékos kitérések is, melyek felületesen véve, a dolog a fölvetett s taglalt nézetek érdeméhez tartozókul nem tűnnek föl; pedig valósággal épen azoknak kiegészítő részét képezik, s a tárgyalt állítmányok s érveket erősítik, indokolják, részint az álláspontok rokonsága, részint az ellentétek viszszás helyzeteivel. S ki fogna fenakadni azon gondolaton, mely a hegy fogalmával a völgy s a virág eszméjével az illat fogalmát is elővarázsolja , s mely a főtárgyat és eszmét mellék rokontárgyak és eszmék illustratiója mellett elemzi és érdekesiti?! úgy tartom, ezen felelet alapos, egyenes és indokolt. Ezen szükséges kitérés után tekintsünk szét folytatólagosan a nemzetgazdászati eszméknek sorozatán tisztán hazai szempontokból. Mikről azonban más alkalommal. Egry Sándor. (Folyt. következik.) Hazai mozgalmak. Szeged, 1864. junius .9 —nyi. Magyar értékpapírok. Gyöngébb lovaink kivitele. Érdekesnek tartjuk a „P. N.“ egyik tudósítása nyomán a magyar hitelpapír-üzlet állásáról a következőket közölni : Örvendetes mindenesetre, hogy az uralkodó ínség dacára nemcsak belföldi értékpapírjaink árfolyamai megszilárdultak s nagyobb részt fölébb hágtak, hanem a kereskedelmi munkásság mezején is uj vállalatok magvai hintettek el. 1863. december 1-seje óta a pesti magyar kereskedelmi bank részvényei 20—31 írttal magasabban jegyeztetnek, miután az osztalék kiadása közeledik, mely a lefolyó üzletévre úgy látszik, nem lesz kevesebb, mint az előbbi évben volt. A pesti takarékpénztári részvények, a szelvény levonása után, mely e lefolyt Üzletévre ismét 100 írttal fizettetik ki, folytonosan kedvelt papírok s áruk az említett időpont óta keveset változott. A budai takarékpénztári részvények a múlt évinél 5 írttal több osztalékkal (30 írt 25 helyett) a szelvények eltávolítása után változatlanul állanak. A budapesti lánchíd- és alagútrészvények el vannak hanyagolva. Az előbbinek osztaléka a lefolyt évre csak valami csekélylyel volt kevesebb, mint a múlt évi, mig az alagúté, melynek osztaléka 1862-ben 5 írt 80 kr. volt, most csak 5 frt 25 kr. A bevételek mindkét vállalatnál 1864. január óta körülbelül a múlt évivel egyenlő magasságon tartják magukat, s ha — ami a vetések jó állásánál remélhető — a külföld az aratás után ismét vevőnk lesz, az ennek folytán előidézett kivitel által mindkét vállalat bevételei növekedhetnek. — Az első magyar biztosító-társaság részvényei már 420 forintos kisebb részletekben elhelyezve, ismét mintegy 40 írttal emelkedtek, miután kitűnt, hogy az ez évi osztalék 25 frt. — A Pannónia viszontbiztosító-társaság részvényei a 9 írttal több osztalék (33 frt) következtében 240 forintról 290-re emelkedtek. A sz. István kőszénbánya-társulat részvényei legalacsonyabb állásukról 140 forintról 180-ra emelkedtek föl. Jelentékeny lendületet vettek továbbá a Pannónia gőzmalom-társulat részvényei, melyek 1862. december 1-je óta 300 forintnál többre emelkedtek. — A morvai bánya-egylet részvényei, melyek most teljesen befizetve jelennek meg a pénzpiacon, még nem lehettek élénk forgalomnak tárgyai, bár a vállalat jövendőjét kedvezőnek mondják. — A magyar hitelintézet záloglevelei alábbszálltak. Ezen tőkék elhelyezésére oly kitűnő papírnak árfolyamára a folyó évi viszonyok kettős irányban hatottak kedvezőtlenül. Először az intézet kölcsön tekintetében igen igénybe vétetett, következéskép a kötvények tömegesen özönlöttek a vásárra ; másodszor az országban tőkeelhelyezésre igen kevés alkalmaztathatott, miután mindenkinek csak a hiányt kellett fedezni. A földtehermentesítési kötvények is részt vesznek részben e balsorsban, melyeknek különben a kisorsolásoknak folytonosan tartó elhaladásával sokkal magasabban kellene állni. Nem régen ismertettük a bortermelők keletkező egyesületének alapszabályait. Ez egylet tudtunkkal másodrendű borainkat is, milyenek különösen vidékünkön teremnek nagy mennyiségben, bele akarja vonni a forgalomba. De hogy ezek kivitelre, különösen a tengeren nem alkalmatosak, köztudomású. Ezeket tehát cognac-ká alakítva szándékoznak forgalomba hozni. De e műtétes költséges készületeket, drága tüzelő szert, nagy épületeket, számos munkásszemélyzetet kíván, úgy hogy ez után csekély a kilátás nyereségre. Nézetünk szerint tehát célszerűbb lenne inkább borecet - gyárakat állítani. Az ecet, mint a kenyér és só a legnélkülözhetlenebb fogyasztási cikkek közé tartozik. Ennek használata, különösen déli országokban, igen nagy. Csupán a tengeri hajók ellátása ecettel mesés mennyiséget igényel. Igaz, hogy napjainkban mindenféle anyagból, még fából is készítenek ecetet. De milyen utálatos folyadékok jönek ecet címe alatt forgalomba! — Egyetlen egy folyadék sincs annyi hamisításnak kitéve, melyeknél a főszerepet a vitriolsav játsza. De nincs jobb ecet a természetes borecetnél, mely mindenkor keresett cikk lesz. E mellett könnyen szállítható s készítése semmi költséggel sem jár. És a szállítás csak annyiba kerül, mint a boré, de a vám sokkal csekélyebb. És melyik ország az Franciaországon kivül, mely a borecetkereskedésre nézve hazánkkal versenyezhetne? Az ügyes franciák ez iparággal is, melyet mi annyira elhanyagolunk, eddig egyedárúságot gyakoroltak, sőt azt a borgazdag Magyarországba is becsempészték. Milyen gúny ránk nézve, hogy Pesten 1'/2 messzely francia borecetért 80 krt. 1 forintot kell fizetni! Franciaország 3 millió frank árú borecetet visz ki évenként. Alig lehetne tehát csekélyebb minőségű borainkat becsesebben értékesíteni, mintha azokat ecetté alakítva hoznék forgalomba. Pest, június 5. Nyarunk nagyon unalmas szokott lenni, a gazdag, előkelő világ kimegy falusi birtokára a természet gyönyöreit élvezni; a kevésbé gazdag előkelő legalább a svábhegyi vagy zugligeti villájába, vagy a városligetbe teszi lakát; csak a munkás úri, közép és alsó osztály marad Pesten, kik aztán nem sok vizet zavarnak a gyönyörnek máskor itt oly nagy tengerében. Egyedüli élénk pontja nyári idényünknek a mostani. Itt a vásár, mely a sok külföldi kereskedő tarka, különc öltözete által elég mulatságot nyújt, kik közt különösen említésre méltó a felső-ausztriai szép mézeskalácsosnő, ki minden vásárkor rendesen itt mutogatja tornyos aranyos fökötőjét; itt vannak a lóversenyek, mik egyedül tartják vissza s vonzák most a fővároshoz az előkelő világot, s a fény, bár s pompa valóságos szemkápráztató kirakatává teszi a történeti nevezetességű Rákos mezejét, — most lesz csónakverseny, volt a kocsiverseny. Verseny tehát mindenütt, az országúti fasátorokban a kereskedők kelméik dicséretében versenyeznek, de elég alkalmuk van az unatkozásban is vetélkedni, mert bizon ebben a szomorú világban nem igen háborgatják őket a vevők, a Rákos mezején, hol hajdanra harcedzett hősök tomboltak méneiken s tettek fejedelmet, hoztak, alkottak törvényt, most elsoványitott fél- és telivér lovak futnak versenyt, űrlovarok s lovászok küzdenek a lószerzette babérért; bájaikkal elragadó delnők versenyeznek öltözetük fényes finomságával.