Szegedi Híradó, 1864. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)
1864-03-26 / 25. szám
mu. Hatodik évfolyam. Mostolon: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Ssserkesztési iroda: Egyháztér, 367. sz. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhoz hordással és vidékre postán. Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre................................................8 frt Egész évre................................. . 6 frt —kr. Félévre.........................................................4 . Félévre ................................. Évnegyedre...............................................2 „ Évnegyedre................................. ■ 1 . 60 „ Egyes szám ára át kr osztr. ért. Ilírdotósok.: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr, két szerinél 4 kr, többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 újkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. Évnegyedes előfizetőinkhez! E hónap végével az évnegyed is letelvén, fölkérjük évnegyedes t. előfizetőinket, hogy megrendeléseiket megújítani szíveskedjenek. Fölöslegesnek tartjuk, lapunkat nagy szavakkal ajánlani, de azt kétkedés nélkül véljük mondhatni, hogy tenni fogunk annyit, mennyit egy vidéki lap szerény körében tehet. Rajtunk nem fog múlni, hogy ez áldozatokkal föntartott közlönyt minél érdekesebbé és tanulságosabbá tevén, olvasóink megelégedését megnyerhessük. Az előfizetési föltételek a lap homlokán olvashatók. Szeged, 1864. márc. 18. A „Szegedi Híradó“ szerkesztősége és kiadója. Széttekintés állapotaink fölött. (Folytatás.) A hazai törvényhozás az 1840: XV. t. c. által, a kereskedelmi érdekek, üzleti és pénzhitel emelése tekintetében, lehetőleg a honi viszonyok- és jogfogalmakhoz alkalmazott váltó-törvényeket életbeléptetvén, ennek Ildik vagyis alaki része a váltóperekbeni eljárásokról olyan rendszeres, jóravaló szabályokkal rendelkezett, mik a hazai magánjogi polgári ügyekben dívott akadékos s az alperesi érdekeknek túlságosan kedvező, tömkeleges ódon eljárástól teljesen elütöttek, és igy a perek s végrehajtási cselekvények gyors folyamát lehetővé tevék, s a hielezők és a külföldi tőkepénzesek, gyárosok stb. érdekeit tettleges oltalom alá vették. Tehetett-e az országbírói értekezlet a haza azon végzetszerínek látszó körülményei s az átalánossá lett közfelindulás hullámzásai között bölcsebben, mint hogy mind a rendes szóbeli, mind a rendes írásbeli perekben azon csekély módosítások mellett, miket az V. VI. IX. X. fejezetek körülírnak, a bizonyítás módja, a bírói határozatok, perorvoslatok, perújítás, szünnapok és kézbesítésekre nézve, az 1840: XV. t. c. II. r. 8. 9. 10. 12. 13. 14. fejezetet, úgy az az 1843/4. 6- t. cikknek ide vonatkozó határozatait állapítá meg zsinórmértékül?! A végrehajtási eljárások, melyek az ingókra nézve a XI. fejezet 116. §-a szerint az 1840: XV. t. c. II. részének 11-dik fejezete, az ingatlanokra nézve pedig az 1832/4. XV. t. c. 5 — 12. §§ ai értelmében, különbsége nélkül a perek minőségének, teljesitendők, nagy hátrányt szenvedhetnek a rendes szóbeli és írásbeli pereknél is azon kedvezés által, mit a XI. fej. 117. § a szerint, a végrehajtást szenvedő felek nyertek. Nincs benne kétség, hogy lehető visszaélések és a törvénytől eltérő eljárások elhárítására igen alkalmas óvószer, a végrehajtást felfüggesztő három nap alatt emelt semmiségi panasz, illetőleg felfolyamodás, de egyszersmind ezen jog, illetőleg kedvezmény élvezete meghiúsítja a pereknek végrehajtások által lehető gyors bevégzését, és eredménye az, hogy amint gyorsan lefolyhat a per, oly lassan ér véget a kielégítés, és így ami nyerve van a réven, elvesz a vámon. Árverési kérdéseknél pedig ezen jog használata birtokon belül nemcsak halasztást okoz, de igen gyér esetben lehet indokolt; miért is nézetem szerint, minthogy a törvényhozás ebbeli rendelkezése átalános, és egyes eset miatt minden árverési kérdésre kiterjeszkedik, jövőre célszerűnek találnám ezen jog használatának oly módosítás melletti fentartását, hogy midőn a felső bíróságok hasonló felfolyamodás, illetőleg semmiségi panasznak helyet nem adnak, a folyamodó fél, az ellenfél és még valamely hazai köznemzeti intézet javára, tetemes bírság fizetésére köteleztetnék. Ilyenféle megtorlás , úgy tartom, megakadályozná ezen jognak széltében, majd minden végrehajtásnál gyakorlatba vett törvényes alap nélküli használatát. Nem csekély hiányát képezi az országbírói értekezlet rendeleteinek az is, hogy a XI. fejezet 118. §-a az igényperek megindítását az árverés megtörténte előtt mindig lehetségesíti, holott ezen jog használata csak a zálogolás és becslési eljárás érvényessé váltáig kellene helyet adni, és ekkor is az igényper megindítását, különben leendő elévülés terhe mellett, bizonyos, szabatosan kijelölt határidőhöz kötni, mivel ellenkező esetben a végrehajtást szenvedő fél érdekében megakadályozható a végrehajtás folyama, először a zálogolás és becslési eljárás ellen emelt felfolyamodás, illetőleg semmiségi panasz, az árverési végzés ellen emelhető felfolyamodással; és midőn mindez nem sikerül, bekövetkezik valaki részéről némi vélt jogcímre fektetett, s tapasztalás szerint többnyire alaptalan és csak a végrehajtási cselekvények elhúzására irányzott igénypör. Nem lehetőségek ezek, hanem gyakorlati tények, lett dolgok. Feladatomon kívül esnék ez alkalommal tüzetes elősorolása azon lehető hiányoknak, melyek az országbírói értekezlet határozatainak hézagait képezik; vagy részletes kiemelése azon rendszabályoknak , melyek ezen szakma fénypontjaiul szolgálnak; még tehát csak annyit jegyzek meg, hogy ezen ideiglenes alaki törvények fogyatkozásai sok részben gyors, pontos, lelkiismeretes, szakértő kezeléssel jóvátehetők, illetőleg kipótolhatók, mert valamint az anyagi rész s korszerűtlen törvényeket csak a törvényhozás javíthatja ki, úgy az alaki törvények hiányait, törvényhozási intézkedésig, a szükséges értelmi, erkölcsi, szellemi, szakképességi s munkaszerető sajátságokkal ellátott bíróságok lehetőleg elfeledtethetik, tűrhetőkké tehetik, míg ellenben ezen kellékek nélkül a legtökéletesebb és korszerűbb alaki törvények is haszontalanokká válnak. Minden kereset és más kérvény azért adatik igtatás alá, hogy a bíróságok által mulasztás nélkül, sorrend szerint, a szegények, özvegyek, árvák ügyeinek netalán megadható sorrendkívüliség mellett, elintéztessenek; ha ezen fölfogás szerint alakul a gyakorlati átalános szabály, megszűnik az alkalom, hogy valamely ügynél történhető mulasztást bíróság és ügyvéd kölcsönösen egymásra vessen, mint eddig sokszor volt eset, hogy egyik vagy másik bírósági személy az ügy elé nem haladását a nem szorgalmazó ügyvéd terhére róvá, az ügyvéd pedig magát, többszörös sürgető kérelmeire hivatkozván, a bírósági személy hanyagságával menté. S így utójára a perlekedő fél egyiknek sem hitt föltétlenül. Visszás állapot is az ilyen, és ideje, hogy véget érjen. Nem azért adja be az ügyvéd a keresetet vagy kérvényt, hogy a bíróságnál ellátás nélkül heverjen, hanem hogy elintéztessék — kérve van ez már a beadványban nem indokolt tehát, és törvényben nem is gyökerező azon igény, hogy az elintézés még szóval is személyesen sürgettessék. A jó, pontos, gyors igazságszolgáltatásnak, alkalmas, korszerű törvényeken kívül, képzett, értelmes, szakértő, igazságszerető s érdekek által le nem kötelezhető s el nem tántorítható munkás és dologkedvelő bírósági személyzet lehet csak tényezője; esetleges mulasztások és visszaélések ellen pedig mentő vértet képezhet, a szigorú felelősségi törvény, mely nem csak a X. fejezet 104. §-ában körülirt semmiségi esetekben bírna megtorló erővel, de minden olyan érdemleges körülményeknél is, melyeknél a törvényeknek félre értelmezése s a perben törvényesen bebizonyult tények s állitások stb. mellőzésével hozatnak ítéletek, s midőn a bíróságok hatáskörüket átlépik. Tudjuk p. 0. jól, hogy a bíróság, saját kihirdetett vagy már kézbesített ítéletét, önmaga meg nem másíthatja s föl nem függesztheti. És mégis akadt első biróság, mely bizonyos sommás szóbeli ügyben meghozott és kihirdetett ítéletét föl merte függeszteni. S az ilyen tény megtorlására nincsen törvényünk. — Tudjuk, hogy az árverési végzés a kézbesítéstől számítva 3 nap alatt támadható csak meg a további eljárást felfüggesztő hatálylyal; és hogy az ilyen végzés az 1840: XV. t. c. II. r. 14. fejezete 216. §-a értelmében , mit az országbírói értekezlet IX. fejezete 88. §-a is fentartott, akár a tudósítandó, akár ügyvédének kézbesíthető; mégis volt rá eset, hogy az árverési végzés alperes félnek személyesen kézbesíttetvén, és ez a felfolyamodást elmulasztván, ügyvéde 36 nap elfolyása után panaszt emelt azért, mert a végzés nem neki jön kézbesítve; kérte tehát a végzést magának kézbesíttetni, hogy felfolyamodhasson, s kérelme teljesítve jön; és felfolyamodott, s felfolyamodását az első bíróság elfogadta, — de sőt a másodbiróság is ennek jogosultságát ínyltedte — mennyiben ezen első bírósági eljárás ellen felperesileg emelt felfolyamodás, illetőleg semmiségi panasznak helyet nem adott — elismerte. Ilyen és hasonló esetekre nincsenek megtorló törvényeink. Azonban a bírósági felelősség is csak úgy vezethet célhoz, ha, amidőn a panasz felsőbb bíróság utján helyesnek s alaposnak találtatik stb., a megtorlás elengedhetlenül követi; mert ellenesetben a kegyeletes kímélet csak újabb visszaélésekre fog szabadságlevelet adni. (Folytatása következik.) Egry Sándor: Vidéki tudósítások. Zenta, 1864. március 10. (Gyilkosság. Segélyezés. Munkakerülők.) Ha a hideg szele a fák ágait megcsapván, halva ellhullanak a sárga levelek, s az évek nehéz súlya alatt meggörnyedt aggastyán, lehajtván fejét, örök álomra csukja le szemét: a szánalom könnyen megnyugtatható érzetével haladunk el az enyészet imént vázolt jelenetei elől, mert bennük csak a természetnek megmásíthatlan törvényei előtt való hódolatot látjuk kifejezve. De midőn aljas érdektől sarkalt gyilkos kéz a fő tényező az enyészet katasztrófáinak létrehozatalában, eszmezavara miatt percekig kábul a lélek a keblünket eltöltő borzadály bénító hatása alatt. S ha maga a szemlélő is undorral zárja szemét a tragikus események ilyen jelenetei előtt, épen nem csodáljuk, ha a bűnös, reszketeg kezéből kiejtvén gyilkoló vasát, borzadálylyal fut az aljas tett színhelyétől, s menedéket keres rémképei elöl, melyekkel a vétkes öntudat üldözi lelke nyugalmát. A bosszú táján gyötrő érzelemmel s pokoli ingerével tiltott utakon hajhászsza gyakran sötét érveit. Törekvéseit csak még inkább élesztik az útba gördülő gátok, s az akaratnak hízelgő álmeggyőződés még a jogosság szálait is beleszövi a gyilkos terv hálózatába. Ezalatt elérkezik az alkalom, és még elfogultságában késve görbül a kéz, már repül a nyíl, és megtörtént, mit meg nem orvosolhat már többé a bánat. Ily körülmények között nem csoda, ha a tettes egész önmegadással s csaknem játszi kedélylyel számol sötét múltjáról a bíráló Nemesis előtt, mint Luigi Vampa vért szomjazó martalóc tévé, ki midőn már fogva volt, egy másik társa kézrekerültével, szembesítés alkalmával, midőn a biró kérdezné: „ezen egyén is bandádhoz tartozik?“ válaszul azt mondá: „igen, de ha jól emlékszem, csak tiszteletbeli tag volt.“ A tettes ezen válpontra ha eljutott, az öröm némi érzetével tárja fel múltja rémképeit, tudván, hogy ezek elöl csak azon fátyol alatt lel majd megnyugvást, melyet a Nemesis borítana reá. Jelen eszmefutamnak városunkban tett következő tárgyilagos szemlénk képező alapját : Folyó évi március hó 6-án Zenta határában eső tornyosi pusztán B. György csapszékében, F. B. Péter, F. Mihály, F. Péter, F. Ádám és B. Antal szabadságos katonák vigyana és kártyajátékkal űzték az időt. De emellett nem hiányozott egynémely múltban történt, s az itt mulató cimborákra vonatkozó reminiscentiák fölemlítése, melyek a bor hevítő hatása alatt, ingerlékeny kitörésekkel is kisértettek. E közben azonban folyt a játék, mígnem annak folyamát F. Mihály és F. Ádámnak, 1863-diki nyáron B. Antal és ennek társai által eszközlött megveretésének félemlítése végleg meg nem akasztotta. Az ingerült kedélyek lecsillapítására B. Antal azonnal a bocsánatkéréshez folyamodott, és F. Mihály csakugyan kezet nyújtván a bocsánatkérőnek, kibékült, de nem úgy F. Ádám, ki csak a visszatolás esetére igéré meg mindnyájok jelenlétében a kibékülést, s székéről hirtelen fölállva, B. Antalnak rohant, de szándéka kivitelében a többiek közbevetése által meggátoltatván, leült és nyugodtan nézé az újra megkezdett kártyajátékot. Mintegy fél 11 óra táján éjjel B. Antal, a korcsmártól B. Györgytől kikísérve, a csapszékből végleg távozott. B. György 4 perc múlva visszatérvén, az eltávozott B. Antal kivételével, a társaságot még együtt találta. Azonban alig hogy B. György belépett, F. Ádám rögtön fölkelt, és anélkül hogy valakihez szólt volna, a szobából kiment. A jó fertályóra múlva visszatérő F. Ádám, midőn a korcsmámtól kérdeztetnék: „hol jártál, talán Berényit kisérted?“ válaszul azt adá: „nem is láttam.“ Megjegyzendő itt, hogy a négy percig künn maradó korcsmároson és F. Ádámon kívül, senki a csapszékből el nem távozott, az egész társaság együttes feloszlásáig. Másnap, t. i. hétfőn reggel, a korcsmáros bérese a korcsmától néhány száz lábnyira eső völgyben Berényi Antalt halva találta, ki a dologról azonnal értesült szülei által azután haza szállíttatott. Ez esetről értesíttetvén a városi hatóság, rögtöni intézkedések folytán befogattak a fönt említett korcsmárosnál a lefolyt éjen át mulatott egyének , F. B. Péter kivételével, ki hona nem találtatott. Midőn már az elfogott egyének bekiséréséhez szükséges előkészületek történnének, akkor F. Ádám egész töredelmes szívvel, józan megfontolással és fennhangon , a kiküldött biztosok és az elfogottak jelenlétében, bűnös tettét önkénytesen bevalló, mondván, hogy midőn a Berényi Antalt kikisérő korcsmáros bejött volna a csapszékbe, ő azonnal merényi A. után iramodott és utolérvén, nagy bunkósbottal leütötte; továbbá ál-