Szegedi Híradó, 1865. július-december (7. évfolyam, 53-105. szám)
1865-09-21 / 76. szám
1865. Hetedik évfolyam. Megtolen: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. SzorlLossstási iroda, Buzatér, 808. sz. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egészerre....................................................8 frt. Felevre........................................................4 „ ......................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész evre................................................6 frt — kr. Felévre................................................3 „ — „ Évnegyedre................................ 1 „ 60 „ XXkrdoteaiok A hathasábos perizsor egyszeri hirdetésnél 6 kr. kétszerné 5 kr. többszörinél 4 kr. Bélyegdíj minden egy s beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér ben a nyírt hasábos petitforogtatási díj: 150 krajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsignd könyvkereskedéséhez címezendők. Egyes számára S kr oxzfr. érf. 76-ik szám. Csütörtök , szept. 21-e Előfizetési fölhívás Szegedi Híradó 1865-ki évfolyamának utolsó negyedére. A haza s a hazában megyénk és városunk is fontos események küszöbén áll, melyek a honfi erejét minden oldalról igénybeveszik. Nekünk, kik eddig e nagy, népes város és vidéke anyagi és szellemi érdekeit a „Szegedi Híradódban visszatükrözni s azok emelésére városunk fiait buzdítani iparkodtunk; — e változással újabb szerep jutand, amennyiben lapunk a megyei és városi nyilvános élet közlönyéül is fog szolgálni. — Mert hogy e nyivános életnek be kell következnie, arra a legközelebb összehívandó országgyűlés nyújt biztos kilátást. Lapunk nem politikai ugyan, hanem azért hivatva van, hogy mint e vidék egyetlen közlönye, az igaz ügynek hasznos szolgálatokat tegyen. S különben is a megyei és városi nyilvános életben temérdek dolog fordul elő , mely minden polgári érdekkel oly szoros összefüggésben van, hogy arról szólni szabad sőt kötelesség is. Ahol ily kötelesség állt szemközt velünk, ott a kedvezőtlen viszonyok s a sajtó szorultabb helyzete dacára eddig sem tágítottunk. Ezt nagyon jól tudják olvasóink s különösen városunk fiai, kik a „Szegedi Híradó“ s abban, mondhatni, önmaguk felszólalásának egyetmást köszönhetnek. Úgyhogy bátran állíthatjuk, miszerint négy év alatt lapunk lehetőleg gyakorolta a polgári képviseletet. Ha tehát eddig is megállta a „Sz. Híradó“ a maga helyét, annyival nélkülözhetlenebbé válik most, a szabadabb mozgalom és cselekvés idején e megye józan törekvésű polgárai számára, kiket ezennel felhívunk, hogy a lapot mind szellemi mind anyagi részvétükkel támogatni szíveskedjenek. A lap hetenkint kétszer jelen meg, az eddigi alakban s tisztán olvasható betűkkel nyomva. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordva és vidékre postán küldve évnegyedre 2 frt; a kiadóhivatalból elvive 1 frt 60 kr. Szeged, szept. 16. 1865. Burger Zsigmond, Szabados János, kiadó, szerkesztő. politikai nézeteket oly magasztosan fejtegető hirlapi cikkek olvasásától közönségünk értelmiségét elvonjam, s jelen igénytelen soraim olvasására kényszerítsem, — sok bátorság, s talán több önbizalom kívántatik, mint a Tiszát tenyerével elzárni akaró jámbor atyafié volt. De mert nem ritkán történik, hogy mig szemeink a magasban tévedeznek, ide lent lábunk a göröngyben botlik meg: nem lesz felesleges, ha néha saját házi ügyeinkkel foglalkozunk s erre jut is még néhány percünk, mig Ybl úr a képviselők házát elkészíti, ha 90 napból még sok van hátra. Ily körülmények közt meg leszek jutalmazva, ha olvasóközönségünk egy tizedrésze fogja csak becses figyelmére méltatni jelen, címénél fogva is unalmasnak látszó , de mindamellett mindnyájunkat közelebbről érdeklő cikkemet. Mindenekelőtt nem lesz érdektelen tudnunk azt, hány egyén foglalkozik szolgálattal városunkban ? Általam kinyomozott hiteles adatok szerint 16 éven felüli férfi és nő cseléd van Szegeden , Palánkban . . . .. . . 929 Rókuson ..................... . 253 Alsóvároson . . .. . . 118 Felsővároson . . . . . 266 Alsó tanyákon . . . . . 270 Felső . . . . . . 110 Összesen : 1946 egyén. A 16 éven aluli cselédek egyik városrészben se lévén összeírva, ezeket hozzávetőleg a tanyaiakkal együtt tehetjük 300 egyénre. E szerint legcsekélyebb számítással a cselédek száma tesz Szegeden 2,246 egyént. Ha már most a cselédtartó gazdákat sorra megkérdezzük, miképen vannak cselédjeikkel megelégedve utcákat tárhatunk fel, míg egy gazda cselédje felöl dicsérőleg nyilatkozik. A panasz tehát átvános, és nem oknélkül Hűtlenség, dologtalanság, erkölcsi sülyedés fő jellemvonásai a mostani cselédségnek. Panasz tehát van elég, de vajmi kevesen fürkésszük a cseléd romlottságának okait, s a baj orvoslására célzó módszereket. Sokan vagyunk, kik a cselédi erények hanyatlását a forradalmi időszaktól számítjuk. A dolog valóban így áll, de mik hát ennek okai ? Nem akarok német tudátossággal hosszadalmas lélektani értekezletbe bocsátkozni az úr és cseléd lelkületére hasznosan vagy károsan ható társadalmi vagy politikai viszonyokról, — se nem akarom a forradalmi időszakot kizárólagosan minden corruptio bűnbakjává tenni; — de tanúságot a szomorú történetből merítvén, röviden és határozottan elmondhatom: hogyha voltak káros hatásai ama korszaknak, úgy azok leginkább a népnevelés áldásaitól megfosztott műveletlen osztályon mutatkoztak, mely osztályhoz kevés kivétellel cselédjeink is tartoznak. Az 1848-iki események sok lelkét és testet lenyűgzött bilincseket felpattant ván; a tudatlan szolganép az ura és közte volt kötelék lazulását engedetlenségre, féktelenségre használta. Az arany, mint nemes érc, a tűzben salakjától megtisztul, mig a durva vas elég. Az úri és gazdai tekintélynek azon időben történt lerombolása által, a cselédség függést nem ismervén, az ég áldásaként reá mosolygott szabadsági eszmék nála fogékonytalan lejekre találtak, kész lett tehát az erkölcsi sülyedés és azon szomorú helyzet, melyből a szolgai osztály máig se tud kibontakozni És csuda-e hát ha nem tud ? Kerdem mit tettünk, hogy e helyzeten javítsunk ? Vagy igen tettünk. — Állítottunk tanyai iskolákat; de a tanyai iskolákban, melyekről csak a roszakarat szólhat kicsinylőleg, s melyek felállítása körül sz. k. Szeged város polgársága áldozatkészségén felül Ft. Tóth János igazgató úr elvitázhatlan érdemei örök hálára köteleznek bennünket, — a szolgák gyermekei felette csekély számmal fordulnak meg; — ezek is csak hamar a sziveikbe csepegtetett erkölcsi tanokat a durva foglalkozás és még durvább cs dédtársaik közt elfeledvén, mivel azután senkitől egy oktató szót nem hallanak, se templomot nem látnak, hasonlókká válnak azon pusztán X megyében — parco nomini — felnőtt mintegy 20 éves suhanchoz, ki 1861-ik évben egy előttem lefolyt bűnügyi tárgyaláskor a vizsgáló biró előtt, midőn vallása iránt kérdeztetett, meg nem tudta mondani melyik vallásfelekezethez tartozik; saját abbeli kérdésemre pedig, hogy melyik templomba jár a katholikus vagy evangélikusba? azt letette, hogy ő még templomban soha se volt. Mit tettünk a városi cselédség érdekében és javulására? Vagy igen tettünk. 1857-ik évben az ország akkori főkormánya ugyan azon évi július 1-én életbe léptetett egy cseléd rendtartást, mely a városi tanács által elfogadtatván máig is érvénybe van. Ezen rendtartás által mintázott cselédkönyvbe mindent bele szabad írni a cseléd urának, csak azt nem, hogy a cseléd helytelenül viselte magát szolgálati ideje alatt. Tehát a tolvaj, erkölcstelen cseléd ajobb viseletűvel egyenlő bizonyítványával léphet új gazdája elé. A városi cselédség erkölcsössége hévmérőjéül szolgálhat a következő kis statistikai adat. Szeged várossának ritka türelmű és példás erélyességű mostani első segéd kapitánya előtt éven által közép számítással 12—15.000 peres és panaszos ügy tárgyaltak le. Személyes meggyőződésem után állíthatom, hogy minden 30—40-ik bepanaszolt ügy, vagy gazdától, vagy cselédtől jön a kapitányság elé, s többnyire a cseléd találtaik vétkesnek. E szerint évenkint 300—350 cselédügyet kell a kapitányságnak elintéznie. S mivel a pusztai mintegy 480 számra menő cselédek peres ügyét a pusztai kapitányság intézi el, a városban lévő 1766 cseléd közül minden 5-ik—6 ikra esik egy elintézendő peres ügy. Ezen körülmény is eléggé tanúsítja a városi cselédség, s még inkább a cselédtartó gazdáknak szánandó helyzetét. (Folyt következik.) B. üt. A cseléd-ügy. Midőn e cikket írom, aligha úgy nem járok , mint ki a Tiszát tenyerével akarta felfogni, vagj ki a Mátráról lezúduló orkánt, hogy ártalmatlanná tegye zsákra akarta szedni, vagy mint ki a város felett elvonuló terhes fellegeket a torony apró harangjai hangrezgésével vélte szétüzhetni. — Alig van térség honunk határán, melyet most a politikai vitatkozások árja el nem borított volna. Avagy nem politizál-e most még a legalsóbb rétegű földmivelő is? habár ennek politikai láthatárát a trafik, és adó-executio zárja be. — Ahhoz tehát, hogy honunk jelen criticus helyzetében, a haza ügyeit oly szakavatottan tárgyaló, s a Fővárosi hangok. is. Pest, szeptember 19. Nagy hite járt itt, hogy a magyar kir. kamarát helyreállították, s e hirt sokan megerősítve látták gróf Czirákynak főkamarássá történt kineveztetésével, holott ez azon országzászlósi méltóság, mely a régi magyar közjogban „cubiculariorum regionius magister“ cim alatt emlittttik, s melyet ezelőtt magyarul főkomornyik mesternek szoktak nevezni. A „P. H.“ azonban hiszi, hogy „bármily eltérő is e cím azon álladói, melynek gyanított betöltése oly nagy örömet okozott a fővárosban; ő előbbutóbb meg fog történni, mely esetben a kir. bizalom aligha esnék méltóbbra, mint az új ország zászlósára. Szegedet, mint egyik legnagyobb s ismert alkotmányos érzelmű szabad, kis várost, úgyhisszük leginkább érdekli most a városok szóbanforgó ügye, melyről már a múlt számban tettem említést. Látjuk, hogy a kormány ezekiránt is a megyékéhez hasonló eljárást tanúsít. Eddig a városi és megyei municipium abban is különbött egymástól, hogy míg a megyék elnökét, a főispánt, a király nevezte ki, addig a kir. városokban miden tisztviselő az elnökkel, illetőleg polgármesterrel együtt választatott. Most a városok élén is kinevezett egyének fognak szerpelni: a kir. biztosok s ezek kezébe lesz a városok szervezése letéve, míg az országgyűlés másként nem határoz Pedig ime a városokra nézve a törvény oly világosan elrendeli a választást, hogy senki sem támaszthat ellene kifogást, mint azt a megyéknél némelyek teszik. S nem is azért határozta el magát a kormány arra, hogy a megyéket helyre nem állítja, mert a törvény értelmében egészen törvényes megyét úgysem lehetne helyre állítani, (?) hanem politikai tekintetek indították e lépésre. Akkor, midőn kétség kívül nagy mérsékletre van szükség a sérelmi politikának, melyre a helyreállított megyéknek elég okuk és alkalmuk lenne, nem akart tért nyitni. De ha a megyék kérdésénél e politika vezette a kormányt, gyanítanunk lehetett, hogy a királyi városokra nézve sem választ más utat. S ezt megerősíti a királyi biztosok kinevezése s azok utasításai. Azt is említettem a múltkor, hogy a nép érdekében szükségesnek látszik, hogy a közbizalom férfiak ne vonakodjanak azon tisztségek elfogadásától , melyeken az átalános kivonat örömest látná őket. Ugyanez értelemben nyilatkozik a „Magyar S “-ban is egy jeles cikk, melyet itt jónak látunk röviden megismertetni A provisorium elkerülése — így szól a cikk — nem függ emberi hatalomtól, a viszonyok és szükségek adottak, s nem mellőzhetők , bár törvényellenesek, s nincs is kormány, nincs párt, mely e tömkelegből, mit 16 év összehordott országgyűlés nélkül képes legyen a nemzetet kivezetni. A kérdés tehát nem az, hogy legyen-e provisorium vagy sem, hanem az, hogy milyen legyen?Legyen-e olyan, melynek terhét s bafiát enyhíteni maga a nemzet közreműködése segít, mely a definitivum elkészültét lehető legjobban elősegíti, mely a kormányzást, igazságszolgáltatást a lehető rendben megtartani alkalmasabb, mely a nemzeti érdekeket — mik akár van legális orgánumok, akár nincs, léteznek és érvényt követelnek — mindenütt legjobban ápolja, védi, fejleszti, s mely a kedélyeket legjobban megnyugtatja, mely végre a kormányt a nemzettel összekötni képes, s a válságos időben oly szükséges támaszt önkényt megadhatja. Vagy legyen oly provisorium, mit elvet és gyűlöl a nagy többség, melyet eredete, képviselői gyűlöletessége és — tisztelet a kivételeknek! — gyakran gonoszsága ezerszerte súlyosabbá s károsabbá tesznek, mely nélkülözve az erkölcsi tekintélyt, a keserűséget, izgalmat folytonosan táplálja, — az ügyek élén álló férfiak legjobb szándékait, magát a nemzeti ügyet compromittálja, melyet szóval sem a magánügyek, sem a közügy szempontjából hosszasabban fentartani senki sem akarhat? Azt hiszem, a választás nem igen nehéz, azt hiszem, hogyha a hazaszeretet nem üres szó, ha érdekeinket csak nagyjából jól felfogjuk, az eltökélés nem lehet bizonytalan. Feltéve, hogy helyesebb, célszerűbb lett volna az új provisoriumot a megyei bizottmányok reconstruálásával s tisztújítással kezdeni, feltéve, hogy a kormány tévedt azon okok megítélésében, vagy hogy amaz akadály igen sajnálatos, — kérdem — ok-e arra, hogy a közigazgatást a magánosok vagyonát, életét, az átmeneti regényes állapotban minden érdek védelmét, ápolását hagyjuk továbbra is oly kezekben, melyekre önkényt sohasem bíztuk volna? — Ok-e ez arra, hogy midőn tehetjük az ellenkezőt, meghosszabítsuk e káros, e keserűséget okozó provisoriumot, s tettleg megfosszuk minden támogatástól a kormányt, veszélyeztessük magát nemzeti ügyünket? Ez okok — ellenvethetik — mind nyomósak, de a törvénynyel ellenkezik, hivatali kinevezés útján elfogadni. Törvénytisztelő ember nem teheti Ez teljesen állana, ha alkotmányunk élvezetében lennénk. De midőn ennek elérése országgyűlés előtt teljes lehetetlen, akkor legalább akarni kell, ami a rendet és bizalmit, s így az országgyűlés sikerét lehetővé teszi. Aztán a szivartól kezdve, mit reggel meggyűjt az ember, azon ujságlapig, mit nyájas olvasóm kezedben tartasz, melyen a bélyeg ragyog, majd minden tárgy arra emlékeztet, hogy alkotmányon kívül, kivételes viszonyok közt élünk. És e kivételes viszonyokban föltétlenül alkalmazzuk azt a szabályt, mi rendes viszonyok közt eljárásunk zsinórmértéke? da ezt követnék, úgy nekünk ma is össze kellene dugni kezünket, nem szólni, nem tenni semmit s várni, míg magától törvényes lesz minden, donce defloat aimis.... Hallottam emlegetni azt is, mi nem válhatunk bureaukratákká, nem mondhatunk le a jogfolytonosságról, nem bonthatjuk meg a nagy nemzeti pártot. De kérdem: szükségkép bureaukrata lesz-e, aki most hivatalt vállal? Nem az a bureaukrata, aki kinevezés útján hivatalt vállal, mert hisz akkor a ministerek, állandó bírák, főispánok mind bureaukraták; más az, mi e fajt megkülönbözteti. Egy kitűnő szónok a 6s-iki országgyűlésen találó jellemzést mondott rájuk. Ez oly hivatalnoktestületet jelent, mely önmagát célnak, a nemzet felett állónak, a nép urának tekinti. Mely bizalomra semmit nem ad, azt sem bírni sem megérdemelni nem törekszik. Nála a hivatal cél, az az ő kiváltsága, mit gyakorol minden tekintet nélkül az érdekekre, hazafiságra, parancsszó szerint. Neki mindegy, akármi érdekben kezelt hivatalból kell élni. Azt kívánják-e, hogy ti ilyenek legyetek? hiszen függetlenségiek miatt, a közbizalom miatt kérnek benneteket, s ha fölléptek nem főcéle, hogy a reálok bízott tisztet úgy kezeljétek, hogy minden egyes ügy elintézése.