Szegedi Híradó, 1866. január-június (8. évfolyam, 1-51. szám)
1866-06-03 / 44. szám
1866. Nyolcadik évfolyam. Megjelen: Hetenkint kétazer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési Iroda Ötpacsirta utca Terestyéni ház emeletében. Eladóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre.............................................. . . 8 frt. Félévre................................................................4 „ ......................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre....................................................6 frt — kr. Félévre......................................................... 8 „ — „ Évnegyedre.....................................................1 „ 60 „ 44-ik szám^ JglM Vasárnap, juniur 3*án. Hirdetésorz s A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási díj 15 újkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Borger Zsigmond könyvkereskedéséhez címezendők. Egyes számára 8 kr osztr. évt. Szeged, jun. 1. 1866. A ki e rekkenő melegben végig halad az utcákon, alig tudja elképzelni, hogy csak egy héttel előbb oly nagy hideg uralkodott, mely az összes terményeket nagyrészben semmivé tette, részben rutul megrongálta. És e forró esőtlen időjárás éppen alkalmas arra, hogy elfonnyassza azt is, a mi keveset a fagy ittott megkímélt, s hogy ki ne keljen a mag, amit a mélyen sújtott gazda ismét elvetett. A csapás, mely a földmivelő osztályt s vele az egész országot érte, valóban óriási s alig csalódunk, midőn azt mondjuk, hogy a 63-dik év második kiadásban áll előttünk. Ily körülmények között nagyon méltányos dolog volna, ha gazdaközönségünk adóterhei könnyíttetnének. Egyetlen osztály sincs annyira megterhelve adóval, mint a földmivelő, pedig egyik sincs annyi bizonytalanságnak kitéve ennél, gyakran megtörténik, hogy az elvetett magot sem adja meg a föld, s mindamellett a nagy adót fizetni kell. A föld tulajdonosa ily rendkívüli esetekben kénytelen elengedéseket tenni a bérlőnek, méltán várhatja tehát, ha neki is engednek el adójából, mert hiszen azt a természet rendje szerint csak nem lehet megadóztatni, ami nincs. S mi hisszük is, hogy ha a kormány biztos s teljes értesülést szerez a csapásról, ha meg fogja tudni, minő nyomor vár ismét a föld népére s Magyarország földmivelését néhány órai pusztítás mennyire hátravetette ismét, lehetetlen, hogy némi engedmények felől ne gondolkozzék, már csak a jövő szempontjából is, mert bizonyos az, hogy az elemi s egyéb nyomások alatt végre oda fog jutni a föld népe, hogy élni sem fog tudni, nem hogy adóját fizetni legyen képes. Mindenekelőtt tehát szükséges a nyomasztó helyzet tökéletes képét leírni, ezt azonban az elpusztult termények s az ennek következtében bekövetkező hiányok statistikai kimutatása után lehet nyerni. Senki sincs pedig erre annyira hivatva, mint a gazdasági egyesület, melynek a megyében szerte lakó tagjai az illető hatóságok segélyével leggyorsabb s legbiztosabb áttekintést nyújthatnak a csapás nagyságáról. Addig is, mig ez megtörténhetnék, a sajtó is megteszi a magáét s egyik másik dologban útbaigazítással szolgál a tájékozatlanabb gazdaközönségnek. A szélső vidékünkön is nem kis szerepet játszik a termények között, s mint tudva van, tán valamennyi közt legtöbbet szenvedett. A zöld hajtások tökéletesen elfagytak, a tőke csak itt-ott szenvedett, tehát a figyelmet leginkább a megfagyott zöldvesszőkre kell fordítani. Erre nézve egy tapasztalt gazda a „Zala- Somogyi Közlöny “-ben a következőket ajánlja: 1. A termésre meghagyott csapokból a tőke életkorához képest kettőt, vagy legfölebb hárommat kell meghagyni, ha t. i. a zöld hajtások kiindulási helyén még élő s alvó részek mutatkoznak, visszametszve ezekig, ellenkező esetben ezeket éppen úgy le kell nyesni kurtára , mint az elfagyott zöld hajtásokat. • 2. A mélyen fekvő tőkéket, a döntéseket és az ültetett sima vagy éves veszszőket, ki kell kapálni, így kell cselekedni az iskolában levő ültetvényekkel is. Megtörténtével ennek a csapos tőkékkel úgy kell bánni, miként elmondók, a döntéseket, a sima és egy éves gyökeres ültetvényeket pedig a földszínes szemig, vagy ha ez hibásnak mutatkoznék, még alább is vissza kell nyesni. E munkát igen éles késsel kell véghez vinni, nem szabad pedig letépni, leszaggatni, mert ilyenkép sok seb okoztatik az úgy is szenvedő tőkén, melyeknek behegedése a tőkének nagy megerőltetésébe fogna kerülni, vért is sokat folyatnak el ,s ezáltal csakis az új vesszőképzés szenvedne hátramaradást. A termésre meghagyott csapok gyakran a zöld hajtás körül hozzák meg a venyigéket, de ha ez még nem történnék is, az uj hajtások a jól megmetszett agyból fognak kifejlődni semmi vagy néhány fürttel, melyek kedvező nyár és ősz mentében meg is érhetnek. Ezekből aztán a jövő évben meghagyandó csapok untig ki fognak kerülni. A tavaszi — itt nyárinak mondható — fagyás által szenvedett tőkék rendesen bokros hajtásokat tesznek, azért is elkerülhetlenné válik a fattyazás, tehát a sok hajtás közül a legerősebbek meghagyandók, a hitványok és gyökérhajtások lenyesendők lesznek. — Isten őrizz, hogy a meghagyott venyigék megkurtíttassanak, mert ily eljárással csakis a gyökérképzés szenved hátrányt a kellő nedvkeringés korlátozásával. Tegyük föl, hogy ez évben már termésre nem számíthatunk, úgy de számítanunk kell a jövő évre. Elmulasztásával e munkának, jövő munkánkat fogjuk csak szaporítani, mi által háromszoros lehet veszteségünk munkában , pénzben és termésben. Szeged város mozgalmai, Szeged város tevékeny lakossága ép oly előkészületeket tesz tobbléte s szellemi állapota térképének megváltoztatása s szilárd alapra leendő fektetésére, mint tesznek legújabb időben az európai államok fejei természetes (?) határaik kiigazítására. Szeged város oly mozzanatoknak színhelye ma, melyek egy fölvilágosult s a kor kívánalmait átérzett népnél szoktak kifejteni, majdnem naponként találunk a lapokban Szeged lakossága tevékenységéről valami új, érdekes tudósítást — mely ha nem többet — de annyi erős meggyőződést szül mindenkiben, hogy Szegedváros értelmes lakossága anyagi helyzetének jobb s erős lábra állítása tekintetéből, szellemileg egyesülve iparkodik magát mindenekelőtt megerősíteni. Az iparos osztály, mely nemcsak Szeged, de az ország egyéb városai, sőt a birodalom több tartományaiban is még nem az őt megillethető helyen áll, az alföld legnagyobb városában rendkívüli tevékenységet fejt ki, utat tör, példát mutat minden városban élő iparos osztálynak, megértve a kor „előre“ jelszavát, meggyőződve arról, hogy az emberiség jobbléte, virágzása, gazdagsága és műveltsége előmozdításának, az iparszorgalom és keresdés magasb fokrai emelése volt legfőbb tényezője már az óvilág népeinél. A foeniciaiak rendszeresített ipar s kereskedése , szövés, gyapjú s vászonkelmék, a világszerte hires festészet s edények készítése , a drágafémek s ércek kidolgozása, Sidon, később Tyrus s egyéb feonidai városok lakosságait mesés gazdagokká tették. Az egyptusiak már a legrégibb időben az iparszorgalom és művészetben egyik legkitűnőbb nép valának, de hiányzott náluk a művészet, az ipar állandó és előrehaladó fejlesztésében a szabad szellemi alkotóerő, csak gépies ügyességi gyakorlattal bírtak ők, mely egy bizonyos pontot elért, azután megakadt és ismét a megszokottra tért újra meg újra vissza. A dunaiak iparszorgalmát, művészetét hasonlag kifejlett ponton találjuk, de nem volt az iparszorgalom és művészet termesztményeiben sohasem található a szabadon termő mű öszhangzó szépséges célszerűsége. A keleti népek iparágaiban is inkább céhrendszer által összetartott ügyességet, mint a föltaláló alkotó szellem s szorgalmas kezek készítményeit találjuk. Nálunk, magyaroknál, a magyar nemes, ha nem lehetett ur, gazdászattal foglalkozott inkább, de az ipar és kereskedési tért reá nézve lealacsonyítónak tartotta s ezt inkább külföldieknek vagy izraelitáknak, polgároknak engedte, sőt nem ritkán a kézműipar egyes ágait szolgákra ruházta át, habár éppen azon ágait találjuk az iparnak, hazánkban már régibb időben is: létezett itt takács, lakatos, kovács, szabó, asztalos, kádár, arany- s ezüstmüves s . t.; de a magyar nemes egyedül a harcmező babérkoszorúi után szomjazott, a pompát és fényt szerzette, u. m. a nemes ércekből készült ékszereket, gazdag s fényes öltözeteket, paripákat. Most azonban, midőn az egyenlőség elve kimondva s megállapítva van s kiváltságos osztály a régihez hasonlói nincs többé, a harcmező pedig nemcsak a nemesnek terem egyedül babért; mindinkább megbarátkoznak és nem nézik lealacsonyítónak vagy éppen szégyenítőnek a magyar nemes ifjak sem az ipar egyes ágait vagy kereskedésseli foglalkozást; az iparszorgalom, művészet folyton előrehalad, tökéletes minőségben pedig csak szabad népeknél fejlődhetik, csak szabad népeknél lehet föltaláló, alkotó és kifejtő szellem, a szolgaság vagy korlátoltság ólomsúlylyal nehezedik a népek életnyilatkozatára, különösen az iparvállatokra, a szolgaság közepett csak gépies ügyesség s gyakorlat fejlődhetik ki a legnagyobb iparszorgalom mellett is. Szeged város derék iparos osztálya átérté ezt s midőn a szabadság hajnalát virulni látja, mélyen érzé a hiányt, az elmaradottságot s erőt érezve magában, hogy a reggel készen találja őt, kísérletet tesz a hiányok pótlására, az elmaradottak előbbrevitelére, e célból egyesül, vállvetve iparműbírálókat választ, tudván, hogy az iparműbírálat leglényegesb előmozdítója az ipar tökéletesb és kifejlettebb fokrai emelésének; átérte azt, hogy az iparszorgalom folytonos célirányos fejlésben csak egyesült iparos osztálynál lelhető föl, hol a munka megmenti a népet a henye élettől, a munkás, szorgalmas nép pedig sohasem szegény; az elhanyagolt különvált élet alapja a munka -szeretetlenségnek, ez alapja a restségnek, a restség alapja a vallástalanságnak, ez megveti alapját a polgári társadalom végromlásának, ennek meggátlására egyesült Szeged lelkes iparos osztálya, és e nemes célú tevékenységben örömmel üdvözli a haza, figyelemmel fordul felé Bécs és Marcheck értelmes polgára. Előre ! Szeged derék iparos osztálya , ne hagyjatok elveszni egy percet is, mutassátok meg, mit vihet ki egyesült s kifejtett erő, az előretörekvő, átértő szellem. Szép s jutalmazó a tér, mit az iparos osztály elfoglal s a tanúsított erély, fogékonyság kezességet nyújt arról , hogy helyét az előrehaladt s kifejlett iparral biró nemzetekéhez hasonlóan tölti be. Azonban egyedül s kizárólag csak akkor, ha e szép térről le nem lép, ha szakkörén kívül eső működések figyelmét egész mérvben el nem foglalják. Az ország minden vidéke nagy figyelmet szentel Szeged város iparos osztályának előhaladását hirdető jelen mozgalmaira. Hazánk minden terményben gazdag, értelmes és fogékony néppel bírván, az ipar éa kereskedelmi ágakra is ép úgy alkalmas, mint az eddig előttük álló külföldiek. Az iparművek szabadon termő, öszhangzó szépségét, arányosságát s célszerűségét, az évenként rendezendő remekművek kiállítása, az ezek fölött kitűzött versenydíj s elismerés fölötti versengés, az ipari műremekek bírálata nagy mértékben előmozdítandják, s mind megannyi hathatós eszközei ezek a hazai iparnak mindig tökéletesülő kifejlesztésére. Az iparszorgalom hazánkban már régebben is elismert fokon állott, minek fényes tanúságát adják, p. o. az építészetnél a pannonhalmi monostor, a fehérvári bazilika, a lőcsei nagy templom s . t.; a szobrászatban az oltárokon fönmaradt régi művészies faragványok, a ruhakészítésben a régi misemondó-ruhák, palástok , nagy úri díszöltözékek, diszcsizmák s .t., továbbá a remekül készített kardhüvelyek, mind megannyi tanúságai korábbi hazai iparunk elég kifejlett rokoni állásának. Mégis kiválólag ez csak az utolsó évtizedben vett oly fejlődést, mely a föltaláló s alkotó szellem érdekeinek mindinkább megfelel, és máris hazánk iparos osztálya oly szép helyet vívott ki magának, melynél szebbet — az időt véve zsinórmértékül — más nemzeteknél sem találhatunk föl, mert, ha vannak náluk — mi nem tagadható—kifejlettebb iparágak, azok bizonyára sokkal idősebbek a mienknél. Nem kevésbé nevezetes a másik, az árva- és dologház fölállítása körül kifejtett tevékenység, melyet az alvidék közkedvességű lapja a „Szegedi Híradó“ több ízben igen szépen jelezett, sok szép s avatott nézetet láttunk hasábjain fölmerülni. Azonban mi az ország több helyein, de sőt Szegedet ismerő egyénektől a határon túl is hallottuk azon megjegyzést: nem lesz-e terhes a jelen körülmények közt azon két nagyszerű vállalat egyszerrei létesítése? Nem. Szeged város lelkesült közönsége oly célra, mely a közteher könynyítését, vagy a város fölvirágzását ily nagy mérvben előmozdítandja, nem szokott szűkkeblű, fukar s visszataszító lenni, lelkesül, egyesül és vállvetve iparkodik minden ily nemes célravezető eszközöket megragadni, habár megvallva, a mai körülmények közt, midőn a természet is újólag közbevág s lerontja az emberek buzdító reményét; nem kevés áldozatba kerülend az árva- és dologház egyszerrei fölállítása, sőt jövendő szilárd alapra fektetése; de ha soha nem kezdünk , még kevésbé végezhetünk , a kezdeményezés élén pedig a város legtiszteltebb s erélyesebb férfiait látjuk sorakozni, és ez biztos kezességet nyújt arra, hogy e megkezdett s a városra valóban jótékony s üdvös intézmények sikerrel végződjenek be. Székes-Fehérvár , máj. 28. Ruszkai. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház, hosszabb szünet után, múlt hó 30-án ülést tartott, melyben néhány kérvény bejelentése után a vas megyei központi bizottmánynak egy irata olvastatott föl, melyben előterjeszté, hogy a kőszeghi kerületben, hol b. Babarczy Antal választását megsemmisíték, nem lehet addig új választást eszközölni, míg a hivatalnokok befolyásából eredő akadályok el nem háríttatnak. Egy más iratban pedig ezernél több választó a választás mielőbbi megtartását kéri. Deák Ferenc erre azt az indítványt téve, mely szerint elvárja a ház, hogy arait elrendelt