Szegedi Híradó, 1867. január-június (9. évfolyam, 1-52. szám)
1867-01-13 / 4. szám
1867. Kilencedik évfolyam. HUM Megjeleli: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési iroda: Tanoda-utca, Vadász-ház I. emeletében. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Szegeden házhozhordással is vidékre postán: Egész évre..........................................................8 frt. Félévre...............................................................4 „ Évnegyedre..........................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre.....................................................6 frt — ki. Félévre..........................................................3 „ — „ Évnegyedre.....................................................1 „ 60 „ 4-ik szavu. Vasárnap, jasár lápán. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 újkrajcár. Előfizetési föltételek: Egyes számára 8 kr osztr. ért. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában; Bécsben Oppelik A. hirdetési irodájában; Mariam, Frankfurtban Hausenstein és Voglernél, valamint a Jaeger-féle könyvkereskedésben; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas, Lafitte, Bullier és társánál. Az országos magyar iparegyesület. A hazai ipar hátramaradásáról s annak okairól e lapban is többször volt már szó, valamint el volt mondva az is , hogy iparunk emelkedésének akadályait csak egyesült erővel lehet elmozdítani. Az egyesülés szüksége már régen elismertetett s ennél fogva jött létre az oly melegen üdvözölt „Iparegyesület“, mely azonban a 49-diki események után sok egyébbel együtt eltemettetett. Azóta az idő mostohasága, mely annyi nemes törekvésnek szegte szárnyát, az e téreni egyesülésnek is sokáig útjában állott, mig végre a múlt évben ismét szóba hozatott az , azonban kivitele az akkori bekövetkezett zavarok miatt elhalasztatott. Viszonyaink ma sem kedvezők ugyan, de az ügy élén álló férfiak meglévén győződve az iránt, hogy csak anyagilag gazdag nemzet szállhat erősen szembe az idő viszontagságaival, szükségesnek tartják, hogy a kérdéses egylet mielőbbi megalakulása által ezen erősödés lehetőleg előmozdíttassék. E végből ma Pesten a polgári lövöldében átalános gyülekezet fog ez érdemben tartatni s ez alkalommal az aláírások megindítása is eszközöltetik. Az országos iparegyesület ideiglenes igazgatósága a gazdasági egyletekhez egy köriratot bocsátott, fejtegetvén ebben az ipar és földmivelés kölcsönös viszonyát. Továbbá Programm gyanánt egy fölhívást intézett hazánk iparosaihoz és iparpártolóihoz. E fölhívás következőleg hangzik: „A magyar országos iparegyesület alakulófélben van. A tér, hol hazánk iparosai közös célok kivívására szövetkezhetnek, hol érdekeiket kellő erkölcsi sulylyal kifejthetik,hol tapasztaltságuk filléreit közös szellemi kincsesé egyesíthetik, számukra megnyílt és csak rajtuk áll azt elfoglalni. A földbirtokos osztály régen birt már az országos gazdasági egyesületben oly központi közeget, mely érdekeit és kívánalmait hathatósan elősegíti, óhajtandó volt tehát, hogy a nemzeti munkásság másik főága, a hazai ipar is nyerjen ily képviseleti központot, melyből saját céljai felé, saját belátása szerint törekedhetik. Hálás szívvel emlékezik ugyan vissza a magyar iparos osztály a rokonszenvre és testvéri támogatásra, melylyel a politikai élet, a sajtó, a rokonegyesületek és kereskedelmi kamrák terén találkozott; de érzi, hogy nem lenne méltó e rokonszenvre, ha ügyeinek jobb fordulatát csakis barátjaitól, vagy a vakesettől várná , önmaga pedig bús tétlenségben nézné saját romlása terjeszkedését. A nagy nyomás, mely alatt összes hazai iparunk áll, az idő válságos volta és a végelsülyedés mindinkább közeledő veszedelme kiáltólag intik a magyar iparos osztályt, hogy ügye élére önmaga álljon, hogy összes erejét és értelmiségét egyesítse egy országos központban, hogy innen indítsa meg az önföntartás munkáját, itt keresse föl az önsegítség bár hosszabb, de biztos ösvényét. Ezen eszmék és nézetek alapján lép életbe országos iparegyesületünk. — Nem akar az meddő elméleti észlelődésnek, hanem gyakorlati irányoknak, gyakorlati eredményeknek közvetítője lenni. Álláspontjának magaslatáról letekintve a hazai ipar tágas mezejére, mindenek előtt föl fogja ismerni az egész iparos osztály közös szükségeit, milyenek például olcsó közlekedés, olcsó tőke és szilárdult hitel, gyors igazságszolgáltatás , helyes vámpolitikai szakoktatás, egyesületi szabadság s at. és ezen vagy egyéb közös tőkivánalmak mellett, ahol erre csak alkalom nyílik, szavát emelni, valósításukat közbenjárólag előmozdítani egyik fő feladatának fogja tekinteni. De ki fogja terjeszteni figyelmét az egyes vagy rokon iparágnak külön érdekeire is, szakosztályi tárgyalásban s a legjelesebb szakemberek érintkezésében eszközölvén oly megállapodásokat, mikből ily külön iparágak előmenetele s a javításukra szükséges lendület fog eredhetni. Egyes iparosoknak vagy föltalálóknak pedig alkalmat fog nyújtani, helyes és gyakorlati eszméiket vagy jeles műveiket értékesíthetni, valamint kedves kötelessége leszen, egyes tagjait jó tanáccsal vagy útbaigazítással segíteni. Egyik legfontosabb feladatának fogja ismerni továbbá az iparegyesület, egy részről a meglevő hazai ipar statistikáját készíteni — másrészről pedig az iparnak azon természetes alapjait és segédszereit, melyek e haza területén kínálkoznak s eddigelé parlagon hevernek, kijelölni s megismertetni, ezáltal pedig a vállalkozásnak irányt adni s uj iparnak magvait hinteni. És mig ekképen majd gondosan ügyel beliparunk fejlesztésére, folyvást iparügyi öszszeköttetésben fog állani az előhaladott külfölddel is, hogy onnan hasznos ismereteket s helyeseknek bizonyult intézményeket hazánkba is átültethessen, s a hazai iparos közönségnek az európai ipar főmozzanatairól tudomást szerezhessen. Egy szóval: a magyar iparegyesület közvetve oda fog törekedni, hogy a hazai ipar a kimerültség stádiumából fölüdülésre, a fölüdülésből pedig erőre és virágzásra emelkedhessék s a tökéletesedés azon végfokára jusson, melynek gyakorlati eredménye: olcsón és jól gyártani , hogy folyvást és haszonnal eladhassunk. Szándékunk jó, működésünk közhasznú és irányunk gyakorlati lévén, őszinte bizalommal fordulunk hazánk valamennyi tisztelt iparosai és iparpártolóihoz azon sürgős baráti fölhívással, hogy az országos iparegyesületbe rendes tagokul belépni s annak munkásságát úgy szakavatott közreműködésükkel, mint csekély évi járandósággal vállvetve támogatni méltóztassanak. Az iparegyesület csak úgy lesz képes számos feladatának kellőleg megfelelni, ha az ország, s jelesül az iparos osztály tömegesebben csatlakozik, mert tagjainak számától fog függni nagy részben erkölcsi súlya, ettől pedig gyakran a siker. — Ha mögöttünk az egész haza ipara áll, szavunk nehezet fog nyomni a mérlegben, tárházunk dúsan lesz ellátva gyakorlati tapasztalásokkal, szakismeretekkel és célszerű javaslatokkal — míg, ha csak töredékét képviselendjük a hazai iparnak — mindkét irányban jóval tehetlenebbekké fognánk válni. Bizton számítunk e szerint a hazai, jelesül az iparos közönségnél átalános élénk részvétre s ügyünknek tettleges fölkarolására annál is inkább, mivel iparegyesületünkben oly hajlékot nyitunk meg az értelmes és iparkodó középosztály számára, melyben magát otthonosnak fogja érezni, s melynek küszöbétől távol fog maradni mindaz, mi a politikai élet küzdelmeinek tápot és gyakran keserítő irányt szokott kölcsönözni. Megindítjuk tehát ezennel az átalános aláírást az egész haza területén, azon édes reményben, hogy annak eredménye a hazai közönség rokonszenve iránt táplált méltányos várakozásnak , az idő sürgős igényeinek és a közhaza érdekeinek meg fog felelni. Kelt Pesten, 1867. január havában. B. Eötvös József, id. elnök. Fest Imre , id. igazgató. Keleti Károly, ideig, jegyzőzett bál helyett maradjon meg ez egyszerűbb s mégis óhajtottabb dalestélyeknél, melyek sikere biztosítva van. A diplomák pár héttel előbb osztattak ki a rendes működő tagok között. Hát zászlónk ügye? Ezt körülbelől magunk sem tudjuk, mily stádiumban van. A zászló már rég megrendeltetett, de hogy mikor készül el, az a kérdések kérdése? Node vigasztaljuk magunkat azzal, hogy minél hosszabb időre lát napvilágot, annál szebb példány lesz, mit hiszünk is, miután a szalagon kívül 280 frtot áldoz érette dalárdánk. Térjünk át a „Petőfi önképző társulat“ által f. hó 7-kén rendezett, táncvigalommal összekötött tánc- és szavalati estélyre. Programmját a társulat e lap közelebbi számai egyikében már közzétette s igy azt fölösleges is volna ismételnem, és csak a zene- és szavalati estélynek főbb részleteit emelem ki. Ki kell legelőször tüntetnem Lejthényi Mari kisasszonyt, a hajlékony s tiszta hangú naturalista énekesnőt, kit a mily rég vágyott közönségünk hallani, oly annyira elégedetten s elismerőleg mondta ki véleményét szép hangja s hivatottsága fölött. Volt viharos taps és koszorú! Élénk jó kedvre hangolta s zajos tapsra ragadta humoristicus fölolvasása által a szép számú közönséget Matók B. ur. Közkívánatra L. M. urhölgy több érzéssel előadott dalt s Matók B. ur pedig még egy — az előbbihez hasonló szellemű fölolvasást voltak szívesek előadni. A táncestélyt — mint dalárdánkét — derült jó hangulat fűszerezés teszi emlékezetessé. Ritka szép női koszorú vett benne részt. Ki volt a legszebb? Kissé nehéz föladat volna (ezen axióma folytán: „de gustibus non est disputandum“) egy „királynő“-nek hódolnunk s az általános elismerés koszorúját egy szépnek odaítélnünk. Mégis meg kell említnem Faragóné- Barta Mari, Adlerné-Mayer Irma s Novákné- Krikkay-Linka úrnőket, úgy Lajthényi Mari és Lili, valamint Lubinszky B. kisasszonyokat. an. Ennyi jótékonyság méltán buzdítana bennünket, hogy egyből se maradjunk ki ! A kórházi, lőkerti és kaszinói bálokról még nem hallottunk semmit. Mindezeknél kellemetlenebb jelenség nálunk az, hogy a város kasszái — több rendbeli adóhátralékok fejében — 80.000 frt erejéig a cs. kir. adóhivatal igazgatósága által lezároltattak, a városi fixisták nagy bosszúságára, kik mehetnek Pontiustól Pilátusig, míg fizetésükhöz jutnak. Különben is városunk financiális ügyei oly rész lábon állanak, hogy helyesebb lesz, ha hallgatunk róluk. A helybeli ínségesek legtehetetlenebbjei (160) naponként leves- és kenyérrel láttatnak el. De mi történenk azokkal, kik a könyörület ez adományait szeméremből részint föl nem keresik, részint mint munkaképesek, de a munka hiányában éhhalálhoz közeledők, a leveskonyhától azzal utasíttatnak el, hogy épegészséges létekre ne kívánják el a falatot a földhözragadt nyomorult elől ? Múlt levelemben említett rablások egyikénél működő tettesek 6-an, mind helyi, többnyire jómódú gazdák fiai, elfogattak s a napokban várják elitéltetésöket. Időjárásunk a múltkori nagy esőkre kemény fagygyal köszöntött be. Várjuk a havat, de jobban várják veszélyben forgó gyönge vetéseink. R. 1. Vidéki levelezések. H.-M.-Vásárhely 1867. január 9. Oly hosszú szünetelés s némaság után először múlt évi december 1-én s legközelebb ugyanazon év utolsó napján — Sylveszterkor — rendezett dalárda-egyletünk egy — a közönség minden rendű és nemű tagjai előtti pártolásban részesült „dalestélyt“ s örömmel mondhatom, hogy a szép igyekezetet újólag a legszebb siker koszorúzta. Városunknak nemcsak miveltebb, de alsóbb osztálya is óhajtja, várja ez olcsó, 30 krás (pártoló tagok részéről pláne ingyenes) dalestélyeket, melyeknek legfőbb fűszerei a jó kedv, derült kedélyesség és családias fesztelenség, — s nem hiszem, hogy volna közöttünk, ki ily jól töltött mulatságos estélyek mellett vagynék a költséges s nem a jelen időviszonyokhoz illő táncvigalmak után. Dalárdánknak is — ha szabad nézetünknek röptét adni — ajánlanék, hogy a terveBaja, jan. 9. 1867. E hó 6-dikán tartotta meg a „polgári olvasó-egylet“ évi közgyűlését, mely alkalommal 300 tag volt jelen s a csinos, de kissé szűk helyiség teljesen megtelt. Mindez tagadhatlanul tanúsítja a meleg érdekeltséget ez ügy iránt s becsületére válik Baja polgárainak, hogy egyesült akarattal sietnek egy körbe sorakozni, hol képző-olvasás és érdekes eszmecserélgetés által értékesítik a nyugalom perceit. Szeretve tisztelt egyleti elnökünk Horváth József tanár úr közkívánatra elnöki székét újólag megtartá. Csupor Gy. egyleti jegyző ur többrendbeli hivatalos elfoglaltsága miatt aljegyzőül Peanics J. ur választatott; a volt pénztárnok lemondása után helyét Szonner A. ur foglalá el. Egyéb, a könyvtárt, hírlapokat, bált s at illető tanácskozmányok és határozatok után a gyűlést vidám estély zárta be, midőn is számos lelkes fölköszöntések történtek. A folyvást tartó beiratkozások azon reménybe helyeznek bennünket, hogy az egylet tagjainak száma a 400-at is túlhaladandja. Az egyesült „úris kereskedelmi kaszinó“ nem dicsekedhetik ily szép helyzettel; tagjainak száma alig tesz 80-at, pedig roppant kiadásai, e csekély számmal alkalmasint fenállását teszik kétségessé. Sajnos, hogy hazánk ez egyik legrégibb kaszinója némely roszul sikerült számítások miatt ily nehéz körülmények közé jutott. A „dalegylet“ is megtartó közgyűlését e hó 1-én; a kevés számú jelenlevők erélyes elhatározással vállalkoztak, hogy ez intézetet bármi szűk körben is, de múlhatlanul fen fogják tartani. Minden ínséges idő dacára a hosszú farsang alatt táncvigalmaknak nem leszünk szűkében. Az első bál e hó 15-kén a helybeli ínségesek javára adatik; „a nőegylet“ sorshúzással összekötött táncvigalma a kisdedóvoda javára 30 dikán tartatik meg; a „pol. olvasó egylet“ is rendez bált a könyvtár javára. Helybeli újdonságok. * Az alföldi vasut-társulat szegedi osztály mérnöke Radnics Imre úr a napokban ideérkezett s jelenleg a kisajátításban működik föladata lévén az illető szokosokkal a kisajátítandó földek iránt barátságos után megegyezni. Reméljük, hogy az illetők túlcsigázott követelésekkel nem fogják a munka mielőbbi eszközölhetését hátráltatni s a társaságot arra kényszeríteni, hogy a kisajátítást törvényes uton eszközölje. A gyors kiegyezés annyival inkább óhajtandó, mivel a társaság megállapodása szerint legelőbben is a szeged szabadkai vonal építése lévén munkába veendő. Ínségeseink ott elegendő keresetforrást találandnak. * A „Pester Lloyd“ írja, hogy a pest-szegedi hajózási és öntözési csatorna kiépítése céljából részvénytársulat alapítását tervezik és a nyomjelzési és lejtmérési tervrajzok benyújtása mellett már folyamodtak is a helytartósághoz gr. Zichy Ödön, Szathmáry Károly, Posner Koppély, Maggraber Ágost, Herzfelder, Jelinek Mór, Kauzer István urak s mások Pestről, továbbá a szegedi kereskedelmi kamara elnöke Burger Zsigmond s a t. Csodáljuk — írja a „Hon“ — hogy e rendkívül nagy horderejű vállalatot illetőleg a lapokban még nem jelent meg terjedelmesebb közlés.*) Létesülését bizonynyal minden magyar szívből kívánja. De ha célul valóban az van kitűzve, hogy az alföld egy jelentékeny része biztosíttassák a mindinkább gyakrabban megújuló szárazság csapása ellen, úgy kívánnék, hogy a vállalat a fentebbi címből gyaníthatóknál nagyobb mérvű alapokra fektettessék. Nézetünk szerint a Közép-Duna és a Tisza mellékfolyói egész vidékének egy közös nagy csatorna- és zsiliprendszerbe kellene befoglaltatnia, melynek vonalai az országot minden irányban metszenék át és az árnak zsilipek által való fölemelése s töltésekkel való felfogása utján a viz a szükséghez mérve oszlassák el a különböző vidékek közt. Jól tudjuk, hogy ily vállalat roppant költséget igényelne, de miután a szárazság gyakori ismétlődése elkerülhetetlenné teszi, hogy a magyar síkság minden vidékének legyen csatornarendszere; épen a költségek tekintetéből is kívánatosnak látszik a vállalat kiterjesztése, a törekvések egyesítése, miután egy közös egyöntetű és egyetemleges rendszer létesítése kétségkívül kevesebb költséget fogna igényelni s egyszersmind nagyobb sikert ígérne, mintha egyes vidékek, kölcsönös összeköttetés nélkül Szerk. *) A „Szegedi Hiradó“ e csatornatervet illetőleg már több rendbeli kimerítő közlést hozott, az eszme magától a tervező Bainville Józseftől szintén e lapban lett megpendítve s a nyomjelezési és lejtmérési adatok és korrajzok ugyanitt voltak közé téve. Ez azonban úgy látszik a „Hon“ figyelmét elkerülte.