Szegedi Híradó, 1867. július-december (9. évfolyam, 53-104. szám)

1867-11-21 / 93. szám

Végül néhány szót oly eszmefuttatások ellen, melyek bár nem részesülnek figyelem­ben, mégis károsak lehetnek az ügy folya­mára. Polémiába bocsátkozni sem kedvünk, sem időnk'nntres^ csak annyit, hogy a földmun­­kálatoknál aérnöki részletes kimutatás szerint a"kiásni­valói föld körülbelül 2.000,000 köb­­ünL .ra kí'téve, egy köb­öl munka ára 1 frt 5(K||^haj0 m ily munkabérért szívesen dol­gozik azon tájon a nép, rendes, közönséges időben, tavaszkor és nyár elején, bebizonyít­ható, minthogy 60—90 kr. az átlagos napi­kereset. A csatorna maga 6 öl széles, 1 öl mély (a hajózásra és mindenütt) lenne legalább, és csak azon egy, de elszírelhető hátránya volna, hogy csak e célra épített hajókon történhetne a szállíttás. Ami az egyéb, szintén ama lapban (Sz. N.) közlött kiszámításokat illeti, ezek is oly hi­­telűek, mint több egyéb, melyekből például kiemelni akarjuk ezeket: „Ha kereskedelmi használatra terveztetik, a pest-szegedi csatorna elpusztítja a Ferenc­­csatornát.“ Tehát mellőzni kell az üdvösét és hasz­nosat, városunk és alföldünk roppant hátrá­nyára , mert a Ferenc-csatornának azután kisebb jörelme leend. Azután következő remek nemzetgazdá­­szati mély tanulmányozást s forgalmi hely­zetünk ismeretét bizonyító bölcs mondat: „Ezenkívül, ha igaz, hogy a már létező pest-szegedi vasúton mindenféle kelméket el lehet szállítani, kereskedési tekintetben a csatorna, mely mellette vágatik, fölösleges lesz.“ Boldog együgyűség. Csak jellemezni akartuk azoknak fölfogá­sát , kik az életkérdéses vállalat ellen fölszó­lalnak. Egyébiránt úgy gondoljuk, szükségtelen azon roppant előnyöket , melyeket e terv ki­vitele, mind városunknak, mind alföldünknek, sőt a fővárosnak is nyujtand ismételve fej­tegetni. Búzánk köble, például ma legalább 1 fo­rinttal volna drágább, — mert annyi, sőt sokkal több a költség ma minden köbölre Pestig, mig ha a csatorna meg volna, ezen költség alig lenne több 25—SO krnál. Tehát középszámítással, ha havonként 300,000 mérő búza adatik és szállíttatik el városunkból (körülbelül 200,000 mérő szállít­tatik csupán vasúton) 150,000 forintot veszít el havonként gazdaközönségünk, és így a nagy közönség csupán Szeged városban. Értik már most tisztelt olvasóim, hogy miért oly roppant fontosságú a pest-szegedi csatorna, ha azt csupán, mint szállítási csa­tornát tekintjük is? A. L. A szabadhúsvágás. Közgyűlésünk a szabadhúsvágást elhatá­rozta. Míg a tárgy a tanácskozás stádiumában volt, addig a képviselő-testület sajátja volt, de azon perc óta, hogy határozatta lön, mind­nyájunknak, a nagy­közönségnek sajátjává lett­­. .. A tanácskozási teremben hozzá szólhattak a kép- és tisztviselők; most már hozzá szólhat, sőt hozzá szólani tartozik a sajtó is, kivált, ha azon szerencsétlen helyzetben van, hogy meggyőződését e tanács­teremben fölhozottak meg nem ingathatták. Nem vagyunk ugyan a korlátlan szabad­ság apostolai, de azért járszalagon sem szí­vesen látjuk a szabadságot, mert meggyőző­désünk , hogy a megkötött szabadság nem szabadság, s a­ki az ipar bármely ágát bé­­kákba szorítja, az elriasztja a versenyt; már­pedig éppen a szabad verseny legfőbb emel­tyűje az iparnak! Közgyűlésünk megengedte mindenkinek szabadon vágni a marhahúst; de mindjárt reá csukta a szorító békét is a következő fölté­telekben : a) ha 200 frt biztosítékot fizet be; és b) ha egy évre lekötelezi magát. Lássuk, mi a céljuk ezen föltételeknek! Az egy évre a lekötelezés szükségessége azt látszott már kezdetben föltételezni, hogy az üzlet nem fogja magát kifizetni. Azért hát a közgyűlés így okoskodhatott: ha akad vál­lalkozó , az majd idejekorán megfut; jó lesz tehát őt egy egész évre lekötni. Ezen leköte­­lezésben azonban nem látunk logikát. Mert, vagy lesz a marhahúsnak fogyasztója, vagy nem. Ha lesz fogyasztó, akkor a vállalkozó saját érdeke ellen tenne, ha a vágással föl­hagyna, ezt pedig oly egyénről, a­ki tüzete­sen marhavágásra vállalkozott, föltenni kép­telenség. Ha pedig nem lesz fogyasztó, akkor mire való a lekötelezés? Úgy látszik azonban , hogy az egy évres lekötelezéssel kiválólag a katonaság, a kór­házak és a fogadók ellátása tartatott szem előtt. Azonban ez még fölösleges. Ha hibáztatjuk a volt absolut kormányt, és méltán hibáztatjuk, azért, mert mindent atyai szárnyai alá szedni törekedett, akár volt szükség reá, akár nem; hibáztatnunk kell a húsvágási vállalkozónak egy évres lekötelezé­­sét, mert ez sem más, mint a katonaság, kórházak és fogadóknak kegyes atyai szárnyak alá szedése; — tökéletesen fölösleges atyás­­kodás ! Ha féltik a katonaságot, a kórházakat és fogadókat, hogy a húsvágók — évi lekötele­zés nélkül — hússal nem látják el, akkor biztosítsa magát a katonaságra nézve a kincs­tár, a kórházakra nézve a város, a foga­dókra nézve a vendéglősök szerződés útján ! Fogadni merünk, hogy a­mely vállalkozó egész évre szerződésileg biztosíttatik fogyasz­tói megmaradásáról, az a kérdéses egy évi lekötelezés és biztosíték nélkül is fog vágni; míg ellenben, ha fogyasztói nem lesznek, da­cára az egy évi lekötelezettségnek, abban hagyja a vágást, sőt még kautióját is kész lesz föladni. Pedig a kautiónak is mi lehet a célja egyéb, mint az, hogyha a vállalkozó a ma­gára vállalt kötelezettségét nem teljesítené, annak elvesztésével lakoljon, vagy abból ad­jon kárpótlást. Ámde egy oly üzletnél, mint a marha­vágás , sokkal több és nagyobb kárt lehet tenni, mint a­mennyit e kautió kipótolhat.­­ Tehát a haszon, mit a 200 frt kautió ered­ményezhetne, parányi; a kár ellenben, mit a kautiótétel okoz, roppant nagy ! Mert Marhavágásra nagy tőkepénzesek nem vállalkoznak, a­kik pedig vállalkoznak, azok­nál p.­ért. 200 frt oly jelentékeny összeg, minek ügyes forgatásából néha egy egész évig elélnek. Ezen 200 frt tehát, legfölebb 5 vagy 6% kamaton hevervén, az üzlet jövedelmező­sége pedig már csak azért is valószínűtlen lévén, mert már maga a közgyűlés sem bízik benne, minthogy szükségesnek látta a vállalkozót egy évre lekötni: mi természetesebb, minthogy a közép­vagyonú ember is távol tartja magát a vállalkozástól. S mi történik ekkor? Egyedül maradnak a mészárosok a ver­senytéren , és pedig limitatio nélkül! A marhavágást a kauzió és egy évres lekötelezés föltétele mellett állapítani meg, annyi , mint a közgyűlés húsárszabályozási jogát föltétlenül a mészárosokra ruházni. .. Azért egy cseppet sem bámultunk, mi­dőn a képviselő-testületben azt tapasztaltuk, hogy a mészárosok az ilykép javaslóit sza­badhúsvágásra szavaztak ! De még tovább megyünk! Csalódnánk emberismeretünkben, ha be nem következnék, a­mit várunk, hogy t. i. a mészárosok hivatkozva tanult mesterségük­re , e célból tett kiképzési költségeikre, céh­beli jogaikra s a t. s a t. Egy szép napon egy plausibilitet indokolt folyamodásban azzal lépnek föl, hogy­­ tőlük a húsvágásért kautió ne követeltessék. Mi történik akkor, ha kérésüknek hely adatik ? Akkor a szegény kautiós kezdő vállalkozó és a mesterség gyakorlatában levő kautiótlan mészáros közt a verseny éppenséggel lehetet­lenné válik. Kérdés tehát, miként lehetne a szabad­­húsvágás célszerűn megengedhető? Felelet: Minden kauzió és lekötelezés nélkül. Csupán rendőri tekintetből kellene megállapítani, hogy a városban hány vágóhíd *) és mészárszéknek szabad létezni, és hol ? A­ki tehát marhát vágna , az tartoznék azt egyik engedélyezett vágóhídon levágni s engedélyezett mészárszékben kimérni. A ki ezzel ellenkezőleg cselekednék, annak vágása és mérése, mint tolvajvágás és tolvajmérés lenne tekintendő, és szigorun büntetendő. Azért félre a kautióval és egy évves le­kötelezéssel ; ha szabad marhahúsvágást aka­runk, ne tegyük azt megszorításokkal illuso­­riussá, — s ne tegyük a mészárosokat hús­árszabályozókká; — az észszerűn alkalmazott szabad marhahúsvágás csak úgy fönt fogja magát tartani, mint föntartotta eddig magát a szabad juhhúsvágás. Csermelényi. Pesti levél. November 17-én 1867. T. szerkesztő ur ! Bölcsen tudom, hogy a nemes tanács s illetőleg a közgyűlési többség kegyes jóaka­ratából a szerkesztőség minden pereputtyostól itt van Pesten, ahol a szegedi illetőségű sajtó­ügyi vizsgálóbíró lakozik; de azt is tudom, hogy a szegény zaklatott „Híradó“ azért még­sem maradt egészen gazdátlanul, s ha nem szerkesztetik is e kirándulási intermezzo alatt, legalább szerkesztődik; azért tehát e meg­szólítást vegye magára az, kinek vállaira a bokros teendőkből legtöbb nehezedik. •­ Mi csak egy közöst javasolhatunk. Szerk. Különben pedig rokonaink, jó- és fele­barátainkkal , kik sorsunk miatt netán aggo­dalomteljes álmatlan éjszakákat töltenének, ezennel bátor vagyok tudatni, hogy még élünk, s a két napig tartó vizsgálatnak reánk csak annyi hatása volt, hogy étvágyunk derekasan megnőtt. A kihallgatásról nem szólok, hanem a vizsgálóbíró úrról az elébe kerülendők előle­­ges tájékozására, annyit mondhatok, hogy az egy igen derék ember, aki szeretetreméltó nyájasságával és szellemdús társalgásával tel­jesen feledteti a csöppet seta rokonszenves állást betöltő hivatalnokot, s mondhatom, hogy az a néhány óra, mit vele töltöttünk, koránt­sem veszett kárba, mert az alatt nemcsak élveztünk, hanem tanultunk is. Node ez csak olyan házi ügy, amelyről röviden is csak bocsánatkérés mellett illik szólni; hagyjuk tehát ezt, hiszen — az ott­honi szójárás szerint — a többi úgyis majd „kitudódik.“ Hanem ha már kanál vízbe szívesen ful­­lasztó jóbarátunk provisorius (ugyan meddig lesz még e szó divatban?) fővárosi levelezővé csináltak, írnom kellene talán valamit a fő­városi élet mozgalmairól. Csakhogy vajmi ne­héz föladat ez olyannak, aki egypár napra vetődik ide, ami arra sem elég, hogy e nyüzsgő labyrinthusban némi tájékozottságot szerezzen. Nehogy tehát Ariadne-fonál nélkül e tömkelegben eltévelyedjem, a­helyett, hogy mélyebben behatoljak, tanácsosabbnak vélem csak úgy fecske módjára könnyedén elsu­hanni az itteni élettenger hullámzása fölött. Hogy Pest, egyik regényírónk szavai szerint, hazánknak e diadémja, mily roppant haladást tett az utóbbi időben, hogy mily nagy mérvben épül, szépül, azt mindenki tudja, és hogy e külső emelkedése mily gyor­san fog a megkezdett uton haladni, arra nézve örvendetes tájékozottságot nyújt azon tény , miszerint eddigelé már több mint 500 új épület van bejelentve a jövő évre, dacára annak, hogy a főváros pénzes emberei már eddig 5 millión felül úsznak a gabnakereske­­dés deficitjében. Ami pedig ennél is örvendetesebb, azon tapasztalás, hogy szelleme folyton, észreve­­hetőleg magyarosodik , mely tekintetben a nemzeti kormány s alkotmányos élet üdvös hatása úgyszólván kézzel fogható. A főváros hangulata meglehetős nyugodt, ámbár kevés ember van, aki országos ügyeink menetével megelégedve lenne. (Azt hiszem, hogy a kormány vezetői maguk is ilyenfor­mán vannak.) Az úgynevezett bal vagyis inkább szélső­baloldali tüzes szellemű fiatal­ság csinál olykor egy-egy kis zajt föllépései­vel , minő volt legközebb a Görgei tisztele­tére rendezett, ablakbeverésekkel garnitozott macskazene, melyre a miniszteriális Porzó föltétlen anathemát mond, de amelyet, mint Jókai fölszólalásából látszik, a baloldal sem helyesel. Annyi bizonyos, hogy az ilyen dolog erkölcsi és társadalmi szempontból mindig­­megrovást érdemel, de másrészről az is bi­zonyos, hogy a fiatalság e kitörésre úgyszól­ván provokálva volt, s a világosi ember megkapta, a­mit keresett. Hiába, vannak boldogok, amiket nem lehet sem elfeledni, sem megbocsájtani. A szíves fogadtatás folytán az illető csakhamar elpusztult szem elől, s most azt beszélik, hogy egy honvédekből alakulandó hadi törvényszék előtt akarja magát 49-diki tetteiért igazolni. Meglássuk, mi lesz belőle. Helybeli újdonságok. * Királyné ő Felsége névnapját ked­den délelőtt 10 órakor a belvárosi egyházban fényes isteni tisztelettel ülték meg, melyen a helybeli hatóság tagjai s az egyletek képvise­lői jelen voltak. A misét prépost ő nagysága tartotta.­­ A szegedi kereskedelmi és ipar­bank alakító közgyűlését múlt vasárnap délután tartotta meg. Kiss Dávid volt ideigl. elnök megnyitván az igen látogatott közgyűlést, számot adott az ideigl. igazgazgatóság és vá­lasztmány működéséről, s miután az alapsza­bályok értelmében az alaptőke 30 %-a, tény­leg befizettetett, szakértő hivatalnokok alkal­maztattak s az intézet fölszerelése és beren­dezése is annyira haladott, hogy a bank mű­ködését megkezdheti; köszöni a személye, úgy az id. igazgatóság és választmány iránt eddig tanúsított bizalmat s az eddig viselt tisztségek­ről mindnyája nevében lemondván, fölszólítja a közgyűlést a bank állandó tisztviselői és választmánya megválasztására. A közmegelé­gedéssel fogadott elnöki jelentés után, a sza­vazatszedő bizottmány neveztetett ki, mely esti 7 órakor következő eredményt jelenté be : Megválasztatott szavazattöbbséggel elnökké: Kis Dávid, alelnökké: Gál Ferenc, igazga­tókká: Lichtenberger Mór, ifjabb Felnmayer Antal, Bamberger Samu, Rosenbaum Adal­bert, Zsótér Andor és Weiner Mór. Választ­mányi tagokul: Ököl Máté, Kéméntzy Adal­bert , Eisenstädter Antal, Ausländer Simon, Burger Zsigmond, Reitzer Jakab, Szávits György, Guttmann Áron, Szűcs Ferenc szűrszabó, Pozs­­gay Mihály, Krebsz Mihály id., Zászlósy János, Lusztig Ferenc, Balog János, Schmidlinger Mór, Scheinberger Antal, Reiner Mór, Weiss F. J. — Választmányi póttagokul: Fiuk Fe­renc, Pálfy Ferenc, Lilin Károly, Elias Miksa, Bakay Nándor, Damjanovits János. A válasz­tásnál mintegy 220 szavazat volt képviselve. * Mint halljuk, tegnapelőtt leérke­zett a miniszteri rendelet, mely Magyar János munkatársunknak e lapok 70. számában köz­lött esete miatt — Szeged város törvény­széke helyett Csongrád megyét delegálta. Még sem megy hát minden úgy, a mint némely urak akarnák. * A duna-tiszai csatorna ügyében Csongrád városa tanácsa és képviselői e hó­t-ikei ülésükből a közlekedési minisztérium­hoz folyamodást intéztek, melyben a legkitű­nőbb búzatermő vidéket hasítandó s a pest­szegedi csatornánál mégis 8 mértfölddel rövi­­debb pest-csongrádi csatorna mielőbbi kiépí­tését, s ennek elkészültéig minden egyéb du­na-tiszai csatorna építésének mellőzését kérik. A jó csongrádiak felejtik, hogy egy ily válla­latnál nem a 8 mértföldnyi rövidebb vonal, hanem első rendben a kereskedelmi előny s a termesztés előmozdítása jöhet tekintetbe. Az előnyt a szeged-pesti csatornának a „Maros“ s általa részben az erdélyi kereskedés, továbbá a bánság roppant terményei nyújtják; mint­hogy pedig a szeged-pesti csatorna csupa ho­mokföldeken vonulna át, az öntözési rendszer lehetővé tétele által valódi áldás volna mind­azon községekre, melyeket érint.­­ Föltéve, hogy a kőrös-tiszai csatorna Csongrád közelé­ben végződnék, a Tiszán Szegedig költség nélkül úsznának le a vízi járművek , míg ha a csongrád pesti csatorna kiépítését fogadná el a kormány, Szegedről sem szegedi, sem marosi hajó nem fogna azon közlekedni, mert fölvona­tása költséges, hanem inkább megtenné az eddigi nagy kerülést — mert lefelé vontatni nem szükséges. — Mellesleg érintjük meg, hogy Csongrád város jelenleg nem besz még rendezett tanácscsal s így képviselő testület­tel sem. * Hirtling Mária asszony, a pesti nemzeti színház tagja ma lép fel először „A koldusnő“ című drámában. Hirtling Mária föl­lépését a helybeli színpadon még mindig a legszebb siker jutalmazta s remélhetőleg ezút­tal is fogja jutalmazni. * A helybeli kapitányi hivatal közhírré teszi, hogy a sz.-andrási vásár a városnak e részben adományozott királyi kivált­ság-levél értelméhez képest f. hó 24-ikén s a következő napokon bezárólag f. hó 30-ikáig fog megtartatni. * Tegnap délután a hattyas-ballagi töltés kijavítása tárgyában rendkívüli közgyű­lés tartatott. □ A város jövedelmeinek gyara­pítása ügyében működő bizottmány javaslatba hozta, hogy a piaci köztéren mindazok, kik egész éven át a piaci árulás után élnek, az általuk elfoglalt áruhelyekre jogcímet pénzért vegyenek a várostól, hogy mennyire gyakor­lati és méltányos ez eszme, kitűnik abból is, hogy — mint leghitelesebb után­érzé­sünkre esett — egy ily áruhely, melyet an­nak elfoglalója ingyen bitorol, a közelebbi vásári alkalomra 80 o. é. írtért adatott el. Erre csak azon kérdést intézzük az eladóhoz ? quo iure? — Csakhogy ily jogcím megszer­zésénél is szükséges az óvatos eljárás, ne­hogy valaha még tulajdoni jogot is képzel­jen némely piaci árus alatta, hanem évről­­évre a helyek azoknak adandók ki bérbe, kik többet adnak egy-egy helyért. —Több lap hozta lapunk után azon hirt, hogy Burgett Nándor, a szegedi kiviteli gőzmalom volt igazgatója meghalt. Kötelessé­günknek tartjuk, alaposabb értesülés folytán, kinyilatkoztatni, miszerint e hir nem való s az illető Temesvárott jó egészségnek örvend. — A G­ö­t­z Já­n­o­s h­agya­téka d­éli kálvária melletti fekete földek, mint halljuk, 260 forintjával adattak el, mely áron a csa­lád egyik tagja tartotta meg, mint legtöb­bet igérő.­­ Csodáljuk, hogy midőn a bel­városi temető annyira távol esik a várostól, a belvárosi lakosság ezen a kálváriához közel eső szép területet temetőnek közköltségen meg nem vette. A Rókuson a lakosság szintén saját költségén vette meg a temetőnek va­ló földet. * A nagyváradi postaigatóság tu­datván az aradi kereskedelmi testülettel, hogy nov. 1-je óta a szekérpostai közlekedés Arad és Nagyvárad között megnyilt, és hogy minden kocsival három személy is utazhatik. A vá­lasztmány ezt örömmel vette tudomásul s ezzel összeköttetésben Bettelheim egy indítványt tett, mely szerint a közlekedési és kereskedelmi minisztérium megkerestessék az iránt, hogy Arad és Szeged közt ugyancsak ily szekérposta közlekedjék. Azon körülménynél joga, hogy e (Folyt, köv) — gy­á­r.

Next