Szegedi Híradó, 1867. július-december (9. évfolyam, 53-104. szám)
1867-11-21 / 93. szám
Végül néhány szót oly eszmefuttatások ellen, melyek bár nem részesülnek figyelemben, mégis károsak lehetnek az ügy folyamára. Polémiába bocsátkozni sem kedvünk, sem időnk'nntres^ csak annyit, hogy a földmunkálatoknál aérnöki részletes kimutatás szerint a"kiásnivalói föld körülbelül 2.000,000 köbünL .ra kí'téve, egy köböl munka ára 1 frt 5(K||^haj0 m ily munkabérért szívesen dolgozik azon tájon a nép, rendes, közönséges időben, tavaszkor és nyár elején, bebizonyítható, minthogy 60—90 kr. az átlagos napikereset. A csatorna maga 6 öl széles, 1 öl mély (a hajózásra és mindenütt) lenne legalább, és csak azon egy, de elszírelhető hátránya volna, hogy csak e célra épített hajókon történhetne a szállíttás. Ami az egyéb, szintén ama lapban (Sz. N.) közlött kiszámításokat illeti, ezek is oly hitelűek, mint több egyéb, melyekből például kiemelni akarjuk ezeket: „Ha kereskedelmi használatra terveztetik, a pest-szegedi csatorna elpusztítja a Ferenccsatornát.“ Tehát mellőzni kell az üdvösét és hasznosat, városunk és alföldünk roppant hátrányára , mert a Ferenc-csatornának azután kisebb jörelme leend. Azután következő remek nemzetgazdászati mély tanulmányozást s forgalmi helyzetünk ismeretét bizonyító bölcs mondat: „Ezenkívül, ha igaz, hogy a már létező pest-szegedi vasúton mindenféle kelméket el lehet szállítani, kereskedési tekintetben a csatorna, mely mellette vágatik, fölösleges lesz.“ Boldog együgyűség. Csak jellemezni akartuk azoknak fölfogását , kik az életkérdéses vállalat ellen fölszólalnak. Egyébiránt úgy gondoljuk, szükségtelen azon roppant előnyöket , melyeket e terv kivitele, mind városunknak, mind alföldünknek, sőt a fővárosnak is nyujtand ismételve fejtegetni. Búzánk köble, például ma legalább 1 forinttal volna drágább, — mert annyi, sőt sokkal több a költség ma minden köbölre Pestig, mig ha a csatorna meg volna, ezen költség alig lenne több 25—SO krnál. Tehát középszámítással, ha havonként 300,000 mérő búza adatik és szállíttatik el városunkból (körülbelül 200,000 mérő szállíttatik csupán vasúton) 150,000 forintot veszít el havonként gazdaközönségünk, és így a nagy közönség csupán Szeged városban. Értik már most tisztelt olvasóim, hogy miért oly roppant fontosságú a pest-szegedi csatorna, ha azt csupán, mint szállítási csatornát tekintjük is? A. L. A szabadhúsvágás. Közgyűlésünk a szabadhúsvágást elhatározta. Míg a tárgy a tanácskozás stádiumában volt, addig a képviselő-testület sajátja volt, de azon perc óta, hogy határozatta lön, mindnyájunknak, a nagyközönségnek sajátjává lett. .. A tanácskozási teremben hozzá szólhattak a kép- és tisztviselők; most már hozzá szólhat, sőt hozzá szólani tartozik a sajtó is, kivált, ha azon szerencsétlen helyzetben van, hogy meggyőződését e tanácsteremben fölhozottak meg nem ingathatták. Nem vagyunk ugyan a korlátlan szabadság apostolai, de azért járszalagon sem szívesen látjuk a szabadságot, mert meggyőződésünk , hogy a megkötött szabadság nem szabadság, s aki az ipar bármely ágát békákba szorítja, az elriasztja a versenyt; márpedig éppen a szabad verseny legfőbb emeltyűje az iparnak! Közgyűlésünk megengedte mindenkinek szabadon vágni a marhahúst; de mindjárt reá csukta a szorító békét is a következő föltételekben : a) ha 200 frt biztosítékot fizet be; és b) ha egy évre lekötelezi magát. Lássuk, mi a céljuk ezen föltételeknek! Az egy évre a lekötelezés szükségessége azt látszott már kezdetben föltételezni, hogy az üzlet nem fogja magát kifizetni. Azért hát a közgyűlés így okoskodhatott: ha akad vállalkozó , az majd idejekorán megfut; jó lesz tehát őt egy egész évre lekötni. Ezen lekötelezésben azonban nem látunk logikát. Mert, vagy lesz a marhahúsnak fogyasztója, vagy nem. Ha lesz fogyasztó, akkor a vállalkozó saját érdeke ellen tenne, ha a vágással fölhagyna, ezt pedig oly egyénről, aki tüzetesen marhavágásra vállalkozott, föltenni képtelenség. Ha pedig nem lesz fogyasztó, akkor mire való a lekötelezés? Úgy látszik azonban , hogy az egy évres lekötelezéssel kiválólag a katonaság, a kórházak és a fogadók ellátása tartatott szem előtt. Azonban ez még fölösleges. Ha hibáztatjuk a volt absolut kormányt, és méltán hibáztatjuk, azért, mert mindent atyai szárnyai alá szedni törekedett, akár volt szükség reá, akár nem; hibáztatnunk kell a húsvágási vállalkozónak egy évres lekötelezését, mert ez sem más, mint a katonaság, kórházak és fogadóknak kegyes atyai szárnyak alá szedése; — tökéletesen fölösleges atyáskodás ! Ha féltik a katonaságot, a kórházakat és fogadókat, hogy a húsvágók — évi lekötelezés nélkül — hússal nem látják el, akkor biztosítsa magát a katonaságra nézve a kincstár, a kórházakra nézve a város, a fogadókra nézve a vendéglősök szerződés útján ! Fogadni merünk, hogy amely vállalkozó egész évre szerződésileg biztosíttatik fogyasztói megmaradásáról, az a kérdéses egy évi lekötelezés és biztosíték nélkül is fog vágni; míg ellenben, ha fogyasztói nem lesznek, dacára az egy évi lekötelezettségnek, abban hagyja a vágást, sőt még kautióját is kész lesz föladni. Pedig a kautiónak is mi lehet a célja egyéb, mint az, hogyha a vállalkozó a magára vállalt kötelezettségét nem teljesítené, annak elvesztésével lakoljon, vagy abból adjon kárpótlást. Ámde egy oly üzletnél, mint a marhavágás , sokkal több és nagyobb kárt lehet tenni, mint amennyit e kautió kipótolhat. Tehát a haszon, mit a 200 frt kautió eredményezhetne, parányi; a kár ellenben, mit a kautiótétel okoz, roppant nagy ! Mert Marhavágásra nagy tőkepénzesek nem vállalkoznak, akik pedig vállalkoznak, azoknál p.ért. 200 frt oly jelentékeny összeg, minek ügyes forgatásából néha egy egész évig elélnek. Ezen 200 frt tehát, legfölebb 5 vagy 6% kamaton hevervén, az üzlet jövedelmezősége pedig már csak azért is valószínűtlen lévén, mert már maga a közgyűlés sem bízik benne, minthogy szükségesnek látta a vállalkozót egy évre lekötni: mi természetesebb, minthogy a középvagyonú ember is távol tartja magát a vállalkozástól. S mi történik ekkor? Egyedül maradnak a mészárosok a versenytéren , és pedig limitatio nélkül! A marhavágást a kauzió és egy évres lekötelezés föltétele mellett állapítani meg, annyi , mint a közgyűlés húsárszabályozási jogát föltétlenül a mészárosokra ruházni. .. Azért egy cseppet sem bámultunk, midőn a képviselő-testületben azt tapasztaltuk, hogy a mészárosok az ilykép javaslóit szabadhúsvágásra szavaztak ! De még tovább megyünk! Csalódnánk emberismeretünkben, ha be nem következnék, amit várunk, hogy t. i. a mészárosok hivatkozva tanult mesterségükre , e célból tett kiképzési költségeikre, céhbeli jogaikra s a t. s a t. Egy szép napon egy plausibilitet indokolt folyamodásban azzal lépnek föl, hogy tőlük a húsvágásért kautió ne követeltessék. Mi történik akkor, ha kérésüknek hely adatik ? Akkor a szegény kautiós kezdő vállalkozó és a mesterség gyakorlatában levő kautiótlan mészáros közt a verseny éppenséggel lehetetlenné válik. Kérdés tehát, miként lehetne a szabadhúsvágás célszerűn megengedhető? Felelet: Minden kauzió és lekötelezés nélkül. Csupán rendőri tekintetből kellene megállapítani, hogy a városban hány vágóhíd *) és mészárszéknek szabad létezni, és hol ? Aki tehát marhát vágna , az tartoznék azt egyik engedélyezett vágóhídon levágni s engedélyezett mészárszékben kimérni. A ki ezzel ellenkezőleg cselekednék, annak vágása és mérése, mint tolvajvágás és tolvajmérés lenne tekintendő, és szigorun büntetendő. Azért félre a kautióval és egy évves lekötelezéssel ; ha szabad marhahúsvágást akarunk, ne tegyük azt megszorításokkal illusoriussá, — s ne tegyük a mészárosokat húsárszabályozókká; — az észszerűn alkalmazott szabad marhahúsvágás csak úgy fönt fogja magát tartani, mint föntartotta eddig magát a szabad juhhúsvágás. Csermelényi. Pesti levél. November 17-én 1867. T. szerkesztő ur ! Bölcsen tudom, hogy a nemes tanács s illetőleg a közgyűlési többség kegyes jóakaratából a szerkesztőség minden pereputtyostól itt van Pesten, ahol a szegedi illetőségű sajtóügyi vizsgálóbíró lakozik; de azt is tudom, hogy a szegény zaklatott „Híradó“ azért mégsem maradt egészen gazdátlanul, s ha nem szerkesztetik is e kirándulási intermezzo alatt, legalább szerkesztődik; azért tehát e megszólítást vegye magára az, kinek vállaira a bokros teendőkből legtöbb nehezedik. • Mi csak egy közöst javasolhatunk. Szerk. Különben pedig rokonaink, jó- és felebarátainkkal , kik sorsunk miatt netán aggodalomteljes álmatlan éjszakákat töltenének, ezennel bátor vagyok tudatni, hogy még élünk, s a két napig tartó vizsgálatnak reánk csak annyi hatása volt, hogy étvágyunk derekasan megnőtt. A kihallgatásról nem szólok, hanem a vizsgálóbíró úrról az elébe kerülendők előleges tájékozására, annyit mondhatok, hogy az egy igen derék ember, aki szeretetreméltó nyájasságával és szellemdús társalgásával teljesen feledteti a csöppet seta rokonszenves állást betöltő hivatalnokot, s mondhatom, hogy az a néhány óra, mit vele töltöttünk, korántsem veszett kárba, mert az alatt nemcsak élveztünk, hanem tanultunk is. Node ez csak olyan házi ügy, amelyről röviden is csak bocsánatkérés mellett illik szólni; hagyjuk tehát ezt, hiszen — az otthoni szójárás szerint — a többi úgyis majd „kitudódik.“ Hanem ha már kanál vízbe szívesen fullasztó jóbarátunk provisorius (ugyan meddig lesz még e szó divatban?) fővárosi levelezővé csináltak, írnom kellene talán valamit a fővárosi élet mozgalmairól. Csakhogy vajmi nehéz föladat ez olyannak, aki egypár napra vetődik ide, ami arra sem elég, hogy e nyüzsgő labyrinthusban némi tájékozottságot szerezzen. Nehogy tehát Ariadne-fonál nélkül e tömkelegben eltévelyedjem, ahelyett, hogy mélyebben behatoljak, tanácsosabbnak vélem csak úgy fecske módjára könnyedén elsuhanni az itteni élettenger hullámzása fölött. Hogy Pest, egyik regényírónk szavai szerint, hazánknak e diadémja, mily roppant haladást tett az utóbbi időben, hogy mily nagy mérvben épül, szépül, azt mindenki tudja, és hogy e külső emelkedése mily gyorsan fog a megkezdett uton haladni, arra nézve örvendetes tájékozottságot nyújt azon tény , miszerint eddigelé már több mint 500 új épület van bejelentve a jövő évre, dacára annak, hogy a főváros pénzes emberei már eddig 5 millión felül úsznak a gabnakereskedés deficitjében. Ami pedig ennél is örvendetesebb, azon tapasztalás, hogy szelleme folyton, észrevehetőleg magyarosodik , mely tekintetben a nemzeti kormány s alkotmányos élet üdvös hatása úgyszólván kézzel fogható. A főváros hangulata meglehetős nyugodt, ámbár kevés ember van, aki országos ügyeink menetével megelégedve lenne. (Azt hiszem, hogy a kormány vezetői maguk is ilyenformán vannak.) Az úgynevezett bal vagyis inkább szélsőbaloldali tüzes szellemű fiatalság csinál olykor egy-egy kis zajt föllépéseivel , minő volt legközebb a Görgei tiszteletére rendezett, ablakbeverésekkel garnitozott macskazene, melyre a miniszteriális Porzó föltétlen anathemát mond, de amelyet, mint Jókai fölszólalásából látszik, a baloldal sem helyesel. Annyi bizonyos, hogy az ilyen dolog erkölcsi és társadalmi szempontból mindigmegrovást érdemel, de másrészről az is bizonyos, hogy a fiatalság e kitörésre úgyszólván provokálva volt, s a világosi ember megkapta, amit keresett. Hiába, vannak boldogok, amiket nem lehet sem elfeledni, sem megbocsájtani. A szíves fogadtatás folytán az illető csakhamar elpusztult szem elől, s most azt beszélik, hogy egy honvédekből alakulandó hadi törvényszék előtt akarja magát 49-diki tetteiért igazolni. Meglássuk, mi lesz belőle. Helybeli újdonságok. * Királyné ő Felsége névnapját kedden délelőtt 10 órakor a belvárosi egyházban fényes isteni tisztelettel ülték meg, melyen a helybeli hatóság tagjai s az egyletek képviselői jelen voltak. A misét prépost ő nagysága tartotta. A szegedi kereskedelmi és iparbank alakító közgyűlését múlt vasárnap délután tartotta meg. Kiss Dávid volt ideigl. elnök megnyitván az igen látogatott közgyűlést, számot adott az ideigl. igazgazgatóság és választmány működéséről, s miután az alapszabályok értelmében az alaptőke 30 %-a, tényleg befizettetett, szakértő hivatalnokok alkalmaztattak s az intézet fölszerelése és berendezése is annyira haladott, hogy a bank működését megkezdheti; köszöni a személye, úgy az id. igazgatóság és választmány iránt eddig tanúsított bizalmat s az eddig viselt tisztségekről mindnyája nevében lemondván, fölszólítja a közgyűlést a bank állandó tisztviselői és választmánya megválasztására. A közmegelégedéssel fogadott elnöki jelentés után, a szavazatszedő bizottmány neveztetett ki, mely esti 7 órakor következő eredményt jelenté be : Megválasztatott szavazattöbbséggel elnökké: Kis Dávid, alelnökké: Gál Ferenc, igazgatókká: Lichtenberger Mór, ifjabb Felnmayer Antal, Bamberger Samu, Rosenbaum Adalbert, Zsótér Andor és Weiner Mór. Választmányi tagokul: Ököl Máté, Kéméntzy Adalbert , Eisenstädter Antal, Ausländer Simon, Burger Zsigmond, Reitzer Jakab, Szávits György, Guttmann Áron, Szűcs Ferenc szűrszabó, Pozsgay Mihály, Krebsz Mihály id., Zászlósy János, Lusztig Ferenc, Balog János, Schmidlinger Mór, Scheinberger Antal, Reiner Mór, Weiss F. J. — Választmányi póttagokul: Fiuk Ferenc, Pálfy Ferenc, Lilin Károly, Elias Miksa, Bakay Nándor, Damjanovits János. A választásnál mintegy 220 szavazat volt képviselve. * Mint halljuk, tegnapelőtt leérkezett a miniszteri rendelet, mely Magyar János munkatársunknak e lapok 70. számában közlött esete miatt — Szeged város törvényszéke helyett Csongrád megyét delegálta. Még sem megy hát minden úgy, a mint némely urak akarnák. * A duna-tiszai csatorna ügyében Csongrád városa tanácsa és képviselői e hót-ikei ülésükből a közlekedési minisztériumhoz folyamodást intéztek, melyben a legkitűnőbb búzatermő vidéket hasítandó s a pestszegedi csatornánál mégis 8 mértfölddel rövidebb pest-csongrádi csatorna mielőbbi kiépítését, s ennek elkészültéig minden egyéb duna-tiszai csatorna építésének mellőzését kérik. A jó csongrádiak felejtik, hogy egy ily vállalatnál nem a 8 mértföldnyi rövidebb vonal, hanem első rendben a kereskedelmi előny s a termesztés előmozdítása jöhet tekintetbe. Az előnyt a szeged-pesti csatornának a „Maros“ s általa részben az erdélyi kereskedés, továbbá a bánság roppant terményei nyújtják; minthogy pedig a szeged-pesti csatorna csupa homokföldeken vonulna át, az öntözési rendszer lehetővé tétele által valódi áldás volna mindazon községekre, melyeket érint. Föltéve, hogy a kőrös-tiszai csatorna Csongrád közelében végződnék, a Tiszán Szegedig költség nélkül úsznának le a vízi járművek , míg ha a csongrád pesti csatorna kiépítését fogadná el a kormány, Szegedről sem szegedi, sem marosi hajó nem fogna azon közlekedni, mert fölvonatása költséges, hanem inkább megtenné az eddigi nagy kerülést — mert lefelé vontatni nem szükséges. — Mellesleg érintjük meg, hogy Csongrád város jelenleg nem besz még rendezett tanácscsal s így képviselő testülettel sem. * Hirtling Mária asszony, a pesti nemzeti színház tagja ma lép fel először „A koldusnő“ című drámában. Hirtling Mária föllépését a helybeli színpadon még mindig a legszebb siker jutalmazta s remélhetőleg ezúttal is fogja jutalmazni. * A helybeli kapitányi hivatal közhírré teszi, hogy a sz.-andrási vásár a városnak e részben adományozott királyi kiváltság-levél értelméhez képest f. hó 24-ikén s a következő napokon bezárólag f. hó 30-ikáig fog megtartatni. * Tegnap délután a hattyas-ballagi töltés kijavítása tárgyában rendkívüli közgyűlés tartatott. □ A város jövedelmeinek gyarapítása ügyében működő bizottmány javaslatba hozta, hogy a piaci köztéren mindazok, kik egész éven át a piaci árulás után élnek, az általuk elfoglalt áruhelyekre jogcímet pénzért vegyenek a várostól, hogy mennyire gyakorlati és méltányos ez eszme, kitűnik abból is, hogy — mint leghitelesebb utánérzésünkre esett — egy ily áruhely, melyet annak elfoglalója ingyen bitorol, a közelebbi vásári alkalomra 80 o. é. írtért adatott el. Erre csak azon kérdést intézzük az eladóhoz ? quo iure? — Csakhogy ily jogcím megszerzésénél is szükséges az óvatos eljárás, nehogy valaha még tulajdoni jogot is képzeljen némely piaci árus alatta, hanem évrőlévre a helyek azoknak adandók ki bérbe, kik többet adnak egy-egy helyért. —Több lap hozta lapunk után azon hirt, hogy Burgett Nándor, a szegedi kiviteli gőzmalom volt igazgatója meghalt. Kötelességünknek tartjuk, alaposabb értesülés folytán, kinyilatkoztatni, miszerint e hir nem való s az illető Temesvárott jó egészségnek örvend. — A Götz János hagyatéka déli kálvária melletti fekete földek, mint halljuk, 260 forintjával adattak el, mely áron a család egyik tagja tartotta meg, mint legtöbbet igérő. Csodáljuk, hogy midőn a belvárosi temető annyira távol esik a várostól, a belvárosi lakosság ezen a kálváriához közel eső szép területet temetőnek közköltségen meg nem vette. A Rókuson a lakosság szintén saját költségén vette meg a temetőnek való földet. * A nagyváradi postaigatóság tudatván az aradi kereskedelmi testülettel, hogy nov. 1-je óta a szekérpostai közlekedés Arad és Nagyvárad között megnyilt, és hogy minden kocsival három személy is utazhatik. A választmány ezt örömmel vette tudomásul s ezzel összeköttetésben Bettelheim egy indítványt tett, mely szerint a közlekedési és kereskedelmi minisztérium megkerestessék az iránt, hogy Arad és Szeged közt ugyancsak ily szekérposta közlekedjék. Azon körülménynél joga, hogy e (Folyt, köv) — gyár.