Szegedi Híradó, 1867. július-december (9. évfolyam, 53-104. szám)
1867-07-04 / 53. szám
hozzá. Mosolygóvá gömbölyítette arcát s úgy szólította meg tréfásan, enyelgőn. — Elaludtál gyerek s tán álmodtál is egyet? Az ifjú megrezzent atyja szavára, ábrándvilága eltűnt, mint a lunatikus kéjes álma, ha nevén szólítják. Zavarodva, de nyilt tekintettel fordult atyja felé. — Parancsolsz valamit atyám? — Csak azt kérdem az én kis hadad-. hősömtől, *) nem fog-e velünk inni, a mi kedves vendégünk, Zai Ferenc uram egészségére ? Boldizsár kérdő tekintettel nézett atyjára. — Boldizsár ! — kezdé komolyabban Balassa , tetesd fiam poharad helyére hadadi kelyhedet, a te legszebb emlékedet. Üvegpohárt megfogja a bor, az csak vizivóknak való. — Ne bántsd atyám, megállja az az üvegpohár a helyét. — De mit mond majd Zai uram? — Aztán nézd, hisz eltörik csereped, ha vendégünk kelyhéhez érteted. — Zai uram nem lesz oly kimélytelen, észreveheti címeréről, hogy kegyeletes emlékem ez nekem. — De tán ily alkalommal mégis a legkegyeletesebbet illenék használnod. — Melyiket atyám? — ez nekem nagyon-nagyon becses kincsem, édes anyámtól kaptam. — Hadadnál is kaptál egy ékes kelyhet fiam. — Az atyám, hisz az oltárkehely volt, nem ivópohár. — Gyerek ! — kiáltott csudálkozással vegyes fölindulással Balassa. — Ah, ne haragudjál atyácskám — szólt Boldizsár, gyöngéd szeretettel csókolván meg atyja kezét; én a te legszebb ajándékodat a legméltóbb helyre áldozám — az Isten asztalára. Menyhért ur megütődéssel hallgatott gyermekére. — A szegény savniki barátok jártak erre alamizsnát gyűjteni leégett templomuk részére, — azoknak adtam a kelyhet atyácskám. — Ne haragudjál reám, ne neheztelj érte: az Isten megáldja azokat, a kik szolgáival jót tesznek. Menyhért urnak ki volt véve a szive, — Boldizsár értett beszélni a hangján. Menyhért ur sohasem akart gyermeke szemeiben olyan istentelen lenni, mint valóban volt. Boldizsár tudta e gyöngéjét az öregnek s azt tudta, hogy a jó szivűt csak álszégyenből játszá. Boldizsár helyesen ismerte apját. Balassa Menyhért, hideg, a mint mondani szokás: kimért ember volt. Komoly terveinek volt rabja, — az érzelgésnek , családias melegségnek nem jutott sok hely szivében. Inkább várur, rablóvezér volt, mint családapa. Valaha szerethette nejét, — most sem gyűlölte, de hideg közönynyel viseltetett iránta. Szilaj élete elfeledtette vele a férfi s apai kötelmeket; gyermekei közül Boldizsárt szerette, rajongva imádta , szerette , mert Boldizsár tizenhat éves korától fogva hű kísérője volt kalandjainak, jobb keze volt. Szívesen elnézte benne, hogy egy kissé érzelgős is tudott lenni a fiú. Idő kell hozzá, gondolta magában, míg az édes anyai tejjel beszítt gyöngeségek elmosódnak szívében. Azért nem is igen szerette, ha gyermeke gyakran volt anyja társaságában, féltette őt annak szenteskedő, veszedelmes imádságos szájától, a mint ő nevezte. S ha— az ő szemében — bakot lőtt a gyerek, azt inkább anyjának számította be. Boldizsárnak fájt, ha apja hidegen, kíméletlenül beszélt anyjáról s nem egyszer kelt ki apja ellen hevesebb szavakban is, ha nem használt a szelíd szó. ő volt hárítója a villámoknak, mit anyjára s testvéreire szórt az apai hideg szigor. Ő szívesen osztotta el az apai szeretetet édes anyja és mellőzött testvérei között. Menyhért ur hirtelen haragú ember volt s tetteit nem akarta megbánni soha. Csak gyermekével volt gyenge; az összegyűlt harag felhőiből kilőtt ugyan ő ellenében is egypár nyilat, de hamar kiesett szerepéből senyelgő tréfára iparkodott fordítani a dolgot. Nem tudott rá neheztelni, nagyon szerette ___ Az előbbi beszéd alatt egy kissé fölforrott az öregnek az epéje s mikor Boldizsár elmondta a kehely történetét, ismét elkezdte a régi nótát. — Ezt is mind anyád verte fejedbe, jól tudom. — Mikor beszéltél vele ? — Az imént beszéltem vele. Egész nap nála voltam atyám; tudod, ha veled nem vagyok, legörömestebb nézem az ő szelíd tekintetét. — No, meglátszik rajta . — végezé be röviden az öreg s miután egypárszor végig lépkedte a termet, ismét megállt fia előtt. — Aztán miket beszélt anyád megint, nem mondott valami olyat, amit ő mindig tud mondani — tévé utána némi célzással. — Nem tudom, mit akarsz érteni atyám. Menyhért úr ismét végig mérte egypárszor a szobát. — Beszélgetünk az elmúlt szép időkről, bizonytalan jövőről, a haldokló természetről, hervadó virágokról, szerelemről is atyám ! — szólt tovább boldog rajongással az ifjú. — Fiú, miről nem beszéltél még anyáddal? virágokról , szerelemről. — Oh, arról nem anyámmal beszélgettünk , a vendég kisasszony mondta, hogy igen szereti a virágokat — szólt zavarral Boldizsár. — Ez sem rész! Egyetlen nap vannak együtt s már is min nem törik a fejüket. — No fiú, annyit mondhatok, hogy Zai uram nem igen fogja megköszönni a szállást ily ár fejében. Aztán, — tán már össze is csókolóztatok ? — Te félreértesz engem atyám; én Zai Borbáláról beszélek *). — Én sem másról fiam, hisz én most dicsekedtél vele, hogy szerelmeskedtetek. — Csak gondolatban atyám — szólt pirulva az ifjú; — ha ránéztem, ő lesütötte szemeit, s ha találkozott tekintetünk, úgy elpirult ő és úgy égett az én arcom. — Én sokat összevissza gondoltam akkor s azt olvastam ki szemeiből, hogy ő nem idegenkedik én tőlem. — No ez baj fiam, nagy baj, nagyobb mint az előbbi lett volna. Te olyan ékes beszédű lettél, mint egy régi lantos. Hanem neked az ilyen bolond beszédeket el kell felejtened ; nem neked való az 1 — ilyen érzelmes asszonyos dolgokkal nem fér meg a kard egy oldalon. Felejtsd el azt a leányt , tagadd el azt is, hogy láttad valaha; még most elég korán van, még most könnyen mehet ! — Már késő atyám — szólt szomorúan a fiú. Ezt az arcot én többé nem bírom eltörülni szemeim elől. Az imént a csillagok közénéztem s az égen ott láttam az ő két szép szemét is, az én két csillagomat. (Folyt. köv). *) így nevezik a történészek B. Boldizsárt azon vitézségéről, melylyel 21 éves korában Hadad vidékén atyja megmentője volt s Báthori Istvánt s Németi Ferencet csúful megszalasztotta._______V. J. *) A női erények példányképe. Mondják , hogy atyja rablott kincseit titokban visszaajándékozgatta a megfosztott zárdáknak, templomoknak. V. J. (A.) Szeged, julius 3-án 1867. A legérdeklőbb napi esemény a politikai téren Napoleon császár beszéde a párisi világkiálitáson, az érmek kiosztása alkalmával. — Ezen beszéd, általában békés színezetű, s legfőbb érdeme az, hogy sok szép szavakban egy érdekes eszme sem rejlik. Csak egyetlen fordulattal vonatkozik Napoleon a francia nép még élő dicsőségére és öntudatára, mintegy kijelölvén ezzel, hogy ő vagy a francia nép, a mi végre mindegy, békés irányú, mégis szükség esetében harcra készen álland. A mostani beszéd irányán egy bizonyos neme az unalomnak, az eltompultságnak vonul végig, mely bizonyítja, hogy — alkalmi beszéd — s nem mint a mindentudó, sötétben látó levelezők serege a közönséggel elhitetni akarta, valami roppant horderejű politikai manifestatio. A börzék és a kereskedelmi világnak izgalomra tehát okai nincsenek, és tartós marad a tétlenség s az üzlet lanyhasága, melyen az ily mérvben rég nem tapasztalt pénzbőség sem változtat semmit. A pesti értéktőzsdén a hangulat az utolsó napokban némileg javult, ugyanis emelkedett a malompapirosok és más iparvállalatok részvényeinek árfolyama átlagosan 2,3 százalékkal. Az osztrák birodalom répacukor-gyárosok egylete jelenleg Pesten tartja ez évi közgyűlését. Ezen iparág évről évre jelentékeny haladást mutat, s ily egylet mindenesetre előnyöket nyújt mind az iparágnak mind az érdekelt iparosoknak, kik benne hatalmas támaszt lelnek. Jelenleg körülbelül 22 millió mázsa répa használtatik föl a cukorgyártáshoz, melyből Magyarországban csak 2 millió mázsa. A cukor kivitel évenkint 6—800,000 mázsára rúg már, mig a behozatal összesen alig 40—50,000 mázsa. Most már az angol kormánynyal is folynak az alkudozások egy vámszerződés megkötése végett, hinni akarjuk, hogy jó sikerrel, mert leginkább magyar érdekeknek felel meg a szabad kereskedelem elve. A forgalom a gabonakereskedésben tökéletesen pang, csupán repcéből adattak el a még föntartott készletek néhány krral jobb árakon, az egész ez utolsó napokban eladott készlet menyisége 8,000 mérőre rúg, az árfolyam 4 frt. 60—4 frt. 621/, kr. A búza-aratás kezdetét vette s a mai hetivására máris csekélyebb menyiség érkezett, melyből az uj termés minőségét is meg lehet már ítélni. Ezen minőség átalában sem jobb sem roszabb nem lesz, mint tavaly volt. A búza súlya 86—89 font, azonban találkozik sok üszögös gabona. Az uj termésű rozs és árpa is jó minőségű és meglehetősen fizető. A gabonaárak a következők: Búza, tiszta, 87—89 fonts 5 frt 30—50 kr. 85—88 futs 4. 80—5 frt 30 kr. Kétszeres búza 83—84 fnts 4 frt — 4 30 kr. Rozs 78—80 fnts 3 frt 60—80 kr. K u k o r i e a, 83—84 fnts 2 frt 50 —70 frt. Köles 2 frt 50-60 kr. Árpa 67—69 fnts 2 frt 40—2 frt 65 kr. Árpa (gyöngébb) 63—65 fnts 1 frt 50 kr.—60 kr Zab, reszelve 45 -47 fnts 1 frt 40—55 kr. Egyéb cikkek ára: Paszuly mérője 6 frt 25 -40 kr Repce bánsági 4 frt 50—65 kr. Köleskása mérője 6 frt 28 -30 kr. Kender, nyers, mázsája 19—22 frt. Szalonna, uj, mázsája 29 frt—31 frt 50 Szalonna, régi, mázsája 30 —32 frt. Disznózsír mázsája 37—38 frt. Borszesz foka (Grad) 54—56 kr. Dió mázsája 9 frt 50 kr. —10 frt 50 kr. Repcepogácsa mázsája 1 frt 50- 65 kr. Hivatalosan jegyzett piaci árak junius 28-éról. Tiszta búza 5 frt 20 kr. mérőnként. Elegy búza 4 frt 40 kr. mérőnként. Rozs 3 frt 60 kr. mérőnként. Árpa 2 frt 20 kr. m. Zab 1 frt 80 m. Kukorica 2 frt 60 kr. m. Repce mérője 4 frt 80 kr. Borsó mérője 7 frt 80 kr Lencse mérője 7 frt 80 kr. Paszuly m. 6 frt — kr. Köles m. 2 frt 80 kr. Burgonya m. 2 frt. 60 kr. Marhahús fontja 19 kr. Juhhus fontja 16 kr Sertéshús fontja 28 kr. Szalonna mázsája 32 frt — kr. Zsír iteéje 64 kr. Lángliszt mázsája 12 frt — kr. Zsemlyeliszt 9 frt — kr. Kenyérliszt iteéje 6 kr. Kukoricaliszt iteéje 4 kr. Arpadara iteéje 8 kr. Köleskása iteéje 9 kr. Rizskása fontja 14 kr. Faolaj fontja 80 kr. Repceolaj 40 kr. Lenmagolaj 60 kr. Uj bor iteéje 14 kr. Ó bor iteéje 20 kr. Sör iteéje 14 kr. Gabonapálinka iteéje 20 kr. Törköly-pálinka iteéje 50 kr Szilva-pálinka iteéje 40 kr. Fagyó mázsája 34 frt. Szappan fontja 24 kr. Só fontja 10 kr. Körösfa öle 10 frt. 50 kr. Tölgyfa öle 10 frt — kr. Lágyfa öle 5 frt 50 kr. Kőszén rékája 70 kr. Széna mázsája 1 frt 20 kr. Szalma mázsája frt 80 kr. Kender mázsája 24 frt — kr. Len mázsája 44 frt. ÜZLETI HÍRNÖK. Magyar korona-ereklyék. ii. A koronázási kard minden hihetőség szerint még szt. Istvántól származik, mert egyenes kétélű kard egyszerű kereszt-markolattal. Ez utóbbi egy nagy gombbal végződik, melynek mind a két oldalán aranylemez van, elől e felirattal: IHS (Jézus), hátul: MAE (Mária) szép nagy kezdő betűkkel kitétetve. Maga a kard lapján négy betétetett férfifej látható tojásdad körbe foglalva. A kard egy kézre való, hossza két és fél láb. Az ország almája arany lemezből van, belől üres, felül arany kettős kereszttel ékesítve, melynek alsó karjai hosszabbak a felsőbbeknél. Az alma egyik oldalán látható az Anjouk családi címere, a liliomok, összeköttetésben a magyar keresztcsíkokkal. Ez okból helyesen gyanítják, miszerint az ország almája az említett Anjou-család uralkodási szakából ered. Az uralkodói pálcának buzogány alakja van, azaz egy gömbölyű arany pálca, aranycsikókba foglalt kristálygolyóval. 26 arany láncocska függ le róla, melyek mindenike egy aranygolyócskába végződik. Mikor jutott ezen uralkodói pálca először az ország címereihez, nincs bizonyosan tudva. Pecséteken, pénzeken és más hasonkorú ábrázolatokon a királyok nem ezen uralkodói pálcával jelennek ugyan meg, hanem a keresztmarkolatú szablyával, a kettős kereszttel csákánynyal s legtöbbnyire liliom-pálcával; azonban minthogy a királyok egyszersmind mindig csak a liliom koronával s nem az országos sz. koronával lerajzolva jelennek meg, innét azon vélemény támad, miszerint a jelen uralkodói pálca a sz. koronával együtt, nem használtatott közönséges királyi öltözetül, hanem csak koronázási ékszerül s ez okból csak koronázási ünnepélyek számára tartatott főn és őriztetett a koronával és egyéb országcímerekkel együtt. Sz. István palástjának eredeti rendeltetése nem az volt, hogy koronázási palást legyen , hanem vecsernyemondó köpeny (casula) volt, melyet István király, mint ilyet készíttetett s nejével együtt a székesfehérvári egyháznak (1031-ben) ajándékozott, (mint ezt a fölirat világosan mutatja). Égszínkék selyemkelméből van aranynyal átverve, mindazáltal színét a hosszú idő lefolyta óta — kivált mióta Orsovánál a koronával együtt el volt ásva—valamennyire elhagyta, úgy hogy részenkint zöldesbe játszik. — Az alakok és ábrázolatok, melyeket rajta látunk, aranyfonállal igen csinosan vannak hímezve s csak a fölirat, mely az adományozót és az ajándék évét mutatja, van zöld fonállal készítve. A kiterített köpeny alakja tökéletes félkör, melynek felső egyenes széle az átmérőt teszi. — Hosszúsága , nyakától a legalsó szegélyig 4 és egynegyed bécsi lábat tesz; legnagyobb bősége, félkörű feszítésben, 14 láb. A gallér, mely felső szélén hozzá alkalmazva van, 1' 11 m széles és 8" magas. Ennek oldalain a zsinór van, mely által egy csat segedelmével, mely azonban már nincs meg, a köpenyt meg lehetne erősítni. Maga a köpeny közepett ki van kanyarítva s felületén 7 egymás mellett álló, egyenlően széles, mintegy oszlopokon nyugvó ívvel ékesítve, melyek közül a középső legmagasabb, a többiek két oldalról egyenlőn kisebbednek. Az ívek közti tereket virágfüzérek és állatalakok töltik ki. A galléron egyenesen a háton lefelé egy, a köpeny egész hosszán átmenő, tehát hasonlókép 4‘/2' hosszú, 3’ széles esik fut aranyszövetből, gyöngyökkel ékesítve. Felső végén egy guggoló kis sas ábrázoltatik; mélyebben alant rész szerint két reá hímzett nap tojásdad emléklappal van elfedve, legalsó végén pedig még egy egészen kicsiny, tökéletesen kerek képet fog körül. E koronázási köpenyt, mint azt éppen most leírtuk, Magyarhon régibb királyai szintúgy használták koronáztatásuk alkalmával, mint használta a fejedelem mostan is s a többi országcimer közt szokott őriztetni, úgy látszik, István király minden utóda e köpenyben koronáztatott. Bizonyosan tudjuk ezt I. Péter, I. Béla, Ottó, Károly, I. Ulászló, Albert, II. Ulászló, I. Ferdinánd sat. felől. II. Mátyás király kézhez akarta azt venni Révay Péter koronaőrtől , hogy a pápának, saját kivonatára megmutathassa s lerajzoltathassa. Révay eszébe vévén kötelességét, a legszilárdabbul vonakodott ezen fölszólításnak engedelmeskedni, s Mátyás király a koronaőr esküjét és felelősségét tisztelvén, most az országgyűlés megegyezésével kívánta óhajtása teljesültét. Révay ünnepélyesen átadta a köpenyt, elkísérte Bécsbe s ott maradt mindaddig, mig ismét visszaadatott neki, mire a többi országcimerhez visszavitte. Ez alkalommal ugy látszik, utáncsináltatott a köpeny s igy jött létre azon második, mely még jelenleg is őriztetik a kincstárban Bécsben. „ Egy harmadik hasonló köpeny van Mártonhegyen. A teljes koronázási öltözethez tartoznak még továbbá: a fehér selyem, aranynyal hímzett keztyűk; a harisnyák, saruk s a hasonlóképen aranynyal hímzett felkötő cipők. Végül még megemlítendő, miszerint több oly tárgyak, melyek régebben kimutathatólag használatban voltak a koronázásnál, most elvesztek, anélkül, hogy eltűnésük ideje tudva volna. Ezek közt legfőbb helyet foglal el az apostoli kereszt, aranyból, drágakövekkel kirakva , melyet különös kitüntetésül Magyarhonban való térítéséért, Sylvester pápa küldött István királynak. Ez nyom nélkül elveszett. Továbbá ide tartozik még az öv (cingulus), melybe a kard tűzetett; a királyi bulikom, mely aranyba foglalt jácintból állott, s több más apró darabok. Csak szent István zászlójáról, mely selyemből volt aranynyal és drágakövekkel kirakva, vannak némi tudomások. Thuróczy és Bonfin, t. előadák történeti munkájukban, miszerint Kis Károly koronáztatása után Székes-Fehérvártt, dec. 31-én 1835. sz. István királyi zászlója, mely az ünnepi szertartás véghezvitele után az egyházból kimenet elővitetett, vagy — mint megjegyzi — a vivőnek ügyetlensége miatt hegyével az egyház ajtóba ütközvén, vagy a sors rendeletéből, Károly király szomorú végének előjeléül. Nyilttér.*) Nyilatkozat. A „Szeged“ múlt szombati jun. 29-diki számában megjelent dorozsmai közleményre mások által figyelmessé tétetvén, megütközéssel olvastam ott a helybeliek rovatában a kérdéses közlést, mely szerint itt Dorozsmán egy lovait átíratni akaró úriembert (lehetséges ez ?) az átíratással foglalkozó egyének egyike azon kijelentéssel utasított volna vissza, hogy itt csak 2 írtért teljesítik e kötelezettséget, különben elvárhat estig s a t. Miután a kérdéses átíratással egy mellém rendelt írnokkal én foglalkoztam , s tudtomra itt hasonló visszautasítás nem történt; fölkérem a „Szeged“ szerkesztőségét, legyen szives bővebb tudósítást szerezni úriemberétől s annak folytán megnevezni ama csúnya váddal illetett egyént, amit ha nem tesz, önként értetődik , hogy közleménye a szokásos rágalmak közé sorozandó. Dorozsma, jul. 2. 1867. Kovács Imre aljegyző. *) Az e rovatban közlöttekért csak a sajtóhatóság irányában vállal felelősséget a szerk. Bécsi pénzárfolyam julius I. 5X metalliques . . 59.90. Nemzeti kölcsön . . . . 69.70. Bankrészvény . . . . . 705.. Hitelintézeti részvény . . 186 80. Londoni váltók . . . . 125.05. Ezüst agio .... . . 122.50. Arany darabja . . . . . 5.91. Vízállás. Felelős szerkesztő: Szabados János, Szeged julius 1én: 14' 11“ 6‘" 0 felett. „ „ 2 án: 14' 10“ 0 “ 0 felett. „ „ 3-án: 14' 9“ 0'“ 0 felett. „ „ 4-én: 14' 3' 9'" 0 felett. Pest, „ 3-án: 10' 6“ 0'" 0 felett.