Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)
1869-05-16 / 39. szám
1869. Tizenegyedik évfolyam. 39-ik szám. Vasárnap, május 16-án. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. Megjelent Henmkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szeresztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Csiszár-ház, 2-ik emelet. Kiadóhivatal Berger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással is vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 frt. 1 Félévre . . . . 4 frt. 1 Egész évre Évnegyedre . . 2 frt. 1 Évnegyedre Egyes számára 8 kr. osztr. értékben. Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann A. 6 frt. 1 Félévre 3 frt. 1 frt 50 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában; Bécsben Hausenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) és Oppelik A.,Maria/m. Frankfurtban Hausenstein és Vogler hirdetési irodájukban , valamint utóbbi helyen G. L. Daube A Co. hirdetések expeditiójában ; Lipcsében Sachse és társánál; Páriában Havas, Lafitte, Bullier és társánál Hirdetések díjai A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellet kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyilttőr"-ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 újkrajcár. Szeged, május 15. A belreform-kérdések vitatása mellett a közjogi kérdés egy időre háttérbe szorult, hanem a balközép és szélsőbal gondoskodott róla, hogy azt válaszfelirati javaslataival ismét fölelevenítse. Múlt csütörtökön összesen négy felirati javaslat nyújtatott be a képviselőházban. Az első a válaszfelirati bizottság munkálata, melyben a ház többségének érzülete van kifejezve, s mely a közjogi állapotot bevégzett ténynek tekintvén, velős rövidséggel fejezi ki készségét, teljes lélekkel s lángbuzgalommal hozzáfogni a belreformokhoz, melyeknek helyes megoldása leginkább biztosíthatja hazánk alkotmányát, szellemi és anyagi gyarapodását. A balközép javaslata , mely állítólag Tisza Kálmán tollából származik, először a közjogi módosítás szükségéről beszél, mert ennek mellőzésével — szerinte — a nemzet összes erejét kizárólag a belső átalakulás nagy munkájára irányozni nem lehet. Ismét csak a régi nóta újabb kiadása ez, melyet, reméljük, megcáfol a jelen országgyűlés három éves munkálkodásának eredménye; kivált ha az ellenzék meddő vitatkozásaival gátakat nem vet a haladás útjába. A harmadik felirati javaslat a szélsőbaloldaltól származik, s 31 elkeseredett hazafi nevében szól. Ez valamennyi közt a legterjedelmesebb, a külpolitikára is kiterjeszkedik, s a kiegyezési alapra nézve a balközéppel körülbelül egyenlő nézeteket vall. Végre a negyedik javaslatot Miletics Szvetozár nyújtotta be a nemzetiségi képviselők nevében. Javaslatok dolgában tehát nincs hiány, ha ennyi a javaslat, mennyi lesz az üres frázisok özöne a közelebbi ülések alatti Szerencsére a nemzet többsége már a választások alkalmával előre döntött e feliratok fölött, s így reményünk van, hogy ezúttal a közjogi vitatkozások háta mögött a kapu legalább is három évre bezáratik, s az országgyűlés minden erejét a belreform-kérdések megoldására fordíthatja. Ilyen az egy év előtt alakult szegedi szabadelvű kör is, melynek ön, hazafi, már másodízben közbizalommal megválasztott elnöke , mi pedig ugyanannak küldöttei, kik azért jövénk, hogy elnökünk magas hivatalba történt kineveztetése fölött őszinte örömünket, de egyszersmind méltó bánatunkat kifejezzük. Örülünk, hogy egy kitűnő tagtársunk tiszta hazafisága, kipróbált jelleme, szive, esze és tudománya a magas kormány figyelmét ki nem kerülte, sőt oly kitüntetésben részesítő, melyet rég megérdemelt; örülünk, mert e kinevezésben a demokratia elveit látjuk érvényesítve, mely egy egyszerű polgár fiát ily magas állásra emeli, s e tény az egyenlőség, az egyenlő hivatalra jogosultság elvének ad életet. De nem titkolhatjuk el méltó bánatunkat, midőn tudjuk, szeretett barátom, hogy magas állásod és ezzel járó rendeltetésed körünkből szeretett szülővárosunktól tán hosszabb időre eltávolít. Az emiatti fájdalmat mi érezzük leginkább, a szabadelvű kör tagjai, ki elnökleted, vezetésed alatt édes hazánk és városunk javát becsülettel szolgálhattuk. Nem kétkedünk kimondani, hogy az úr, melyet eltávozásoddal magad után hagyandsz, kipótolhatlan, és csak azon remény vigasztal bennünket, hogy körünk elnökségét továbbra is megtartva, szakadatlan összeköttetés által ezután is irányadóak, vezérünk maradsz. Fogadd őszinte szerencsekívánatunkat magas állásodhoz. Engedje a mindenható, hogy új pályádon minden lépésedet, minden tettedet áldás kisérje, légy oly boldog, mint nemes szived, tiszta hazafiságod megérdemli. Fogadd még egyszer határtalan tiszteletünk és szeretetünk nyilvánítását, és tarts meg bennünket szives barátságodban." (Éljenzés.) A megtisztelt mélyen meghatva, kényes szemekkel állt az utolsó szavaknál. Előtte látta szivéhez nőtt jóbarátainak, gyermektársainak egész seregét, kiktől rövid időn válnia kellend , s a megindulás oly erőt vett rajta, hogy csak töredezett hangokon válaszolhatott, de amelyek meghatóbban szóltak minden ékes szónál s visszatarthatóan könyeket csaltak az erős férfiak szemeibe. „Nem szükséges — úgymond — mondanom, mily mélyen meg vagyok hatva a szabadelvű kör t. tagjainak ezen tiszteletnyilvánitása és ragaszkodása, a ti ragaszkodástok által, kedves barátim s elvtársaim , — látjátok azt rajtam. Jól esik ez nekem, mert a ti szeretetetek lesz utitársam és vigasztalóm a távolban. Kineveztetésem becses részét én is a demokratia elveinek érvényesítésében találom, melyek, Istennek hála s mindinkább érvényesítik erejüket s lassanként teljes diadalra jutnak hazánkban. Én ezért nem térhettem ki a megtiszteltetés elől, mely csekély személyemet oly érdemetlenül érte; engednem kellett fejedelmünk parancsának, követnem kellett új rendeltetésemet, azon hazafiús kötelességből, mely eddigi szerény pályámon minden léptemet vezérlő; habár fájdalmasan esik is megválnom azoktól, kiket szeretek; szülővárosomtól, melyhez annyi édes és keserű emlék csatol, hogy talán a mennyországból is visszavágynám ide.“ Fölemlítő azután, hogy a szabadelvű kör az, melyet ő kiváló előszeretettel ápolt s a melynek létezését városunk különösen szellemi előmenetele érdekében kiváló fontosságúnak tartja. Hathatós szavakban kérte a jelenlevőket, hogy a kört minden áron fönntartani igyekezzenek, hogy egy vezetőt jelöljenek ki, kiben bizalmukat öszpontosítsák s kinek zászlója alatt továbbra is egyetértve, összetartva, tömör szabadelvű hazafias phalanxot képezzenek. Ezután körülbelül így fejezé be: „A haza érdekei mellett mindig e város jólétéért küzdöttem; ha törekvéseimnek nem volt óhajtott eredménye, azt ne tulajdonítsátok az akarat hiának, hanem tehetségem elégtelenségének; s ha gyengeségből vagy emberi gyarlóságból hibáztam, bocsássatok meg; mert szándékom jó volt, s Öntudatom megnyugtat, hogy jót akartam. És most nincs egyéb hátra, mint Isten áldását kívánnom minden jóbarátomra, e város összes lakosságára. — Könnyült szívvel mondhatom, hogy nekem nincs mit megbocsátanom senkinek, még azoknak sem, kik ellenségeim voltak, — mert sohasem haragudtam rájuk. A viszonyok és meggyőződéseik őket más útra sodorták. — Isten áldja meg őket is! Ti pedig, kedves barátim, fogadjátok mély hálám kifejezését, és legyetek meggyőződve, hogy ha távozom is, csak testileg leszek távol, lelkemben köztetek leszek; — kérlek, tartsatok meg továbbá is jó emléktekben, szives barátságtokban ; tartsátok meg a bizalmat, mit bennem helyeztetek, továbbra is; forduljatok hozzám bármi ügyetekben, melyekben talán hasznotokra lehetek, s legyetek meggyőződve, hogy azon napot, melyen nektek , amelyen szülővárosom bármely fiának szolgálhatok, boldog napjaim közé fogom följegyezni ! Isten tartson meg benneteket!“ Ezután a megtiszteltnél nem kevésbé meghatott küldöttség tagjai egyenként kezet szorítanak szeretett elnökükkel, ki mosolyogva kért tőlük engedelmet, hogy le nem ültetheti őket, mert — úgymond — hála Istennek, nincs annyi székem, mint jóbarátom! A szabkör küldöttségének távozása után egy óra múlva az ügyvédi kar tisztelgett, melynek szónoka Csermelényi Iván volt, ki ékes szavakban tolmácsolta a kartársak érzelmeit, melyre a megtisztelt egyszerű, rokonszenves szavakban felelt, megköszönve üdvözletüket, s fölhiván őket, hogy hozzá bármikor is bizalommal forduljanak. Ezután a városi kezelő tiszti személyzet több tagja, s utána a helybeli első zenekar tisztelgett nála. Ehez megemlítjük még az asztalos részvénytársulat választmányának ma d. e. leendő tisztelgését, mely szintén elnökét fogja Osztrovszkyban elveszteni. Mindez pedig tanúsítja, hogy mennyire gyökeret vert e város minden rétegében a tisztelet, szeretet és ragaszkodás Osztróvszky személye iránt, s hogy mily nagy leend az úr, melyet távoztával hátrahagyand! Tisztelgések Osztróvszkynál. Azon férfiúnak, kit szenvedésekkel pecsételt hazafias múltja, tiszta polgári jelleme s lángoló hazaszeretete évek hosszú során át Szeged város értelmiségének s legutóbb a szegedi Deák pártnak vezérévé jelölt ki, kinek neve zászló volt köztünk, mely köré lelkesedve csoportosultunk s mely után soha nem csalódott bizalommal indultunk; azon férfiúnak, Osztrovszky Józsefnek háza, mióta a fejedelem által a legfelsőbb bírói méltóságra meghivatott valóságos bucsujárás színhelye lön. Egyesek és testületek vetélkedve sietnek hozzá, a tisztelet és szeretet adójának lerovására. F. hó 13-án d. e. 10 órakor a szabadelvű kör, mintegy 60 taggal képviselve, tisztelgett nála testületileg, alelnöke Dáni Ferenc volt orsz. képviselőnk által vezetve, ki a küldöttség szónoka volt s aki körülbelől következőkben tolmácsolá a jelenvoltak érzelmeit: Mélyen tisztelt hazafit Midőn a nemzet legforróbb óhajtása teljesült, midőn őseink drága örökségébe visszahelyeztettünk , midőn a koronás király magasztos jogérzetétől indíttatva, az alkotmányos élet kapuit föltárta előttünk; minden gondolkozó, higgadt hazafi, hálát adva Istennek, áldá azon nagy és szeplőtlen jellemű férfiút, ki ezen üdvös változásnak teremtője volt. Úgy hiszem, mondanom sem kell, hogy e férfiú pártunk feje, Deák Ferenc. (Harsány éljenzés.) Millió azok száma, kik e nagy férfiú aranytiszta jellemében bízva, elveit osztva, zászlója alá sorakoztak. Széles e hazában körök alakultak, melyek a Deák-párt elveit vallva, annak érvényt szerezni iparkodtak. Az alsóház felirati javaslata: Fölséges Császár és Apostoli Király! Örömmel fogadtuk Fölségednek a legmagasabb trónbeszédben foglalt azon fölszólítását, hogy a nemzet összes erejét gyorsan és határozottan a benső átalakulás nagy munkájára irányozzuk. Meg vagyunk mi is győződve , hogy az ország jólétének mellőzhetlen föltétele, alkotmányos szabadságunk legbiztosabb támasza: a nemzet szellemi s anyagi fejlesztése. Érezzük a hiányokat, melyeket eddig az események viszontagságai között pótolnunk lehetetlen volt; ismerjük a kor igényeit, melyeket mellőznünk nem szabad, s áthatva a célszerű belreformok szükségének érzetétől, szent közességünknek tartjuk, miután az államjogi viszonyok függőben volt kérdéseinek megoldása által meg van vetve berendezésünk biztos alapja, működésünket a törvényhozás terén haladék nélkül a korszerű berendezésre fordítani. A berendezésnek azon pontjai, melyek Fölségednek legmagasabb trónbeszédében egyenként különösen megemlítve soroltatnak el, oly tárgyakat foglalnak magukban, melyek célszerű elintézése az országnak is közhajtása; szükséges azok fölött minél előbb intézkedni; s mi nem késünk e tárgyakat tanácskozás alá venni , tanácskozásainkban mindenkor szemünk előtt tartva a nép jólétének i hető emelését, az ország társadalmi szükségeit s a rendnek és szabadságnak egyesült s egymástól külön nem választható érdekeit. Kegyelettel tiszteljük hazánk múltját és annak emlékeit; de oly intézményekhez, melyek hajdan korszerűek s talán szükségesek lehettek, most azonban az ország közjavát, fölvirágzását s alkotmányos fejlődését gátolhatnák, még e kegyelet mellett sem fogunk ragaszkodni! Sok időt, nehéz munkát vesznek igénybe azon fontos tárgyak, melyek a legmagasabb trónbeszédben különösen meg vannak említve , de még ezeken kívül nem csekélyebb fontosságú kérdések megoldására kell a törvényhozás figyelmének kiterjedni; fordulhatnak, s valószínűleg fordulnak is időnkint elő ily tárgyak tanácskozóinkban, s mi ezekre nézve is föl fogjuk terjeszteni Fölségednek megállapodásainkat. Meg vagyunk győződve, hogy a törvényes kapocs, mely egyrészről Magyarország, másrészről Horvát- és Slavonországok között a múlt országgyűlésen kötött közjogi egyezmény által létrejött s tettleg is életbe lépett, még szilárdabb lesz azon testvéries egyesült működés által, melyet egymással közös ügyeink igénybe vesznek. Együtt érezzük a számos teendők szükségét, s egyesült erővel és munkássággal akarunk és fogunk arra törekedni, hogy közös hazánk java előmozdíttassék. Nem mulaszthatjuk el Fölséged előtt őszinte bizalommal fölhozni a határőrségek jelen állapotát. Kétségtelen az, hogy a határőrségek a magyar korona területéhez tartoznak; egy része azoknak közvetlenül Magyarországot, nagyobb része pedig közvetlen Horvát-Slavon országokat illeti. A határőrvidéken azonban még mindig fönnáll, hagyománykép a múltból , egy oly intézmény, mely egyrészről a jelen viszonyok közt nem korszerű, másrészről törvényeinkkel, melyek a védkötelesség terheit és az alkotmány jótékonyságát mindenkire egyaránt terjesztik ki, egyenes ellentétben áll. Nem hozzuk kétségbe, hogy az átalakítás keresztülvitele számos és súlyos nehézségekkel jár; de engedje Fölséged reménylenünk , hogy legmagasabb fejedelmi figyelmét e nehézségeknek elhárítására fogja kegyelmesen fordítani, s ekkép lehetővé teendi, hogy a tényleg fönnálló katonai intézmény helyébe a viszonyoknak megfelelő fokozatos átalakítás utján a magyar korona ezen részeiben is az alkotmányos viszonyok életbeléptetése és ezáltal Magyar-Horvát-Szlavonországok alkotmányos kívánatának teljesülése eszközöltessék. Kötelességünknek tartjuk továbbá, hivatkozva az 1868. évi XXX. t. c. 65. §-ára, Fölséged előtt fölszólalni Dalmátiára nézve is, mely jogilag Horvátországgal együtt a magyar koronához tartozik. Háborúk viszontagságai szakasztották meg századok előtt a tettleges kapcsot. Tudjuk mi azt, hogy az elszakadás óta lefolyt századok alatt sokféle viszonyok alakultak, számos érdekek támadtak, melyeket figyelem nélkül mellőzni s a rögtöni tettleges visszacsatolásnak föláldozni nem lehet; de bízunk Fölséged bölcseségében, hogy a nehézségeket eloszlatnia s ezen kérdést is az érdeklett országok jogainak s érdekeinek figyelembe vételével közegyetértéssel megoldani sikerülene. Örömmel értettük Fölséged legmagasabb trónbeszédéből, hogy a külállamok irányában fönnálló barátságos viszonyok biztos kilátást engednek a béke további föntartására nézve. Békét óhajtunk mi is, mert a háború mindig terhes és szomorú kényszerűség s a béke áldásai teszik virágzókká az országokat, különösen helyzetünkben belügyeink célszerű rendezése és azon takarékosság, mely költségvetésünk s adórendszerünkben annyira szükséges, csak béke idején eszközölhető. Fogadja kegyesen Fölséged mely hálaérzetünknek tiszteletteljes kijelentését azon atyai gondoskodásáért, melyet hazánk belfejlődésének az ország óhajtásával egyezőleg alkotmányunk alapján leendő előmozdítására nézve legmagasabb trónbeszédében is kegyelmesen kifejezni méltóztatott. Mi képviselői állásunkban szent kötelességeinknek ismerjük, ernyedetlen szorgalommal közreműködni, hogy Fölségednek hazánk javára irányzott atyai szándéka áldást hozólag mielőbb életbe léphessen.