Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)
1869-06-03 / 44. szám
útja egyaránt, s tőlünk függ egyedül, hogy részvétünk által önmagunknak jólétet szerezzünk, iparos osztályunkat a mai kor műveltségének színvonalára emeljük s a tőkepénzesek bizalmát vállalatunk javára megnyerjük! Legközelebb, valószínűleg már f. hó 6-án egy általános értekezletet fogunk e tárgyban tarthatni, melyre már előre is mindenkit, ki a hazai ipar fejlődésének őszinte barátja — tisztelettel meghívunk. Óhajtjuk, hogy városunk lakosságának minden osztályából számos résztvevő legyen, mert a fentvázolt vállalatunkkal egy egész néposztály, t. i. az iparos osztálynak létét vagy nem létét látjuk elválaszthatlan kapcsolatban lenni. Szeged, junius 1-én 1869. Több iparos, ük történik az országgyűlésen. A biráló-bizottmány jelentése után napirendre térvén a ház, folytattatik a válaszfölirat fölötti vita. Berkápoly Károly államtitkár, nem hiszi ugyan, hogy ő neki sikerülne capacitálni valakit , aki a két év óta írottak és mondottak által nem capacitáltatott, a közjogi kiegyezés ügyében; az élet fogja ennek igazolását meghozni s nyugalommal várja ezt, mert az alap létrehozatala óta történtek nem igazolják az ellenzék aggodalmait s kérdi, nem volna-e az helyén, hogy míg az élet, az idő nem bizonyít a többség ellen, ismerjék be , hogy talán mégis ők, a kisebbségben levők tévedtek. (Helyeslés.) Azt fejtegette Ghyczy Kálmán múltkori beszédében , hogy a külügyminisztériumra nincs befolyásunk; ezt legjobban megcáfolta Tisza Kálmán, ki ismét azt mutatta ki — és helyesen — hogy habár a külügyminiszter közös, de a két fél kormánya, s így a miénk is, befoly a külpolitika intézésére, s a mi minisztereinket felelősségre vonhatjuk, nem azért, hogy valami így vagy úgy megtörtént , hanem, mert beleegyeztek , hogy megtörténhessék. (Helyeslés.) Azt, hogy a közös külügyminiszter Magyarország érdeke ellenére a lajthántúli népek érdekében folytathatna külpolitikát, nem ismeri el szóló, mert Magyarország jól fölfogott érdekei ugyanazonosak a lajthántaliakéval és mindenki meg van győződve , hogy Magyarország érdeke ellen vezetett politika a másik félnek sem volna javára. Ha ellentétesek lennének az érdekek, nem segítene azon semmiféle módozat, sem a balközép családi minisztere, sem a szélsőbal két külön külügyminisztériuma. (Élénk helyeslés.) Áttérve Ghyczynek beszédjében kifejezett több aggályaira, szóló kimutatja, hogy csupa föltevéseken alapulnak. Az öszbirodalmi eszme iránt hivatkozik a bécsi reichsrath azon tárgyalására, melyben a lajthántúli országokat jelenték ki az osztrák császárság alatt értendőknek; a közös miniszterek „birodalmi” címére nézve maga Ghyczy jelentette ki, hogy nem baj, ha egyértelműnek vétetik a „monarchiáival, miután pedig a külügyminiszter nyilatkozott, hogy egyértelmű, tehát aggályára semmi ok. Azt is kérdi Ghyczy, hogy történhetett, miszerint magyar királyság és osztrák császárság együttes címe nemcsak „monarchia“, de „birodalom“ is. Azt hiszi szóló, onnan jöhetett az , mert a címkérdés előtt jó idővel, midőn egyszer e kérdés szőnyegre jött, Tisza Kálmán maga mondotta (szóló fölolvassa szószerint), hogy a két állam együtt „osztrák magyar birodalom“ címet viseljen, tehát magunk kértük. (Éljenzés és derültség.) Midőn megoldásra került a címkérdés, akkor vették észre, hogy e szó „birodalom“ félreértésekre adhatna alkalmat, s azért tették melléje a „monarchiáit is. Azt is panaszolták, hogy a külpolitikára nem bírjuk azon befolyást, mely a katona és költség megszavazásában áll; szóló elvárja, hogy ismételje ezt az ellenzék akkor, ha majd az újoncjutalék vagy a háborúra elkerülhetlenül szükséges hitel szavazására kerülne a sor, mert kivált az utóbbira, a hitelre nézve, pénz nélkül háborút kezdeni nem lehet, a hitelmegajánlási jog pedig kizárólag az országgyűlésé. (Zajos helyeslés.) Azt hozta föl az ellenzék, hogy higyje el a fejedelem, higyjék el a lajthántali országok, miként megnyugvás csak akkor lesz Magyarországon, ha teljes önállósága elismertetik. Ez megvan, Magyarország nincs az osztrák császárságban, hanem mellette, s így örvend, hogy az ellenzék szerint is a megnyugvás ideje megérkezett. Ghyczy átalában abban találja végül a főhibát, mert a közösügyi törvény részletes szerkezete hiányos, ámde ez oly baj, melyen segíteni lehet, és a részletek javítása s az egész mű földöntése közt nagy a különbség. (Élénk helyeslés.) A módosítás lehetőségét nem tagadja, csakhogy annak idejében, t. i. addig, míg helyzetünk marad a mostani, kell maradni az intézési módnak is; ha változott a helyzet, változni fog a forma is. Hazánk századok óta nem volt ily kedvező helyzetben s szóló kimutatja, hogy nemcsak a régi idővel, de még 48 al is kiállja a versenyt jelen állapotunk, mert 48-ban egy miniszter volt, ki „befolyt“ a közös ügyekre, de mekkora legyen e befolyás, arról hallgatott az írás. Most a közös ügyek csak a mi beleegyezésünk és egyetértésünk mellett intézhetők, s állami önállóságunk legfényesebb bizonyítéka a paritás, mely szerint 15 millió nép 20 millióval, 30% teher 70%-al egyenlő jogokra képesít, mi csak akkor lehet, ha állam állammal áll szemben, mert különben jog és teher arányosan oszlanék meg, ha nem önálló államot, csak egy másiknak részét képeznénk. (Zajos helyeslés.) A reformkérdésekre térve, nem óhajtja, hogy azok a feliratban részletesen említtessenek, mert így könnyen leköthetné magát a törvényhozás valamely irányban, minek valósítását a viszonyok később megtagadhatják; továbbá a reformokat átalánosságban mindenki óhajtja, de a részletek iránt eltérhetnek a nézetek, így például a szélsőbal a választási törvényt szélesb alapokra akarja fektetni, (úgy van a szélsőbalról) ha ők meg nem elégesznek a 48-diki törvénynyel e tekintetben, úgy lehetnek igen liberális férfiak, de nem „igazi 48-sok“ (derültség). És kérdi, miután a választási képesség alapját a morális és intellectuális fejlettségnek kell képezni, mi által vált volna szűkké a 48-ban elég széles alap? Talán a közbejött 18 évi absolut uralom „emelő“ hatása által? (Derültség.) Így van az önkormányzat ügye, mindenki óhajtja és szóló is, oly módon, hogy a község intézze a község , a megye a megye dolgát, az ország az országét. (Helyeslés.) De ha az ellenzék talán úgy értelmezné, hogy a község dolgát intézze — a megye és szintén a megye az országét is, akkor nem érthet egyet. (Élénk helyeslés a jobboldalon, zaj a balon.) Kijelentve tehát végül ismét, hogy a közjogi alapot egyelőre bevégzett ténynek kívánja tekintetni, a reformokat pedig most csak átalánosságban érinteni — a bizottsági javaslatot pártolja. (Hosszas éljenzés és taps.) E másfél óráig tartott jeles szónoklat után a ház láthatólag türelmetlen volt, s miután még tovább folyt a vita, jóformán kiürült. Latinovics Vince Tisza javaslatát pártolja s rövid beszédében megengedni szives, hogy a kiegyezés által senkit sem érheti a haza jogai szándékos föladásának vádja. Simay Gergely a többségi javaslat mellett szól, és cáfolgat egyes baloldali szónokokat, kivált az erdélyi választások ügyében, míg ellenben Domahidy F.Tisza mellett szól és a muszkavezetők , választási vesztegetések s a terfélékkel teli vádaskodásokkal pattog. Szóltak még Petrovay Ákos és Királyi Pál a jobboldal, Győrfy Gyula és Ivánka Imre a balközép javaslata mellett. A május 29-dikén folytatott ülésben Várady Gábor, Markovics és még két fiumei polgár nevében, kik a Vukovics-párt meghatalmazottai a Ciotta elleni panasz tárgyalásánál, kérvényt nyújt be. A kérvényezők azt hallották tegnap az illető bíráló bizottságtól, hogy Csotta János igazoltatott, és pedig az ő okaik mellőzése mellett és úgy, hogy 3 tag szavazott 3 ellen, habár szerintök szabály szerint 5 szavazat kell az eldöntésre. Kérik tehát, hogy a ház ez ítélet megsemmisítése mellett utasítsa a bizottságot, hogy újabb határozatot hozzon. E fölött aztán másfél óráig tartó meddő, helyenként roppant zajos vita támad Végre szavazásra került a dolog s a kérvény a kérvényi bizottsághoz utasíttatott. Antalffy Károly az állandó igazolóbizottság részéről jelenti, hogy a Drágfy Sándor választása ügyében elrendelt vizsgálat eszközlésével Paczolay János képviselő bízatott meg, ki is az esküt a ház előtt azonnal leteszi. Horváth Boldizsár igazságügyminiszter két törvényjavaslatot terjeszt a ház elé, azon reményben, hogy a válaszfelirati vita mielőbb véget érvén, a ház nem sokára tárgyalhatja. Egyik szól: a birói hatalom gyakorlásáról, másik a birói függetlenségről. (Éljenzés.) Kinyomatni és kiosztatni rendeltetik. Végre napirendre tér a ház, a válaszfölirati vita folytatására. Kautz Gyula egy óránál hosszabb ideig tartott és nagy tetszéssel fogadott beszédben a bizottsági javaslatot pártolja. Visszautasítja a közjogi helyzet bolygatását , mert nem akar az örökös negatív terén maradni, a véget nem érő válságok megingatják a nép jogfogalmait, erkölcsi érzetét. Simonyi beszédére térve, különösen ennek kettős külügyminisztériumát boncolgatja nagy derültség közt, kérdezve, hosszas külföldön mutatása alatt látott-e valamely udvarnál két követet ugyanegy fejedelem részéről? Ez csak arra szolgálna, hogy a monarchia decompositiójára törekvő ellenségek játékát könnyebbítse. (Helyeslés) A vita folyama alatt számos ferde közgazdasági nézet hozatott föl az ellenzék részéről , melyeket szóló röviden és talpraesetten egyenként megcáfol; arra, hogy a lajthántúli kormány által eszközlött államadóssági kamatreductióban Magyarország miért nem részesül, feleli, hogy midőn a kamatteherben való részvétről volt szó, mindent inkább akart a nemzet, csak solidaritást vállalni nem, és ezért csak egy minden esélytől független segélyösszeget ajánlott. Cáfolja ezután Vukovics némely állítását, úgyszintén Tisza Kálmánnak a józan központosítási elv elleni nézeteit, valamint a diplomatiára nézve megjegyzi, hogy ez nem akkor teljesíti kötelességét , ha összedugja kezeit, hanem ha határozott állást foglal a nemzet érdekei szerint. Megcáfolja azután Móric Pál két tévelméletét a külföldi tőkének hazánkba való bejövetelére nézve, valamint Ghyczy Kálmán azon állítását, hogy önálló pénzügyünk nem volna, valamint, hogy ez évi deficitünk a kiegyezéstől származnék, elvárta volna szóló, hogy Ghyczy őszinte legyen és megmondja , hogy 7 milló egy rendkívüli befektetésre , a honvédségre fordíttatik. Végül az egymás közti béke és egyetértésre int nagy melegséggel. (Tartós éljenzés.) Utána Nyáry Pál szólott, több előtte szóló cáfolatába bocsátkozván. Tisza Kálmán javaslatát pártolja. Prileszky Tádé a bizottság javaslata mellett szól. Jókai Mór: Szóló először is örömét fejezi ki afölött, hogy az országgyűlés a trónbeszéd útmutatása szerint a reformok országgyűlése leend, mire áttér a delegatio káros hatásainak taglalására. A delegatio megfosztotta a törvényhozást, hogy a hadikészületekre az extraordináriumot s háború kitörésénél a költségeket megszavazza. Kerkápolyi tegnap azt álította, hogy a törvényhozás szavazza meg a költségeket. Szóló, ki annyiszor elolvasta a nevezetes XII.cikket, azt gondolta, hogy tévedett véleményében s nem a delegatio, Bécs kitűnőségei majd mind jelen voltak ; az udvar, a vér és pénz arisztokráciája, az értelmiség, a jómódú polgárság, a művészet, tudomány, irodalom, katonaság, magas hivatalság—mind-mind képviselve valának legelsőbbjei által. A magyar miniszterek közül is hármat láttunk: Andrássyt, ki egyúttal gr. Beustnak ugyanaz este megtartott báljára jött föl nejével együtt, Lónyait, kinek szomszédja véletlenül kollegája, a birodalmi pénzügyér volt, és a Bécsben székelő gr. Festeticset. Közvetlenül a fejedelem megjelenése után hangzottak föl az ünnepi nyitány első ütenyei. A közönség csakis annyi figyelemmel volt irántuk, amennyit megérdemlettek: semmivel. Aztán felgördült a függöny, mely maga is mesteri munka, és a színpad a régi Kärntnerthor sötét bástyáit és kietlen glacistáját mutatja; e téren pedig, mint Bécs város géniusza, Walter kisasszony áll, ki nem mindennapi déli alak, arany-páncéllal és kétfejű sassal mellén, bibor-palásttal vállain s a kőfal-koronával fején. Prológot szavalt Dingelstädttel, prológot, mely hemzsegett az üres phrázisoktól, banális kifejezésektől, melyekben a legjobb akarat mellett sem valánk képesek egyetlen egy emelkedett gondolatot, kiválóbb fordulatot, vagy lelkesítő képet fölfedezni. Wolter kisasszony egy női Badeckerként tűnt föl előttünk. Beszélt a régi Kärntnerlhor borzalmairól, a régi Bécsről, a régi glacisról, a régi szűk utcákról, megemlíté a varázsmódra megifjodott uj várost, az uj palotákat, uj tereket, lj szobrokat, uj utcákat. Miután pedig a múltnak megadta volt a magáét, látnoki szemmel a jövőbe tekinte, fölhíván a birodalom összes nemzetiségeit, gyűljenek köréje, eme, a harmóniának szentelt épületben. S intésére a díszítmény megváltozik, a pompás „lépcsőház“ tűnik föl előttünk, és a népek férfi- és női képviselői, nemzeti öltönyükben, országuk zászlóit lengetve (a piros-fehér-zöldet Bignio és Rabatinszky k. a. tartják magasra) jönnek és a Az új operaszínház megnyitása Bécsben. Az 1861-ben építeni kezdett bécsi operaszínház, Van der Nüll és Sicard építészeti terve szerint befejeztetett. A két fáradhatlan, munkás férfiú közül azonban egyik sem érhette meg művének befejezését. Nüll meghalt 1868-dik évi április hó 5-dikén, Sicard ugyanezen év június 11-én. Első pillanatra az egész épületen az eredetiség jellegének kinyomatát látjuk, de egyes részei, figyelmesebben vizsgálva, csakhamar más építészeti remekekre emlékeztetnek bennünket, így a nézőtér tojásdad idomában félreismerhetlenül közös vonások vannak a milánói della scala és a genuai Carlo Felice-színházzal. Az építészeti styl, ha nincs is minden apróbb vonásban correcten kezelve, a renaissance kor elvitázhatlan jellegével bír. A föntnevezett két építész vezette az építést, készítő a tervezetet átalában, egyes részletekben pedig Null a decoratio-, Sicard a constructio-részt kezelte. Az egész épület 62°, 3', 6" hosszú s 510 szélességű területen emelkedik. A színház alatt tágas souterrain van, mely részint a színházi eszközök elhelyezésére, részint a szintéz s a nézőhely szellőztetésére szolgál. Ezen souterrain a színpad alatt 6 ölnyi mélységgel bír, mivel az utca horizonja fölött két öl magasságban épült, a színház többi részei alatt pedig 4 öl mély. Az épület magassága a főhomlokzatig 14 öl, 1', 6", a tető csúcsáig 20°, 4'. A színház lehetőleg tűzmentesen van építve. Teteje vasból készült s a színpadtól és a nézőhelytől tűzfal szigetelt el. A padlás is tűzhatlan falzat által van az épület belsejétől elzárva. Magát a színpadot is tűzhatlan boltozatok választják el mindenoldalról, a mellékhelyiségektől, melyek mind tűzoltó-készletekkel látvák el. Az elő- és hátsó színpad közt öt víztartó van elhelyezve, melyek 4870 köb láb vizet tartalmaznak. A viz e tartókba egy erős forrású kútból szivattyúztatik, gőzszivattyú segítségével. A színház fűtése forró gőz által történik. E célra egy 12 lóerejű gőzgép alkalmaztatik. Más 5 lóerejű gép a víztartók megtöltését s a színpad gépezetének működését eszközli. A ventillatio eszközlése új, dr. Böhm tanár által föltalált módszer szerint történik. A nagy ventillátor pedig, melynek nyáron feladata a színházat hűvös léggel megtölteni, Heger tanár mintázata szerint készült. A színház kiváligatása gáz által eszközöltetik. 4000 láng gyújtható meg. E téren is jelentékeny újításokkal találkozunk. A nézőtér kivilágítására használtató minden gázláng csővel van ellátva , mely a meleget s az el nem éghető gázokat kivezeti. Az előszin a nézőtér tetején elrejtett gázlámparendszer által, s a színpad hátsó fele Lecogne módszere szerint világíttatik ki. — A közönség kényelme tekintetéből, minden karzat- és páholy osztály számára külön helyiség (foyer) van berendezve, hol felvonások között kiki frissítőket vehet magához A császár s a főhercegek számára pompás páholyok vannak berendezve, s egy ünnepi páholy a császári család kísérete számára. Egy páholy a főudvarmester, s kettő a színházi személyzet rendelkezésére van bocsátva. Ezek mellett van a közönség számára 92 páholy, távolabb a karzat, zártszékekkel s álló helyekkel. A zártszékek száma: a parqueten 353, földszint 86, az első emeleten 246, a harmadik karzaton 131, s a negyediken 320. A színház összes helyiségei 2700 személyt fogadhatnak be. A színház különféle csarnokainak földíszítésének és kiékítésének történetéhez a következőket csatolhatjuk. Az étcsarnokokban a legjelesebb német dalműszerzők műveinek illustratiója szemlélhető, mellszobraik az ajtók fölött diszeskednek. Schuberttól a „Häusliche Krieg“, Glucktól „Armida“, Mozarttól a „Zauber-Flöte“, Beethoventől „Fidelio“, Dittersdorftól a „Doctor und Apotheker“, Meyerbeertől a „Hugenották“, Webertől „Der Freischütz“, Rossinitől a „Szevillai borbély“, Cherubinitől „Der Wasserträger“, Bordieutől „Die weisse Frau“, Marschnertől „Hans Heiling“, Spontinitől a „Vesta Sziz“ és Spohrtól „Jessoda“ vannak illustrálva. Az étcsarnokok mellett levő cukrászdákban Auber , Wagner, Donizetti és Bellini mellszobrai állítják föl. A szépművészetek szobrai (7) Gasser József által állíttattak föl. Van de Nüll és Sicard érdemjelei is szemlélhetők, gyászöntvényből kiállítva. A nézőhely aranysárga színre van festve; a páholyok szőnyegei vörös selyemről készítvék. A színház alapköve 1862-dik évi márc. 4-én tétetett le, mely ünnepélynél az akkori miniszter , gróf Wickenburg is jelen volt, mint az építő társulat elnöke. A befejezés f. hó 15-én történt. Az összes költségek, ide nem számítva a színpadi díszítményeket, majd 6 millióra rúgnak. A színház megnyitását, mely múlt szombaton történt, a „Főv. Lapok bécsi tudósítója következőleg írja le: A tündéri világításban ragyogó, pazar fénynyel, fejedelmi pompával és művészi ízléssel kiállított óriási nézőtért leírni alig, csak csodálni lehet. A márvány és arany, a selyem és bársony, a tükrök és ugró kutak, a festmények és szobrok egyvelege kápráztatólag hatott szemünkre. Hozzájárult még, hogy az összes közönség nagy gálában jelent meg, ezer színben vetekedve csillogtak a férfiak érdemrendjei és a nők ékszerei, a fehér mellény az esti renden volt, keztyűtelen kéz nem látszott, és a páholyok sötétpiros , selyméhez pompás ellentétet képeztek a höl-lgyek világos színű báli ruhái.