Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)

1870-10-09 / 121. szám

csekély összeget képviselnek azok, mert nem volt év, mely jótékony bőkezűségéről nem tanúskodott volna. Ha létezik intézet a ha­zában, mely veszélyes conjuncturákkal diadal­masan megmérkőzött, úgy azok közt talán első helyen a szeged-csongrádi takarékpénz­tár nevezhető. Legsúlyosabb csapás érte 1849 ben, mi­dőn magyar bankjeg­ektől állt tetemes pénz­készletét a hatalom elégetteté­sét mi több, a betéteteket a katasztrófa után, akkori folyó pénzben űzette ki, a mi a beállt nagy pénz­­szükség s a hitel általános megcsökkenése mellett nem volt csekély föladat; de meg­oldatott becsülettel az ügyes vezetés s az alapítók támogatása által. Általánosan áldásos volt működése az uzsora ellenében , midőn tért nyitott az attól való menekülésre; az 1863-diki inséges év­ben, midőn 119 szükséget szenvedő kisebb gazdáknak 20,000 írtot előlegezett (1% ) apró részletekben való törlesztés mellett, 000 irtot pedig ugyanazon évben osztott ki 3% melletti kölcsönben egészen vagyontalan, de becsü­letes jellemű lakosok közt, egynek-egynek 20 írtjával, nem is említve ez évben tett egyéb adományait pénz- és kenyérben. Ily intézet méltán megérdemli az elismerést, s azok, kik vezetik, büszkén tekinthetnek a lefolyt múltra. Az alapítási időszakból csak m­ég két tisztviselője él s működik ez intézetnél: Szivesy József, előbb mint könyvezető s ellenőr , jelenleg mint igazgató, és Ba­ba­r­c­z­y József ügy­véd úr mint titkár; mind­ketten az intézettel együtt ünnepelnénk an­nak 25 éves jubil­eumát. Az intézet fölvirágoz­­tatásában legtöbb érdemet szerzett az előbbi; az ő érdeme, hogy ez intézet már egy évti­zed­e óti a legelső bécsi pénzintézetekkel jött üzleti összeköttetésbe, hol jelentékeny hitelt eszközölt számára , valamint az is, hogy a kistizerű cég bilincseiből szabadulva, a taka­rék­,cuzlar üzleteköre egész banküzletté ter­jesztetett ki. Az intézetnek fennállása óta volt 3 elnöke, 1 könyvvezetője (igazgató), 3 pénz­­tárnoka , 1 könyvvezető-negédje, 2 gyakor­noka s két szolgája. Jelenleg vezetik: Z­só­tér Andor mint elnök, Szivesy József mint igazgató, Szabó Imre mint pénztárnok, Rényi Gy. mint könyvvezető s Bavarczy József mint intézeti ü­gyv­é és titkár. Adja isten, hogy e derék s legidősebb pénzintézetünk, mely e város lakosságának általános bizalmát nemcsak megnyerni, ha­nem megtartani is tudta, folyvást ez után haladjon s örökké éljen és virágozzék Sze­ged város jóllétének, közhasznú intézetein­k gyarapitására s humanisztikus céljainak elő­mozdítására. Ezen határozat ama törhetetlen állapot­tól menti föl városunkat, melynél fogva nem lesznek kénytelenek leányaink jövőben egy tanteremben 6 évet keresztülülni a ha­ladás rovására, mint az eddig történt egy­­osztályú (egy tanítóval ellátott) leánytano­dáinkban. Az ez évben megnyitandó leányiskola ideiglenesen a szerb tanoda­épület egy üre­sen álló tantermében rendeztetik be, a jövő tanév kezdetéig pedig mindkettő részére egy új épület fog állíttatni. Így tehát városunk két év alatt iskolái számát (értve a múlt évben rendszeresített 4 osztályt is) már 6-tal fogja szaporítni, és reményünk van , hogy a jövő tanév kezdeté­vel felső nép,­avagy polgári tanodánk is leend. Ezen intézkedésen: dl­cára még sok a tennivalónk. A felső népoktatási intézeteken kívül máig nincs szervezve az ismétlőiskolá­zás, a szállásokon (ahol tanoda-épületek sin­csenek) és Adorján fiókközségben legalább 5 tanosztály állítandó meg ; a körös-kültéri is­kola oly épületben van elhelyezve, mely a város vagyoni állását tekintve, illő, hogy mi­előbb alkalmas új helyiséggel cseréltessék föl; a kertészeti és tornászati gyakorlatokról még szó sincs; legalább egy hitoktató égető­­leg szükséges volna; kisdedóvónk csupán egy van, holott a város igényeinek — kiterjedé­séhez képest elhelyezve — legalább 3 felel­het meg ; tanodáink taneszközökkel szerelen­­dők föl. Fölhozom még, mikép a város területén levő r. kath. felekezeti iskolák mindkét tan­folyamnak a fiuk és leányok részére külön, nevezetesen úgy a fiuknál, mint a leányoknál (ha ezek számára az uj két osztály megnyit­­tatik) az 1. és 2. tanfolyamra — a város különböző részein — 3—3, a 3. és 4-re 1—1, az 5. és 6-ra szintén 1—1 tanterem szolgál, összesen 10 osztály. A szállásokon van 2, Adorján és Kis-Hegyes fiókközségekben 1—1 osztály. A szerbek és izraeliták szintén 1 osz­­tálylyal bírnak, melyek a helyzet természeté­ből kifolyólag csak igen hiányos képzést nyújthatnak, minthogy a tanítási idő nagy­részét a 6 évi iskolázáshoz képest a tanulók magán foglalkozás mellett kénytelenek eltöl­teni. Végre tart a város egy női kézimunka­­tanítónőt s az iparos tanoncok részére egy osztályú vasárnap iskolát. A tanítók évi fizetése általában lakás- és tűzrevalón kívül 6­­ért. 400 írt, mi , te­kintve az itteni állandó drágaságot, csekély­nek mondható. Ennek tulajdonítandó, hogy egyik legügyesebb tanítónkat, Gyetvay Bélát, épen most veszítjük el, ki szebb hazába, Adára költözik. A tanodák a város közjövedelmeiből tar­tatnak fönn, és felekezeti iskolaszékek kor­mányzata alatt állanak, noha a bizalom a községi iskolák irányában mind-mind nagyobb mérvben nyilvánul. A községi és felekezeti iskolák kérdése fölött tüzes vita folyt a mai képviselő-gyűlés­ben is. Szerdahelyi­­­­ántor úr kárhoztatta a községi iskolákat, mert azokban nem sza­bad imádkoztatni . Appel E. adorjáni pléhá­ur, mert azok az önkormányzat, a szabadság ellenségei; ellenben mások pártolták azokat , azonban lanyhán s igy kevés szerencsével; a kérdés tehát ered­m­énytelenül s úgy mosó­dott el, mintha az nem is akart volna egyéb lenni boszantásnál — bizonyos irányban. Mindenesetre kívánatos volna, hogy ta­nodáink jövője biztos kezekbe tétetnék le, nehogy végre is a személyes érdekekből fej­lődő küzdelmek és gyűlölködések áldozatává legyenek. Az iskolaszék működéséről , melyet jövőben nagyobb figyelemmel kísérendünk, úgy egyebekről máskor fogunk szólani. A beiratások tanodáinkban e hó 7-én veszik kezdetüket a sürgős mezei munkálko­dás miatt A dr. Bűnügyi tárgyalások. i­. Leránti István, Meskó János és Gáspár Mi­hály rablógyilkossági pere. A rablógyilkossági bűntény, melyet a föntnevezettek 1849-ben két menekülő hon­védtiszten elkövettek , lapunk múlt vasárnapi számában volt leírva; e leírást a vádlevél és vizsgálati iratok nyomán még következőkben egészítjük ki : A hullákat Samu Ádám nevű ezősz fe­­dözte föl , s afelől a szegedi kapitányságnál jelentést tevén , a hullák Szegedre hozattak a kórházba s felboncolás után innen temet­­tettek el. Az akkoriban tett nyomozódások al­kalmával a halasi csendbiztosnak tudomá­sára esett, hogy Gáspár Mihály kötönyi pusztai­­­ész két menekült honvédtisztet szál­lított fuvarba, minélfogva azon gyanúra jött, hogy azok vol­ak a meggyilkoltak. Ennek következtében be is fogta Gáspárt, de annak dacára, hogy ez neki, saját mostani állítása szerint, mindent bevallott, szabadon bocsá­totta. Hogy miért történt ez, G. nem­ tudja okát adni, mert állítása szerint ő semmit sem adott a biztosnak. 1859-ben Gáspár újra befogatott, s az akkor szintén gyanúból befogott Lefánti és Czifra Zsemberi Istvánnal Félegyházán egy börtönbe került; de nehány heti vizsgá­lati fogság u­án mindhárom szabadon bo­csáttatott anélkül, hogy törvényszék elé állít­tattak volna. Természetesen volt idejük és alkalmuk összebeszélni s mindent tagadni. Emlitésre méltó itt az is, hogy az ezen el­járásról és vizsgálatokról szóló iratok mind elveszte­k. A bűntény csak 1869-ben derült nap­fényre Gáspár M. által, ki a kir. biztosság által egyéb bűntényekért befogatván, midőn látta, hogy úgy is úszik, fölébredt lelkiisme­­rete, s e borzasztó­­bűnére nézve is töredelmes vallomást tett. Ennek folytán fogatott be­­ó másik két élő tettes. Leránti István halasi születésű, 62 éves, r. kath., nős, 5 gyermek atyja. Előélete saját vallomása szerint: egyszer volt két te­hénlopásért­­/* évi fogságra és 50 botra bün­tetve, melyet Félegyházán állott ki; kétszer volt gyanúból befogva, egyszer két ember meggyilkolásáért, másodszor 6 ökör ellopása miatt, de ő — úgymond — ez utób­biakat nem követte el. E tagadásából azonban megtért, miután — mint maga töredelmesen vallja — meggyőződött, hogy bűnét haszta­lan tagadja, mert „az úristen sem engedi, hogy ily nagy bűn büntetlenül maradjon.“ Meskó János vadkerti születésű, 59 éves, evangélikusnak vallotta magát, azonban börtönében magánbeszélgetés közben azt nyil­vánító, hogy nazarénus. Előélete: 1843-ban 6 ökör és 3 ló lopásáért 3 évig volt bebör­tönözve Pesten; 1851-ben elkövetett birka­lopásért egy évig ült Kalocsán; 1856-tól pedig egész 1867-ig hamis bankócsinálásért Illaván volt bezárva , honnan csak kir. ke­gyelem folytán szabadult meg , miután élet­hervény, a közerkölcsiséget s az állam csend­jét veszélyeztette. Pro secundo: A jelenlevő Stuhlrichter úr magas személye iránt tanúsított szemtelen magaviselete egész a bruderh­aft-ivásig ter­jedvén , ez által a felsőbb­ségnek tartozott tiszteletet átlépte. Pro tertio: Az állam világos rendelete ellenére szűz dohányt szívni merészel. Pro quarto : A fönnálló bölcs rendszer ellen vakmerően kikelvén, a magas kormá­nyon s ennek orgánumain súlyos sértést kö­vetett el. Pro quinto: A német fajt bibasznak ne­vezvén, vérlázitólag rágalmazta. Pro Siexto : A leveri népforradalom mel­lett md­egen nyilatkozott, annak előkolompo­­sait magasztalta, sőt a föld legszörnyebb em­berének, Kossuth Lajosnak egészségéért po­harat ürített. Pro Septimo: Több kétes értelmű kife­jezéseket hallatott; p. o. „Megvirrad még valaha !* — Amiből alaposan gyanítható, hogy valami titkos összeesküvésnek részese, sőt talán épen feje. Denquis: A jelenlevő Stubsriechter urnák kormány iránti hűségét próbaköre révén — fogytiglani börtönre volt ítélve. E sorozatba járul részessége az 1849-diki rablógyilkos­ságban. És ez az ember most, legalább a látszat szerint, a szegedi vár legjámborabb foglya: naphosszat imádkozik és bibliát olvas, mely nélkül percre sem található ; még a bíróság előtt is ott volt hóna alatt. Egyébiránt, da­cára vádterhes életének, e látszat való is le­het, mert azt mondják, hogy mióta Illaváról hazakerült, azóta folyton példás életet élt a legkisebb kifogás sem merült föl magavise­lete ellen, ő maga azt szokta mondogatni, hogy ő az illavai hosszú fogságában tért meg a jóra, saját szavai szerint, „ott tanulta meg az Isten móressét.* Gáspár Mihály szintén vadkerti szül., 50 éves, evang., nős, 7 gyermek atyja. Elő­élete társai közt legtisztább, mert csak egy­szer volt birkalopásért 12 bottal fény­it­ve. Ezek után még csak a vádló­tt ügyész­nek a büntetés kiszabására nézve tett kérel­mét említjük föl: az előadottak alapján kéri az or­rablógyilkosság bűntényét mind a háromra nézve megállapítani, s őket hazánk fönnálló törvényei, különösen az 1485. 51., 1492. 82., III. k. I. r. 15. stb. törvénycikkek értelmé­ben , súlyosító körülményül véve vádlottak fölötte rovott előéletét, hóhér pallosa általi halálra ítéltetni s a meggyilkoltak fejenkénti 100—100 főt vérdijában , úgy az elrabolt 1200 pírt értéknek a hátramaradt rokonok részére leendő egyetemes megtérí­tésében elmarasztalni. Ez ügyben a végtárgyalás valószínűleg már hétfőn vagy kedden fog megtartatni. TANÜGYI ROVAT. Ó-Kanizsa, okt. 6. Az 1868. 38. t. c. kétségtelenül élénk részvétet keltett a népnevelés ügye iránt a hazának csaknem minden vidékén. Ily mozgalomnak voltunk legközelebb, folyó okt. 6-án, Ó-Kanizsán is tanúi, amidőn a Lépviselő-testület tanfelügyelőnk Frankl István úr sürgetésére két leányosztály rend­­szeresítését határozta el olyformán, hogy azok egyike 3. és 4. tanfolyammal még ezen, a másik pedig 5. és 6. tanfolyammal a követ­kező tanév elején megnyittassék. Beamter- b­arátság. Humor­eszk. ítélt Viacynthtól. (Vége.) Délután még javában nyujtózék Csipkés ur a parlagon, midőn megnyílik a szoba ajtaja s beállít tizenkét telivér példány ama ló­farkas rémek közül, miket zsandár néven halhatlanított a história. Az őrvezető testületi udvariasságával föl­­szólita a háziurat, hogy a törvény és igaz­ság nevében mars — előre ! A bámuló úri­ember eleget szabadék, magyarázgatván , hogy tévedésben van a vi­­tézlő regiment; a csendőrség azonban nem tágított, határozot­an állná, hogy épen ő rá van szükség ; sőt Csipkén Benedek, mint po­litikai fogoly , szolgabirói rendelet folytán vasra is vezetett. — De hát meg vannak önök tébolyod- V8 ? — fialta a türelmét vesztett férfiú. — Eh, marsch hinausz ! Himmeltausend sakkermeut ! — S Csipkét ur úgy ki jön ló­dítva , hogy csak a kocsin volt ideje magát összeszedni. — Már ez mégis csak pluquam per­­fectum ! így bánni a becsületes emberrel — indignálódék a csendőrszuronyok közé kvár­­télyozott fogoly, ártatlanságának teljes tuda­tában. Kemény fedezet alatt a szolgabirói hi­vatal székhelyére lön szállítva. — No hiszen megadjatok csak — el­­mélkedék magában Csipkés ur­n­épeit jó helyre visztek, majd ad nektek Seszták Ven­cel, az én jó bruderkám­. Alig várta, hogy panaszt emeljen a mél­tatlan bánásmód miatt az ő kedves cimborá­jánál. A kedves cimbora pedig bősz Achilles­­ként, összeráncolt homlokkal fogadá az ér­kezőt s bevezetésül elnevezte őt cudarnak, rablónak, gazembernek stb. Azután egy hosszú stemplis papirosról fölolvasá a vádlevelet, melyben C­rpkés ur szörnyű vétkeinek summája foglalatódik. Tagadásról , mentségről szó sem lehet, mi­után a felolvasottaknak maga a Stutbrichter ur volt szem- és fültanuja. A vádlottat terhelő gaztettek sorozata — amint azt Seszták úr felolvasó — im­ itt kö­vetkezik : Pro primo. Házánál aljas tivornyát ven­ Hazai ügyek. — Kincstári utalványok. E nagy­jelentőségű pénzügyi műveletet a magyar ál­talános hitelbank elvállalván, az összes vidéki pénzintézetekhez a következő körlevelet küldte szét: A magyar kir. pénzügyminister az 1870 XI. törvénycikk 4-ik §. által felhatalmaztatok a bélyegek és illetékek hátralékaiból származó, s nagyobb részint jelzálogilag is biztosított­­követelései alapján, kamatozó kincstári utal­ványokat kibocsátani. A pénzügyminiszter úr az említett tör­vényben foglalt kibocsátást legközelebb meg­indítja és intézetünket bizalmával megtisztel­vén, a kincstári utalványok kezelését reánk bízza. A nagyfontosságú művelet, mely által a magyar állam a pénzügy terén önállóságá­nak újabb jelét adja, hazafias köteleséggé te­szi, a magyar pénzügyminisztert céljának el­érésében minden erőnkben lévő módon segí­teni, s ezáltal a közérdeket előmozdítani. E nézetből indulva, a Magyar általános hitelbank díjmentesen vállalta magára a ma­gyar kincstári utalványok kezelését és forga­lomba hozását, úgy hogy az ezek kezelését terhelő postabéren kívül mit sem­ követel a magyar kincs­ártól. Azonban a kincstári utalványok forga­lomba bocsátásának sikere attól függ, hogy a közérdekre irányzott törekvésünkben az or­szágban létező szilárd pénzintézetek támoga­tásában részesüljünk. Nem kétkedünk , hogy midőn egy az or­szágra nézve nagy horderejű és az ország pénzügyeinek előmozdítására irányzott művelet létesítése forog szóban —a támogatására szá­míthatunk, hogy mindezen irtózatosságot fel ne jelentse, őt borral gyalázatosan megvesztegetni iparkodott. (S valóban ott állt a sarokban a lepe­csételt hordó, mint corpus delicti; azonban — köztünk legyen mondva — a rendü­letlen hűségű beamter jónak találta saját hűséges torka öntözgetése céljából belőle a jófajta villányit kiszivattyúzni s ahelyett bicskanyitó karcossal teletölteni.) Az elősorolt pontoknál fogva Csipkés Benedek, mint csend- és rendzavaró , mint forradalmár, mint a magas kormánynak és a fönnálló rendszernek nyílt és veszélyes ellen­sége, példás megfenyités végett a kerületi főnökséghez kísértetik. Csipkés úr egyik bámulatból a másikba esett, amint a fennebbieket felolvasták el­őtte. Azonban csakhamar felocsúdott, tisztán áll­­ván előtte a magát behizelgett Stuhlrichter mesteri ravaszsága. Nem is volt semmi különös megjegyezni valója az egész dologra, azonban amint a ma­gyar barátságot mérlegbe veté a be­mteli erényekkel , sehogysem fojthatá magába e rövid tanulságos megjegyzést: „Hiába­, csak igaz marad az, hogy kutyából soha­se leszen szalonna!"

Next