Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)
1871-03-12 / 31. szám
Megjelölt: hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: 4 frt-Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre ... 8 frt. | Félévre Évnegyedre . 2 frt. Helyben a kiadóhivataltól elhitetve: Egész évre ... 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten •Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Majia m. Frankfurtban G. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában, Lipcsében Eugen Fort, Párisban Havas, Laffite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. 3 fik szám, Vasárnap, március 12-én. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMI KÖZLÖNY. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 11kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttériben a négyhasáb03 petitfor igtatási dija 15 krajcár. Szeged, uiárc. I1-én 1871. Valamint egy roppant zivatar után, mely az elemeket egymás ellen kőszitette, még egyes villámok cikáznak és a mindinkább elhaló mennydörgésnek még "távoli moraja bakszik, úgy az iszonyú háború bevégeztével is, mely egész földrészünket megrázkódtatta, e nagyszerű vihar utóhangjai zavarják meg a békekötés nehéz munkálatait. Bordeauxban a nemzeti gyűlés radikális pártja, Párisban a vörösök csoportja szüli a dissonanciákat, amaz a nemzet legdicsőbb fiait támadja meg , emez a helyzetet bonyolítja; amaz a rekriminátió és rágalmazás, emez az elégedetlenség és részakarat fegyvereit ragadja meg; pedig ha valaha, úgy bizonyára most van szüksége Franciaországnak egyetértő ösztöűködésre. Nem csodálkozunk azon, hogy egyesek izgatott fantáziája a honvédelmi kormány tagjaiban is hazaárulókat vél látni; a háború folyama alatt annyi gaztett, annyi árulás jött napvilágra, hogy Pária kapitulációja is tápot nyújthat a gyanúsításnak. Nem csodálkozunk azon sem, hogy a főváros utcái a nemzeti gyűlés távoli ülésezése és a vérlázító békeföltételek discussiója alatt tüntetések és zavargások történnek oly egyének részéről, kik szeretnek a zavarosban halászni. De fájlaljuk, hogy a francia nemzet kebelében, mely csak imént vívta ki a civilizált világ bámulatát és rokonszenvét, a jelen körülmények közt is vannak pártok, melyek idétlen türelmetlenségüket nem képesek a közjólét követelményeinek legalább egyelőre alárendelni, melyek nem hajlandók jogos vagy jogtalan kívánságaikat a szükséges egyetértés kedvéért elfojtani vagy elnapolni. Nehéz és nagy horderejű a munka, melyet a nemzeti gyűlésnek végeznie kell és azért sajnálatos minden incidens, mely annak szabad folyását föltartóztatja, vagy végrehajtását megnehezíti. Nem csupán a békének és evvel Franciaország jelen sorsának megállapítása, hanem a kormányforma meghatározása és vele a nemzet egész jövője forog fönn. E fenséges cél elérésére a politikai higgadtságnak és a hazaszeretetnek minden föltétel nélkül egyesülniük, e szenvedélyeknek elnémulniok kell, nehogy a nemzeti erők szétforgácsoltassanak, nehogy a belső meghasonlások a folyton leskelődő praetendenseknek kész alkalmat szolgáltassanak, hogy saját érdekeiket előmozdítsák, hogy a közbenjáró szerep álarca alatt a köztársaságot megbuktassák. Mert igenis, a köztársaság élete forog kockán; a nyomorult excsászár még nem mondott le bitorolt jogairól és mindazon borzasztó csapások után , melyek Franciaországot az ő bűnei miatt sújtották, az örvény láttára, amelybe a szerencsétlen nemzetet sodorta, még tiltakozni merészel detronizálása és a nemzeti gyűlés határozatai ellen. A Bourbonok és Orléansok, bármily megnyugvást színleljenek, bármennyire hangoztassák „a haza mindenek előtt“ elvét, titokban bujtogatnak és benső megelégedéssel szemlélik a viszálkodásokat, hogy azokból az alkalmatos pillanatban hasznot merítve, mint a „társadalom megmentői“ lépjenek a színre. Csak a francia nép önmegfékezése és méltósága játszhatja ki a respublika ellen forralt összeesküvést és az egyenetlenségre épített terveket. Mi hiszünk és bizunk a francia nemzet géniuszában, mely még eddig minden katastrófából csak új életerőt merített; mi hiszünk és bizunk a francia nemzet ruganyossága és szívósságában, mely még eddig minden csapást diadalmasan túlélt; mi hiszünk és bizunk a francia nemzet nagy eszméiben, melyek Phönixként emelkednek ki egy elvesztett háború hamvaiból. Azért a párisi zavargások és a bordeaux-i túlheveskedések nem is keltenek bennünk komoly félelmet; az izgatott kedélyek e végforrongása is meg fog szűnni és a belbéke, egyetértés és összműködés aégise alatt az újraszervezés hatalmas munkája oly szellemben fog végbe menni, mely a francia nép halhatatlan hagyományainak és minden szabadelvű nemzet legbensőbb óhajainak megfelel. Azt kívánjuk mi is hazánk és az emberiség szent érdekében. K. L. Hazai ügyek. — Főispáni kinevezések. A főispáni állomásoknak egy nagy része jelenleg üresedésben levn, a kormány, mint a „P. N.” hallja, legközelebb elhatározta nemcsak ezen állomásoknak, egy-kettő kivételével, betöltését, hanem már a személyekre nézve is véglegesen megállapodott, s a kinevezések rövid idő múlva várhatók. — A Ludoviceum, pesti hírek szerint, végre legközelebb átadatik eredeti rendeltetésének. A napokban a kincstár, a honvédelmi minisztérium és Pest városa részéről bizottság ül össze, mely a fölött tanácskozand : hova helyezzék el a Lodoviceumban levő katonákat, miután felsőbb határozat szerint az intézet előbb átadandó lesz rendeltetésének, mint a buda-Krisztina város katonai kórház lekészül. A straszburgi polgármester, Dulce et decorum est pro patria mori. Egy megható esemény adta magát elő a napokban Bordeauxban , oly esemény, mely eszünkbe juttatja azon rég elmúlt időket, midőn jellem, léleknagyság nem tartoztak a ritka erények közé. Majdnem azt vélnék, hogy az ős Görögország klasszikus földjén vagyunk, és hogy egyike a hősöknek , kik hazaszeretetből áldozták föl éltüket, támadt föl sírjából, hogy még egyszer mellébe döfhesse a hideg vasat, hogy saját vérét hazája kiontott véréhez adja. Straszburg képviselője és polgármestere kivégezte magát. Nem bírta túlélni azon roppant csapást, mely szép hazáját sujtó, jobbnak találta meghalni , mint látni hazája rabszolgaságát. Halála nem fogja megtörni a franciáknak erőszakkal elnyomott szenvedélyeit, sőt ellenkezőleg fokozni fogja azokat, és a könyekből, melyek a martyr koporsójára hullottak , egy nagy hid lesz , amely a jelen megaláztatástól a jövő boszú órájáig vezet. Igaz szót hirdetett és minden francia keblében élő meggyőződésnek adott Gambetta kifejezést akkor, midőn a meggyilkolt sírjánál azt mondotta, hogy Franciaország politikájának csak egy célja lehet, és ez: Elszász fölszabadítása. Hirdesse bár a francia kormány hivatalos lapja , hogy a nemzet becsületén ejtett gyalázat megboszulására nem gondolnak, mégis eljön az idő, mikor oly férfiak lesznek a kormány élén, kik a borzasztó elégtétel politikáját érvényesíteni fogják. Ezt Thiers természetesen nem fogja tenni, azonban az ő uralkodása csak a jelenre szorítkozik . Franciaország jövője azon férfiak kezében van , kik a békekötés tárgyalásánál véto-val szavaztak. A béke, melyet a nemzeti gyűlés Bordeauxban elfogadott, bizonyára szükséges volt Franciaországnak, és oly szükséges, mint a vihar által végveszélyben forgó hajósnak, hogy élete megmentése végett legbecsesebb kincseit kidobja ; de kétségtelen az is , hogy e béke megalázó. Érezte ezt Straszburg város polgármestere, tudta ő azt, hogy amint a béke meg van kötve, hazája meg van alázva. „Legyen bátorságunk a szerencsétlenségben !“ — így szólott Thiers. Küss-nek nem volt meg ezen bátorsága, de volt bátorsága meghalni a hazáért. És ezen öngyilkosság , ezen férfiú vére, kinek a hona szétdaraboltatása miatti fájdalmában tört meg szive , ki nem tudta túlélni azt, hogy azon város , melynek ő volt első hivatalnoka, Franciaországtól elszakittassék, ez az ajándék, mit a porosz császár uj tartományával kapott. „Vér és vas“, ez a Hohenzollernek jelszava; e jelszóhoz illő az, hogy a német császári korona nem kenetett föl római olajjal, hanem a straszburgi polgármester vérével. Ezt a vért nem lehet a fénylő koronáról letörölni mással, mint vérrel. Ez a porosz békekötés jövőre: sötét, mint azon emberek lelkei, kik azt létrehozók. Kanizsai: A felnőttek oktatásáról. . (M.) A német nevelészeti lapok gúnyolódva beszélnek a magyar országgyűlés ellenzékének önálló magyar hadsereg létesítését sürgető követeléséről, s hogy olvasóik előtt annál jobban kitüntessék gúnyolódásuk jogosultságát , közük egyszersmind fővonásokban hold. Eötvös bárónak a magyar népnevelés állapotáról szóló kimutatását, ajánlván minden, hazája jövőjének biztosítását a nagy hadseregben kereső magyarnak , hogy tanulmányoznák behatóan e kimutatást, hogy tudhassák, mire van szüksége a magyar nemzetnek mindenekelőtt és fölött. Sajnáljuk, hogy a jó atyafiak azt nem kisérik figyelemmel, mit tett és tesz a nemzet épen e tárgyban , melyből megláthatnák, hogy igenis tudják a magyarok, legalább jobbjaik, mire van szükségük — oly műveltségre, milyennel velők s a többi civilizált nemzetekkel megmérkőzhessünk. Tudjuk, mi hiányzik népünknek és fáradozunk is e hiányt minél előbb s minél jobban pótolni , helyreütni. — Egyetértenek abban a tisztánlátók mind, hogy nekünk nemcsak a jövő nemzedékről kell a nevelés tekintetében gondoskodni, hanem arról is, hogy az iskola küszöbét rég elhagyott, vagy soha át nem lépett felnőttek is neveltessenek, oktattassanak, hogy részt vehessenek ők is, mert kell részt venniök, a nemzet újjászületésében. Bármely térre tekintünk is, mindenütt tapasztalni fogjuk népünknél, hogy az észszabta követelmények iránt figyelmetlenség, átkos közönyösség uraló. Nemcsak az egyszerű földmivelőnél érezzük e hiányt, de népünk minden osztályában úr tátong látszat és való között. Az, mely annál mélyebbnek, nagyobbnak tűnik föl szemünk előtt, minél inkább vizsgáljuk és kutatjuk a dolog mibenlétét. Hivatás és képesség közt hogy mily nagy hézag van, tudják leginkább azok, akiknek egyben-másban gondoskodniok kellett jóravaló, minden tekintetben helytálló egyéneket előteremteni. És ha hivatás és képesség közt a kellő arányt föllelni vélték is, mily gyakran hiányzik a fő-főtényező, a valódi benső kötelességérzet , mely csak igazi műveltségnek , szellemi fölvilágosodottságnak, hő emberszeretet- és tisztán lángoló honszerelemnek kifolyása lehet. A hivatáshoz képességet és ezek mellé kötelességérzetet teremteni a nemzet minden fiában: ezt feszültségnek tekinti minden magyar, ki a civilizátió áldásos voltát elismeri, s annak fokozatos haladását, fejlődését, dacára a sokszor áthágatlannak tetsző akadályoknak és látszólagos időnkénti megállapodások vagy épen hátramenéseknek, szemmel kísérte, a vele és benne haladó, vagy annak ellenszegülő népek fölvirágzásának , vagy elbukásának nagyszerű látványát a múlt és jelenben észlelte. Nemzetünket minden áron a nyugati népekhez közelebbre vinni s azok színvonalára emelni , ami egyértelmű annak jövő fönnállásával, ez a mi föladatunk , ezért alkottatott a sok áldásos csírát magában rejtő népoktatási törvényünk. Az új nemzedék ez utasítások nyomán oktatva s művelve, hiszszük, egy-két generátio múltán oda fog jutni, hogy a magyar népszellem csak oly magasan fog lebegni, mint bármely más, a civilizációban már ma magas fokon álló nyugati nép. Mondjuk, egy-két generáció után. Ámde korunk az átalakulás korszaka. — Magas hullámokat hányó időben élünk. Minden nép rohanva igyekszik előre. És a régi és új, az elvénült és ifjú eszmék erősen tusakodnak a győzelemért. Az ó- és középkorból reánk maradt, még mindig hatalmas balfogalmak és intézmények eddig még nem nem tapasztalt erővel hányják föl fejeiket, és a legmerészebb, legkihívóbb módon lépnek föl, uj meg uj, majdnem áttörhetlennek látszó gátokat gördítve az új és legújabb idő szülöttjei elé , melyek ifjú tűzzel és erővel támadják meg őket folytonosan. E két hullám nem fog végső összeütközésében rombolás nélkül sima, nyugalmas tükörré válni. Jaj azoknak, kik közepett állnak, részben ide, részben odahúznak vagy vonatják magukat ! Jaj azoknak, kik védtelenül állnak rokon, barát és jóakaró nélküli Ki fogja biztosítani a hatalmasok civakodásának tárgyát, a szép és gazdag Magyarországot és nagyszerű hivatású, nemes törekvésekben bővelkedő gazdáját, a magyar nemzetet, ez iszonyatos súrlódások közepette ? Mi fogja a magyar nemzeti ügy sajkáját a forrongó tenger jelenében a torlódó hullámokon át a biztos révparthoz vezetni ? Senki és semmi más, mint önmaga; népünknek minél hamarabbi fölvilágosodottsága, s az ebből folyó eszesség. Minél hamarabb ez a jelszó. Ezt kiáltják a jövőbe pillantok minden oldalról. — Az eszközt pedig egyértelemmel a „felnőttek oktatásában" látják. A most élő nemzetséget is oktatni kell és kezébe adni, a ki tudhatja, mily közeli, válság ellen való fegyvert, az értelmiséget, hogy előre is egyengethesse az utat a végcélhoz — az eszességhez. Hogy mily módon kell a népet céljához vinni, arról a következő cikkekben. Szeged város közgyűlése márc. hó 5-én. (Vége.) Fölvétetett ezután a hidvámszedési javadalom árvereső küldöttségének jelentése, melyből kitűnt, hogy a javadalomért a 3-ik árverésen 6500 frtot ígértek mint legtöbbet, s igy a tavasi haszonbérnek majdnem csak felét. Nem akarunk ezúttal ezen javadalom történeti viszonyainak boncolgatásába s az okok.