Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)
1871-01-22 / 10. szám
Szeged, jan. 21. Egy ős időkből reánk származott jámbor hagyomány úgy tartja, hogy az Ítélet napján a holtak föl fognak támadni hamvaikból. A világtörténelem megmérhetlen keretében is történnek ilyen föltámadások, melyek azonban nem mindig esnek össze az Ítélet napjával. De a históriai fatum, ha késik is, előbb-utóbb elfoglalja birói székét és kérlelhetlen, megvesztegethetlen szigorral mérlegel és ítél: „Die Weltgeschichte ist das Weltgericht.“ Íme, ismét megszólalt egy hatalmas „resurrexit“, és a több mint 60 év óta megszűnt német császári méltóság föltámadt halottaiból. Vilmos király e hó 18-án a versailles-i tükörteremben a német fejedelmek és kormányok képviselőinek jelenlétében német császárrá kiáltatott ki és a hohenzollerni traditiók legbüszkébb álmai valósultak. Száz- és százezerre menő holtak fris hantjain, iszonyú öldöklések és pusztítások közepette , borzasztó nyomor és ínség kietlen romjaiból és az emberiség géniuszának fuldoklása mellett emelkedik föl a vérrel összeenyvezett trón „a béke, a nemzeti jólét, a szabadság és erkölcsiség“ nevében. Ilyen kápráztató kitételeket , ilyen nagyhangú szavakat alkalmaz Vilmos e minden tekintetben roppant horderejű történeti mozzanat alkalmából proklamátiójában. — A vérengző háborúban, melynek megszüntetése egyedül tőle függ, és melynek mindig újabb hekatombákat áldoz, a békéről szól; az évtizedekre tönkrement és még folyton lábbal tiport nemzeti jólét tudatában annak megóvását említi föl; a gyáva szolgaság rabbilincseinek csörtetése alatt a szabadság ígéretével ámítja népeit, és midőn a jogtalanság és barbárság ünnepli gyászos torát, az erkölcsiség szentélyéről beszél. Valóban úgy tetszik , mintha a borzasztó ellentétek gúnya által dacolni akarna az örök igazság nemezisével. Az „istenfélő“ király dicsvágya magas célját elérte és üres frázisokkal jutalmazza a hódoló fejedelmeket és nemzeteket; a német egység és a német császárság szolga kamrák szolgálatkész szavazata mellett létrejött és a „nemes erkölcsű“ férfiú légvárakkal és szappanbuborékokkal kedveskedik. De a kamrák szavazata a nép keblében nem kelt édes viszhangot és a német fejedelmek uszályhordozása nem ébreszt magasztos érzelmeket. A kényszerűség nyomása alatt hatolnak a nemzetek a hohenzollerni igába , mert szívük és lelkük egészen másforma egységről álmodozott. A hohenzollerni egység és császárság nem más, mint egy nagy Poroszország, melynek föltétlen és független ura a porosz fejedelem. Ez rendelkezik minden joggal az álalkotmányosság színe alatt; a népekre és a többi fejedelem-vasallusokra csak kötelességek kárainknak. E kötelességek összegét a Hohenzollernek személyes hatalmuk további gyarapítására fogják kiaknázni, és ha jelenleg csak Elszászt és Lothringiát annektálják mint Németország kiegészítő részeit, majd eljövend az idő , melyben az egykori német császárság határait fogják szemügyre venni, és terjeszkedni fognak minden irányban, hogy állítólagos régi jogokat érvényesítsenek és régi állapotokat támaszszanak föl. Akkor majd Ausztriára is kerül a sor, mely a német császárság történetében oly nagy szerepet játszott és ugyanazon perfid politika, mely Osztrákországot Németországból kizárta, azon lesz , hogy azt ismét ebbe beolvaszsza, azért kínálja most meg barátságával. A civilizált világ régen pálcát tört a Hohenzollernek fölött; a közvélemény régen kimondta rájuk megmásíthatlan verdictjét. A német egység és a német császárság föltámadt porosz vezénylet alatt, azonban a végítélet napja még nem jelent meg. A fótum csakugyan késik, de annál keservesebb lesz a bűnhödés. Ütni fog a Hohenzollernek órája is, mert az örök igazság ellen senki sem vétkezhetik büntetlenül. A föltámadás után lesz ismét egy nagyszerű temetkezési ünnepély, de akkor a szabadság és jogosság fogják megülni a halotti tort az önkény és erőszak hegemóniájának sírján. K. L. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre ... 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. | Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre ... 2 frt. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten ,Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Parisban Havas, Laflite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyiltér“ ben a négyhasábos petitforogtatási díj 15 krajcár. Böngészetek. A pesti jogászbál az idén is, mint mindig , nagyszerűen fényes volt. A fényt ezúttal nagyban emelé ő felsége a király megjelenése is. Sajnos azonban , hogy épen ez alkalomból származott olyasmi, ami a bál fényét erkölcsileg csökkenté. A rendezőségnek ugyanis azon szerencsétlen ötlete támadt , hogy ő felségét a magyar királyt a Gotterhalter osztrák hymnusz elzengésével üdvözölje. A jobboldali lapok halgatással tusolják el a jelenetet, annál nagyobb zajt ütnek természetesen az ellenzéki lapok, s elsősorban az „Ellenőr" az, mely ezért a jogász fiatalságot Csernátony válogatott nyelvén oly rettenetes módon lepiszkolja, hogy csakugyan egy garasára becsületet sem hagy rajtuk. A „Hon“ már valamivel szelidebben botránykozik meg és azzal vigasztalja magát, hogy a fiatalság és a jelenvoltak nagy része szintén a botránykozók pártján állt, és hogy — itt jön aztán a java — a bizottság azt meggondolatlanul ugyan, de frivol tréfából követte el." Erre önkénytelenül is az a kérdés tolul élőnkbe: vájjon kivel akart a rendező bizottság frivol tréfát ürni: önmagával, a közönséggel, vagy épen a királylyal ? Ha ezt mentségül akarta a „Hon“ fölhozni, úgy a bizottság nem fog érte köszönetet szavazni, mert ez roszabb Csernátony lehurrogatásánál is, melynek legalább az az érdeme megvan, hogy őszinte, ha goromba is , hanem a Hon föltevése annyira absurd, miszerint csodálni lehet, hogy a szedőgyerek ki nem javította. Hanem szó ami szó, annyi bizonyos, hogy a 1. bizottság mindenesetre meggondoltlann cselekedett, midőn az osztrák hymnuszszal üdvözlő a magyar királyt, mely bármennyire a Habsburg dynastiaé is, nem kevésbé bizonyos hogy az elnyomatás sanyarú 20 éve alatt a magyar nemzetiség és szabadság sirdalává lön, s hogy az ifjúság mind magához mind a királyhoz sokkal méltóbban cselekedett volna ha fejedelmét a „Szózat" vagy a magyar hymnusz elzengésével üdvözli. * * * Az ellenzéki lapok — ki vékonyan, ki vastagon, ahogy kinek-kinek szakmánya hozta magával — a héten újra elvariálták a jobboldal és vezére feje fölött a politikai gyávaság vádját, ők, a bátor, a rettenthetlen hazafiak, kik elég merészek a „magyar hadsereg" címet — papirosra tenni! Hát ők, a még rettenthetlenebbek, akik tegnap még arra sarkalják a kormányt, hogy interveniáljon a szegény franciák mellett, ma meg azt teszik, hogy egyetlen fakatonát sem szavaznak meg ugyanannak! Bizony megérdemelték azt a szép francia levelet, amit a bécsi francia consul irt Simonyi szélbal hazánkfiának. Hanem ad vocem „gyávaság“ — jó lesz erről majd alkalmilag komolyan is beszélni. A delegatiók. Az osztrák delegátio ülése jan. 16-án. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök. A közös külügyminiszternek egy az elnökséghez intézett levelét olvassa föl, melyben az a delegátióval tudatja, hogy ő felségének elnöklete alatt ma egy hosszas miniszteri értekezlet tartatik; ugyanazért ő a mai ülésen nem lehet jelen. A delegátió a napirenden levő külügyminiszteri költségvetésnek tárgyalását holnapra halasztja. szerint nincs joga a birodalom egyik felének belügyeibe avatkozni, a mostani külügyér ezt azonban sokszor tette. A külügyminiszter teendői épen összeférhetlenek a belügyminiszter teendőivel. Szólnak ezután Pascotini, gr. Rechberg, Sturm és Rechbauer; utóbbi kettő hévvel nyilatkozik a Poroszországgali szövetség mellett. Beust gróf beszédében hosszasan polemizál Greuter és Herbst állításai ellen. Tagadja, mintha illetéktelenül avatkozott volna be a cislajbhán ügyekbe. 1867-ben mint miniszterelnök működött ez ügyekben s amit azóta sürgönyeiben a belügyekből említ, ahol az illető minisztérium beleegyezését bírta. Az ellene intézett kritikára átalában megjegyzi, hogy csak az lehet bírálat tárgya, mi eléretett, nem az, hogy mi módon. Eléretett pedig , mit a delegáció többsége óhajt : a béke fönntartása és jó viszony Németországgal méltóságunk föladása nélkül , „mert nem mi kínáltuk, hanem nekünk kínálták a barátságot.“ Erre a részletes tárgyalás holnapra halasztatott. Az osztrák delegáció ülése jan. 17-én. Napirenden a pénzügyi albizottság jelentése van a közös külügyminiszter előterjesztéséről ; e jelentést van der Strass előadó felolvassa. Első szónok : Peter , kikel a birodalom kormányának habozó politikája ellen, kiemeli , mennyire szüksége van Ausztria népeinek a békére, s a belügyek iránti tekintetből békés politikát követel a külügyekben. Kurand a hosszabb beszédben hangsúlyozza szintén a békét, s különösen azt, hogy Poroszországgal barátságos viszonyban kell állanunk. Nem német szempontból szól, hanem úgy, mint osztrák hazafi, ki a helyzetet egész nagyságában tekintetbe veszi, noha beismeri, hogy a porosz kormány őszintesége nem áll minden kétségen fölül és óhajtja, hogy a barátság ne terjesztessék ki a „szent szövetség" eszméjének pártolására és csak egy bizonyos fokig terjedjen, nehogy Ausztria önállóságát, szabadságát, jövőjét veszélyeztesse. Greuter furcsának tartja, hogy mindig békepolitikát követelnek , holott mindenki tudja, hogy Ausztria jelenleg háborút nem is kívánhat, mert nem képes reá. — Sajnos, hogy Ausztria, mely egykor parancsszóval bírt Európában, most oly félénk hangon kénytelen beszélni. — Poroszország politikáját nagyon álnoknak tartja. Óvakodásra int a poroszok ellenében, mert az a nemzeti politika ürügye alatt reánk is ki fogja terjeszteni hódítás után vágyó kezeit. — Áttér azután a külügyminiszter vallásügyi politikájának bírálatára. A konkordátum felbontását mint katholikus sem helyeselheti, de mint politikus is roszalja. Herbst, Poroszország és Ausztria érdekei ellentétesek voltak addig, míg a német szövetség fönnállott , de a dolgok legújabb fordulatával megváltozott a viszony. Ausztria- Magyarországnak kifelé egyetértésben kell lennie mindenkivel, befelé békés haladást követnie; ezt tartja a leghelyesebb politikának. — A concordatum fölbontásának módját nem tartja helyesnek. Ezután a közös minisztereknek a belügyekhez való viszonyát jellemzi. A külügyminiszternek alkotmányunk Az osztrák delegáció ülése jan. 18-dikán. Napirenden van a külügyminisztérium költségvetése fölötti részletes vita. Az első cím: központi vezetés tételei az előirányzat szerint szavaztatnak meg. A 7. tételnél titkos kiadásokra 350.000 főt követik; az albizottság 200.000 forintot ajánl megszavaztatni. Carneri lovag: Élesen kikel a külügyminiszternek múlt évben tanúsított eljárása ellen, ki állításaként a sajtót fölhasználta volna a legnagyobb visszaélésekre, ki a Potocki-minisztériummal az ausztriai alkotmány ellen áskálódott s mindezekért felelőssé is teszi őt. Kijelenti ezután , hogy nem gróf Beust érdeme az, hogy Poroszország közeleg, ezt Poroszországnak, nézete szerint tennie kellett. Az albizottság javaslatát pártolja. Dr. Eltz: Kikel a külügyminiszter azon eljárása ellen , hogy — nézete szerint — Róma elfoglalását nemcsak helyeselte, hanem elő is segítette. Dr. Grocholszky: A kormány által előirányzott 350,000 irtot kívánja megszavaztatni. Dr. Breszl: Nem pártolja Grocholszky indítványát. Ha titkos kiadások igényeltetnének, úgy a külügyminiszter az egyes minisztériumokhoz fordulhat. — Rómát illetőleg kijelenti, hogy a külügyminiszter helyesen járt el. Szólották még: dr. Grocholszky, dr. Brestl, mindkettő ismételten és Jablonovszkyig. — Mire ezután az általános vita e tétel fölött befejeztetett. Gr. Beust külügyminiszter. Beszéde kezdetén kijelenti , hogy a titkos kiadások reá nézve épen nem kellemesek, ki is töröltetné e tételt, ha hivatala ezt engedné. Mi a sajtóügyekre vonatkozó vádakat illeti, ezennel visszautasítja, s elvárja az ellenkezők bebizonyítását. — Az indítványokat illetőleg kijelenti, hogy ha az összeg leszállíttatnék, úgy a külügyminiszter csakugyan kénytelen lesz az egyes minisztériumokhoz fordulni , vajjon ezen eljárás helyes lesz-e , azt csak a tapasztalás fogja bebizonyítani. Miután még dr. Schaupp és dr. van der Strass mint előadók szólottak, a bizottság szavazás útján elfogadja az albizottság által javaslatba hozott 200.000 frtot. Greuter szót emel a római ügyben, melynél a külügyminiszternek az occupatióval szemben tanúsított magatartását roszalja és ezért politikáját is elítéli, végül kérdést intéz a külügyérhez: az erkölcsiség , mely elvénél fogva nyújthatott csak indirektes segédkezet ezen occupatió keresztülvitelére. Gr. Belt külügyminiszter : Kijelenti, hogy az óvást az occupatio ellenében azért nem tette meg az olasz kormánynyal szemben.