Szegedi Híradó, 1872. július-december (14. évfolyam, 79-155. szám)
1872-11-22 / 140. szám
letenkint 3-szor: vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Szerkműyiségi Iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, 281. számú ház, 1-ső emelet. Kindékioatul Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. JelAfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre ... 8 frt. | Félévre ... 4 frt. Évnegyedre . . . 2 frt. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre ... 7 frt. | Félévre . 3 frt 50 kr. Évnegyedre 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Testen (Neumann B. első magyar hirdetési irodájátan, kigyó-utca 11. szám. Bécsben Klausenstein ,*. Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Majia m. Frankfurtban G. L. Daube & Co. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Páriában Havas, Gaflite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürnbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mose B. hirdetési irodájában 140-i szám. Péntek, november 22-én. 1872. Tizemnéegyedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY.ihirdetések «ljuS: Magánhirdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 4 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr. kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyel együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szótó frt és 50 kr., minden további szóért egy kr. fizetendő A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija ! 15 krajcár. Országgyűlési botrány. Pest, nov. 19. 1872. A parlamenti történet évkönyveiben a tegnapi országgyűlési jelenet, melyet a lapok bizonyára egész terjedelmében fognak közölni, ritkított és szembeötlő betűkkel lesz följegyezve; e jelenet oly botrányos volt, hogy hozzá hasonlót talán csak Spanyolország kortese képes előidézni. A skandalum hőse Csernátony Lajos volt, a rendszeres rágalmak koholója, ki nem elégedvén meg többé azon tendenciózus megtámadásokkal, melyeket időnként lapjában, az „Ellenőr“-ben , a kormány , különösen pedig nagy animazítással a jelenlegi miniszterelnök személye ellen közzé tesz, most már az országgyűlés termében nyiltan lép föl oly vádakkal, melyeknek konstatálására — mint maga is beismeri — nincsenek bizonyítékai. Fékvesztett indulatának minden illemtől és lovagiasságtól ment, minden parlamenti modor s a hely tekintetbevétele nélkül történt kifakadásait „heves véralkatával mentegeti, mintha bármivel is lehetni menteni az olyan durvaságot, mely országot, kormányt, parlamentet s többséget kímélet nélkül sárral dobál és mindenáron kompromittálni akar. Nem csupán a „heves véralkat“ rögtönzéseivel van itt dolgunk, hanem tervszerű eljárással, melynek szálai visszanyúlnak a múlt országgyűlés agyonbeszélési korszakába ;tervszerű eljárással, melyre Tisza Kálmán adta ki újra a rendeletet a válaszfelirati vita alkalmával. Az országgyűlés, a kormány saját tekintélye, becsülete és Magyarország parlamentáris érettsége érdekében nem tűrheti tovább, hogy bárki is megfertőztesse azon tisztességes helyet, melyet választóinak bizalmából elfoglal ; nem tűrheti, hogy egy rakoncátlan, garázda egyén büntetlenül, a képviselői állás immunitásának takarója alatt oly jeleneteket viscenirázzon , melyek minden becsületes és mivelt ember arcába a szégyenpírt hajtják, minden kebelben fölháborodást szülnek és az ország sorsát folytonos ingadozásnak teszik ki. Ha a házszabályok elégtelenek a botrányok meggátlására, alkossanak újakat, jobbakat, de addig is vegye igénybe a ház minden konkrét esetnél bíráskodási jogát. Ha az elnök gyengének bizonyul be a parlamentáris illem fönntartására — mint az tegnap történt Perczel elnöksége alatt — kényszerítsék erkölcsileg a lemondásra. Szóval, a háznak pártkülönbség nélkül — és itt van helyén a „tisztességes elemek“ szolidáris eszműködése — oda kell törekednie, hogy parlamentünk ne válhassék többé az ország szégyenpadjává, hol általános gyanúsítások, melyek ellen jóravaló ember pirulás nélkül nem védelmezheti magát, az egész hazát kockáztató válságokat idézhetnek elő. De különösen kötelessége ily arányban működni azon pártnak, mely mint többség mindent kivihet, ha erélyesen és a szigorú pártfegyelem vértjével fölruházva, fog a dologhoz, azon pártnak, melyet a nemzet hazánk sorsának intézésével fölruházott. Nem elég az üdvösségre, hogy az országház padjaiban adandó alkalommal tiltakozik, zajosan ellenez, „ohó“-kat kiált; a botrányos jelenet benyomása, hatása megmarad s lehetnek sajnos következményei ; a visszautasítás ily formában rövid életű, egészen eltekintve attól, hogy nem veheti elejét a skandalumnak. Mert mi is volt a tegnapi botrány veleje ? Csernátony szemére lobbantotta Lányainak, hogy házat építtet és uradalmakat vesz, mikor az ország deficitben van, azaz, hogy az ország verejtékén gazdagszik, gyarapodik. Lónyay igen helyesen válaszolt, hogy vannak oly vádak, melyekre csupán megvetéssel lehet felelni, csak a házzal szemben hivatkozott harminc évi munkásságára, takarékosságára. Nem lehet azon csodálkozni, hogy Csernátony személyeskedése a miniszterelnököt is kihozta sodrából és hogy saját foltnélküli múltjának érzetében támadójának múltját — habár csak burkolt szavakban — a pellengérre állította , utalván azon tényre, hogy Csernátonyt annak idejében egy emigracionális bíróság elitélte és a menekült hazafiak sorából kiutasította. — Csernátony e kellemetlen reminiscenciát nem fogja elszivelni és bizonyára mindent elköveteni, hogy a lehetőségig tisztázza magát, ami azonban nehezen fog neki sikerülni; a Deákpárt ellenben végre-valahára belátja, hogy a gonosz játékot, melyet némely képviselő úr, egyszersr mindenkorra meg kell gátolni és komolyan tárgyalja a tegnapi incidenst, mely a követendő eljárás kiindulási pontjául szolgáland. Egy minisztertanács is volt már ez ügyben még tegnap este, melyben azonban Lónyay nem vett részt. Várjuk be a határozatokat és történendöket!. Io * ai ügyek. Ismét egy megdöbbent gyász hir: Vukovíte Sebő Bácsmegye bácsi kerületének orsz. képviselője, 1848—49-ki magyar igazságügyminiszter, meghalt Londonban , hova némi családi ügyeinek elintézése végett, utazott volt. A dicsőifti hazafi 1811-ben született Fiumében s egyike volt a 48—49-diki nagynapok kimagasló alakjainak, és mint született szerb , fényes bizonysága annak , hogy nem magyar nemzetisége mellett is lehet valaki igaz magyar és jó hazafi. Vukovics magyar volt és hazafi a szó legnemesebb értelmében, aki e szónak nemcsak érzületével , hanem tetteivel és férfias bátorságával, kitartó érésével adott nyomatékot, a legnehezebb időkben, midőn az események valódi tüzpróbára tevék a hazafias jellemeket. Ő dicsőséggel kiáltotta a jellem tüzpróbáját s megtisztulva jött ki belőle , hogy egy hosszú száműzetés keserveivel is megpecsételje azt. E hontalansága 1868-ban ért véget, midőn rég nem látott hazájába ő is visszatért s mint képviselő, újra tevékeny harcosa lett a közügyeknek. Ő a baloldalon foglalt helyet, de ellenzékisége folyvást mérséklettel volt párosulva , s egyike volt azoknak , kik minden párt tiszteletét birták. Hamvait talán haza fogják hozni — írja a „Hon“ nekrológjában.—hadd legyen előttünk hazánk szent földje hamvai által is szentebb ! — Országgyűlés. A képviselőház nov. 18-ki ülése. Bemutattatik Királyi Pál megbízólevele ; Ivánka Imre és Kondorossy György végleg igazoltatnak. Elnök azon tudatására, hogy ő felsége a királyasszony nevenapja alkalmából ünnepélyes isteni tisztelet fog tartatni — a ház üdvkivonatait jelenti ki. Több kérvények adatnak be; jelentés létezik a tápéi választási ügyben végrehajtott vizsgálatról. Buda Sándor az erdélyi kőszénbányák bérbeadása felől interpellál. Benyújtatnak a következő bizottsági jelentések : a honvédelmi bizottság jelentése a honvédelmi törvényjavaslatokról; a gazdasági bizottság és kérvényi bizottság jelentése, végül a központi bizottság jelentése a fővárosi törvény iránt. Mindannyi kinyomatni rendeltetik. Pauler miniszter felel Csernátonynak azon interpellációjára , melyben afelöl kér fölvilágosítást , mivel igazolja a kormány azon eljárását, hogy a királyi táblához Fiuméra nézve egy oly bírót nevezett ki, ki nem tud magyarul ? — A miniszter elmondta, hogy a Fiuméra nézve létesített provizórium egyezménye szerint, a királyi táblához kinevezendő három bírája közül egy a fiumei kormányzó ajánlatára neveztessék ki ; az ajánlat s a kinevezés megtörtént , s Bittó miniszter az eskütétel után tudta meg a királyi tábla elnökétől, hogy az illető bíró nem tud magyarul. Erre Bittó a királyi tábla elé egy rendeletet terjesztett , melyben kivételesen megengedte a német nyelv használatát. Egyébiránt a miniszter ígéri , hogy fölmenti őt a referálástól. Csernátony a válaszszal nincs megelégedve ; a törvényben világosan az áll, hogy a királyi táblának egyedüli nyelve a magyar. Itt tehát a kormány bakot tött. — Ezután recriminációkat hoz föl a kormány ellen, melynek működésében vörös fonálként húzódik át a germanizálás. A kormány föladta közjogi függetlenségünket , tönkretette anyagi jólétünket; mi hát létezésének alapeszméje, ha még a magyar táj supremációjának fönntartása sem? Hiszen — úgymond — az nem lehet csak cél , hogy önök miniszterek legyenek és palotákat emeljenek paloták után. (Nagy zaj ; balról helyeslés; jobbról „rendre“-kiáltások ; balról: „uradalmakat vásárolnak, gseftelnek !“) Elnök fölhívja Csernátonyt szavai magyarázatára. Csernátony hivatkozik Lónyay miniszterelnökre, ki minisztersége alatt uradalmakat vett és palotát épített,, akkor, mikor az ország deficitben van. — Ő nem gyanúsít, csak azon véleményben van , hogy az országban mindenkinek van joga gazdagodni, csak a minisztereknek nincs. (Zajos ellenmondások, „rendre"-kiáítások , többen szólni akarnak.) Pauer miniszter röviden felel Csernátonynak a tárgy érdemére. A válasz tudomásul vétetik. Gr. Lónyay miniszterelnök : Azon modor ellen, azon gyanúsítások ellen, melyek itt meghonosittatni szándékoltalak, van szavam. Maga ellen a számadás ellen szavazni nincs ; válaszom arra a megvetés. (A Lónyay háta mögött ülő csoport zajosan tapsol.) Egy olyan ember , mint a képviselő úr , kinek múltját nem akarom szellőztetni , egy ilyen tisztes és becsületes munkában eltelt élet ellen, mint az enyém, ha oly vádakat hoz föl, mint amineket ő fölhozott, még egyszer ismétlem, válaszom csak a megvetés lehet. Én már harminc évvel ezelőtt a politikai életben szerepvivő voltam , amikor , hogy mit tett, arra nézve igen furcsa dolgokat tudna elmondani tisztelt barátom, ki mindannak szemtanúja volt, Bittó. Hanem a ház iránti tisztelet kénytet arra , hogy azt mondjam, hogy ilyesmik, ha még egyszer ismételtetnének, a szónoktól a szó vonassék meg. (Helyeslés jobbról.) Csernátony Lajos személyes kérdésben szól: Vérmérsékletem, némely ügyek iránti buzgalmam , érdeklődésem az oka, ha néha hevesebben szólok. Talán ezért szóltam előbb is hevesebben. Most azonban nincs ügy, amely heveskedésre buzdítana, s azért egész csöndesen válaszolok s egész csöndesen mondom azt meg gr. Lónyay Menyhért úrnak, hogy az ő megvetésére az én válaszom is csak az iránta érzett megvetés lehet. Arra a válaszra, azokra , amiket itt elmondott, nem mondok ítéletet, én, de fölhívom a ház volt elnökét, Stmssich Pál urat, mondjon ítéletet erre nézve, különben annyit kimondok, hogy úgy, amint a miniszterelnök beszélt, nem beszélhet egy tisztességes ember. (Roppant zaj. A képviselők a jobboldalról Somssich Pálhoz, futnak.) Ghyczy Kálmán, úgy hiszem, tisztelt ház, ideje lenne a napirend iránt intézkedni. (Zaj.) Jánmisich Pál: csak annyit akarok mondani, hogy arról, mit itt mondanak. Ítéletet mondani nem egy képviselő dolga, hanem az egész házé. (Zaj. Fölkiáltás balról : Hát tárgyaljuk e kérdést ? — Szóljunk hát hozzá. Zaj.) Elnök: A tárgy be van fejezve. Legközelebbi illés pénteken lesz, az ülést bezárom. — A Deák-párt szerdán este 6 órakor tartott értekezletén , melyen a miniszterek közül így sem volt jelen, a párt tagjainak tömeges részvéte mellett, a következő határozati javaslatnak a képviselőház elé terterjesztését, és pártolását határozta el: „Miután már a múlt országgyűlés lefolyta alatt a ház tanácskozási szabályai hiányosaknak bizonyultak, a november 18-án előfordult jelenet pedig — nevezetesen a ház egyik tagja által mondott célzatos és alaptalan gyanúsítások — a ház méltóságát mélyen sértik, és azok kellő megtorlására és hasonló esetek megelőzésére a szabályok elegendő módot nem nyújtanak : küldjön ki a képviselőház egy 9 tagból álló bizottságot, mery a szabályokat átvizsgálván, azok hiányainak pótlására nézve javaslatát mielőbb terjeszsze a ház elé. Azon célból, hogy a módosított házszabályok elfogadtatásuk után azonnal, már ezen ülésszakra kihatólag érvényre emelkedhessenek, utasítsa a ház a miniszterelnököt, terjeszszen elő törvényjavaslatot az 1848. törv.cikk 14. §-ának módosítása iránt.“E szakasz azt mondja, hogy a házi rendszabályoknak azon része , mely a szorosabb értelemben vett tanácskozási rendet illeti, csak az évi ülések végével módosítható. Természetes tehát, hogy ha a mutatkozó bajokon segíteni akarnak , mindenekelőtt e szakaszt kell megváltoztatni.) Amint e határozatból látjuk, a Deák-párt mellőzni kívánta Csernátony ellenében az elégtétel azon módját, mit egyszer már Irányi ellen alkalmazott, t. i. a jegyzőkönyvi résza láss, nyilván azon indokból, hogy a további botrányokat kikerülje , közvetve azonban mégis félreérthetlenül kimondja a botrányos eset fölötti kárhoztató ítéletét, s ezzel elégtételt szolgáltat a kormánynak és különösen Lónyaynak, kit épen az ilető törvényjavaslat előterjesztésével beiz meg, ami a meg nem ingatott bizalom világos jele. Mélyebbreható oldala pedig e határozatnak az, hogy eszerint most már végre komolyan hozzálát a Deák-párt , hogy a botrányoknak elejét vegye. S így itt is bebizonyul, hogy minden résznak megvan a jó oldala. — Csernátony csúf föllépése nélkül ki tudja, meddig kínlódtak volna még a mostani gyarló házszabályokkal.