Szegedi Híradó, 1876. január-június (18. évfolyam, 1-78. szám)

1876-05-05 / 54. szám

Tizennyolcadik évfolyam. 1876. 54-ik szám. Péntek, május 5-én. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Si­geden hizhothonUssil és Tidékre p.stfen: Egész évre 10 frt. | Félévre . 5 frt. Évnegyedre 3 frt 50 kr. Helyben s kUdéhivstsltél elvitetve: Egész évre 6 frt.­­ Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 3 frt 35 kr. POLITIKAI És VEGYEST­ARTALMU LAP. Szerkesztőségi iroda: hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klausál-tér 209. sz. a. az udvarban balra. E­gyes szám­ára S Irt. Hirdetések díjai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a ki­­adóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes­ városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Bürger Zsigmond Özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereske­­dése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, május 4. Post varios casus et tot discrimina rerum — a kiegyezés megtörtént. Ered­ményét eddig még csak fő vonásaiban ismerjük a félhivatalos rövid táviratok­ból (l. alább „hazai“ rovatunkban) s igy fölötte ítéletet mondani még most csak átalánosságban lehet; azt azonban, hogy az új kiegyezés haladást jelez-e reánk nézve, fog-e az javulást hozni közgaz­dasági viszonyainkba s mily mértékben, megítélni csak akkor lehet, ha a részle­tek is közzé lesznek téve. Egyet azonban már most is hatá­rozottan kimondhatunk, azt t. i., hogy az új kiegyezés a nemzet óriási többsé­gét , mondhatni, a közvéleményt nem fogja kielégíteni. Sőt többet mondunk: meg vagyunk győződve, hogy az magát a Tisza-kormányt sem elégíti ki. Ez az előzményekből könnyen érthető. Minket ez eredmény meg nem lep, habár leverő hatását nem titkolhatjuk el. Még az alkudozások folyamán rámu­tattunk a politikai helyzetre és pénzügyi viszonyainkra, melyek együttes alakulása reánk nézve a lehető leghátrányosabb, s balsorsunk az, hogy ilyen időben kel­lett a vám- és kereskedelmi szerződést új alakban megkötnünk s a bankkérdést is megoldanunk. Fegyvertelenül kellett kiállanunk a fegyveres ellenfél ellen, a­ki azonfölül a több-százados „boldog birtokos“ helyzetében lévén, csupán a védelemre kellett szorítkoznia. . . . . De nem, hiszen a harcba a jog belevérével s az igazság acélvértjével mentünk. — Csakhogy, fájdalom, ezen az acélvérten oly rések tátonganak, amelyeken át az ellenfél halálos sebet üthetett rajtunk. A magyar kormány helyzete az osz­trák féllel szemben tehát nagyon hátrá­nyos és szerfölött nehéz volt; neki csak két rész között lehetett választása: vagy engedni és elfogadni oly egyezséget, a mely őt magát sem elégítheti ki s a melyről jól tudta, hogy az országot még kevésbé fogja kielégíteni,­­ vagy el­dobni a gyeplőt s az országot kitenni nemcsak kormány-, hanem a parlamenti válságnak s oly zűrzavaroknak, amelyek következményeit kiszámítani nem lehet, de amelyek oly időben, midőn keleti ha­tárunkon egy veszélyes harc tüze ég s midőn a béke fönntartásában a szövet­séges nagyhatalmak egyike, vagy talán mindketteje, oly kevéssé megbízható — végzetessé válhatnak az osztrák-magyar birodalomra, végzetessé hazánkra. Botorság volna azért azt kívánnunk — amit magunk sem tehetünk — hogy fogadjuk az uj kiegyezést jószívvel és nyugodjunk meg benne. Nem, ne nyu­godjunk meg benne, — mert ez annyi volna, mint a jövőről is lemondanunk, hanem fogadjuk azt úgy, mint meg nem érdemlett csapást, azon férfias elhatáro­zással, hogy annak súlyos következmé­nyeit tőlünk telhetőleg enyhíteni fogjuk és minden erőnkkel oda törekszünk, hogy ezt a legelső kedvező alkalommal vég­kép lerázzuk nyakunkról. Amint nehéz volt és nehéz lesz még sokáig ez ügyben a kormány föladata, és oly nehéz a hazafias sajtóé most. E föladat: a nemzet nagy tömegét egyrész­ről a csüggedés, másrészről a keserűség szélsőségeitől megóvni, keblében a jövő iránti hitet és reményt ébren tartani, idegeit a közgazdasági bilincsektől való szabadulás nagy napjára megedzeni. — Mert a nagy tömeg, tudjuk, nem látja és nem fontolgatja a nehézségeket, ha­nem csak a balsikert, és, fájdalom, van­nak fanatikus őrjöngök, akik semmi vi­szonyok közt nem tudnak mást tenni, mint a szenvedélyeket lángra gyulasz­­tani, akik most is azzal vélnek szolgá­latot tenni a hazának, hogy a magyar kormánynak Bécscsel vitt nehéz küzdel­meit puszta komédiának, a nemzet ámí­tásának hirdetik. És akad „mérsékelt“ szabadelvű­­párti lap, amely készséggel reprodukálja az őrjöngőnek szavait, hogy : „Tisza Kálmán meghalt.“ Nos, miért ne is hal­hatna meg Tisza Kálmán ? Hiszen tucat­számra vannak még a le nem járt or­szágos kapacitásaink, pl. a Sennyey vagy S­i­m­o­n­y­i Ernő államférfias tá­borában ; ha pedig fázunk a szenteltvíz­től, meg a petróleumtól, hát hiszen van, hál' isten, elég politikai halottunk, — pl. Lónyai és Kerkapoly — akiket föl­támaszthatunk , és ebben van ratio is, mert hiszen ők tudják legjobban, mely után vitték az országot a bukás örvény­székére, hát azon az utón visszafelé leg­jobban ők tudnák ismét — Eldorádóba vezetni. Legnagyobb nyomorúságunk az, hogy sohasem tudunk a párt- és sze­mélyi kötelékek bilincseitől szabadulni és ehez idomítjuk bírálatainkat, politi­kánkat. Sajtónk — nem veszszük ki ma­gunkat sem — ezt gyakorolta nyolc évig és láttuk az eredményét. Sajnos, hogy a szomorú tapasztalásokon még máig is sokan nem okultak. Hazánkat ma nem érhetné az eddi­giek után nagyobb szerencsétl­enség, mint ha a nemzet "többsége elvesztené hideg"­­vérét vagy bátorságát a további küz­delemre. A sajtónak tehát, ismételjük, nincs szentebb feladata, mint e kettőnek fönntartására működni ereje javával , mert ebben fekszik a jobb jövő garanciája. Az új kiegyezés nemsokára a par­lament elé kerül, ott fog a kocka vég­leg eldőlni. Azt mondják, hogy az ered­mény iránt nem lehetünk kétségben : a kormány állását köti az új egyezség­­hez s a többség a kormányt nem fogja elejteni. Mi is óhajtjuk azt, mert különben a sok huzavona után megint csak a c­áosz előtt állnánk. De van a megál­lapodásban egy pont, a­mely most már roppant fontosságúvá vált: a szerző­dési idő tartama. Ez tíz év, s azt mondják, fölmondás nélkül. N­em akar­juk hinni, hogy a kormány ebből is kabinetkérdést akarna csinálni, s ha igen, nem hiszszük, hogy ne lenne mód, őt ettől elállásra bírni. Erre fordítsuk tehát most figyelmünket. Ha már egy rosz szerződést kell kötnünk a viszonyok kényszerítő hatása alatt, legyen az minél rövidebb időre kötve, hogy amint helyzetünket kedve­zőbbé alakítottuk, azonnal megszabadul­hassunk tőle. Ez ügyhöz különben még többször lesz szavunk. Bécs, május 2-án. (A „P. C.“ távirata.) A kiegyezés a quotakérdésre is kiterjed. — Az illető kormányelőterjesztések és törvényjavasla­tok egyenlően fognak hangzani és egyidőben fognak a két parlament elé terjesztetni. Mind­két kormány megegyezett a szolidaritásban és a kiegyezéssel együtt buknak meg vagy állanak fönn. Bécs, május 2-án. (A „B. C.“ távirata.) A kiegyezési alkudozások bevégezvék. A vám- és kereskedelmi egyezség Ausztriával meg fog újittatni. — A bankkérdés a valuta rendezéséig meg van oldva. A fogyasztási adó kérdése an­nak idejében a quota kérdésével együtt fog elintéztetni. A többi ügyekben teljes egyezség jött létre, még a részletekre nézve is, úgy hogy további tárgyalások szükségesek nem lesznek. A magyar miniszterek ma hivatalosak Auers­perg hercegnél; a holnapi gyorsvonattal vissza­utaznak Budapestre. A magyar miniszterek a tárgyalások eredményéről jelentést fognak tenni a szabadelvű pártnak. Hazai ügyek. — A közgazdasági tárgyalások f. hó 2. és 3-án végre megszülték a kiegyezést, a­mely véget vetett a kínos bizonytalanságnak. Eredményét — melyre a „sovány“ jelző illik — a következő táviratokban közöljük: Bécs, május 2-án. (A „P. C.“ távirata.) A kiegyezés megtörtént mindazon ügyekre nézve, melyekről a magyar és osztrák minisztériumok között a tanácskozás folyt. A király elnöklete alatt tartott nagy minisztertanács fél négy óráig tartott.­­ Eleinte mindkét fél erősen ragasz­kodott a külön megállapított pontokhoz, később azonban, az összmonarchia érdekeire és az e­u­rópai helyzetre való tekin­tetből, megegyeztek abban, hogy Magyaror­szág a fogyasztási adó kérdésének ezúttal való elintézésétől eláll, Ausztria pedig beleegyezik a bank fémfödözésének kettéosztásába és abba, hogy a két bank­igazgatóságnak nagyobb be­folyás adassék, mint amilyent az osztrákok enged­ményezni kívántak. Jelentés az ujszegedi vízvéde­lemről. Tekintetes Taschler József vízvédelmi bi­­zotts. elnök Úrnak. A vízvédelmi bizottságnak f. évi március hó 12-én tartott üléséből 7. sz. a. kelt végzés­sel a nagy­ marostői új töltés és az uj­szegedi összes tiszapartok védelmével lettünk megbízva. E megbízás folytán nem késtünk tudomást szerezni védvonalaink állapotáról, s arról győ­ződtünk meg, hogy az alsó-tiszaparti úgyneve­zett „karika-töltés“ mintegy 600 öl hosszúság­ban csakis 21' 6" magassággal bír, a nagy­ma­­rostői új töltés pedig nagyrészben befejezetlen állapotban volt; — ezen körülmények sürgőssé tették a következő védintézkedések megtételét. Az alsó-tiszaparti karika­töltés előtt levő régi töltést védelmi állapotba helyeztük , azt 22' vízmagasságig meg is tartottuk; ezzel egy­idejűleg hátulsó része kubikosok által a karika­töltésre áthordatott a ez 23' magasságig fölemel­tetett, úgy, hogy midőn a régi töltést a 22 lá­bas viz meghágta, már akkor ily magasságú viz ellenében is a karika­töltés védhető volt. A nagy­ marostői új töltés védelménél — fentjelzett befejezetlensége folytán — március hó 13-án nyomasztó körülmények merültek föl, ugyanis b. emlékezetű Nováky György főmér­nök a holt Maros beszakadásánál mintegy 150 öl hosszú nyulgát készítését kezdte meg, amelynek célja volt azon kubikgödrök oltalmazása, me­lyekből az új töltés hordatott ; ezen nyulgát erő­sítése és hosszabbítása a víz emelkedése folytán már azért is szükségessé vált, mivel ennek csak pár napon keresztüli megvédésétől függött az új töltés nagymérvben kiépítetlenül levő részének 22 lábra fölemelése ; s minthogy márc. hs 13- tól 17-ig ez nekünk az által sikerült, hogy a kezdeményezett nyulgátat a Tisza és Maros mel­lett mintegy 500 öllel meghosszabbították, ez idő alatt a marostői töltést készítők mintegy kétezer köb­öl földet hordottak ki az új töl­tésre. Ezen marostői nyulgát március 17. és 18. éjjelén 21' 6" magasságú víz által meghágatván, 18- án esti 6 órakor oly magas vizet kaptunk az új töltésnél, hogy mintegy 600 öl hosszúság­ban alig pár hüvelyk magasságú föld akadá­lyozta meg, hogy a viz a töltést meg nem hágta ; e bajt növelte még az is , hogy a holt-Maros medrén körösztöl vezető töltésvonal öt helyen több ölnyi szélességben a víz átfakadásától el­­boríttatván, csak egész éjen át tartó munkás­sággal lehetett e bajnak elejét venni. Midőn a vízfolyásokat fölbontottuk, fagyos földre és a töltés közé temetett hórétegre találtunk. Már március 13-án azon véleményben vol­tunk, hogy az idei ár a szokottnál magasabb teend, s így rögtön hozzáfogtunk a legnagyobb mérvű védelemhez , a hiányzó anyag beszerzé­­séhez és szétszállításához, úgy hogy március hó 19- ig nagyrészben az egész védvonal védő anyag­gal el volt látva.­­ Védvonalaink hosszúsága következő : Vedresházától a vashidig 2600 öl, ettől a fahidig 400 öl; a fahidtól a holtmarosig 1500 öl; a marostői új töltés a deszki határig 1600 öl, s igy összesen 6100 folyó öl. Ezen védvonalból a vasladtól az ujszegedi nagy-utcáig, a népkert kapujától a dohányrak­tárig terjedő vonal, továbbá a Felmayer-féle kert előtt mintegy 50 öl hosszúságban, úgy a marostői töltésen mintegy 100 öl, tehát összesen körülbelül 500 öl volt oly magas, hogy emelésé­­séről egyátalában nem kellett gondoskodnunk , ellenben 5600 ölön 3—5 lábig kellett emelni, hogy a védelem sikerüljön. Mindezen nagymérvű munkát bevégezni ké­pesek voltunk­­a) a nagy Marostőben 1787 nappali, 353 éjjeli, összesen 2140 napszámmal, ami 1573 frt 83 krba került. — Talicskások által 423 k. öl, kocsisok által 781 k. öl s 4 láb, — összesen 1204 k. öl s 4 láb föld kihordatásával, mely 3313 frt 7 krba krba került; b) a fölső Tiszaparton: 18567 a nappali, 20 éjjeli, összesen 18767a napszámmal, 729 frt 29 krral ; talicskások által 264 k. öl 5 láb 9", a kocsisok által 242 k. öl 5 láb, ösz­­szesen 507 k. öl 4' 9" kihordott földdel, ami 1205 frt 97 la krba került; c) az alsó tiszaparton: 15367* nap­pali, 169a/* éjjeli, összesen 1705s/* napszámmal, pénzben 1319 frt 12 krral; — talicskások által 451 k. öl 4' 3", — kocsisok által 63 k. öl 4', összesen 515 k. öl 2' 3" kihordott föld 951 frt 5 krba került. őröknek az összes védvonalainkon kifizet­tetett 284 frt. Kocsis-napszámosoknak 92 frt. — Anyagokért 431 frt 34 kr. Szállítóknak 703 frt 75 kr. Az összes kiadásunk a visszaszámolási iv szerint tesz 10845 frt 561/2 krt. Ezenkívül a 2/. alatti okmány szerint Lövy Sámuel és társa cégtől 2578 frt 48 kr áru­anyag vásároltatott hitelben, tek. Priváry Pál alkama­­rás ur által vásárolt anyagokból fölhasználtatott a 27. alatti szerint 721 frt 27 kr értékű; ek­ként az összes védelem 1876. évi március 13- tól ápril 15-ig bezárólag 14,145 frt S1za krba került. Megemlítjük még, hogy ezenkívül védvona­lunk napszámos­ eszközökkel, fáklyákkal és lám­pásokkal a gazda­hivatal által láttatott el, s ez itt fölszámítva nincs. Rendkívüli körülmények szükségessé tették, hogy az újszegedi házakból tetemes földet hor­­dassunk ki, melyről szóló kimutatást 3­0/. alatt idemellékeljük azon célból, hogy méltóztassék a háztulajdonosokat okozott házuk arányában kár­pótolni. Ez alkalommal megemlítjük, hogy a rend­kívüli magas vízállás folytán Új-Szegeden a fölső házak végén nagyobb mérvű fakadó víz kezdett mutatkozni, s a népkertet elöntéssel fenyegette; e bajt megelőzendő, polgármesteri utasítás foly­tán az újszegedi fölső házak végétől a holt-ma­rosi átjáróig 261 és 3' hosszú csatornát ásattunk, azon a fakadó­ vizet a Maros melletti régi ku­bikgödrökbe, úgy a 49-ki sáncokba és az ország­út melletti használatlan mélyedésekbe leeresztet­tük, úgy hogy mind a népkert, mind a városi haszonbéres földek a fakadó vizektől meg lettek mentve, s ezen munkálat 31 frt 15 krajcárba került. Végül, midőn visszaszámolásunkat 4 a­ 12 darab bevételi s 54 darab kiadást igazoló csatolmányával átvizsgálás végett bemellékeljük, egyúttal tisztelettel jelentjük, hogy Torontálme­­gye ó-bessenyői járása szolgabirája, tek. Ke­resztes Ignác ur, március hó végétől kezdve te­temes mennyiségű kocsi- és gyalog-napszámerőt adott minden dij nélkül s ezen ingyenes munka­erő fokoztatott még akkor, midőn Torontálme­­gye főispánja és kir. biztosa, mélt. Hertelendy József ur, alsó-tiszaparti töltéseinket ápril hó ele­jén személyesen megtekintette. Az alsó-tiszaparton földhordás alkalmával okozott károkra vonatkozó kimutatásunkat is 5­7­ alatt idemellékelve, tisztelettel maradunk a Tekintetes V. v. b. elnök Urnak alázatos szolgái Gróf János, Pillich Kálmán, Zombory Antal: A vidékről. Dorosma, 1S76. május 2. Tekintetes szerkesztő ur ! A „Szegedi Híradó“ I. évi 52. számában „Botond“ aláírással megjelent cikk cáfolatául jelen soraimat becses lapja legközelebbi számá­ban közölni kérem. Saját érdekemben megvetéssel fordulnék el a minden szavában hazugságot tartalmazó do­­rosmai levél ismeretlen írójától, de a nyilvános­ság előtt becsmérelni szándékolt iskolaszék ér­dekében állásomnál fogva föl kell szólalnom s az ennek határozataként föltüntetett valótlansá­gokat a tényekkel megegyezően helyreigazítani mulaszthatlan kötelességemnek ismerem. Az iskolaszék 15 tagból áll. Ezek közül 8 egyszersmind községi tisztviselő, kik a munka­körükhöz tartozó hivatalos teendőket évek óta önállóan, kifogástalanul végzik. Tagja továbbá a helybeli apát-plébános és egy tanító. Eszerint az iskolaszék kétharmada, már a társadalomban elfoglalt állását tekintve is , nem lehet oly tu­datlan, mint cikkíró azt elhitetni szeretné , de jó lélekkel (han van) maga sem hiheti.­­ Az iskolaszék többi tagja is helyes gondolkozású, tisztességes iparosok é s birtokosokból áll, aki­ket — valamint a többieket — önérdekkel.

Next