Szegedi Híradó, 1876. január-június (18. évfolyam, 1-78. szám)
1876-05-05 / 54. szám
Tizennyolcadik évfolyam. 1876. 54-ik szám. Péntek, május 5-én. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Sigeden hizhothonUssil és Tidékre p.stfen: Egész évre 10 frt. | Félévre . 5 frt. Évnegyedre 3 frt 50 kr. Helyben s kUdéhivstsltél elvitetve: Egész évre 6 frt. Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 3 frt 35 kr. POLITIKAI És VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőségi iroda: hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klausál-tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes számára S Irt. Hirdetések díjai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Bürger Zsigmond Özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereskedése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, május 4. Post varios casus et tot discrimina rerum — a kiegyezés megtörtént. Eredményét eddig még csak fő vonásaiban ismerjük a félhivatalos rövid táviratokból (l. alább „hazai“ rovatunkban) s igy fölötte ítéletet mondani még most csak átalánosságban lehet; azt azonban, hogy az új kiegyezés haladást jelez-e reánk nézve, fog-e az javulást hozni közgazdasági viszonyainkba s mily mértékben, megítélni csak akkor lehet, ha a részletek is közzé lesznek téve. Egyet azonban már most is határozottan kimondhatunk, azt t. i., hogy az új kiegyezés a nemzet óriási többségét , mondhatni, a közvéleményt nem fogja kielégíteni. Sőt többet mondunk: meg vagyunk győződve, hogy az magát a Tisza-kormányt sem elégíti ki. Ez az előzményekből könnyen érthető. Minket ez eredmény meg nem lep, habár leverő hatását nem titkolhatjuk el. Még az alkudozások folyamán rámutattunk a politikai helyzetre és pénzügyi viszonyainkra, melyek együttes alakulása reánk nézve a lehető leghátrányosabb, s balsorsunk az, hogy ilyen időben kellett a vám- és kereskedelmi szerződést új alakban megkötnünk s a bankkérdést is megoldanunk. Fegyvertelenül kellett kiállanunk a fegyveres ellenfél ellen, aki azonfölül a több-százados „boldog birtokos“ helyzetében lévén, csupán a védelemre kellett szorítkoznia. . . . . De nem, hiszen a harcba a jog belevérével s az igazság acélvértjével mentünk. — Csakhogy, fájdalom, ezen az acélvérten oly rések tátonganak, amelyeken át az ellenfél halálos sebet üthetett rajtunk. A magyar kormány helyzete az osztrák féllel szemben tehát nagyon hátrányos és szerfölött nehéz volt; neki csak két rész között lehetett választása: vagy engedni és elfogadni oly egyezséget, a mely őt magát sem elégítheti ki s a melyről jól tudta, hogy az országot még kevésbé fogja kielégíteni, vagy eldobni a gyeplőt s az országot kitenni nemcsak kormány-, hanem a parlamenti válságnak s oly zűrzavaroknak, amelyek következményeit kiszámítani nem lehet, de amelyek oly időben, midőn keleti határunkon egy veszélyes harc tüze ég s midőn a béke fönntartásában a szövetséges nagyhatalmak egyike, vagy talán mindketteje, oly kevéssé megbízható — végzetessé válhatnak az osztrák-magyar birodalomra, végzetessé hazánkra. Botorság volna azért azt kívánnunk — amit magunk sem tehetünk — hogy fogadjuk az uj kiegyezést jószívvel és nyugodjunk meg benne. Nem, ne nyugodjunk meg benne, — mert ez annyi volna, mint a jövőről is lemondanunk, hanem fogadjuk azt úgy, mint meg nem érdemlett csapást, azon férfias elhatározással, hogy annak súlyos következményeit tőlünk telhetőleg enyhíteni fogjuk és minden erőnkkel oda törekszünk, hogy ezt a legelső kedvező alkalommal végkép lerázzuk nyakunkról. Amint nehéz volt és nehéz lesz még sokáig ez ügyben a kormány föladata, és oly nehéz a hazafias sajtóé most. E föladat: a nemzet nagy tömegét egyrészről a csüggedés, másrészről a keserűség szélsőségeitől megóvni, keblében a jövő iránti hitet és reményt ébren tartani, idegeit a közgazdasági bilincsektől való szabadulás nagy napjára megedzeni. — Mert a nagy tömeg, tudjuk, nem látja és nem fontolgatja a nehézségeket, hanem csak a balsikert, és, fájdalom, vannak fanatikus őrjöngök, akik semmi viszonyok közt nem tudnak mást tenni, mint a szenvedélyeket lángra gyulasztani, akik most is azzal vélnek szolgálatot tenni a hazának, hogy a magyar kormánynak Bécscsel vitt nehéz küzdelmeit puszta komédiának, a nemzet ámításának hirdetik. És akad „mérsékelt“ szabadelvűpárti lap, amely készséggel reprodukálja az őrjöngőnek szavait, hogy : „Tisza Kálmán meghalt.“ Nos, miért ne is halhatna meg Tisza Kálmán ? Hiszen tucatszámra vannak még a le nem járt országos kapacitásaink, pl. a Sennyey vagy Simonyi Ernő államférfias táborában ; ha pedig fázunk a szenteltvíztől, meg a petróleumtól, hát hiszen van, hál' isten, elég politikai halottunk, — pl. Lónyai és Kerkapoly — akiket föltámaszthatunk , és ebben van ratio is, mert hiszen ők tudják legjobban, mely után vitték az országot a bukás örvényszékére, hát azon az utón visszafelé legjobban ők tudnák ismét — Eldorádóba vezetni. Legnagyobb nyomorúságunk az, hogy sohasem tudunk a párt- és személyi kötelékek bilincseitől szabadulni és ehez idomítjuk bírálatainkat, politikánkat. Sajtónk — nem veszszük ki magunkat sem — ezt gyakorolta nyolc évig és láttuk az eredményét. Sajnos, hogy a szomorú tapasztalásokon még máig is sokan nem okultak. Hazánkat ma nem érhetné az eddigiek után nagyobb szerencsétlenség, mint ha a nemzet "többsége elvesztené hideg"vérét vagy bátorságát a további küzdelemre. A sajtónak tehát, ismételjük, nincs szentebb feladata, mint e kettőnek fönntartására működni ereje javával , mert ebben fekszik a jobb jövő garanciája. Az új kiegyezés nemsokára a parlament elé kerül, ott fog a kocka végleg eldőlni. Azt mondják, hogy az eredmény iránt nem lehetünk kétségben : a kormány állását köti az új egyezséghez s a többség a kormányt nem fogja elejteni. Mi is óhajtjuk azt, mert különben a sok huzavona után megint csak a cáosz előtt állnánk. De van a megállapodásban egy pont, amely most már roppant fontosságúvá vált: a szerződési idő tartama. Ez tíz év, s azt mondják, fölmondás nélkül. Nem akarjuk hinni, hogy a kormány ebből is kabinetkérdést akarna csinálni, s ha igen, nem hiszszük, hogy ne lenne mód, őt ettől elállásra bírni. Erre fordítsuk tehát most figyelmünket. Ha már egy rosz szerződést kell kötnünk a viszonyok kényszerítő hatása alatt, legyen az minél rövidebb időre kötve, hogy amint helyzetünket kedvezőbbé alakítottuk, azonnal megszabadulhassunk tőle. Ez ügyhöz különben még többször lesz szavunk. Bécs, május 2-án. (A „P. C.“ távirata.) A kiegyezés a quotakérdésre is kiterjed. — Az illető kormányelőterjesztések és törvényjavaslatok egyenlően fognak hangzani és egyidőben fognak a két parlament elé terjesztetni. Mindkét kormány megegyezett a szolidaritásban és a kiegyezéssel együtt buknak meg vagy állanak fönn. Bécs, május 2-án. (A „B. C.“ távirata.) A kiegyezési alkudozások bevégezvék. A vám- és kereskedelmi egyezség Ausztriával meg fog újittatni. — A bankkérdés a valuta rendezéséig meg van oldva. A fogyasztási adó kérdése annak idejében a quota kérdésével együtt fog elintéztetni. A többi ügyekben teljes egyezség jött létre, még a részletekre nézve is, úgy hogy további tárgyalások szükségesek nem lesznek. A magyar miniszterek ma hivatalosak Auersperg hercegnél; a holnapi gyorsvonattal visszautaznak Budapestre. A magyar miniszterek a tárgyalások eredményéről jelentést fognak tenni a szabadelvű pártnak. Hazai ügyek. — A közgazdasági tárgyalások f. hó 2. és 3-án végre megszülték a kiegyezést, amely véget vetett a kínos bizonytalanságnak. Eredményét — melyre a „sovány“ jelző illik — a következő táviratokban közöljük: Bécs, május 2-án. (A „P. C.“ távirata.) A kiegyezés megtörtént mindazon ügyekre nézve, melyekről a magyar és osztrák minisztériumok között a tanácskozás folyt. A király elnöklete alatt tartott nagy minisztertanács fél négy óráig tartott. Eleinte mindkét fél erősen ragaszkodott a külön megállapított pontokhoz, később azonban, az összmonarchia érdekeire és az európai helyzetre való tekintetből, megegyeztek abban, hogy Magyarország a fogyasztási adó kérdésének ezúttal való elintézésétől eláll, Ausztria pedig beleegyezik a bank fémfödözésének kettéosztásába és abba, hogy a két bankigazgatóságnak nagyobb befolyás adassék, mint amilyent az osztrákok engedményezni kívántak. Jelentés az ujszegedi vízvédelemről. Tekintetes Taschler József vízvédelmi bizotts. elnök Úrnak. A vízvédelmi bizottságnak f. évi március hó 12-én tartott üléséből 7. sz. a. kelt végzéssel a nagy marostői új töltés és az ujszegedi összes tiszapartok védelmével lettünk megbízva. E megbízás folytán nem késtünk tudomást szerezni védvonalaink állapotáról, s arról győződtünk meg, hogy az alsó-tiszaparti úgynevezett „karika-töltés“ mintegy 600 öl hosszúságban csakis 21' 6" magassággal bír, a nagymarostői új töltés pedig nagyrészben befejezetlen állapotban volt; — ezen körülmények sürgőssé tették a következő védintézkedések megtételét. Az alsó-tiszaparti karikatöltés előtt levő régi töltést védelmi állapotba helyeztük , azt 22' vízmagasságig meg is tartottuk; ezzel egyidejűleg hátulsó része kubikosok által a karikatöltésre áthordatott a ez 23' magasságig fölemeltetett, úgy, hogy midőn a régi töltést a 22 lábas viz meghágta, már akkor ily magasságú viz ellenében is a karikatöltés védhető volt. A nagy marostői új töltés védelménél — fentjelzett befejezetlensége folytán — március hó 13-án nyomasztó körülmények merültek föl, ugyanis b. emlékezetű Nováky György főmérnök a holt Maros beszakadásánál mintegy 150 öl hosszú nyulgát készítését kezdte meg, amelynek célja volt azon kubikgödrök oltalmazása, melyekből az új töltés hordatott ; ezen nyulgát erősítése és hosszabbítása a víz emelkedése folytán már azért is szükségessé vált, mivel ennek csak pár napon keresztüli megvédésétől függött az új töltés nagymérvben kiépítetlenül levő részének 22 lábra fölemelése ; s minthogy márc. hs 13- tól 17-ig ez nekünk az által sikerült, hogy a kezdeményezett nyulgátat a Tisza és Maros mellett mintegy 500 öllel meghosszabbították, ez idő alatt a marostői töltést készítők mintegy kétezer köböl földet hordottak ki az új töltésre. Ezen marostői nyulgát március 17. és 18. éjjelén 21' 6" magasságú víz által meghágatván, 18- án esti 6 órakor oly magas vizet kaptunk az új töltésnél, hogy mintegy 600 öl hosszúságban alig pár hüvelyk magasságú föld akadályozta meg, hogy a viz a töltést meg nem hágta ; e bajt növelte még az is , hogy a holt-Maros medrén körösztöl vezető töltésvonal öt helyen több ölnyi szélességben a víz átfakadásától elboríttatván, csak egész éjen át tartó munkássággal lehetett e bajnak elejét venni. Midőn a vízfolyásokat fölbontottuk, fagyos földre és a töltés közé temetett hórétegre találtunk. Már március 13-án azon véleményben voltunk, hogy az idei ár a szokottnál magasabb teend, s így rögtön hozzáfogtunk a legnagyobb mérvű védelemhez , a hiányzó anyag beszerzéséhez és szétszállításához, úgy hogy március hó 19- ig nagyrészben az egész védvonal védő anyaggal el volt látva. Védvonalaink hosszúsága következő : Vedresházától a vashidig 2600 öl, ettől a fahidig 400 öl; a fahidtól a holtmarosig 1500 öl; a marostői új töltés a deszki határig 1600 öl, s igy összesen 6100 folyó öl. Ezen védvonalból a vasladtól az ujszegedi nagy-utcáig, a népkert kapujától a dohányraktárig terjedő vonal, továbbá a Felmayer-féle kert előtt mintegy 50 öl hosszúságban, úgy a marostői töltésen mintegy 100 öl, tehát összesen körülbelül 500 öl volt oly magas, hogy emeléséséről egyátalában nem kellett gondoskodnunk , ellenben 5600 ölön 3—5 lábig kellett emelni, hogy a védelem sikerüljön. Mindezen nagymérvű munkát bevégezni képesek voltunka) a nagy Marostőben 1787 nappali, 353 éjjeli, összesen 2140 napszámmal, ami 1573 frt 83 krba került. — Talicskások által 423 k. öl, kocsisok által 781 k. öl s 4 láb, — összesen 1204 k. öl s 4 láb föld kihordatásával, mely 3313 frt 7 krba krba került; b) a fölső Tiszaparton: 18567 a nappali, 20 éjjeli, összesen 18767a napszámmal, 729 frt 29 krral ; talicskások által 264 k. öl 5 láb 9", a kocsisok által 242 k. öl 5 láb, öszszesen 507 k. öl 4' 9" kihordott földdel, ami 1205 frt 97 la krba került; c) az alsó tiszaparton: 15367* nappali, 169a/* éjjeli, összesen 1705s/* napszámmal, pénzben 1319 frt 12 krral; — talicskások által 451 k. öl 4' 3", — kocsisok által 63 k. öl 4', összesen 515 k. öl 2' 3" kihordott föld 951 frt 5 krba került. őröknek az összes védvonalainkon kifizettetett 284 frt. Kocsis-napszámosoknak 92 frt. — Anyagokért 431 frt 34 kr. Szállítóknak 703 frt 75 kr. Az összes kiadásunk a visszaszámolási iv szerint tesz 10845 frt 561/2 krt. Ezenkívül a 2/. alatti okmány szerint Lövy Sámuel és társa cégtől 2578 frt 48 kr áruanyag vásároltatott hitelben, tek. Priváry Pál alkamarás ur által vásárolt anyagokból fölhasználtatott a 27. alatti szerint 721 frt 27 kr értékű; ekként az összes védelem 1876. évi március 13- tól ápril 15-ig bezárólag 14,145 frt S1za krba került. Megemlítjük még, hogy ezenkívül védvonalunk napszámos eszközökkel, fáklyákkal és lámpásokkal a gazdahivatal által láttatott el, s ez itt fölszámítva nincs. Rendkívüli körülmények szükségessé tették, hogy az újszegedi házakból tetemes földet hordassunk ki, melyről szóló kimutatást 30/. alatt idemellékeljük azon célból, hogy méltóztassék a háztulajdonosokat okozott házuk arányában kárpótolni. Ez alkalommal megemlítjük, hogy a rendkívüli magas vízállás folytán Új-Szegeden a fölső házak végén nagyobb mérvű fakadó víz kezdett mutatkozni, s a népkertet elöntéssel fenyegette; e bajt megelőzendő, polgármesteri utasítás folytán az újszegedi fölső házak végétől a holt-marosi átjáróig 261 és 3' hosszú csatornát ásattunk, azon a fakadó vizet a Maros melletti régi kubikgödrökbe, úgy a 49-ki sáncokba és az országút melletti használatlan mélyedésekbe leeresztettük, úgy hogy mind a népkert, mind a városi haszonbéres földek a fakadó vizektől meg lettek mentve, s ezen munkálat 31 frt 15 krajcárba került. Végül, midőn visszaszámolásunkat 4 a 12 darab bevételi s 54 darab kiadást igazoló csatolmányával átvizsgálás végett bemellékeljük, egyúttal tisztelettel jelentjük, hogy Torontálmegye ó-bessenyői járása szolgabirája, tek. Keresztes Ignác ur, március hó végétől kezdve tetemes mennyiségű kocsi- és gyalog-napszámerőt adott minden dij nélkül s ezen ingyenes munkaerő fokoztatott még akkor, midőn Torontálmegye főispánja és kir. biztosa, mélt. Hertelendy József ur, alsó-tiszaparti töltéseinket ápril hó elején személyesen megtekintette. Az alsó-tiszaparton földhordás alkalmával okozott károkra vonatkozó kimutatásunkat is 57 alatt idemellékelve, tisztelettel maradunk a Tekintetes V. v. b. elnök Urnak alázatos szolgái Gróf János, Pillich Kálmán, Zombory Antal: A vidékről. Dorosma, 1S76. május 2. Tekintetes szerkesztő ur ! A „Szegedi Híradó“ I. évi 52. számában „Botond“ aláírással megjelent cikk cáfolatául jelen soraimat becses lapja legközelebbi számában közölni kérem. Saját érdekemben megvetéssel fordulnék el a minden szavában hazugságot tartalmazó dorosmai levél ismeretlen írójától, de a nyilvánosság előtt becsmérelni szándékolt iskolaszék érdekében állásomnál fogva föl kell szólalnom s az ennek határozataként föltüntetett valótlanságokat a tényekkel megegyezően helyreigazítani mulaszthatlan kötelességemnek ismerem. Az iskolaszék 15 tagból áll. Ezek közül 8 egyszersmind községi tisztviselő, kik a munkakörükhöz tartozó hivatalos teendőket évek óta önállóan, kifogástalanul végzik. Tagja továbbá a helybeli apát-plébános és egy tanító. Eszerint az iskolaszék kétharmada, már a társadalomban elfoglalt állását tekintve is , nem lehet oly tudatlan, mint cikkíró azt elhitetni szeretné , de jó lélekkel (han van) maga sem hiheti. Az iskolaszék többi tagja is helyes gondolkozású, tisztességes iparosok é s birtokosokból áll, akiket — valamint a többieket — önérdekkel.