Szegedi Híradó, 1877. július-december (19. évfolyam, 78-155. szám)
1877-07-25 / 88. szám
Tizenkilencedik évfolyam. 1877. 88-ik szám Szerda, julius 25-én. Megjelen: Vasárnap, v érden és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: S*«f«den názfiOhordással és vidékre postln . Egész évre SO frt. [ Félévre 5 frt. Évnegyedre 3 frt SO kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre 9 frt. Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 3 frt 25 kr. POLITIKAI És VEGYESTARTALMU LAP Szerkesztőségi iroda: holtlap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér 209. sz. a. az udvarban balra. Hirdetések díjai: A héthasábos petitsor vagy annak tereér. egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 6 kr, többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyilttér“-ben a négyhasábos petitsor iktatási díja 15 kr. Hirdetések felvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigáimus özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereskedése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, julius 24. A vérontás, mely most a Kaukázus megvert muszkáinak diesel példája nyomán Bulgáriában folyik s amelynek a védtelen mohamedán lakosság ezrével esik áldozatul; a vandál pusztítás, mely eddig több mint száz falu és város füstölgő romjaiban gyalázza meg az európai civilizációt , az orosz hadviselés undokságát és a muszka hordák vadságát egész ijesztő nagyságában tárja a világ szeme elé. Nem modern hadviselés ez többé, hanem irtó háború, amilyent a régi kor barbár népei viseltek egymás ellen, egymás kiirtására. Világos most már, hogy az a hatalom , mely támadó háborúját az önzetlenség , a humanitás, a keresztény szláv népek fölszabadításának hazug ürügye alatt indította, az a hatalom, amely éppen kezdeményezője volt azon nemzetközi szabályoknak, amelyek célja az volt, hogy a háborúk emberiesebb módon viseltessenek s minden fölösleges pusztítás és öldöklés, mely a kegyetlenség rut bélyegét viseli magán, elkerültessék, — világos, mondjuk, hogy az a hatalom, Oroszország , nemcsak hódítani akar, hanem egyszersmind fajirtást is, amint csak tőle telhetik. Hanem azért a kormányok lelkiismerete alszik , legalább nem látjuk sehol ébrenlétének jeleit. Azok a híres angol liberálisok, akik tavaly nemcsak Angliát, de a fél világot beordították a bolgárországi török kegyetlenségekkel, nagyítva iszonyúan és elhallgatva a valódi okot, azok most hallgatnak, midőn a kozák és bolgár iszonyatosságok hite lázba hoz minden érző szivet. De még ennél undorítóbbat is látunk, azt, hogy az osztrák-magyar monarchia népeinek verejtékén kitartott bécsi félhivatalos muszka lapok a legarcátlanabbul eltagadják az idevonatkozó tényeket, sőt elég vakmerők a törökökre kenni ilyesmiket. De ha a kormányok lelkiismerete alszik, ébred a népeké. Magyarország lelkiismeretének szava már készül fölhangzani a barbarizmus ellen. A fővárosban nagy népgyűlés készül, melynek célja: oly tartalmú határozatot hozni, hogy külügyi kormányunk, egyesülve más hatalmakkal, erélyes lépéseket tegyen a béke mielőbbi helyreállítására , mely az összes nagyhatalmak hozzájárulásával jöjjön létre. Ez annyit tesz, hogy : ne várják be, míg a muszka, meghódítva Bolgárországot és Ruméliát, Sztambul kapuit döngeti, hanem vessenek gátat neki most, vessenek gátat az orosz hódításnak és vérontásnak haladék nélkül, amit Európa érdekei és az emberiesség egyformán követelnek. S nincs kétségünk, hogy a mozgalom — ha keleti politikánkban gyors elhatározás ily értelemben nem történik — az egész országra ki fog terjedni. A törvényhozás nincs együtt s Magyarország ez után fogja nyilvánítani akaratát. Vájjon meg fogják-e ezt hallani és érteni idejekorán ott a magas bécsi Olympuson ? Meg kell hallaniuk és érteniük. A beavatkozást nemcsak a magyar közvélemény követeli, hanem még inkább sürgeti ezt a veszély, mely az orosz hadak minden előretolt lábnyomával jobban fenyegeti monarchiánk keleti érdekeit s egész jövőjét. Hiszen máris szárnyalnak a hírek, hogy a szorongatott porta, Európa mellőzésével , közvetlen alkudozik és köt békét az oroszszal. — Gyalázatos béke lenne ez, az bizonyos, de hát ki állhat jól érte, hogy a porta kétségbeesésében és boszujában erre is nem fanyarodik ? Akkor aztán vakarhatja a fejét Európa, amely Beust mondása szerint nincsen sehol, de kivált Ausztria-Magyarorszᣠés a meetingező Anglia. Az a tőr, melyet így Törökország a maga testébe döfne, Európát is szívén találná. És Európa megérdemelné e csapást, az az Európa, amely együtt, tudott tartani akkor, midőn Törökországot kellett megrendszabályozni, amelynek volt lelke tavaly győzelmében untalan föltartóztatni , míg most az ő nehéz küzdelmét és elvérzését hideg közönynyel bámulja. Mit érnek majd akkor azok a hangzatos szavak , amelyek most azzal biztatnak és iparkodnak megnyugtatni bennünket , hogy monarchiánk ott lesz a béketanácskozmányoknál, megvédi majd akkor érdekeit s Oroszország minél előbbre haladt, annál többet kell majd visszafelé lépnie? Még most nem késő. Törökország még nincs leverve s Oroszország még nem győzött. Most még könnyű megállítani a muszka lavinát, de akkor bajos lesz azt visszagördíteni. A győztes hatalommal nehéz lesz végezni , mert az győzelmének árát követeli. S ha akkor nem enged, kardot rántsunk ellene ? — Megtehetjük, de akkor már nem lesz Törökország, amely ma még győztes Ázsiában, amelynek több mint 200 ezer főnyi érintetlen hadserege van az európai harctéren, amely tehát még háborúban igen becses szövetséges. Királyunk és a német császár nemsokára ismét találkozni fognak Salzburgban, s ha igazak a hírek , ott lesznek Andrássy és Bismarck is; ott fogják tehát eldönteni monarchiánk jövendő magatartását a keleti kérdésben. Vájjon lehetséges-e az, hogy Andrássy oly irányba hagyja magát tereltetni , amely most és következményeiben nem elégíti ki a monarchia államalkotó népeinek közvéleményét ? Mi ezt lehetetlennek tartjuk. Andrássy öngyilkos lépést nem tehet, inkább lemond. Ám hivatkozzék Magyarország közvéleményére, amely félreérthetlenül nyilatkozik hónapok óta. Láthatják, hogy mit képes szülni egy hírlapi tréfa (lásd hazai rovatunkat) ; ebből láthatják azt is, hogy mi lenne itt, ha a tréfának csak fele valósággá válnék. Egy akcióra a muszka ellen talpra állna az egész magyar nemzetlrtani Lengyelországot, stb. A lap ugyan végül kijelentette, hogy mindez csak „álomde hogy a tréfának komoly következményei vannak, azt bizonyítja a következő két távirat, melyek egyikét Beregszászból vette a „P. N “ s amely így szól: „A „Nemzeti Hírlap“ vezércikke itt ferdén magyaráztatok. A lakosság a mezőkről a városba tódul s tombol örömében. Ő Felségéhez és a kormányhoz tisztelgő küldöttséget meneszt.“ Jászberényből pedig a következő sürgönyt küldték ugyancsak a „P. N.“-nak : A „Nemzeti Hírlap“ vasárnapi szenzácionális közleménye népünk földmivelő és iparos osztályát leírhatatlan lelkesedésre ragadta, mozsárdörgések és a mindenfelé megszólalt zenekarok örömhangjai töltik be városunkat, az általános örömben lesz honvédeink és a gyermekek is osztoztak; városunkat eddig nem tapasztalt örömlelkesedés szállta meg, az értelmiség a nép örömében: „adja a jó isten !“ óhajtással osztozott. # Hazai ügyek. — Népgyűlés a fővárosban. A háború eseményei mindinkább a válópont felé közelegvén , nagyon is idején levőnek látszik, hogy az ország közvéleménye a háborúval öszszeköttetésben levő nagyfontosságu s minket oly közelről érdeklő kérdésekben hallassa szavát. E célból a fővárosban nagy népgyülés van tervben, melyre az ott időző Klapka tábornok is meghivattatik, s remény van ahhoz, hogy a népgyülésen hallani fogják a tábornokot, ki közelről s alaposan ismeri a török viszonyokat s a kinek nézetei méltán igényt tarthatnak arra, hogy meghallgattassanak. A központi lapok szerint, akik a népgyülést tervezik, azok oly határozatot kívánnak provokálni , mely a közvetítést sürgeti a béke és Törökország érdekében. A népgyűlés szerdán vagy csütörtökön fog megtartatni. — Egy politikai tréfa következményei. A „N. Hirl.“ azt a zsurnalisztikában nem szokatlan, de a háború komolyságához kevésbé illő tréfát követte el, hogy komoly alakban tálalta olvasói elé jámbor óhajtásait, vagy, mondjuk, óhajtásainkat, költött proklamációkat közölt, melyek szerint a monarchia hadat üzent Oroszországnak, s hogy vissza fogjuk áll Klapka tábornokról a bécsi „Fratt“ azon hírt jegyzi föl, hogy Konstantinápolyban történt személyváltozások folytán oda hivatott s a török hadvezérletben magas állást fog elfoglalni. Idejegyezzük, hogy Klapka tbnok miszszióját a „N. Ztg.“ budapesti levelezője így ismerteti : A tbnok, ki régebbi időkben Andrássyval bizalmas viszonyban volt, a porta által megbizatott, hogy Andrássynak megújítsa a porta egy régebben tett ajánlatát, hogy t. i. kész bizonyos területrészeket Ausztria-Magyarországnak átengedni, ha ez a portának segélyt nyújt. Ezenkívül Klapka Ibnok azzal volt megbízva, hogy hitelesen tudja meg, váljon Ausztria- Magyarország kész-e erőhatalommal is meggátolni Szerbia akcióba lépését ? Mind oly megbízások ezek, amelyeket Aleko pasa, a bécsi török követ, hivatalos minőségében nem teljesíthet. — Klapkatlonok azonban, mint Bécsből az „E—r“ jelenté, nem fogadtatott Andrássy által. A háború. Szeged, július 23. Nincs még veszve Törökország, mint ellenségei és peszszimista barátai már kikiáltották. A kocka ismét fordulni kezd. Egyszerre mind akét csatatérről fényes török győzelmekről érkeznek hírek . Ázsiában Mukhtár aratott újra győzedelmet, Bulgáriában pedig Osman basa, Viddin parancsnoka , verte meg egy roppant véres csatában az oroszokat. Másfelől meg Szülejman basa , a montenegrói hős, gyors léptekkel siet 25 ezer főnyi, montenegrói vérben fürdött győztes seregével a fenyegetett Drinápoly felé , hogy keserűvé tegye a muszkának a balkáni átkelést. A Balkánban nyüzsgő oroszok egyébiránt, úgy látszik , nem nagyon aggasztják a török fővezérletet, s csak az a baj, hogy ottani megjelenésük Törökországban nagy rémületet szült. Jól tudják ugyanis a sumlai főhadiszálláson, hogy a Dunán eddig átkelt öt orosz hadtest (125.000 ember) sokkal gyöngébb , semhogy komolyan gondolhatna arra, hogy tekintélyesebb számban átkeljen a Balkánon , valamint tudják azt is, hogy Gurkobornok átkelése nem célzott egyébre, mint hogy a sumlai török hadsereget Drinápolyba csalja s igy lehetővé tegye, hogy az orosz trónörökös azalatt Ruszsukot háborútlanul ostromolhassa. A török hadsereg a Balkánon innen marad tehát, ami úgy Ruszsuk, mint Szilisztria ostromlásáát késleltetni fogja, s így hozza-halasztja a háborút, hogy időt nyerhessenek a törökök Drinápoly kellő megerősítésére, sat. Az orosz forrású sürgönyök a Sipkaszoros bevételét jelentik, ami már baj, ha igaz. A csatatérről érkezett szerfölött érdekes sürgönyöket itt közöljük : Konstantinápoly, július 21. Ozmán basa, Yiddin parancsnoka, jelenti július 20-ról FI a vitából, hogy két órai heves harc után az oroszok megverettek és nagy veszteséggel visszavonultak Következő nap, pénteken, az oroszok ismét több oszlopban támadást intéztek a törökök Szeged, jul. 24. A tegnapi jó híreket ma jobbak követik. Az oroszok plavnoi nagy veresége tény s a portyázó törökök másnap is akadtak elhagyott hadiszerekre. Lompalankánál szándékolt átkelési kisérletek dugába dűlt. A Balkánon átkelt oroszok előnyomulása is megakadt; Gurko tárnok seregét a törökök megtámadták, megverték s visszaüzték. — Mehemed Ali, az uj fővezér, már megérkezett Sumlába s a török akciót itt is hova előbb várhatjuk. Nevezetes az is, amit egy londoni távirat jelent, hogy Konstantinápolyból az „szeddin“ yacht 22-én lepecsételt parancscsal tengerre száll, sazahir van elterjedve róla, hogy Ulidhat pasa visszakozásával van megbízva. Ennél is fontosabb és örvendetesebb az „E11.“ konstantinápolyi tudósítójának azon távirati jelentése, hogy Németország keleti politikájában a porta iránt kedvező fordulat állott be. Rousrág, a német nagykövet, az utóbbi időben több diplomáciai iratban fordult a portához, melyek sokkal szívesebb és engesztelékenyebb hangon szólnak , mint a német nagykövetség iratai mindezideig általában. Meglátszik ez a szívélyes viszony a német nagykövetségi személyzet magaviseletén is. Élénk rokonszenvet tanúsítanak a törökök ügye iránt, s némelyikük szigorú kritikát mond Anglia felől, szemére hányva, hogy cserbenhagyta Törökországot. A csatatérről jött legújabb táviratokat itt közöljük. Konstantinápoly, júl. 21. Az „Agence Havas“ jelenti: Az oroszokat Kalafev mellett, Kazanlik közelében, 12,000 török megtámadta. Az oroszok nagy veszteséggel Eszki Zára irányába vonultak vissza. Hírlik, hogy az oroszok Ozmán pasa győzelme következtében Nikápoly ostromát abbahagyták. (Talán megszállását? Szerk.) Az oroszok Lom- Palánka mellett kísérletet tettek a Dunán való átkelésre, de visszavezettek. Az oroszok a Dobrudzsában állítólag Szilisztria ellen nyomulnak. Konstantinápoly, júl. 23. Az „Agence Havas“ jelenti: Állítják, hogy az oroszok a Kecliber mellett csütörtökön vívott csata következtében visszavonultak a határra. A távírdai összeköttetés Karszszal helyreállítatott. Sem a Duna mellől, sem a Balkánból nincsenek küzdelmek jelezve. Redif és Abdul Kerim pasák ideérkeztek. Fóris, jul. 23. A „ Temps“ jelenti, hogy Kréta szigetén kitört a lázadás. London, jul. 23. A „Morn. Post.“ jelenti. A kormány elhatározta, hogy a középtengeri hajóraj hajósainak számát tetemesen megszaporítja. A „Standard“ azt írja, hogy a gallipoli megszállásáról szóló hírek túlzottak; a kormány elhatározta, hogy azonnal megszaporítja a helyőrséget Máltában és Gibraltárban, ahova néhány nap alatt elmennek a csapatok ellen. Az ellenség nem bírta föltartani a török csapatok erőteljes rohamát, az oroszok gyorsan és a legnagyobb rendetlenségben megfutottak és borzasztó veszteséget szenvedtek. Nagymennyiségű fegyver, lőszer és három tüzérségi szekér esett a török sereg kezébe. Kostantinápoly, juh 22. Az „Agence Havas“ távirja : Mukhtár basa, megszállotta az ab kunári magaslatokat Khedibier irányában. Mehemed - Ali basa (az új nagyvezér) Sumlába utazott.—1 Egy Philippopol felé nyomuló orosz hadtest Kalofernél föltartóztatott, mire heves ütközet fejlődött ki. Konstantinápoly, juh 21. Mukhtár basa távirja 19-ről. Az oroszok terkidighi táborukból erős lovassággal megtámadták a törökök balszárnyát Keditérnél. A törökök szintén lovassággal elébek siettek s az oroszok véres ütközet után visszavonulni voltak kénytelenek, s egész táborukig üldöztetve 250 halottat vesztettek, míg a törökök vesztesége 35 halott és 58 sebesült. — Mukhtar basa erre Albinából másfél órányival előrébb ütötte föl táborát. — Ismail basa távirata múlt szerdáról jelentéktelen ütközetről tesz említést a határon.