Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)

1879-11-08 / 188. szám

Szaniszlóban három évig kizárólag az iro­dalomnak és a családi örömeknek élt, azután azonban hivatalt kellett vállalnia, hogy gondta­lanul élhessen. Most is hivatalnok a belügymi­nisztériumban, a­mi azonban nem hogy eltánto­rította volna az írói munkásságtól, de sőt gyakori érintkezései a társadalom különböző osztályaival újabb és újabb tárgyat szolgáltattak tolla alá. 1838. szeptember havától kezdve, midőn első verse a Munkácsy Figyelmező­jében megjelent, folytonosan dolgozik különféle szépirodalmi la­pokba. L­a­u­k­a nem elsőrangú író, de alig van író, ki annyi éllel és jókedvvel tudná ostorozni a magyar középosztály apró gyarlóságait, mint ő. Ha olykor-olykor bizarr s a rendesnél ritkább színekkel fest is, elvitázhatatatlan érdeme ötlet­­gazdagsága s kifogyhatatlan találékonysága. — Alig van zuga az országnak, hol tréfás románcait, költői pályájának első termékeit, ne szavazat­nak. Többet irt háromszáz elbeszélésnél, s kötetes munkái a „Koszorú“ szerint a követ­kezők : Versek, 1846. Nagy-Károly. — C­a­r­­ricaturák, 1847. Pest, Emich Gusztáv. — Martiáliák, 1847. Pozsony. — Falusi éjszakák, Pozsony, Heckenast tulajdona. — A XIX. század élvei, 1848. Geibel kia­dása (Elkoboztatott). — Dongó (Petrichevich Horváth Lázár ellen), Pest, 1848, Geibel tulaj­dona. (Elkoboztatott.) — Comoedia és Tra­­goedia, Pest 1851, Kozma Vazul tulajdona. — Vidék, Nagyvárad, 1857, Hollósy kiadása. — Megtörténtek és megtörténhe­tő­k, Nagyvárad, 1858, Tichy tulajdona. — Szellemi szikrák, Pest, 1863, Heckenast tulajdona. — Régi jó világ. Beszélygyüjte­­mény, Pest, 1863, Emich Gusztáv tulajdona. — Költemények (arcképpel), Pest, 1844, Lauffer. — Münchhausen versekben és rajzokban, Pest, 1864, Lauffer kiadása. — Újabb novellák, Pest, 1874, a Franklin­­társulat tulajdona. — A múltról a jelen­nek. Emlék­jegyzetek, 1878, a Petőfi-társaság kiadása. (EH.) Helybeli újdonságok, Szeged, nov 7. — Király ő fölsége általános kihall­gatást adott tegnap a budai várban. A kihall­­gatottak közt volt dr. Singer Mátyás szegedi kórházi főorvos is, a­ki, mint már írtuk, leg­közelebbi kitüntetését ment megköszönni. Mint az „E11.“ írja, ő felsége részletesen tudakozó­dott Singer úrtól Szeged felől, különösen pedig a város egészségi állapotáról. — A közigazgatási bizottság ma d. u. tartotta november havi rendszeres ülé­sét. Csekély számú tagok vettek részt az ülés­ben. A napirendet az egyes előadók szakjelen­tései képezték , melyekből a lényegesebb dolga­ TÁRCA. Házasság akadályokkal. (Folytatás.) — Bödry István törvényszéki elnök urat keresem.. Az ilyen hangot a költők az ezüstharang hangjához hasonlítják. Az elnök ur lelkének is jól esett ez a vokális melódia. — Kihez legyen szerencsém? — Vámossy Katalin . . . — E névre emlékszem .... ha nem csa­lódom, válóper. . . Igen, elnök úr ! Már hat éve, hogy Me­­nyusommal megesküdtü­nk és családunk még mindig nélkülözi azt a boldogságot , melyet Hugo Victor oly szépen szokott megénekelni. — Nincsenek . . . ? Az elnök e bevezetés után a gyermekek hiányát a szokásos gesztikulációval jelezte. — Én pedig boldogtalan vagyok és az is maradnék gyermek nélkül. — Szegény Menyus , — akarom mondani, Vámossy úr ! — Annyira szivén hordja boldogságomat és nyugalmamat, hogy beleegyezett elválá­sunkba. — Tökéletes ótestamentomi jellem! . . . *— Bátor vagyok kérni a pör mielőbbi fölvételét. Ha a pör szerencsésen lejár, ki tudja, nem válhatik-e hasznomra — gondolá az elnök ma­gában, s a szép menyecskének egész befolyását fölajánlotta. — Kegyeskedjék helyet foglalni. Vámossyné némi mentegetődzések után he­lyet foglalt. — Nagysád! Én sem vagyok egészben boldog ! Van kedves gyermekem, de nincs fele-­­­ségem. I hát alább közöljük­ A közegészségügy október havi állapotáról szóló főorvosi jelentés­ből ezúttal megemlítjük, hogy az egészségi ál­lapot kielégítő. A­ katasztrófa után jelentkezett ragálykórók — roncsoló torokláb kivételével — fokozatosan szünőben vannak. A küteges h­a­gy­m­áz október hóban megszűnt, has ­hagy­mázas betegek még fordulnak elő, de ezek száma is tetemesen kisebb a szeptember és augusztus havi létszámnál. A barokkórházban szeptember hóról visszamaradt 26 hagymázbeteg (25 has­ hagymázas, 1 küteges), október hóban fölvétetett 12 has-hagymázas , s így összesen harmincnyolc beteg gyógykezeltetett. Ezek közül fölgyógyult 21 (20 has-hagymázas, 1 küteges hagymázas), meghalt 6, november hóra vissza­maradt 11 beteg (9 férfi, 2 nő). A város egész területén, beleértve a kórházon kívül a magán­­gyakorlatban gyógykezelt betegségi eseteket — hagymázban 7 halálozás fordult elő­. — Ron­csoló toroklábot illetőleg a főorvosi je­lentés október három első hetéről fokozatos apa­dást konstatál, a múlt hó utolsó hetében azonban e veszélyes ragály ismét gyarapodásnak indult s nagyobb mennyiségben kezdé szedni áldozatait a gyermekvilágból. Október hóban 27 gyermek halt el e kórban. — Himlő, kanyaró, váltóláz és bélhurut apadóban van. — A népesedési mozgalomra vonatkozólag érdekes tényt konstatál a jelentés. Ugyanis a katasztrófa óta minden hóban nagyobb volt a halálo­zási arány a születéseknél; e ked­vezőtlen népmozgalmi viszonyokban csak októ­ber hóban állt be jobb fordulat, amennyiben a múlt hóban az újszülöttek száma tetemesen fö­­lülhaladta a meghaltak számát. A múlt hóban született 223 egyén (123 fi, 100 nő), meghalt 181 egyén (94 férfi, 87 nő). A gyermekhalálo­zás tekintetében is enyhült az előbbi hónapok­ban aggasztóvá vált arány , amennyiben októ­berben a gyermekkorra (6 éven aluliakra) a ha­lálozások 68,5 °/o-ka esik.­­ A postafor­­galmat illetőleg az előadói jelentés alapján megemlítjük, hogy a katasztrófa óta alább szállt postaforgalom a múlt hóban elérte, sőt részben meghaladta az előbbi arányt, a­mennyiben az október havi lev­él postaforgalom ugyan­­akkora mérvű, mint a ka­tasztrófa előtt volt, a szekérposta-forgalom pedig még túlha­ladta azon mérvet.­­ A királyi ügyész a börtönügyre vonatkozólag bejelentő , hogy a letartóztatott egyének közül az elitéltek a m­a­­k­ó­i fiókbörtönökben visszahagyattak s csak a vizsgálat alatt álló foglyok szállíttattak Szegedre, s itt a kiskaszárnyában és a vára­s belső helyi­ségében, az u. n. „Zwinger“-ben helyeztettek el. A kiskaszárnyában berendezett rabmunka­­h­elyiségek összedőlte miatt a rabok által űzött gyékény- és kosárfonás egyelőre abbanhagyatott. A letartóztatottak számát illetőleg a jelentés előadja, hogy összesen 62 férfi és 2 nő tartatik fogva. — A közigazgatási bizottság a királyi ügyészi jelentés kapcsán elrendelte a börtö­nök megvizsgálását, s a börtönvizsgá­— Nagyságodnak csak akarnia kell, hogy egészen boldog legyen. Szegény Menyus akarná, de ... . — Menyus .... akarván mondani. — Vá­mossy úr valóban sajnálatra méltó ember. Sze­retni és szerettetni a nélkül, hogy boldogok le­hetnénk, csaknem megmagyarázhatlanul szokat­lan valami. — Pedig úgy van. Mi sírva fogunk egy­mástól elválni ! — A­mikor azután nem sokára moso­lyogva fog nagysád más férfiút boldogítani ? ... Az elnök fürtjeit rendező és bajuszán egyet pödrött. — Nagyságos úr ! Már eleve nagy hibát követtem el; előbb kellett volna jó férjről, mint az elválásról, gondolkoznom. Most megtörténhe­tik, hogy se férj, se gyermek... — Az lehetetlen . . . Az elnök nem folytatta ; észrevette , hogy csupa lovagiasságból majd bolondot m­ondott. — Hirtelen más ösvényre térve , kedélyesen foly­­tatá : — Nagysád férjet , én nőt keresek . — Ígérjük meg egymásnak a kölcsönös segé­lyezést. Vámossyné kezét nyujtá az elnöknek, Bödry a kezet ajkaihoz emelte. Az asszonyság lopva végig nézett az elnö­kön és hirtelen fölállott, mintha ilyesmit gon­dolt volna. — Előbb a nagyvilágban próbálok szeren­csét és csak ha majd kutatásaim eredményre nem vezettek, akkor nézek be a törvényszék épületébe, hogy férjet és atyát találhassak. Bödry lelkében bűnbánólag beismervén, hogy a szép kezekre alkalmazott csók által a hivatalnoki tekintély és illem ellen vétkezett, bocsánatot kérőleg búcsúzott el ügyesbajos fe­létől. Az elnöknek szokásai közé tartozott a hi­vatalos órák lejártával csöndes és meglehetős hosszú, csaknem késő estig elhúzódó sétát tenni az utcákon. Ezt a sétát ő nagysága komóciónak ne­vezte. Ez alkalommal is a hivatalból nem ment haza, hanem az országukon a város vége felé tartott. Prosperről, szeretett gyermekéről gondol­kozott és az annak számára szerzendő anyáról. Rébék gondos volt ugyan, de mégis nélkü­lözte az anyai szeretetet és gyöngédséget-A fiúcska a megszokott anyai ölelések és csókok nélkül nem volt boldog,­­— Bödry el lehetett volna asszony nélkül. — Ő először sem ösztönből házasodott, hanem egyik főnöke kí­vánságát teljesítette, a­ki unokamenyét nem tudta férjhez adni. Bödry azonnal beleegyezett a frigybe, de az esküt akkorra halasztotta, a­mikor főnöke pártfogása mellett törvényszéki jegyzőből bíróvá lett. latta a főispán, vagy akadályoztatása esetén a polgármester elnöklete alatt következő tagokból alakított bizottságot küldött ki: M­u­s­k­ó kir. ügyész, dr. Singer M. tiszti főorvos, Koszt­­k­a Károly, Heim Mátyás, Kovács Albert, Csikós Ignác.­­ A kir. építészmérnök jelenti, hogy a város területén fennálló 230 gőzkazánra nézve a közigazgatási bizottság ál­tal kirendelt küldöttséggel teljesíti a hivatalos vizsgálatot. A gőzkazánokat, három kivételével, működésben találta, s valamennyi rendesen ke­zeltetik.­­ A kir. adófelügyelő több fontos tárgyú jelentést terjesztett elő. A múlt havi adófizetési forgalomról szóló jelentést mai számunk egyik külön közleményben hozza, itt fölemlítjék, hogy a kir. adófelügyelő jelentést tett az adóhátralékokból eszközölt legújabb f­e­­ir­ás­okról. E szerint az 1875., 1876., 1877. és 1878. évekről fönnmaradt kir. egyenes adó­hátralékokból legújabban 1191 frt 44 krnyi összeg íratott le, az adóhátralékosok más he­lyekre történt elköltözése vagy elszegényedése folytán. Az adófelügyelői jelentések közül még egy van, a­mi tárgyánál fogva mélyen érdekli a szegedi adózókat. Erről holnap tüzetesebben fogunk tudósítani.­­ A költségvetési bizottság mai napon tartott ülésében a kövezetvá­m­­díjtételek kérdését tárgyalta. A kövezetvám-ja­­vadalomnál a szállítás különféle módjai szerint három kategória különböztetik meg: a vasúti tarifa, a két vasúton szállított, v­í­z­i vám, a Tiszán hajón szállított árukra nézve, és a ka­pu­v­á­m , azon cikkekre és szállítmányokra nézve, melyek az országutakon tengelyen hozat­nak be s a kapuházaknál vámoltatnak meg, megjegyeztetvén, hogy e vámot csak idegenek tartoznak fizetni, ellenben szegedi — akár városi, akár tanyai — lakosok szállítmányai teljesen vámmentesek. A vasúti és vizi szállítmányokra nézve a költségvetési bizottság egyöntetű tava dolgozott ki, azon alap­elv alapján, hogy kék az eddig alkalmazott súly m­inti megvámolás helyett ezután s’’1 érték szerint fognak megvámoltatn.. ... különböző ér­ték és minőség szerinti árukra egytized kraj­cártól 5 krajcárig terjedő díjtételek állapíttattak meg. A bizottság az előbb megállapított tarifá­tól annyiban tért el, a­mennyiben a gabonavámot 1 és fél krról 1 krajcárra szállította le , ellen­ben a kézműáruk után szedendő vámot 4 krról 5 krajcárra emelte.­­ A kapuknál sze­dendő kövezetvám-díjtételekre nézve nem jöhe­­tett létre egyhangú megállapodás a bizottság körében.­­ A bizottság az előbbi megállapított tarifát aránylagosan leszállítani kívánja, ellenben Zombory unok úr a magasabb tételek meg­kötekedő lény volt ugyan, de máskülön­ben Amáliájának szabad mozgást engedett. Amália alkalmasint tovább élt volna , ha nem lett volna kénytelen a hosszú estéket az ő Pistájával eltölteni. A szolid férj Koczebuével és Klopstockkal mulattatta, Amália pedig jobban szerette Du­m­ast meg Condrecourtot. Mivel hiszszük, hogy van más világ, azt is föltehetjük, hogy mindketten örültek, mikor egymástól megszabadultak. Az árokpart nevezetű szorosban az elnök Vizslayval találkozott. A jóbarát útját állotta. Mosolygó arccal nem szokás csak kellemest mondani. Bödry is kiderült. — Megvan, még­pedig mindkettő egy sze­mélyben, — szólt Vizslay megelégedetten. — Mi van még ? — kérdő az elnök, a házasságról egészen megfeledkezve. — A jó feleség meg a jó anya ! Bödrynek most jutott eszébe, hogy barátja e tekintetben közbenjárását ígérte. — Hol van ? ! — Mindjárt megmutatom. Ezeket mondva, Ödön karon csípte Istvánt és elindultak. — Mondhatom, ritka példány! — folytatta Ödön lelkesedetten. Gazdag testben és lélek­ben. Ha jól emlékszem, te nem szereted a szá­razokat és a libuskákat. Pajti­­ Silvesztra .... mit mondasz erre a latiumi névre ? . . . Gömbö­lyű, mint egy potyka, eszes és olvasott, mint Cenobia. Ha szemeit meglátod , el kell fordíta­nod a tekintetedet, úgy fogja a szívedet csik­landozni. Fürtéi, mint egy szekér gyepszéna; fogai valóságos keleti gyöngyök ; ajkai mint az eper; nyaka mint egy alabastrom szobor; lá­bai, kezei picinyek, termete cédrus, járása lengő, tekintete merengő, hangja zengő.... — Hol van hát­­ ? — Nyugalom, mindjárt ott leszünk ! — Kora ? — A legkorrektebb. Épen azon időköz, mi­kor a tavasz átsuttyan a nyárba , huszonöt— harminc. — Hát te hol és hogy ismerkedtél meg vele ? — Azonnal elmondom. Még most úgy sem leshetnék meg, mert világos van. Mire elbeszé­­lésemnek vége lesz, az alkony is be fog kö­szönteni. Halld tehát. —Barátja vagy-e a regé­nyeknek ? — Nem ! — Akkor igyekezni fogok, hogy az ese­ményt mentül pongyolábban adjam elő. Hang­verseny volt a koleraárvák javára. A művészi formába szorított cincogás és bőgés különnemű hatást gyakorolt. — Emelkedés és lokadás! Lelkesedés és lehangoltság! Kuszi Endmv­a — a szép özvegy — szintén jelen volt a hangvel­hagyása mellett külön véleményt fog beterjesz­teni. — A közbátorság biztosítása ügyében tartott értekezlet megállapodásai a ta­nács elé lőnek terjesztve. A tanács azonban az abban foglalt intézkedéseket saját hatáskörében nem látta foganatosíthatóknak, mielőtt az ügyet a köztörvényhatósági bizottság szankciója alá ter­jesztené , mert a rendőri személyzet megszapo­­rítása, őrtanyák, stb. tetemesebb kiadást igé­nyelnek. A tanács ennek folytán az ügyet a szükséges költségek megszavazása végett be­terjeszti a vasárnapi közgyűléshez. A tanácsi javaslat a közbátorság biztosítására még fölállít­­tatni kívánt rendőri őrtanyákat a csongrádi­ ut­cában, Móra­városban, a Fonyó-féle iskola kör­nyékén s alsóvárosban az alvégi iskola környé­kén javasolja fölállíttatni. Eszerint a város te­rületén összesen 9 rendőri őrtanya lenne. A rend­őrség létszámának megszaporítása tekintetében 3 ideiglenes biztos és 15 főből álló szintén ideig­lenesen alkalmazandó rendőrlegénység fölfoga­­dása javasoltatik. Az ideiglenes rendőri személy­zet fizetése a rendszeres közegek javadalmazá­sához arányositlatnék. — Adófelügyelői jelentés. A ki­rályi adófelügyelő a közigazgatási bizottsághoz benyújtott október havi jelentésében az adóbe­vételekre vonatkozólag az alábbi adatokat közli. Október hónapban egyenes adó fejében a hely­beli adófelügyelői kerületben befolyt: 13,622 frt 50 kr ; a múlt évben ugyanezen hónapban 38,418 frt 63 ^2 kr volt az adóbevétel, tehát az idei bevétel kevesebb 24,796 frt 13­2 krral. Január hó 1-től bezárólag október hó végéig összesen 103,751 frt 97 kr, a múlt év ugyanezen sza­kában pedig 276,886 frt 491/2 kr egyenes adó folyt be. Az idei adófizetésnek eredménye tehát a múlt évihez képest 173,134 frt 521/2 kr csök­kenést mutat. Ennek oka természetesen a víz­­katasztrófában s az annak folytán beállott rend­kívüli viszonyokban keresendő. Az adóbehaj­­r­­­a nézve eddigelé rendszeres eljárás nem volt ginditható, mivel az adózók nagy része ren­­des lakással nem bir s a legtöbbnél a képesség sincs meg az adókötelezettség lerovására. A ki­rályi adófelügyelő úr jelentésében azon nézetét nyilvánítja, hogy a rendszeres adóbehajtás meg­indítása mindaddig függőben tartassák, mig az adózók rendes lakhelyekkel nem fognak bírni s adófizetési képességük helyre nem lesz állítva. Az adó befizetésére jelenleg csak azok szoruttat­­nak, a­kikről biztosan tudva van, hogy a ka­tasztrófa folytán semmi anyagi kárt nem szen­vedtek s a­kik olyan keresetmódot folytatnak, hogy róluk az adókötelezettség lerovására való képesség biztosan föltehető.­­ A folyó évi egye­nes adóbeli hátralék 277,353 frt 12 kr, az előző évekről maradt 323,831 frt 7 kr, tehát az összes adóhátralékok összege ez időszerint 601,184 frt 19 krra rúg. Az árvíz folytán rombadult házak és használhatatlanná vált lakrészekről szóló munkálatok elkészültek s a közigaz­gatási bizottság mai ülésében a királyi fenyen — hogy-hogy nem — egyedül. — Föl­tűnt és hódított. — Az előadás alatt egy had­apród furakodott közelébe, de azt ugyanazon ezred kapitánya csakhamar kitúrta. — Udvarolt a szép Endiviának, de ildomosan és mértékle­tesen. — Konduitja még akkor ismeretlen volt. Megvallom, én magam is lázas figyelemmel kí­sértem. — A programaihoz híven az előadás a muszka marssal befejeztetett. — Ennek a mars­nak verekedés lett a vége a turkophil diákok és russophil hivatalszolgák között. Menekült, a­ki menekülhetett. Endiviát a kard tokjával a kapitány védelmezte. Én — egy az állásomat és tekintélyemet horzsoló nyaklevessel — az ut­cára menekültem. Alig haladtam azonban ezer lépésre, női sikoltás érintő füleimet. Segítségére siettem. A kapitány feledkezett meg magáról szemben Endiviával. — A­mint odaérkeztem, azonnal kardot rántott. — Én hátrálni kezdtem paraplémmal. — Kedves férjem, hol tévesztél el szemeid elől! ? Az isteni gondviselés, hogy föltaláltál! — kiáltott Endivia és felém rohant. A cselt azonnal fölfogtam és megértettem. — Védni kezdtem elmaradásomat. A­mint a ka­pitány meghallotta, hogy férje vagyok, durva hangon mondott „pardonénál odébb állott. Én hazakisértem Eudm­­át, a­hol aztán thea mellett élettörténetébe is beavatott. — Remélem, azt sem fogod tőlem megta­gadni ? — Hogy tagadhatnék meg egy élettörténe­tet attól, a­ki azt folytatni van hivatva ? — Ku­szi Endm­­a — atyai, azaz családnéven : Donáti — tizenkilencéves korában lett nejévé Kuszi János jómódú vaskereskedőnek. — Hat évig boldog házasságban éltek, ekkor kiütött a porosz-francia háború. — János urban föllobbant a hazaszere­tet és — szerető nejét jó rendben hagyva — távozott, soha többé vissza nem térve. Valami bolond kartácsdarab szivén találta. — Utolsó szava Eudivia volt. Társa azt hívén, hogy ily nevű salátát óhajt, tele tömte a száját Eudiviá­­val. Történetünk hősnője özvegygyé lett, csinos házzal és kertes udvarral, meg tizenhatezer fo­rint készpénzzel. Nem megvetendő párthie! jegyzé meg Bödry szemhunyorgatva. — Elhiszem, hogy nem ! És minthogy ne­­ked szántam, remélem, nem kétkedős barátsá­gomban. Most pedig, minthogy az idő egészen lealkonyodott, légy szives követni, hogy jö­vendőbelidet egyelőre az ablakon bemutathas­­sam. Három-négy utcán mentek át, midőn Ödön egy földszinti csinos és ízletes, zöldzsalus ház előtt hirtelen megállott. — Ebben a házban alszik el és ébred föl­­ kellemdus Endivia. — Vig beszély. —

Next