Szegedi Híradó, 1892. április-június (34. évfolyam, 79-157. szám)
1892-05-13 / 115. szám
mert az a lány mindig vágyódott a nagy városba s Adához, ilyen, Szeged a legközelebbi, itt lesz Gizike bizonyára. Az aggodalmas szülők csak sírnak és sejtenek, ha a szökés okát kérdik. Talán szerelmes volt és itt lakik az ideál, vagy megunta a fellengző vágyó kisasszony a falusi léget, ki tudná mindezeket. A szegedi rendőrség, egy fiatal élet igazi megmentéséről lévén szó, mozgósította nyomban teljes készletét. Annyi tegnap estig ki is tudódott, hogy olyan ruhás, akkora formájú «kisasszony-félét» csakugyan láttak járni-kelni, bandukálni a város több táján. Estefelé aztán megjelent a rendőrségnél egy anyóka, egy vén «fölesküdt» cselédhordozó. Ő tudott legtöbbet az eltévevelyedett anykáról. Azt beszéli, hogy « akkurátosan» olyan kisasszonynyal beszélt, járt-kelt is sok ideig, de mikor megtudta a «jámbor teremtés», hogy az anyóka cselédszerző s őt «helyre akarja vinni», sírva fakadt és kérdezte, merre van Ada. Ő azonnal haza megy. A nőnő azt mondta neki, hogy áldja meg az isten s ott hagyta magára. Ez épp tegnap reggel történt, a szülők pedig délben érkeztek. Valószínű tehát, hogy a kis leány, megijedve attól a rossztól, ami az anyóka szerint ilyen nagy városban Gizikére várhat a cselédségből, már azóta otthon is van, míg szülei itt keresik. Mivel azonban nem bizonyos, hogy nem akadt-e az ártatlan teremtés valami lélekkufár kezébe, a rendőrség erélyesen nyomoz. Annál is inkább, mert mások meg azt beszélik, hogy a szépséges kislányt már a «rossz asszonyok» társaságában is látták, aminek tudvalevőleg Szegeden is vannak elegen s valóságos vadászatot tartanak Gizikékre, Mariskáira és a többi kisasszonykákra. Halálra szurkall harangozó. — Véres verekedés a Valéria-téren. — — Saját tudósítónktól. — A Valéria-téri «hyppodrom» «saját zenekara»-nak bódító hangzavarokba tegnap éjjeli tíz óra tájt szűnni nem akaró káromkodás, később hatalmas püfölés hangja, végre pedig egy iszonyú halálorditás játszott bele. Valamelyik közeli csapszékből jött ki egy csomó pityókos ember. Eleinte együtt tartott mind a 8 részeg, később azonban összekülönböztek s mire a «hyppodrom» hátához értek, már mindnyájan káromkodtak, a 8-ik kivált a többitől s tartotta nekik egy darabig a hátat, hogy üssék. Azok alaposan el is agyabugyálták Hegedűs Mihály, dorozsmai illetőségű, jelenleg több napja szegedi csavargót. A csavargó állta, mig a haza kibírta. Azután aztán előkeresett valamelyik zsebéből egy ménkű nagy kést ,s visszafordult, keresve, melyiknek érzi legjobban az ökle helyét háza. A legerősebb öklü Szűcs Miklós volt, aki Német-Csanádból szakadt ide, ökle azonban, mióta a palánki templom segédharangozója, hatalmasan megkeményedett a sok kötél-markolászástól. Ezért érezte legjobban Hegedűs Mihály is az övét s ezért lett rá legdühösebb. A csavargó egyenest neki ugrott Szűcs Miklósnak s előbb egy mély szúrást ejtett jobb karján. Ez a seb is akkora, hogy más rendes ember bele halna. A harangozó csak megtántorodott. Hegedűs Mihály azonban nem elégedett SZEGlÉDI híradó. Péntek, 1892. május 13. meg az egy szúrással, hanem a másik pillanatban már újra Szűcs harangozó elébe állt s neki rohant a késsel, hogy felhasitsa. Szűcs Miklós harangozó kissé hátra ijedt a vérszomjas ember elöl s így a hasába szánt szúrás a térde fölé ment a balcombjába, de egészen a csontig. A csavargó kése innen fól a gyomorig széthasitotta a szerencsétlen ember balcomját s oly iszonyú sebet hagyott maga után, hogy Szűcs Miklós talán már ma bele fog halni. Az áldozat az életveszélyes szúrás alatt egyszerre végig terült a földön s sebéből valósággal patakzott a vér. Ami kis életerő maradt benne, arra használta fel, hogy torkaszakadtából ordítani kezdett. Erre már hatalmas tömeg s két rendőr is verődött a földön fetrengő ember köré. Egy arra lakó hivatalnok, Rozsnyai Henrik, adta meg a szerencsétlen embernek a legelső segélyt, összekötve nadrágszíjjal a tátongó sebet. A vérzést azonban természetesen elállítani nem lehetett. A rendőrök, lefülelve a gyilkost, magukkal vitték a torony alá s visszaszaladtak egy hullahordó ágygyal. A halálra szurkált harangozót nyomban beszállították a közkórházba, hol dr. Goldschmidt orvos vette ápolás alá. A sebre az orvos is mindjárt kimondta, hogy életveszélyes. A sebesült igazi kínjai csak a kötözés alatt kezdődtek. Egy rendőrt, Rankó László őrsvezetőt, aki a kötözésnél segédkezett, kínjában úgy megharapott, hogy a rendőr karjából azonnal kisugárzott a vér s be kellett kötözni a rendőrt is. A gyilkos tökrészegnek tetteti magát és mindent tagad. Kezén és bicskáján ott vannak a vérnyomok, azonkívül szemtanú is van egy csomó : Kis Mihály napszámos és Tettner Sándor mészáros segéd. A kihallgatást még az éj folyamán elvégezte Apró István várnagy. Törvénykezés. Ügyvédek baja. A budapesti ügyvédi kamara ma fogja rendkívüli közgyűlésében tárgyalni Rozgonyi Jakab dr. indítványát, mely az ügyvédek helyzetének javítását célozza. Rozgonyi dr. ez alkalomból fölhívást intézett a kamara tagjaihoz, melyben kéri a megpendített eszme pártfogását. Rozgonyi dr. a felhívásban, melyet lapunknak is megküldött, felhozta, hogy Budapesten 1872. óta, amidőn még csak 666-an voltak ügyvédek, 360-nal szaporodott az ügyvédek száma. A szaporodásnak meg éppen nem felel meg az ügyek száma, mely az ügyvédek megélhetésére feltétlenül szükséges. Budapesten 960 gyakorló ügyvéd van, kik közül alig él meg 200 oly ügyvédi foglalkozás után, minőt az ügyvédi rendtartás kontemplál, hogy a hátralevőknek fele része ügynökösködés, közvetítés és mindennemű üzérkedés által képes magát fenntartani, másik része pedig tengődik ! De nem is lehet az másképpen, mert ki van mutatva, hogy a budapesti három törvényszéknél már 16 év óta oly nagyobb rendes párok, melyek az ügyvédnek számbavehető módon jövedelmet nyújtanak, alig van évenkint 25, midőn azt látjuk, hogy a porok száma egyáltalán apad és hogy kétharmada az ügyvédeknek kliensével, csakhogy valamiképpen megélhessen, olyképpen kénytelen szerződni, hogy ezek munkadíjaikat sohasem kötelesek fizetni, hogy tehát az ügyvéd fáradozása és az általa képviselt ügyekkel járó morális és vagyoni felelősség csak abban az esetben nyer díjazást, ha ő az ellenfélen volt képes költségeit behajtani, sőt hogy nem csekély még azoknak az ügyvédeknek száma is, akik az ellenféltől behajtott költségeket is saját ügyfeleikkel megosztják. E csúnya konkurrenciának és a vele járó folytonos növekvő elszegényedésnek természetes következménye lett az, hogy az ügyvédi kar tekintélye is majdnem teljesen elveszett, úgy, hogy a nagyközönség sem személyét, sem munkáját meg nem becsüli. Ha pedig így vagyunk ma, hogy leszünk holnap, miután a sommás eljárást szabályozó, már beterjesztett törvényjavaslat az ügyvédi hatáskört még jobban megszorította, a zugirászoknak a lehető legnagyobb tér lett nyitva és az intési eljárás az ügyvédi képviseletet majdnem teljesen fölöslegessé fogja tenni, úgy, hogy már ezáltal is az ügyvédeknek felerésze kenyerétől végleg fog megfosztatni ? Még ezekkel sem merítettük ugyan ki panaszainkat, de igenis kétségtelenül beigazoltuk, hogy a mai viszonyok tarthatatlanok, hogy a vészthozó tünetek ijesztő gyorsasággal közelednek és hogy a veszély oly imminens, hogy mindezt tovább is elpalástolni oly bűn lenne, mely sok ezer családot gyászba borítana. Táviratok. Az elnök kitüntetése. Budapest, május 12. A («Szegedi Híradó» eredeti távirata.) Bánffy Dezső házelnököt ő felsége titkos tanácsossá kinevezte. Az akadémia Pauer mellett. Budapest, május 12. (a «Szegedi Híradó» eredeti távirata.) Az akadémia második osztálya mai értekezletén Pauer Imre osztálytitkár lemondását 31 szavazatból 27-el nem fogadta el. Tisza Kálmán beszélt Pauer érdekében. A D. K. E. Budapest, május 12. (A «Szegedi Híradó» eredeti távirata.) Két éve múlt, hogy a sajtóban Beksics Gusztáv fölhívta a Dunántúl intelligenciáját a Dunántúlról nagy mérvben történő kivándorlásra s a magyar nemzeti közművelődés terjesztését szolgáló közművelődési egyesület létesítésére. Azóta a mozgalom szélesebb arányokat öltött , az eszmét fölkarolták a dunántúli törvényhatóságok s az eszme fölvetésétől számított két év múltán ma már a Dunántúli közművelődési egyesület első rendes közgyűlését tartotta, melyen Széll Kálmán elnök, kinek az egylet szervezése köszönhető, azt jelentette be, hogy 54,720 frtnyi vagyon van aláírásokkal biztosítva az egyletnek s ebből 31,342 frt már befizettetvén, kamatozik egy banknál, továbbá bejelentette, hogy két fiók megalakult: a somogy-vármegyei közművelődési egyesület és a balatoni kultur-egylet. Az eddig elért eredmény mindenesetre biztató jel az egyesület további fejlődésére, de mindenesetre sem elegendő arra, hogy a Dunántúl nagy kulturális feladatai csak részben is megoldassanak ekkora tőkével. A koronázás jubileuma. Budapest, május 12. (ASzegedi Híradó eredeti távirata.) A király koronázásának jubiláris évfordulója, június 8-ika, a katholikus egyház nyári kántorböjtjének első napja. A pápa - mint egy kőnyomatos értesül -— a magyar szent korona országai összes lakosságának megadta már erre a napra a böjt alól a felmentést s a püspökök legközelebb fogják ezt hiveikkel tudatni. A legutóbb tartott püspöki konferenciának egyik tárgya tudvalevőleg a koronázás jubileuma volt. A püspöki kar egyhangúlag azt határozta, hogy minden egyes megyés püspök körlevelet intéz a megye papságához s a hatása alá tartozó intézetekhez, melyben elrendeli, hogy a jubiláris napon az összes katholikus templomokban ünnepélyes szentmisét és Te Deum laudamus-t tartsanak, meghiva erre a hatóságokat, közintézeteket s az iskolák ifjúságát. Az iskolákban ezen a napon az előadások szüneteljenek s az ifjúság zászlók alatt vonuljon a hálaadó is-