Szegedi Híradó, 1893. január-március (35. évfolyam, 1-77. szám)
1893-01-01 / 1. szám
Vasárnap, 18.3. jún. 1. SZEGEDI híradó mérgében kezét nyújta a jövevénynek, mivelhogy a város most már erről beszélt. Újra összekoccantak a cognacos poharak és ittak a fiuk amichigani lakók egészségére. Pertu volt vele valamennyi és olyan vastag volt az arany óralánca, hogy én egy kicsit meg voltam lepetve, mikor hirtelen felkelt és így szólt: — Segédszerkesztő úr, most tehát kérem az utalványt. — Hova siet ? kérdé fejével bólintva a segédszerkesztő, mialatt egy darab papírra felírta, hogy őfizesse« a «New-York Herald» kiadóhivatala John Bull urnak tárcáért száz ezüst dollárt.» — A «New-York Times»-hez diskurálni. — Miért nem folytatja minálunk ? — Mert most már nem tudnék olyat mondani, ami a maguk lapjának a keretébe vágna. A hangulatom most a «New-York Timesé». Ezzel elsietett. • Az én háború-hiremből nem lett semmi* mert akkor már ki is volt nyomtatva. Amint kijöttem a magas palotából, egy pocakos, kis, kerek képű ur állított elém s aztán, hirtelen, lázasan meg ö 1c 11. — Ez európai? — gondoltam magamban, — szenzitiv természet. Amerikai férfi nem ölel férfit. Amint az arcába tekintettem, láttam, hogy magyarországival van dolgom. Az ölelkező ur igen kövér volt. Jobban megnéztem. Ezzel az emberrel már találkoztam. — Ah! Csillag Muki! — Kiály — Az vagyok. Újból lázasan megölelt s aztán sietve felgombolyodott. Később vettem észre, hogy egyetlen ékszerem, anyámtól kapott pici aranyórám is eltűnt vele. Becsky László, a végtisztességet.) És most száll alá a múltak mélységes fenekére. Toránál csillogó szemmel, duzzadó szívvel állottunk s pohárcsengés között kiáltottuk: Forever litt az uj esztendői Bu é k. (tT.) V ^ Szegedi nóták ** — Dankó Pista lOO nótája — A Dankó Pista lOO nótája egyik legérdekesebb jelensége a karácsonyi könyvpiacnak. Érdekes, mert alig van rá példa, hogy egyszerre egy vaskos kötet népdallal lépett volna föl zeneszerző és akadt volna olyan merész kiadó, aki az 5 fztos példányokkal járó kockázatot magára merje vállalni. Úgy látszik azonban, hogy a Dankó Pista nagy népszerűsége mellett a vállalkozás nem járt veszélylyel, mert a sajtó egyhangú bírálata annyi dicsérettel fogadta a szegedi «nótafa» népdalait, amennyi éppen elég lenne arra, hogy kevésbé népszerű író munkáját is közkeletűvé tegye, — ha ugyan a kritikának egyáltalán van még befolyása a közönségre, — dicsőséget meg annyit juttatott neki, hogy akármilyen nagy költő büszke lehetne rá. Természetes, hogy mi szegediek a legnagyobb örömmel állunk a dicsérők sorába és jogos büszkeséggel valljuk a zseniális cigány-zeneszerzőt a magunkénak, mert hisz a jelentéktelen muzsikusban a szegedi újságírók ismerték föl a lappangó tehetséget, azok vezették nyilvánossá elé és adtak nevének szárnyakat, melyeken most az egész országot bejárja. Igazi nagy tehetség ez a Dankó Pista és szerencsés, hogy sorsa Pósa Lajossal hozta össze, akinek szinte önmagukat megzenésítő népdalai képezik a Dankó-nóták zömét és irodalmilag igazán értékes részét. Másoknak a szövegeire is irt ő szép nótákat, sőt legelterjedtebb két nótáját (Nem forog a dorosmai szélmalom. Rám sem nézett kezdetünket i s Pap Zoltán verseire csinálta. De azok a klasszikus szépségű, igazi mély érzésü népdalok, melyekben a Dankó Pista zeneszerzői egyénisége, másoktól megkülönböztetve, önállóságra jutott, melyeknek zavartalan hangulat-egysége oly mélységesen hat a kedélyre és amelyeknek gondolatbeli tartalmassága oly kiválóan alkalmasakká teszi e dalokat népszinmű helyzetek kiegészítésére, azok mind a Pósa Lajos erőteljes, tiszta és magvas költészetére vannak építve és a Dankó talentumának ereje éppen abban rejlik, hogy az ő költészete és a Pósa Lajos költészete egybeforrott és a legtisztább összhangban érvényesült. A népdalok népszerűsége szempontjából közömbösnek tetszhetik a szöveg értékessége, mert hisz népszerű nóták voltak a Csicsóné, Hejretyutyutyu szövegű nóták is, de ez a népszerűség a közönség pillanatnyiölhevülésének tartamáig él, aztán pedig nyoma vész szerzőjével együtt, mert a legszebb dallamot is csak a becses szöveg tudja föntartani. A Dankó Pista népdalainak népszerűsége éppen ezért, azt hiszem, tartósabb lesz, mint a közönséges szép nótáké szokott lenni és Dankó Pista már most is önérzettel gondolhat a halhatatlanságra. Őszinte örömmel is foglalkozunk vele, mert megérdemli és mert elvitázhatatlan tény, hogy ez az egyszerű cigány olyan népszerű és felkapott népdalírókat, mint a minek Szentimány és Lányi, ki tudott szorítani a közönség kegyéből és jó ideig nem is engedi azt át másnak, mert hisz annyi jó nótája van, hogy egy-egy vidékre évek múltán kerül el, mint új nóta, olyen dala, amely pedig más vidéken már régi nóta számba megy. Meg kell azonban vallanunk, hogy Dankó Pista felől való véleményünket nem egészen az előttünk fekvő 100 nótából formáltuk, mert azok között az ő igazi jó nótái közül legfölebb 8—10-et találtunk. Tehát ez a vaskos kötet nem tartalmazná összes szerzeményét ? Dehogy tartalmazza. Itt ő különböző alkalmakra csárdásokat, sőt nyitányt is csinált a jó öreg Molnár György és Pósa Lajos által tervezett «János vitéz» c. látványos színműhöz. Ezekre a munkáira azonban nem gondolunk akkor, midőn a 100 nóta hiányosságát hangsúlyozzuk. Azt gondoltuk, hogy Dankó Pista nem a nóták mennyiségével, hanem minőségükkel akarja maga iránt a kritika tárgyilagos véleményét fölhívni; kötete azonban kellemetlen csalódásba ejtett, mert népdalainak java része hiányzik belőle. Igaz, hogy az a 8—10 szép nóta is, ami benne van, elég lenne annak megállapításához, hogy Dankó Pista határozott, önálló tehetség, de már ahhoz nem elég, hogy tehetségéről teljes A múlt évről i8 sz. I. — Szeged, január 1. Minden bővebb bevezetés nélkül adjuk a múlt esztendő történetét négy cikkben. I. Népesedés Szegeden. A belvárosi parochia területén született 569, ebből halva született 21, meghalt 442. Szaporodás 106. Ez nem normális, de tekintve az évben dúló sokféle járványt, elég kedvező. Esketés 130 történt. A rókusi kath. plébánia területén született 163 fiú, 1'^'2 leány, összesen 325 gyermek. Meghalt 253 férfi, 222 nő, összesen 475. (Ebből kórházi halott 193. Az összes halottak számából ezt, mint vidékiek számát levonva, marad rókusi halott 282.) Apadás a népességben ige. (A kórházi halottakat leszámítva, szaporulat mutatkozott.) Esküdött 82 pár. Az alsóvárosi r. k. parochia területén született 694 férfi, 639 nő, összesen 1333 gyermek. Meghalt 469 férfi, 473 nő, összesen 942, szaporulat 225 férfi, 166 nő, összesen 16 ember. Esküdött 292 pár. Az izr. hitközség területén született 76, meghalt 28, szaporulat 78. Esküdött 16 pár. Az ág. evangélista parochia területén született 23, meghalt 19, szaporulat 4.. Esküdött 6 pár. Az ev. reform, parochia területén született 64, meghalt 74, apadás 10. Esküdött 19 pár. (A halálesetek száma azért oly magas, mert abban úgy a kórházban, mint a kerületi börtönben elhalt nem szegediek is bennfoglaltatnak.) A görögkeleti parochia területén született 17, meghalt 21, apadás 4.. Esküdött 3 pár. Végre a felsővárosi r. k. parochián született 272 fiú, 255 leány, összesen 527 gyermek. Meghalt 184 fi, 176 nő, összesen 360. Szaporodás 16y. A vegszámolás most már ez. Született élve 2943, meghalt 2391, a szaporulat tehát mindössze gy7. Ebből láthatni, hogy népesedési tekintetben a múlt esztendő fölöttébb rossz volt Szegedre. Ha az alsóváros nem rukkol ki 391 szaporulattal, igen-igen kedvezőtlen, szomorú számítást kellett volna tennünk. Legkedvezőbb a népesedési arány, hitfelekezetek szerint, a zsidóknál, akik valószínűleg legtöbbet gondolnak gyermekeik egészségével. II. Egy év halottjai. A halálnak ez idén jó aratása volt. Közéletünk sok kiválósága dőlt ki. Sokat megsirattunk közülök, akit szerettünk, sokat meggyászoltunk, akit becsültünk és sokat megsajnáltunk, akit a legkegyetlenebb sors kerített a halál karjaiba. Veszteség és gyász mindenütt. Alig van nemzeti rendünk, társadalmi osztályunk, ahol meg nem ritkultak volna a sorok. Az új világtörténet egyik legrokonszenvesebb és mégis legtragikusabb sorsú alakja Dom Pedro brazíliai császár, nemcsak tróntalanul, de megsiratatlanul tűnt le a napirendről. Megölte a halál ezidei egyik főmunkatársa, az influenza, Párisban. A királyi családot háromszoros gyász érte. Henrik főherceg és neje Waldeck báróné, aki azelőtt Hoffmann Leopoldine színésznő volt, egy napon hunyt el Pécsben, Zsigmond főherceget, Henrik bátyját az influenza ölte meg. Károly Szalvátorfőherceg altábornagy halála pedig nemcsak a Burgot, de Bécs városát is gyászba borította. Magyarország egyik legnagyobb halottja volt az idei halottas esztendőben Baross Gábor miniszter, akit majd minden falu meggyászolt s akit gyászünnepséggel sirattak el a városok. Az egyház legnagyobb vesztesége Roskoványi Ágoston nyitrai püspök, a tudománykedvelő remete, kinek székesegyháza még ma is árva. Vancsa János gyulafehérvári gótok kath. érsek halála szintén országos részvétet keltett. A magyar arisztokrácia halottai közül való Thurn-Taxis Egon herceg, torontál 3