Szegedi Napló, 1913. április (36. évfolyam, 80-103. szám)
1913-04-03 / 80. szám
Szeged, 1913. csütörtök, április 3. Egyes szám ára 10 fillér. XXXVI. évfolyam. 80. szám, SZEGEDI NAPLÓ POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS IRODALMI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁR: Felcl&8 szerkesztő B^ész évre . . 28 kor. I Negyedévre 7 kor. — fill.. rrci_ii^D ADaArv FéléT*. . . . l kor. 1 Egy hóra . 2 kor. 40 fill. IrtMIK AKIAU Kiadótulajdonos ENGEL LAJOS NYOMDA- ÉS LAPVÁLLALAT Szerkesztőség és kiadóhristal TELEFI DUGONICS-TÉR12. (Szegedi Napló háza.) 94. Újabb bonyodalmak. 6ZGQRD, április 2. Itt a tavasz, itt van, itt, mesélek hát valamit — meséljünk hát egy kis háborút. Ne valami sokat és ne valami komolyan, mert az most nem szabad. Igaz ugyan, hogy a külföldi lapok annál többet írnak róla s még térképet is adnak ki a mi csapatelhelyezéseinkről, azonban itthon nem szabad róluk beszélni. Hanem a külföldi lapokban el lehet olvasni. Hivatalosan egyelőre csak annyi van tudatva, hogy a hadihajók megindultak a Szkutarit támadó montenegróiak és szerbek felé s kezdik rendezni a blokádot a kikötő előtt. Oda igyekszik több angol és olasz hajó is. Amivel azonban eddig még a harcos táborok nem sokat törődnek. Azt hiszik, hogy nem lesz abból semmi baj sem Ők most már megerősödve beveszik Szkutarit , ha egyszer bevették, nem lehet tőlük visszakövetelni. Abban a reménységben vannak, hogy aki amit fegyverrel elfoglalt, az az övé. Legfőként pedig bíznak az orosz hatalomban, hogy majd melléjük áll s az elpusztult európai Törökországon való osztozkodás alkalmával nekik segít. Azonban ezek most még csak reménykedések, amik nem fognak valóra válni. Ha pedig valóra válnának, az egy újabb és nagyobb háborúra volna ok. Annyi bizonyos, hogy erre a merész lépésre, a hatalmakkal szemben való állásfoglalásra nagyon kényszerítő körülmények bírhatták rá a montenegrói királyt és kormányát, (ik — nem mint a népük — tudhatják jól, hogy a hatalmakkal igy packázni nem lehet s a nagyhatalmak nem hagyják megtorlatlanul, ha a kívánságaikat semmibe veszik s csak úgy egyszerűen fütyülnek rá. De, úgy látszik, a montenegrói király kénytelen megmutatni népének, hogy íme, ő „mindent“ megtesz értük. A „minden“ alatt azt kell érteni, hogy haszontalanul löveti őket a szkutari erődök előtt agyon. A montenegrói vezetőség tudhatja, hogyha elfoglalja is Szkutarit, csak vissza kell azt adnia, mert ha másként nem megy, erővel is visszaveszik tőle. De hát most ez neki mindegy s azt hirdeti, hogy nem tart semmit sem a blokádtól. A blokádok a legtöbb esetben sima lefolyásúak, mert rendszerint engedni szokott az, aki ellen alkalmazzák. Az első formája az, hogy megjelennek a hadihajók s csak úgy intelmül megmutatják a vízről a partnak a félelmetes erejüket. A második fölvonás az, mikor a lélek az ajtón se be, se ki kezdődik. Amikor semmiféle hajót nem eresztenek sem be, sem ki. Ez rendszerint a blokád alatt álló partvidék egész kereskedelmét megbénítja s az élelmezését teszi lehetetlenné. Ez hatni szokott, de a jelen esetben aligha fog hatni. Kereskedelmi érdekekről nem lehet ott beszélni, a haderő élelmezését pedig eddig a szárazföldről, az ország belsejéből látták el a szövetségesek. Ekkor azután a komoly harmadik felvonás következik, amikor a hadihajókon megszólalnak a messzehordó ágyúóriások, amik elől az ostromló táboroknak meg kellene hátrálniuk, különösen ha még a hadihajók az ■ ágyuk védelme alatt katonaságot is szállítanak a partra. El fog-e következni ez a vészes s egy új nagy háború csiráit magában rejtő pillanat? Ezt lesi feszült figyelemmel Európának az a része, amely még nem fásult bele a már csaknem egy évig tartó háborús herce-hurcák nyilvántartásába. Micsoda bonyodalmak lehetnek abból, ha most a nagyhatalmak ágyúi a török ágyuk segítségére mennek. S ha a töröktől tényleg nem vették el Szkutarit, oda fogja-e azt adni önként annak az albán államnak. Badiusz hálája. Irti Hevesy József. I. A hábbadozó beteg szinte áhitatos jóérzés.Sól sütkérezett a tavasza nap melegen tűziő sugaraiban. Szép tavaszi reggel volt. Április első napja, amely Rómában a tavasz istennőjének, a minden szívbe szerelmet plántáló Vénusznak volt vala szentelve. Az istennőnek kedvelt virága, a nortusz, baján zöldell a kertben és a szent virágot nézve, önkéntelenül arra a jelenetre gondolt a beteg, mikor az istennő egykoron a teperu parton a haját szárította és egy sereg kandi azatir megleste volt a szépségben ragyogót, aki aztán ijedten menekült előlük amirtuszbokrok közé, melyek sugárzó szépségének menedéket adtak. Egy sugárzó szép fiatal istennő megjelentét várta most a lábbadozó Badiusz is, amint kényelmesen kaplmázott támlásszékében hátradőlve, a tavasz enyhie melegét, üdítő illatát, gyógyító leheletét élvezte. Csakhogy ma — úgy látszik — késett a szép Hosztilia. Badiusz nyugtalanul, türelmetlenül, idegesen és izgatottan nézett szerte és tekintete elkalandozott a Palatinus lábainál elhúzódó via látán, mely a Velabrum mentén egészen a cirkuszig vitt. A reggeli köd már fölemelkedett volt és csak itt-ott fürdött a tavaszi napsugár a Róma környékén fölfelé gömörödő lilapárákban. Badiusz merengve hallgatta a hatalmas Róma utcáiról fölhangzó zsibongást és nem minden irigy elfogultság nélkül gondolt a világhódító város minden képzeletet meghaladó nagy arányaira. Ő nem volt római A Kampánián született és leszármazottja volt annak a népfiajnak, mely az ausonok, etruszkok és szammuniák vegyülékéből keletkezett. Küldetésben jött Rómába, ahol megbetegedett. És egy barátjánál, Kriszpinusznal szülei házában kapott vendégszerető hajlékot, gyöngéd, figyelmes és gondos ápolást hosszantartó betegségeiben. És bár önmagának is meg kellett vallania, hogy tökéletesebb ápolásban miet a saját szülő édesanyja sem részesítette volna, úgy érezte mégis, hogy ő éppenséggel nem gyógyult meg, sőt most komolyabb betegség sanyargatja, mint amilyen az volt, amely, ágyba döntötte. Hosztilia! Igen, ez a nimfákkal vetekedő, nádszáltermetű, kékszemü, szende arcú leányzó tette őt még betegebbé. Az a láz, amely őt orvul támadta volt meg Róma falai közt és levette lábáról a kemény harcost, távolról sem gyötörte meg őt úgy, mint az a láz, melylyel ez a gyönyörű leány a vérét lángra gyújtotta. Betegségében megkönnyebbülés, gyógyulás volt számára, ha Hosztiliát a közelében érezte és most, hogy gyógyulni kezdett, sokkalta nagyobb betegséget érzett a szivéten, ha Hosztiliára gondolt. Pedig rágondolt mindig. Vágyó vágygyal, lobogó kívánsággal. És ha sokáig késett, gyötrődés fogta el. Most is — ezen a szép tavaszi reggelen — hol marad Hosztilia olyan sokáig? 1 mm Elsőrendű főzelék- és virágmagvak Mauthnertől, magas csiraképes-U3Zfl3l000lk myCllflCPC! Légi ánamnag vizsgáit lucernamag, bükköny.Trionád-hím bnsonyit öR 137P,sj nermetfilek és borozó anyagok jutányosan boszorozhatottt ■* 4- r* ■ németországi takarmányrépamagvak. Legjobb minőségű kékkő (rézgílic.)