Szegedi Napló, 1921. július (44. évfolyam, 291-343. szám)

1921-07-31 / 343. szám

Ara 2 korona. Pályaudvaron 2­50 korona. Vasárnap, 1921 július 31 * XLIV. évf. 343. szám Megjelenik reggel és délben. Szerkesztés kiadóhiv Dugonics-tér 12. sz. Telefon: szerk. 140 kiadóhiv. 94 aLÓFIZETÉSI­­RE. ém 720.— FM 360.­„ 180.— 8sy hóra 60.­ két halott. Hetvenkét évvel ezelőtt, junius 31-ének fülledt nyári alkonyatán szi­­venszúrtak egy katonát az erdélyi havasok között., Kun fajta, nagyszemü legény volt, kínzottja sok-sok méla vágynak.“ A magyar Hortobágyról jött ő is és meghalt alázatosan. Fején a szökés fölfelé fésült oroszlánsörény csöndesen keveredett el a véres por­ban, kihajtott hófehér inggallérjába fekete-piros foltokat rajzolt a vér. Alázatosan halt meg, mint bajtársai a megvert seregből, éppen azzal a keleti alázatossággal és fatalizmussal szívében, mint amelyel enyészetbe merültek hetven év után testvérei a szegény, szomorú és ártatlan ma­gyarok a nagy háború gyalázatos fergetegében. Hetvenkét esztendő fordulóján fe­kete-piros keserűséggel szívünkben mi, az unokák megállunk egy pilla­natra jeltelen sírja fölött és áldó imádság mellett mondjuk ki szent nevét: Petőfi Sándor. Az életéért tusakodó árva nemzet költője, a rajongólelkű apostol, aki szivének vérét freccsentette ki hazájá­nak ifjúságára, a virágtalan szivüekre és kicsinyhitüekre, a Pstó Pálokra és a magyar nemesekre. Valóban a fa volt ő, amelyen villám futott keresztül és a szélvész amely töves­tül csavarta ki a földből, az iszonyú tomboló vihar még ma is itt zúg a fejünk felett. Szétszórt ó hajával, véres homlo­kával még ma is kétségbeesetten áll a viharban a magyar, a legelhagyot­­tabb minden népek közt a föld kerekén. A költő drága vére hiába ömlött ki mégis. Ma nemcsak a világ ha­gyott el bennünket, ma önmagun­kat sem ismerjük többé és össze­­fonnyadva hullanak le a csonka törzsről a reménység levelei. Ugyan mit is felelhetnénk ma a költőnek lázas szavaira­ ,van-e szigeteknek levele-virága?“ Nem kell itt már őrült kétségbeeséssel leásni a föld közepéig, a mi világunk, belül a lélek mélyén levegőbe repült. Avagy virág lesz e csakugyan a magyar ifjúságból a szörnyű évek meddő­sége után. Egy másik üstökös villan föl most elboruló szemeink elé, a hirtelen ki­gyűlt és hirtelen kirobbant Fárosz, a második ragyogó csillaga legutolsó száz esztendő magyar egén: Ady Endre.Most, a rettenetes időknek mé­­hében döbbenetes erővel érezzük meg, hogy ugyanegy tűz korbácsolta őket, ugyan­abban a csodálatos lángpatak­ban fürdöttek meg mind a ketten és ugyanazzal a ragyogással szökkentek fel az elboruló magyar égre. Ajfekete pusztaságban kiáltozó torokkal fu­tottak végig, lángpallost hurcoltak szét a sülyedt galibák között, ahol még ma is ugyanazok a kemény tatárfejek látogatnak, mint annak­­előtte. Börtönéből szabadult sas lel­kek szállonganak a magyar ugar fölött, két tüzesszárnyu nagy Turul madár és lenn az égig nyúló giz­­gazok között a virágok ,régen el­száradtak a bitófa mellett­. Mert a tehetetlen sors iszonyú bitófái emelődnek idelenn az égnek, s a drága halottesteken át a viszály­kodás fújó parinál rugdalják az árva csontokat, összetiporjuk őket, de nem szedi össze a csontokat senki. Pedig a nagy temetési nap állan­dóan tart nálunk hosszú kincs évek óta Legalább az emlékezésnek ebben a szomorú órájában adjuk közös sim­akéket, a két halottat és ünnepé­lyes, lassú gyászzenével hajtsuk le a megszokgatott, fátyolos zászlót a hősök előtt, akik meghaltak a világ­szabadságért. A nemzetgyűlés elfogadta Rakovszky lemondását. Vita Beniczky lakásának meg­szállásáról a nemzetg­yűlésen. Budapest, Július 30. A nemzet­­gyűlés mai ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Bottlik József alelnök. Bemutatják a Csongrád­ vármegye feliratát a nemzeti hadsereget ért támadások ügyében. Ezután a nemzetgyűlés tudomásul veszi Rakovszky István elnök lemondását. Ezzel kapcsolatban Bottlik József alelnök javaslatára jegyzőkönyvi kö­szönetet szavaznak Rakovszky Ist­vánnak elnöki minőségében tanú­­sított buzgó tevékenységéért. Ezután az interpellációs könyvet olvassák föl. Az interpellációkra 1 órakor térnek át. A gazdasági felügyelői szolgálat­ról szóló törvényjavaslatot Temes­­váry Imre előadó ismerteti. A fel­ügyelőségek megszervezése me­gyéken belül, járásonként az állam­­háztartás szempontjából nagy ki­adásokat nem jár, mivel a tisztvi­selők jórésze ma is az államtól kapja fizetését. Magyar Kázmér melegen pártolja a törvényjavaslatot. Nagy megnyug­vással veszi tudomásul a földműve­­lésügyi miniszternek azt a bölcs előrelátását, hogy a tisztviselők al­kalmazását határozott szakképzett­séghez köti. Hegedűs György kéri a földmive­­lési minisztert, hogy a gazdasági felügyelői állások betöltésénél ne érvényesítsen semmiféle protekciót. A gazdasági felügyelőket utasítani kell arra, hogy tartsanak a falvak­ban a termelési módokról és a több­­termelésről előadásokat és mint vándortanítók működjenek. Kolozsy Jenő : Nem elégséges, hogy földhöz juttassuk a népet, ha­nem szükséges az is, hogy az in­tenzív gazdaság megteremtésére ki­oktassuk a népet. A mezőgazda­­sági gyáriparra kell most a fősúlyt fektetni. Nagyatádi Szabó István földműve­­lési miniszter röviden válaszol az általános vitában fölszólalók kije­lentéseire. Nagyon örül, hogy ez a javaslat minden kívánságnak meg­felel. Minden­esetre a tisztviselői állások betöltésénél a menekült szakemberekre tekintettel kell lenni. Kérik a Házat, hogy járuljanak hozzá, hogyja gazdasági bizottság marad­jon meg. A Ház a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Ezután az elnök napirendi indít­ványt tesz. A Ház legközelebbi ülését augusztus 2-án tartja, ame­lyen a mai ülés jegyzőkönyvét hi­telesítik, a gazdasági felügyelői ál­lásokról szóló javaslatot, szeszadó és a hazaárulók vagyoni felelőssé­géről szóló javaslatokat tárgyalják. Elnök az ülést 5 percre felfüg­geszti. Ráday őrizteti Beniczkyt. Szünet után Ráday gróf belügy­miniszter emelkedett szólásra és válaszolt azokra a tegnapi fölszó­­lalásokra, amelyek az elnök lemon­dása után történtek. A nemzetgyű­lés két tagja szóvátette azokat az eseményeket, amelyek Beniczky la­kásán lejátszódtak. Szabadjon meg­jegyeznem, — mondja — hogy amióta a Beniczkyt érintő dolgok­ról nekem jelentést tettek, részem­ről az intézkedés megtörtént az ő személyi biztonságának megőrzésére. A rendőrség szemmel tartja az ő lakását. Ami a felszólalást illeti, többek között Ugron Gábor képvi­selő úr azt mondotta, hogy amikor az egyik képviselőtársam magán­lakását egyes felelőtlen elemekkel megszállva tartják, hogy testi épsége fenyegetve van, stb. — nem tudom, hogy ezen felelőtlen elemekkel való megszállást hogyan értette. Be­niczky vacsorára volt hivatalos, azonban oda nem ment el, hanem értesítést küldött arról, hogy háza körül gyanús elemek mozognak. Hozzám érkezett jelentések szerint a rideg tényállás az, hogy Friedrich és Windischgraetz fölkeresték Beniczkyt lakásán és egy órakor távoztak onnan. A miniszterelnök úr tegnapi beszéde alatt Ugron Gábor kijelentésére reflektálva közbekiáltások hangzot­tak el, hogy a kormány a dologról nem tud semmit. Kerekes képviselő úr fél órával Ugrón fölszólalása előtt a folyosón jelentette nekem a plakátokat, tehát ebben a kérdés­ben intézkedés nem történhetett. A plakátok eltávolítására azonban azonnal megtettem az intézkedést. Friedrich képviselő úr azt mon­dotta, hogy ,én, aki láttam saját magam azt, ami Beniczkynél tör­tént és meg is erősízett.“ Nem tör­tént pedig más, mint három kato­natiszt ott járt 28-án. Az a gyanú merült föl, hogy a telefon Beniczky lakásán ki volt kapcsolva, ez nem felel meg a valóságnak, amennyi­ben Beniczky 8—9 óra között két ízben is beszélt a rendőrséggel. A tegnapi délutáni órákban jelentés érkezett hozzám, hogy a Kálvin­­téren, közel Beniczky lakásához, tüntetés készül. Erre nézve is azon­nal intézkedtem, de a legcsekélyebb tünet sem mutatkozott, hogy va­lami készülne. A nálam levő jelen­tés szerint este 11 órakor Beniczky­­ a következőket jelentette a rendőr­ségnek : — 10 és 11 óra között lakására térítvényes levél érkezett, amely szerint a vadászzászlóalj tisztjei a lovagiasság terére viszik az ügyet. Tudomásom van arról, hogy ezek a tisztek már az előző napon is meg akarták tenni személyesen.­­Közbekiáltások ■­ Locagias ügyben há­rom megbízott nem jelenik meg ! Ezek voltak a rideg tények. Amint a múltban megtettem, úgy a jövőben is meg fogok tenni min­dent, hogy senkinek bántódása ne történjék. Ezután Ugron Gábor szólalt föl. A belügyminiszter úr azon állításo­­mat, hogy Beniczky képviselő úr lakását megszállták, megcáfolta az­zal, hogy állításom nem felel meg a valóságnak. Ez a vád. Ezt a vá­laszát a belügyminiszter úrnak visz­­szautasítom. Hegyeshalm­y a telefonzavarokról. Hegyeshalmy Lajos kereskelmi miniszter szólalt föl ezután. — Beniczky képviselő úr kijelen­tette,— mondotta — hogy a kritikus időben telefonja nem működött. Beniczky képviselő úr kijelentette, hogy máskor telefonján jobban kap összeköttetést, mint más állomásról és most csak két-három fölhívás után tudott a rendőrséggel beszélni. Rakovszky Házelnök urat akarta te­lefonon fölhívni és a központtól azt a választ kapta, hogy Rakovszky telefonja ki van kap­­,­csalva. Windisgraetz herceggel és Szmre­­csányi Györggyel szintén nem tu­dott telefonon összeköttetésbe jutni.Megvizsgáltam az ügyet é­s a következőket konstatáltam: Beniczky képviselő úr két ízben is tudott beszélni a rendőrséggel 20 percnyi időközben. Rakovszky telefonját a központban új menekült tisztvise­lőnő kezeli és csupán gyakorlatlan­ságának tudható be, hogy nem tu­dott vele beszélni. Hogy miért nem kap Beniczky képviselő úr Win­­di­schgraetz herceggel összekötte­tést hetek óta, ezt szigorú vizsgá­lat alá fogom venni és ha szándé­kosságot látok a dologban, akkor a bűnösöket meg fogom büntetni. Beniczky ismerteti az eseményeket. Ezután Beniczky Ödön szólalt föl és ismerteti az eseményeket. Fél 9 órakor négy fegyveres tizzs cirkált a háza előtt és miután nem akarta magát in­zultusoknak kitenni, nem távozott el lakásáról és Windischgraetz herceg­nek akart telefonálni, hogy nem jöhet el a lakásáról, de Windisch­­graetzzel nem tudott összeköttetést kapni. Ezután fölhívta a rendőrsé­get, ahol a detektívek kiküldetését sürgette. A rendőrség ki is küldött detektíveket, mire azonban a de­tektívek megjelentek, a tisztek el­távoztak. 10 óra tájban fölkereste Friedrich és Windisgraetz és figyel­meztették, hogy háza előtt ismét három tiszt cirkál. Másnap megjelen­tek a tisztek lakásán, amikor ő

Next