Szegedi Napló, 1921. szeptember (44. évfolyam, 393-441. szám)

1921-09-26 / 434. szám, Déli kiadás

XLIV. évf. 434. szám.’ ELŐFIZETÉSI ÁR egész évre 720.— Bél .sep.— Negye­d „ 180— Egy hóra ev.— POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS IRODALMI NAPILAP Hétfő, 1921 szeptember 26 Megjelenik reggel és délben. Szerkeszt. és kiaddhív Dugonics-tér lrt. az Telefon- szerk. ,140 i»adóhlv. 94 n­­OMOKORA II TTT Ugyanerről a témáról a jóérzelmű­nek ismert Pesti Hírlap­nak a kö­vetkező véleménye van: — Hol jobbról, hol balról tör ránk az a fanatikus gyűlölködés, amelyik a lelkeket nem hagyja megnyugodni, pedig Magyarország jövője ezen múlik. A kormány kö­telessége leszerelni a viharfelhő­ket sürítő demagógiát és a romboló halást gyakorló izgatást. De ezt a célt a kormány csak akkor érheti el, ha egyforma igazsá­got oszt jobbra is, balra is. Mert ha az egyik fél izgat a másik el­len, a másikban minden külön izga­tás nélkül is fölgyülemlik a kirobba­nás alkalmára várakozó keserűség. Mert jogrend csak egyféle tan a vilá­gon : az, amelyik senkitől sem tűr el semmiféle megsértést. Ha a jog­rend gyenge az egyik oldal felé, erő­szakos cselekedetekre izgatja a másik oldalon állókat is .. . Ha tűrjük, hogy akárki is játsszék a tűzzel, se vége, se hossza nem lesz a maihoz hasonló »egyéni akcióké­nak.* Rakovszky István mint politikus, nekünk nem emberünk, de sokáig ünnepelt vezére volt a kurzusnak s bizonyára nem ok nélkül tartják mai politikai életünk kimagasló alak­jának, — mint a példa mufajó, még orgyilkos körökben is. És ez a Rakovszky István, mellény zsebé­ben a térdén ellapult ólomgolyóval, többi közt a következőket mondja interpellációjában a cenzúráról és a cenzúra legfőbb igazgatójáról, a nagytehetségű és minde­n válto­zásban rendíthetetlen Eckhardt Ti­borról, akinek fényes karrierje Sze­gedről in­dylt ki a nemzeti kormány napjaiban : — Ez a fiatal úr terrorizálja a magyar közvéleményt, terrorizálja a gazdasági életet, terrorizálja ennek az országnak alkotmányos szabad­ságát és egy érdekszövetkezettel együtt válságba viszi az egész or­szágot. (Huber János, a nyugatma­­gyarországi pap képvi­selő közbe­­kiált: Bűnszövetkezet! Óriási zaj az Ismeretes, hogy Benes cseh kül­ügy­miniszter közvetítő javaslatot tett a nyugatmagyarországi kérdés megoldására. Eszerint Nyugatma­­gyarország kiürítése után Ausztria visszaadja Sopron várost és kerüle­­tét Magyarországnak. Ha Magyar­­ország a kiürítést nem teljesíti, akkor az antant felhatalmazásával a cseh csapatok bevonulnak Nyu­­gatmagyarországba; ha Ausztria nem adja át Sopront a kiürítés után, akkor a csehek esetleg Ausz­tria ellen vonulnak. Benes ajánlatát a tárgyalásra egész Házban.) Ennek véget kell vetni. Erőszakoskodással és furfang­­gal nyomják el a szabad vélemény nyilvánítását az újságoknál. Amely­­lapokat nem tudnak r­egcenzúrázni, azokat elsülyesztik, kidobálják a vonatokból... Az történik, hogy egy állami intézmény és annak élén álló állami alkalmazott, akit a polgárok adófilléreiből fizetnek, kü­lönbséget tesz állampolgár és ál­lampolgár közt politikai fölfogása szerint. A Pesti Napló Rakovczky vádbe­szédéről többi közt a következőket írja: — Az elfogult cenzúrának kor­látlan ura és intézője másfél év óta Eckhart Tibor miniszteri osz­tálytanácsos, a miniszterelnökség sajtóirodájának főnöke... Rakovszky nem egy meggyőző bizonyítékkal igazolta, hogy a sajtófőnök önké­nye következtében az ország süket és vak, nem hall és nem lát, mert a sajtót bilincsbe verték, mert csak bizonyos — a sajtófőnöknek és klikkjének tetsző — igazságok köz­lésére jogosítják föl. Ezért burján­zott el a pártos szenvedély, ezér­t­­ juttat el a teljes izzásig a romboló­­ gyűlölködés, ezért garázdálkodhatott felelőtlenül a rendbontás Magyaror­szágon. A poliniszterelnökség sajtó­­osztálya lett a gyűjtőmedencéje a személyi torzsalkodásoknak, a poli­tikai cselszövéseknek, a hát mögötti uszításoknak. Mindig a pillanatnyi érdek diktálta, mikor kell hallgatni, mikor lehet támadni, kit kell lejá­ratni, kit kell fölmagasztu­lni. Ami a nyilvánosság elé került Csonka- Magyarorsz­­gon, az ennek a bik­ó­­nak a rostáján ment keresztül Ma­gyarországon s ennek a főnöknek képét viselte magán, így nőtt túl önönjelentősége szük körén egy szubordin­ált hivataln­ok és vált az ország végzetévé. * Ebben pedig az a legérdekesebb, hogy a cenzúra főnöke ellen inté­zett kíméletlen támadást a cenzúra egy sor törlés n­élkül keresztül eresztette. A Bach-korszaki cenzut­alkalmas alapnak találta Bánffy külügyminiszter, mert, mint a MTI jelenti, vasárnap Bécsbe utazott, hogy Benes cseh külügyminiszterrel ta­lálkozzék. Prágából jelentik a MTI-nak: Benes dr cseh külügyminiszter találkozása Bánffy Miklós gróf magyar külügyminiszterrek ma, hétfőn délelőtt lesz Brünnben. Bécs, szeptember 26. Hivatalosan jelentik, hogy a határszakaszokon szombatról vasárnapra virradó éjje semmiféle incidens nem fordult elő,­rával szemben ezt az egyet igazán a mai rendszer javára kell írni. * Tartozunk az igazságnak annak a konstatálásával, hogy a Magyar Távirati Iroda megcáfolja Rakovszkyt. Rakovszky állítása szerint a maikor Prónay (akinek most foglárfogság­ban kellene ülnie, amint a parlament­ben valaki közbekiáltotta) Nyugat­­magyarországon letartóztatta a kor­mány megbízásából ott megjelent Lehár ezredest, ezt a Távirati Iroda úgy adta le a magyar lapoknak, hogy ,egy gráci lap értesülése sze­rint Prónay állítólagos karlista üzel­mek miatt tartóztatta le Lehárt“. A Távirati Iroda most kijelenti, hogy erről semmi hirt nem adott a pesti lapoknak. Ez bizonyosan igy is van s különben is könnyen bi­zonyítható. A mi tudomásunk sze­rint a hir abban a formában került a lapokba, hogy Lehár ezredest — az osztrákok tartóztatták le, de ha­marosan szabadon bocsátották. Az csak a Rakovszky beszédéből derült ki, hogy még­se osztrákok voltak lesz azok.* Az Az Est — a budapesti cenzúra engedélyével — foglalja össze a »kurzus“ főeredményeit. — Amihez hozzányúlnak, az men­ten elsorvad. A gondolat szabadsá­gát megfojtották és a gondolatközlés nyíltságának mértékét a különböző sajtóorgánumok között szembeszökő igazságtalansággal állapították meg. Rátették kezüket a mozikra és most ezen a területen együtt burjánzik a friss üzlet a régi székbérletekkel... Amerre tekintünk, mindenfelé csak tom­boló kezük nyomát látjuk; amerre még gazdasági élet, kul­túra virágzik, mindenütt a régi kor alkotásainak maradványaival talál­kozunk. Annak idején azt rebesgették, hogy az Az Est a kolportázsjoga visszaadása ellenében támogatni fogja a­­kurzusá­t. Hát ez bizony a legaljasabb rágalom volt. Sok min­den oka lehetett a megl­egyelm­ezés­­nek,— szerintünk csupán a törvény iránt való tisztelet volt — de ez az egy bizonyosan nem volt 0.85 a korona Zürichben. Bánffy külügyminiszter Benessel tárgyal. Rokkantak tájékoztatása a földügyb­en. Tájékoztató gyűlést hívott össze a torony alá Kecskés István, a rokkantak, hadiözvegyek és hadi­árvák országos szövetségének fő­titkára, amelyen a vezetőség a rok­kantak földügyéről adott felvilágo­­sítást az összegyűlteknek és a házhelyeket igénylőket vette szá­mon. Földet az idén valószínűleg csak a belterületi rokkantak kap­hatnak — ez volt a lényege a tá­jékoztatásnak, — mert a tanyaiak­ról még nincsen statisztika. Azon­­fölül az ősszel csak egy olyan da­rab föld — 8—900 hold a Hattyas— Ballagi tóban — szabadul föl a bérlet alól, amelyet a város a rokkantaknak szánt. Be kell várni a tanács döntését mindezeket ille­tőleg, mert a város hatósága töb­bek között még arról sem döntött, milyen címen adja át a földeket: örökbérletként, bérletként, vagy örökáron , és végül, hogy mennyit egynek egynek ? A tájékoztatást a hadiözvegyek elíva, a rokkantak pedig indulatos közbeszólásokkal fogadták. Kifogá­solták a lassúságot, araellol ügyük halad, azt, hogy az őszi munkát már nem tudják elvégezni az idén. Egyes fölszólalók kifakadtak a bodomi árverés, a 200-as küldött­ség, a „kisparaszt“ ellen, aki meg­gazdagodott a mi bőrünkön, aki a Bodomban most egyre-másra veri föl a föld árát és majd, ha bejön a piacra, azt mondja, hogy­­ennyit fizetek a földért, ne várjátok, hogy olcsón adjam a terményeket.“ Azt is zokon vették, hogy jobbmódú gazdák és bérlők is ki­vettek földet és azt rögtön kiadták albérletbe. Kérték többen, hogy tekintsenek el attól, ha valakinek kis darab örök­­földje van, egyesek pedig azt kér­ték, hogy ki-ki ott kapjon földet, ahol lakik: a szentmihálytelekiek például Bodomban. Ezzel szemben az 1920: XXXVI. törvénycikk 2. §-a azt mondja, hogy: „A földbir­tok helyesebb megosztása közérdek lévén, egyéni jogcímen senkinek sincs követelési joga arra, hogy neki földet juttassanak.“ Belvárosi-10021 Hétfő, kedd és szerda. Az amerikai filmgyártás remeke. Nemó kapitány (20000 mérföld a tenger alatt) Verne h­íres regénye 7 felvonásban. Azonkívül: Gregg a hős kitűnő burleszk vígjáték. „D‘S az udvarias amerikai burleszk vígjáték 1 felv. Előadások köznapon 5, 7 órakor, va­sárnap 3, 5, 7 és 9 órakor.

Next