Szegedi Uj Nemzedék, 1921. február (3. évfolyam, 26-47. szám)
1921-02-26 / 46. szám
Szeged, 1921 február 26 Hl. évf. 46. sz. Szombat "lőfizetési árak: Egy évre 360 kor. — Félévre 180 kor. — Negyedévre 90 kor. — Egy hóra 30 kor. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kálvária-utca 10. Telefon 153 szám. Nem! Nem! Soha! Megrepedt sévresi percedén Tudvalevőleg az edény, akár üveg, akár cserép, akár diszmi, csak addig egész, míg meg nem reped. Drótozni ugyan, drótozhatják, ahogyan akarják, de egésznek, épnek, értékesnek már nem nevezhető. Az antantnak nevezett alkalmi cégnek is volt egy ilyen üveg, vagy porcellán edénye, amivel addig járt a világbéke kútjára, amíg az el nem repedt. Váltig kíváncsiskodtunk eddig, vájjon ki fogja ez edényen az első csorbát ejteni ? Mert az antant óvta az edényt, vigyázva reá, mint valami értékes holmira. Hogyisne óvta volna, mikor az ötéves világháború összes eredménye volt az, benne a németekre kirótt negyedmillió-milliárd hadisarc, a leszerelés, a gyarmatok, a megsemmisített hajópark, Elzász, a megnyomorított Ausztria, a részekre tépett Magyarország és mindaz a többi jó, amit a „béke“ jelent a legyőzötteknek. Tudja a jó Isten, mi bizonyos csalódást érzünk, hogy az a drága műrt sévresi parcellán, mely az antantnak a háború nyereségét jelenti, nem úgy és nem attól a kéztől repedt meg, amelytől vártuk. Megvalljuk őszintén, hogy mi a németektől vártuk, hogy hatalmas, volánt öklükkel beléje csapnak és darabokra zúzzák. De ez az ököl, melytől a világháború alatt oly sok és imponálóan nagyszerű gesztust láttunk, most mintha bénán és gutásul ütötten tapogatózna a bizonytalanság ködében s nem találna rá a mesgyére, amelyen a maga hivatottságának útjára találhat. Ha nem a német zúzta szét ezt a büszke porcelán művet, akadt más ököl, mely beléje csapott. Még pedig a leggyengébbnek hitt ököl repesztette azt meg: a török. Azt mondta: nem írhatom alá a halálos ítéletemet. És nem félt a megszállástól, a teljes felosztástól, a maga ellen felzúditott antant haragtól, a maga igazságát követve, beléje csapott a drága békemű porcellán anyagába s ennek tulajdonítható, hogy az antant tizenkettedik konferenciája ezúttal Londonban ül össze, hogy a megrepedt sévresi porcellánt összedrótozni próbálja. Hogy sikerül-e vájjon a törököket kielégíteni s olyan módot találni, mely mellett az éhes szomszédok, a Dardanellákra és Konstantinápolyra éhes nyugati nagyhatalmak is megtalálják a maguk kalkulusait s viszont a törökök is azt mondhatják, hogy „ezúttal nem fogtunk törököt“ — azt a közeljövő fogja eldönteni. De nem ez a fontos. A sokat jelentő és el nem vitatható hatása reánk nézve annak a ténynek az a tanulsága, hogy az antant előtt csupán és kizárólag az az erő a meggyőző érv, amit az ököllel, a határozottsággal merünk neki bebizonyítani. Hiába cipelte magával a magyar békedelegáció a maga vagonszámra terjedő igazságait, — hiába vonultatták fel az Apponyiak a maguk megdönthetetlen érveiknek tengernyi argumentumát — egy „aim, nem, soha!“ — sokkal többet mondott volna, mint az összes tudományos érv, mikre hasztalanul nyomták rá a francia Reclus-k a maguk igazoló pecsétjüket. A török, mert akarni és akarni tudott, elérte, hogy új területre, újbóli tárgyalásra hívták, önkényt merül fel a kérdés, vájjon mi lett volna, ha a magyar már előbb azt mondta volna, hogy „non possumus“. Mi lett volna, ha Friedrich gondolata megvalósul s a győző antant szemben találja magát a legyőzött népek egyöntetű akaratával és dacával? Mi történt volna, ha a felsősziléziai szénbányáktól kezdve át Ausztrián s Magyarországon és Bulgárián át le egészen Mezopotámánig Bagdadig kigyulad az élni akarás tűzoszlopa és a meggyilkolásra ítélt százmilliók torkából fakad fel a magyar ige: a Nem! Nem! Soha! . . . Vájjon képzelhető lett volna-e egy megszállás, mely fél Európát akarná beszegni szuronyokkal, hogy állandóvá tegye a háború gondolatát... Vájjon most, amikor a Japántól fenyegetett Amerika már visszahúzódik a beteg Európától — s amikor kijelenti, hogy egyetlen emberét sem hajlandó többé mozgósítani idegen, értsd európai érdekekért — várjon most, az Amerika támogató segítsége nélkül lehetséges volna-e a győzők békéjét oly módon megcsinálni, ahogy azt Clemenceau úr és társai megcsinálták? . . . Nem tudjuk. De annyit már is látunk, hogy a béke nem „ne nyúlj hozzá“ — mert csak akarni kell tudni és merni kell tudni, hogy az antant barátságos arcot vágjon a játékhoz és új asztalhoz ültesse a pácienst. Most már csak az a kérdés, hogy van e reménység reá, hogy mi is újra meginvitáltassunk? Vagy talán egyáltalán nem érdemes ahhoz az asztalhoz ülni, ahol a Loyd George-ok írják a számlákat. Nemzetgyűlés A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Napirend előtt Drózdy Győző mentelmi jogának megsértését jelenti be. Ellene egy tervszerű hajszát folytatnak, állítólag kommunista üzelmei miatt. Két ügyét illetékes helyen már el is intézték. Most azonban, hogy az amnesztia rendeletet kibocsájtották, ismét el akarják intézni a már befejezett ügyét az amnesztiával. Az amnesztiával való elintézés összeférhetetlen a nemzetgyűlési képviselőséggel. A Ház az ügyet a mentelmi bizottsághoz teszi át. Következett a kormányprogram felett megindult vita folytatása. Az első szónok Letenyei Pál. Kéri a földreform gyors és igazságos keresztülvitelét. A szabad forgalmat kívánja s csak e feltétel mellett támogatja a kormányt. Ezután Balla Aladár szólalt fel. Mindent megcsinál a kormány, csak azt nem, amit a kisgazdapárt elvárt tőle. Nincs bizalommal a kormány munkája iránt. Szünet után Bodor György szólalt fel. A közigazgatás sok helyen üldözi a falu népét. Olyan politikát követel, amely erélyesen karolja fel a kisgazdák érdekeit. A közigazgatás mielőbbi reformját sürgeti. A szabadforgalom visszaállítását követeli. Követeli az ipartörvény revízióját. A kormány iránt különben bizalommal viseltetik. Pásztor József: Véleménye szerint a kormányprogramul feletti vitát tovább folytatni nem érdemes, mert eredménytelen munka. Orbók Attila indítványt terjeszt be a lakáskérdés megoldására vonatkozólag. A faji kérdés szempontjából bírálja a dolgot. Arra kell igyekezniük, hogy fajunk erősödjék. Budapest rövidesen a világkereskedelem központjává fejlődik, amely Kelet és Nyugat között fogja a transitó forgalmat lebonyolítani. Kéri a Házat, hogy indítványát vegye tárgyalás alá. A Ház az indítványt valamelyik későbbi ülésre napirendre tűzi. Elnök napirendi indítványt tesz. A nemzetgyűlés legközelebbi ülése szombaton, f. hó 26-án délelőtt 10 órakor lesz. Budaváry László sürgős interpellációt jelent be azért, mert Pest vármegye alispánja elrendelte a községi választások végrehajtását. Kéri a belügyminisztert, hasson oda, hogy a választásokat halasszák el. A belügyminisztérium vezetésével megbízott igazságügyminiszter válaszában kijelenti, hogy nem lát semmi törvényellenességet a választások kiírásában. Nincsen módja hozzá, hogy a rendeletet visszavonhassa. A Ház az igazságügyminiszter válaszát tudomásul vette. Az ülés 3 óra után ért véget. Ára 2 korona. Az oláhok keresik a magyarok barátságát Készülődés a tavaszi orosz támadások esetére. Oláhországan Az oláh sajtó az utóbbi időben egyre izgatottabb hangon tárgyalja az orosz bolsevikok tavaszi támadásának kérdését. Egy bukaresti lap jelentése szerint ez a hatalmas akció, melyet Oláhország indított az esetleges tavaszi bolsevista offenzíva miatt, új fordulóponthoz jutott. Az antibolsevista akció élére maga az oláh trónörökös álll, aki Lengyelország segtségén kívül biztosra veszi Magyarország támogatását is. A belgrádi lapok azt a valószínűtlen hírt közük, hogy az oláh trónörökös Magyarországon a bolsevisták elleni defenzívába való részvétele ügyében Budapestre jön, hogy itt illetékes körökkel tárgyalást kezdjen. Az oláh hadvezetőség minden intézkedést megtett, hogy az Oláhország ellen irányuló bolsevista támadás ne érje váratlanul. Az oláh hadsereg főparancsnoksága legutóbb rendeletet adott ki, amelyben Erdélyt és Bánátot hadműveletei területnek nyilvánítja. Antibolsevista akció Miniszterelnök a kormányprogram vitáról Teleki Pál gróf miniszterelnök a folyosón elterjedt hírek szerint egy képviselőnek azt mondotta, hogy elkedvetlenedett. Erre vonatkozólag a miniszterelnök a következőket mondotta: — Ennek a hírnek valami alapja tényleg van. Én valóban mondtam azt, hogy nem látom annak szükségességét, hogy a kormány programjáról ilyen hosszú vita legyen és ha ez így folyik tovább, én nagyon szívesen el is hagyom a helyemet, hogy a nemzetgyűlés új program vitát kezdhessen. Én magam két okból nem indítványozhatom a vita berekesztését. Először mert személyemről van szó, másodszor mert nem vagyok politikus és így nem tudom belátni, hogy mire jó ezt a vitát még ma is folytatni. Hogy távozom-e, ebben az órában még nem tudom, de van a mentőknek egy jelszavuk: mindnyájunkat érhet baleset, mert én megfordítom, engem szerencse érhet. A vakondokszövetség 5sék detektívdráma és Francesca Berlinivel a főszerepben Tehetetlenség van olasz dráma a Széchenyi mozi mai műsorán. Előadások fél 5, negyed 7 és 8 órakor. Rendes betyárak.