Szegedi Uj Nemzedék, 1921. június (3. évfolyam, 121-145. szám)

1921-06-10 / 129. szám

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámlulásában. Amen ! oktatásügyi minisztert, hogy a világháború le­folyását és a trianoni békeszerződés lényeges pontjait az iskolákban az ifjúsággal ismertesse. A költségvetést elfogadja. Utána Giesswein Sándor szólalt fel. Voltak egyesek, akik a vallástanítás eltörlését kívánták. Ez erkölcsi lehetetlenség. Ez erkölcsöt vallási alap nélkül elképzelni nem lehet. Az erkölcsi oktatást át kell vinni az ifjúsági nevelés minden terére. Gyakorlatilag is kell nevelni az ifjúságot. A katholikus autonómiáról beszél. Ezután ennek megvalósítását sürgeti. Ezután Nagy János (egri) szólalt fel. Er­dély és a felvidék elszakításával a magyar erkölcs és kultúra forrásainak nagy részét is elvesztettük. A megmaradt magyar Alföldet állandó magyar kulturforrássá k­ell tenni és e cél elérésére sem­milyen áldozattól sem szabad visszariadni. Java­­­­solja, hogy a tanítók ne négy középiskolából, ha­nem érettségivel menjenek a tanítóképzőbe. Az erkölcsöt a vallás alapján kell fejleszteni. A keresztény valláserkölcsi alap az, amelyen a jellemeket nevelni lehet. Ezt kell az iskolában­­tanítani, mert az internacionalizmus halálunkat jelentené. Ne hirdesse senki a pacifizmus igéjét !akkor, amikor mindenünkből kifosztottak. Adják vissza mindazt, amit elraboltak tőlünk és akkor pacifisták leszünk. Kéri a kultuszminisztert, hogy támogassa az iparmű­vészetet. A költségvetést elfogadja. Andaházy-Kasnya Béla szólalt fel ezután. Szóváteszi a numerus clausust, majd a jogrendről kezd hosszasan beszélni. Az elnök figyelmezteti, hogy ez nem tartozik a tárgyhoz. Andaházy-Kasnya Béla: Azokat a zsidó hallgatókat, akik már az előző évben be voltak iratkozva az egyetemre, kizárták az egyetemről. Javasolja, hogy az egyetemi karhatalmat a kor­mány ne támogassa. Hogy ilyen kurzustör­vény .......... Ereky Károly: Hogy lehet így beszélni. Itt nincs kurzustörvény. Kmeskó Zoltán: Tehet ő arról, hogy laza felfogása ? Andaházy-Kasnya Béla: Ez nem jogrend. Szabó: Ha az volna, letartóztatnák. Andaházy-Kasnya Béla: A szegény zsidóság nem tanulhat. Sréter István: Menjenek béresnek. Andaházy-Kasnya Béla beszédét állandó közbeszólások és zaj kisérik. Ezután Budaváry László két határozati ja­vaslatot nyújt be. A nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy az állami tanítók, az állami tisztviselők, a köz­ségi és hitfelekezeti tanítók a köztisztviselői fize­tési osztályokba soroztassanak, ugyanazokkal a kvalifikációkkal bírnak. A második javaslata a tanítók, tanárok és írónők rendtartásáról szóló törvényjavaslatról szól. Schlachta Margit a kisdedóvónők helyzetére hívja fel a Ház figyelmét. Elnök ezután az ülést délután 4 óráig, fel­függeszti. Zászlószentelést k­énep Alsóvároson A szegedi róm. kath. polgári leányiskola Őrangyalvédenc-társulatának zászlaját szentelte fel P. Zadravecz István tábori püspök tegnap délután az alsóvárosi templomban. A püspök magasszárnyalásu beszédében élénken vázolta a haza szomorú sorsát, az Őran­gyalvédencek kötelességeit, majd igy fejezte be a beszédet: Ti lesztek a magyar igazság őran­gyalai mert a magyar őrangyal nem onnan fe­lülről jő, hanem az édes magyar földből nő. Ez az én álmom és ezzel az álommal jöttem ide sde,étek. Legyetek lélekben erősek, fehérek, s ked­­­kben­ magyarok, törhetetlenek! S majdan ha­dmentek oda, ahol könnyfakad a n­ézetekböl, ahol mosolyra nyílik ajkatok, ahol hat­zsmni fogjatok az élet örömeit, ahol eset­eg falat száraz, kenyérért fogtok könyörögni az egek Urához, ott mindenütt, egy életen át e zászlóra s a zászló alatt fogadott kötelességtekre gondol­jatok. És ez a kötelesség, a becsületesség, a tisztesség, a hazafiasság és a szétdarabolt haza iránti kötelesség. SZEGEDI UJ NEMZEDÉK 1921 június 10, péntek. Ha ezt teszitek, akkor miénk lesz a jövő, hiszen a zászló is azt hirdeti: „Virágkultuszt hirdetek, melynek kelyhében szunnyad a jövő“. Ezután megáldotta a tiszta fehér zászlót, majd felavatta az új őrangyal védenceket. A szen­telés után a zárda udvarában kedves ünnepség keretében bevették a zászlószegeket, majd Zad­ravecz püspök szép beszéde után az ünnepség ■véget ért. ------------------ . . ----------­ Gyalázatos terv Magyarország kiéheztetésére A hatóságok megdöbbentő merényletről rántotta le a leplet, melyet a bécsi zsidó emigránsok eszeltek ki Magyarország kiéheztetésére. A terv az volt, hogy az ország minden kerületében megbízottakat kerestek azon célból, hogy aratás után a keresztekben álló gabonát felgyújtva, anarkiát idézzenek elő. Ezzel egyidőben megrongálták volna a vasutakat, a váltókat s felrobbantották volna a hidakat. A terveket Bécs­­ben készítették és nyomatták ki és Sopron—Székes­­fehérvár—Újdombóvár vonalon terjesztik is. Az akció főfészkei Bécs és Pécs. A pokoli terv természetesen szíriai koponyákban fogamzott meg, akik így akarták a hatalmat újból kezükbe kaparitani. A néma torony és környéke írta: Borbás Antal Amióta ember él ezen a földön, mindig ál­dozott az Istennek. Majd hajlékot épített az Úr nevének imádására, hogy Iggyen egy közös hely, ahol az ő jóságát a gyülekezet együttesen buz­góbban imádja. Ez a h hely a templom. Az üldö­zések elmúlása után templomokat építettek az ős­­keresztyének is, hogy ott a közös éneklés és imád­kozás után mindenkinek mindenkor prédikáltas­­sék, hogy: „Isten szeretet.“ Aztán a templomokra tornyot emeltek, hogy a föld az éggel összeölelkezzék. S hogy az Isten csodálatos jósága ne csak emberi alakkal prédikál­­tassék, a templomok tornyába harangot tettek . . . Ők azok a régi-régi magyar harangok is hogy zúgták, búgták egykor kevés honfiúi örömét a tiszta magyarságnak és hogy sírtak, zokogtak, ha mélységes honfiúi bánatával magyar népünk vi­gasztalást csak az Ur házában talált. Aztán el­mentek a világháborúba ... Ha visszajönnének, j­óh, hogy prédikálnának a Bocskayakról, a Rá­­kócziakról, a Szegedi Kisről, a gályarabokról, a sok vértanúról. De azok már nem jönnek vissza. És a­ torony ? . . . néma azóta. Református testvéreim! Először is ti hozzátok szólok. Kövessétek katholikus testvéreink szép pél­dáját. Jól esik hallani az alsóvárosi öreg templom új harangjainak szavát, hadd szólaljon meg hát a mi néma tornyunk is, hadd fonódjék össze a két templom harangjának szava testvéri ölelkezésben az Úr színe előtt. Hiszen lélekemelő látvány, ahogy fel tud emelkedni a kálvinista lélek az ő egyszerű tem­plomában is. Csak az a lehangolóan szomorú, mikor széttekint a templom ajtajában és látja, hogy annak a remekbe készült Kálvin-téri kis templom­nak a környéke mily mostoha, mily szemetes, az utcának lerakodó helye, m­ert nincs kerítése, mi megvédelmezze az Úr Isten házát. Szegedi reformátusok! Akarjátok-e, hogy megszólaljon a Kálvin-téri kicsi templom elnémult tornya? Akarjátok-e, hogy felépüljenek a templom­­védő falak ? Ha akarjátok, akkor: adjatok, adja­tok .. . és főként a gyűjtésben fáradozzatok. Gyűjtőivel a református lelkészi hivatal (Kál­­vin-tér) ad a gyűjtésben buzgólkodók kezébe. Az adományok a harangra és tem­plomkerítésre ugyan­ott leadhatók. A hűséggel fáradozókat és a jókedvű adakozókat áldja meg az Isten! Rádió­állomások felállítása A kereskedelmi miniszter rendeletet adott ki a belföldi rádióhálózat felállítása tárgyában. A rendelet a következőkép szól: — A távírószolgálat fejlesztése céljából bel­földi rádióhálózatot létesítettem, amely a rendes szolgálatot folyó évi július 1-én kezdi meg. A hálózat egyelőre áll a budapesti Lóverseny-térre berendezett adó-vevő-állomásból; 2. a Budapest­­kormán­yzósági távirdahivatala mellett berendezett vevő-állomásból; 3. Debrecenben, Győrött, Kapos­várott, Miskolcon, Szegeden, Szombathelyen és Székesfehérvárott berendezett vevő­állomásokból. A jogtalanul megszállott területek kiürítésének előkészületei. Az antantmisszió pécsi delegáltjai jelenleg Budapesten tartózkodnak. Most állapítják meg a kiürítés módozatait, melyeket Derain őrnagy, a szerb megszálló­ csapatok parancsnokával fog kö­zölni a visszautazása alkalmával. A megszállott területek kiürítése fokozatosan fog végbe menni. Először a szerb­­közigazgatás fog elköltözni és helyét ismét elfoglalja a magyar vármegye. A békeszerződés ratifikálása után vonulnak vissza a megszálló szerb csapatok is. Palágyi Lajos nyilatkozata Akik szenzációt várnak, azoknak csalódást fog okozni a nyilatkozatom, mert amíg a másik oldalon méltányosságot emlegetnek, addig semmi okom az agresszivitásra és különben is már más­fél év óta olyan idegölő és olyan emberfölötti munkát végezek, hogy más ember már bele­őrült vagy öngyilkos lett volna, tehát harcokra gyengé­nek érzem magam. Illő tisztelettel a politikai hatalom iránt — félre állok, mert úgy látom, hogy nem kerek. És az én megdönthetetlen váram: az én erős hitem az igazságban. Csupán dr. Aigner Károly főispán úr nyilat­kozatára van egynéhány tiszteletteljes észrevéte­lem. Tény, hogy én a tavalyi politikai hajsza fo­lyamaként úgy kaptam meg a koncessziót, hogy a Főispán Úr felszólíttatott, figyelje ez irányú mű­ködésemet. Itt meg kell jegyeznem, hogy minden szín­igazgató mindenkor csak egy évre kapta a kon­cessziót és arra még nem volt példa, hogy idő­közben megtagadták volna, ha csak valami dif­­famáló dolgot el nem követett. És így joggal lepett meg a Főispán Úr azon kijelentése, hogy én nem kapok koncessziót, mert teljes tárgyilagos­sággal mondhatom, hogy egy vidéki színháznak sem volt az idén nemzeti szempontból olyan ki­fogástalan műsora, mint a szegedinek. Ezt még a Művészeti Tanács is elismerte. Én legalább úgy értesültem Szilágyi Vilmos, az Országos Szí­nész Egyesület elnökétől. Bizonyos, hogy ha mű­soromban helyet adtam volna a Vígszínházi kolo­­nériáknak, úgy a szegedi színház évadja nem zá­rult volna deficittel. De ez a deficit az én deficitem s nem a konzorciumé, mert a szegedi konzorcium minden egyes tagja működésének első napjától egészen a színház bezárásáig mindig megkapta a járandóságát. Sőt minden tag többet kapott, mint amennyi fix fizetésként a szerződésében ki van kötve. Ezt nekem a magaméból kellett pótolnom, holott a konzorciumi szabályzat csak arra köte­lezett volna, hogy annyi osztalékot osszak, amennyi jut. És a megszavazott városi segélyre is osztot­tam jelentékeny előlegeket. A konzorcium maga kivánta a feloszlást, nehogy a borzasztó rossz színházmenetel feleméssze az egész városi se­gélyt. A konzorcium nekem adósom maradt körül­belül 150.000 koronával és azt a 150.000 koronát arra költöttem, hogy a szegedi színészek élet­­minimumát biztosítsam. Ez az eljárásom semmi esetre sem lehet ok a koncesszió megtagadására. Tudom, hogy a koncesszió megadása vagy megtagadása a kultuszminiszter diszkrécionális joga és indoklással sem tartozik nekem, legfeljebb a nemzetgyűlésnek. De azt határozottsággal állít­hatom, hogy a deficit jogán nem fogja megtagadni, mert akkor egyetlen vidéki színigazgatónak sem adhatná meg, mivel az idén mindenki azzal fe­jezte be, vagy fogja befejezni. Amikor a fővárosi sajtó az egész ország vi­déki színészetének katasztrófális összeomlásáról ír, akkor ezt nem lehet csak Szegedre lokalizálni és az okát az én személyemben keresni. Az igazi okokra én rá tudnék mutatni, de nem akarok érzé­keny sebeket bolygatni. A Főispán Úr azt is mondja, hogy csak leg­nagyobb jóindulatának tudható be, hogy már előbb vissza nem vonatta koncessziómat a hozzá érkezett panaszok alapján. Bocsánat, de ezt a jó­indulatot nem tudom hálával fogadni, ellenben mélységes hálával és köszönettel vettem volna, ha az első panasz beérkeztekor figyelmeztetett volna a baj orvoslására, vagy módját ejtette volna, hogy a talán alaptalan panasz ellen védekezhes­sek. A Főispán Úr nem tehetett személyes meg­figyeléseket a színház működését illetőleg, mert mindössze csak ötször-hatszor tisztelte meg láto­gatásával, így tehát a beérkezett panaszok igaz voltáról is csak úgy győződhetett volna meg, ha azokra nézve engem is meghallgat.

Next