Szegedi Uj Nemzedék, 1922. október (4. évfolyam, 224-256. szám)
1922-10-01 / 224. szám
SZEGEDI UJ nemzedék 1922 október 1., vasárnap. Viharos közgyűlési vita a múlt évi zárszámadás felé Interpellációk és indítványok Jóval 4 óra után nyitotta meg a folytatólagos közgyűlést dr. Somogyi Szilveszter elnök. Az érdeklődés tekintettel az ülés negyedik napjára igen kicsi volt. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után a tanácsi előterjesztések folytatólagos letárgyalására került sor. Az első hevesebb vitát a tisztviselők temetkezési járulékának felemelése provokálta, melyet úgy állapított meg a tanács, hogy mindig az árvizsgáló bizottság által meghatározott harmadosztályú temetés árával legyen egyenlő. A tanács javaslatához a bizottság egyik tagja, aki arról nevezetes, hogy leghangosabb szónok, hosszú beszéddel szólt hozzá, ugyanazt javasolta, mint a tanács, azzal a különbséggel, hogy a magasabb állású tisztviselők részére, másodosztályú temetkezés árát, mint temetkezési járulékot szavazzon meg a közgyűlés. Szeless József dr.: Nem szavazok meg. Mindenki meg fog halni. Somogyi: A halálon nem tesz a város különbséget tisztviselői között. Bizottsági tag: Nohát pedig megérdemli az a tanácsnok a másodosztályú temetést is. Fodor Jenő tanácsnok: Csakhogy nem fogunk ám meghalni. Szavazásra téve fel a kérdést, a közgyűlés nagy szótöbbséggel a tanács javaslatát fogadta el. A fogasztási és kövezetvári illetékek, a hídvám, postajavadalmi, mérlegelési, betegszállítási és köztisztaági üzemdíjakat a tanács által javasolt mértékben emelte fel a bizottság. A motorfecskendő és tolólétra pótköltségéhez Peták József szól hozzá: Egy felvilágosítást kérek, édes uraim, hogy mire fogják használni a tolólétrát? (Nagy derültség.) Somogyi: Igaza van. A gyárakhoz és bérpalotákhoz. Polták: A külvárosokba nem kell tolólétra. Fodor Jenő: Kivisszük a szérüskertbe is. Szelles József dr.: Kéményseprő létrákkal fogunk tüzet oltani. Petek: Én azt indítványozom, hogy a tolólétra költségeit az viselje, aki hasznát veszi. Ha nekem lesz majd négy emeletes palotám, én is fizetni fogom. A közgyűlés elveti Peták József indítványát." A múlt évi zárszámadáshoz Magyar József szól hozzá: Be akarom bizonyítani, hogy az a mumus amivel a méltóságos polgármester úr állandóan fenyegeti a közgyűlést, mihelyt a bizottság bőkezű, vagy nagylelkű akar lenni, hogy tudniillik a pótadót 150 vagy 200 százalékkal kell emelni, nem áll meg, mert épen a múlt évi költségvetés a bizonyítéka, hogy a város nem zár deficittel, hanem igen sok milliót tartalékol el, mint jövedelmet. A város gazdálkodásában igen sok hibát látok. Balogh Károly: Mondja már, hadd tanuljunk. Magyar: Tanulmányoztam más városok költségvetését is, de bizony ott nincs eldugva semmiféle bevétel vagy jövedelem, nyitott lapra van fektetve a hatóság minden lépése. Molnár József közbekiált valamit. Balogh Károly: Nem kell hozzászólni. Azt mond, amit akar. Egy szava sem igaz, hagyjuk békében. Magyar József: Bátor vagyok feltenni a kérdést, hajlandó-e a város hatósága intézkedni, hogy az adóhivatalban levő óriási adóhátralék behajtassék. Hajlandó-e továbbá a tanács arra, hogy a közgyűlés idejét nem apró-cseprő dolgokkal foglalja el, melyekkel elrabolja a bizottság idejét, hogy a fontosabb kérdésekkel bővebben foglalkozzék. Balogh Károly: A tanács csak azokat a tárgyakat hozza be, melyekre a törvény kötelezi. Ami pedig azt illeti, hogy a tanács dugott tételekkel gazdálkodik, nincs tisztában a költségvetés fogalmával. Szeless József: Szemináriumot állítunk fel. Balogh : A kezelés hűsége kétségtelen, el nem dugtunk semmit bizalmatlanság a város tanácsa iránt ilyeneket mondani. Mi mindnyájan emelt fővel megyünk a vizsgálat elé. (Felkiáltások : Éljen a tanácsok úr!) Arra a kérdésére pedig a bizottsági tag úrnak, hogy az adóhivatal hátralékban van, kénytelen vagyok emlékezetbe idézni, hogy a tanács maga kérte a bizottság utasítását, hogy az adóhátralékokat a legerélyesebben behajthassa. Magyar József: Az a hosszú oktatás, melyben a pénzügyi tanácsnok úr részesített, félreértésen alapszik. Nem mondtam azt, hogy a tanács hűtlenül kezeli a város vagyonát, de azt most is hangsúlyozom, hogy a város rosszul gazdálkodik, amit én bizalmi kérdésnek tekintek. A közélelmezési hivatalmúlt évi zárszámadásához ismét Magyar József szól hozzá. Kénytelen vagyok ismét felszólalni. Igaz-e az, hogy a közélelmezés fájából egyesek óriási tételekhez jutottak, míg mások, különösen a nem szorosan vett városi alkalmazottak, semmit sem kaptak. Fodor Jenő: A városi tisztviselők egyesületének 20 vagonját adta.m Én a kiosztásban nem vettem részt, én erre a kérdésre nem tudok felelni. A szükséges felvilágosítást Bárdos Béla főjegyző, az egyesület elnöke, adja meg. Somogyi: Azt hiszem, most már meggyőződött a bizottsági tag úr, hogy nincs alapja vádjainak. Bokor Pál: Nincs Janama! Magyar József megnyugszik a válaszban. A tanácsi előterjesztések után az interpellációkra és indítványokra kerül sor. Az első interpellációt dr. Sereghy Mátyás nyújtotta be a város világítása tárgyában, mert véleménye szerint, elsősorban a sötétség az oka, hogy a külvárosokban oly nagy számmal fordulnak elő a bűnesetek. A tanács hajlandó arra, hogy a világítás kiterjesztését a nyomorenyhítő akció keretén belül végrehajtja. A közgyűlés tudomásul veszi a tanács válaszát. Korom Mihály indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy a szérüskertek bérlőit meghagyja bérletükben, a Csongrádi-sugárút átkövezését pedig a jövő évi kövezési programba veszi fel. Az ülés vége 7 óra után. Károly főispán az elnöke, előadója dr. Ketter Tibor főispáni titkár. Helyettes elnök Somogyi Szilveszter, pénztárnok Scultéty Sándor, ellenzök Balogh Károly és Bokor Adolf. Itt említjük meg, hogy az akció céljaira egy magát megnevezni nem akaró egyén ötszázezer, a Backmalom százezer koronát adományozott. A gyűjtés eddigi eredménye körülbelül másfél millió korona. A főispán felhívása a nyomorgók segélyezésére Megalakult a Horthy-bizottság A nyomorenyhítő mozgalom keresztülvitelét, mint megírtuk már, célozta az az értekezlet, melyet dr. Aigner Károly főispán tegnap délelőtt hívott össze a jótékony társadalom tényezőiből. A közel száz tagból álló értekezletet Aigner Károly főispán nyitotta meg, a hála és köszönet szavát tolmácsolva a megjelenteknek, majd felolvassa a város közönségéhez intézett felhívását, melynek teljes szövegét az alábbiakban adjuk: A kormányzó Ur ő Főméltósága kezdeményezéséből megindult Országos Inségenyhítő Akció Szeged szab. kir. város területére megalakult bizottsága nevében felkérem a város közönségét, hogy az önhibájukon kívül munka nélkül maradt vagy munkára képtelen egyénekre reákövetkező borzalmas téli nyomor enyhítésére szánt összeget a hivatalomban lefektetett gyüjtő iv utján juttassák kezeimhez s ugyanitt mindazok, kik az ínség akcióban természetbeni, különösen gabona és egyéb nem romlandó élelmiszerek, cipő vagy ruhaneműek adományozása által akarnak részt venni, ezen szándékukat ugyanitt jelentsék be. A magyar nemzetre most szakad reá a legdermesztőbb tél, melyre csak úgy következhet tavaszi feltámadás, ha a tél halálos hidegségét enyhíti és kiengeszteli a testvéri szeretet melege. A nyomor nem ismer felekezeti, faji társadalmi, vagy politikai különbségeket, ennek enyhítése körül szűnjön meg a turáni átok és tehetségéhez mérten, mint szerető családtag siessen mindenki testvéreinek megmentésére, mert sohasem volt annyira igaz az a közmondás, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad. Az inségenyhítő akciót városunkban személyesen irányítom és ellenőrzöm az e célból megalakult jótékonyságukról közismert önzetlen egyénekből álló bizottság közreműködésével s az adományok hírlapi nyugtázásán felül úgy azoknak bevétele, mint kiosztása a Belügyminiszter Ur Önagy méltósága ellenőrzése alatt is ,áll, úgy, hogy a Kormányzó Úr Öföméltósága intenciójának megfelelőleg, minden buzaszem annak jut, akinek erre legnagyobb szüksége van. Munkaképes egyének munkaalkalmat kapnak s kizárólag munkájukért részesülnek az inségalapból, nem könyöradományban, hanem kiérdemelt díjazásban. Ellenszolgáltatás nélkül csak a munkára képteleneket segélyezzük. Az értekezlet, mely egyhangúlag elfogadta a felhívás szövegét, ezután megalakította a kerületi bizottságokat. A felsővárosi kerületnek dr. Dobay Gyula, a rókusinak Breisach Béla, az alsóvárosinak Szász István, az felsőtanyainak Niedermayer Antal, az alsótanyainak Barmos György, a röszkeinek pedig Szűcs Mihály lett az elnöke. A központi bizottságnak Aigner P kezében van a héditás fegyvere: a szépség, ha V e a B egy doboz valódi DIAHA-PUDCRT ii 1 dobol valódi DIAHAKROMET Mindenütt kapható ! Gyártja: a Diana Kereskedelmi R.-T. Budapest, V. Nádor-utca 30. Vénus** cipők a legideálisabbak. 99 Üzlet: Kárász-utca 2. Telefon 13-15. 1542 Gyár: Szekfűi-utca 2. Telefon 12-46. Nem lesz tartós a színházi szünet A színházat megölő állami, városi és egyéb terhek arra késztették a szegedi színház igazgatóságát, hogy addig, míg ilyen rendkívüli súlyos kiadásokkal terhelik meg az amúgy is gyér látogatottságú színházat, bezárja a színház kapuit. A rendkívül súlyos anyagi helyzettel küzdő színházzal szemben, a város rideg álláspontjára egyedüli méltó válasz csak a színház bezárás lehetett. Mindent meg lehet adózatni, csak a kultúrát szolgáló színházat nem, mert a színház napjainkban már nem az üzlet, melyen kövér aranyhegyeket lehet szerezni. Az elkövetkezendő bezárással szemben, színházi körökben általában várakozó a helyzet. Palágyi igazgató kijelentette munkatársunknak, hogy ha hétfőig megérkezne a kormány szubvenciót megadó rendelete, úgy a színház tovább folytatná előadásait. Szaporodnak az árdrágító akták, de azért ad a drágaság A legújabb igazságügyi rendelkezések mint ismeretes, a törvény teljes szigorával sújtja az árdrágítót. Az árakat ellenőrző árvizsgáló közegek, a pici rendőrség és a megzsarolt magánosok tömeges panaszokkal fordulnak a rendőrség uzsora ügyosztályához, feljelentést téve. A látszat, mely a feljelentések özönéből árad, azt látszik igazolni, mintha a tömeges feljelentések megfélemlítenék az árusokat. A rendőri tapasztalat, melyről különben minden piacon megforduló szerencsétlen vevő meggyőződhet, azt bizonyítja, hogy az árdrágítás még szemérmetlenebbül tobzódik, mint az árletörő hatósági intézkedések előtt. A túl maximált árucikk egyszerűen eltűnt a piacról s azt a rászoruló fogyasztó csak tiltott utakon, többszörös pénzeken szerezheti meg. Csodálatos viágot élünk. A feljelentett árdrágítók száz számra tolonganak kihallgatásra a rendőrszobák előtt, odakint pedig a piacon még annál inkább folyik az árdrágítás.