Szegedi Uj Nemzedék, 1926. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)
1926-09-01 / 198. szám
Szeged, 1826 szeptember 1., szerda meszttRy politikai tapDip IQfifizetési ára: Sapnapra , 35.000 K fmim ktdldve 37000 K Rámán 1500 K |SH¡»*i~!flanep&ap 5000K Inrkssztísép is kiadthkibl. Bigoncs tir 7. uin TELEFON: Ixarkeaztöség: 12—84. Kiadóhivatal: 153. Ara: 1500 korona. VlII'lk itriolfara, 198. szám. Főszerkesztő: DOBAY GYULA dr. Főmunkatárs: PUSKÁS JENŐ, I Baross-SiiTftsig uegtd flikjintk, I MiNSi, i la^u Remieü Síiriitsig, Tnrii>Si9* leliég, Tat ni uegedi kar. blTat^i lap]a. Po.tatakar«kp(nztatl námla 88U A magyar orvos (KF.) Elhagyott tanyákról, kis poros falukból, az ország városaiból és fővárosából gyűltek össze a közegészségügy szürke napszámosai, az orvostudomány ragyogó neveinek képviselői, hogy egységesen állást foglaljanak gazdasági kérdésekben, megbeszéljék a nehéz időkkel ránk szakadt tenger nyomorúságát, elviselhetővé tegyék a magyar orvos életét, hogy teljes erejével őrködhessen a legdrágább isteni adomány, az élet fölött. Nagy konzíliumot tart a mostoha sors által kikezdett orvosi rend — végeredményben azonban megint a beteg emberiség érdekében. A közegészségügy az emberi közösség minden kis formájának boldogulásával szorosan összefügg: papok, próféták, államférfiak, uralkodók intézkedéseiben mindenütt találkozunk vele, legyenek azok ők vagy képírással kőbe vésve, papyrus vagy pergamentre róva. Alapköve ma is az állami életnek, ereje a nemzetnek, mert a semmivel sem helyettesíthető értéket, a munkát biztosítja. Biztosítja azt a pusztító háborúban, a béke munkás napjaiban, de legnehezebb esztendők a háború utániak, amikor el kell a romokat takarítani, újjáépíteni mindent a semmiből, lemondással és küzködéssel. Munkába kellett állania ismét az idős, kifáradt orvosnak, akinek elértéktelenedtek az öregségére félretett koronái és dolgozni kell a fiatalnak, akinek még reménye sincsen, hogy félretehet valamit. A családos orvos avval a nyomasztó érzéssel dolgozhat, hogy családjáról gondoskodni csak addig tud, ameddig él és hogy szervezetét a statisztikai adatok bizonysága szerint is sokkal hamarabb felőrli a nehéz hivatás, mint akármelyik más szellemi foglalkozásúét. Amerikában a háború után ijesztő volt az öngyilkos orvosok száma, mert elvesztették kedvüket az élettől, azután átcsapott az életuntság hulláma Berlinre, ahol a nyomort nem tudták már elviselni, végig ment a nagy városokon, de nálunk megszakadt. A jól képzettségéről híres magyar orvos megállotta helyét a békében, nem csüggedt a háborúban és öszszeomlásban s hogy a halálozás már megint csökken, a pusztító kórok megszelídültek, a magyarság hatalmas életerejével diadalmasan került ki a megpróbáltatásokból ismét, az megint a magyar orvos érdeme. A Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületének közlönyében az orvosi kérdések megértő minisztere Vass József „A magyar közegészségügy problémái" címén vezércikket írt a szegedi orvoskongresszus alkalmából. Leszögezi, hogy az egészségügyi kormányzatnak az orvosok mindig megértő, áldozatkész támogatói voltak s megállapítja, hogy az egészségügyi kormányzat nem hunyhat szemet azon körülmény előtt, hogy a gazdasági válság az orvosok megélhetését és anyagi érvényesülését igen hátrányosan befolyásolja. Ismerteti terveit, a fizetéses állások elosztását, a kereseti aránytalanságok, a hatósági orvosok magángyakorlatának megszüntetését és reméli, hogy ezekkel az intézkedésekkel, a lakosság műveltségének emelésével, a céltudatos egészségügyi neveléssel megszűnik az a viszonylagos orvosbőség, ami most mutatkozik. A most ülésező 400 idegen és 150 szegedi orvos, akiknek mindegyike oly sok nehéz feladatot oldott meg a betegágynál, együttes megbeszélés alapján bizonyára megtalálja azokat a módokat, amelyek a mai viszonyok mellett is megszerzik a magyar orvosoknak azt a nyugalmat, azt az anyagi függetlenségét, amire eredményes munkássága biztosítására feltétlen szüksége van. * • E sorok írója két év előtt a letepert Erdélyből egy orvosi műszertáskával indult útnak, hogy új otthont, új megélhetést keressen. Csüggedt letargiával rótta az egyik alföldi város poros utait, járta hivatalait, s az az elhatározás érlelődött meg benne, hogy inkább gyalog haza és kapálni, mint itt maradni ! Egy jó lélek, — akinek ma is hálás érte — rábeszélte: menjen, nézze meg Szegedet. És megérkezett zuhogó esőben, de felderült lélekkel megtalálta a magyarságot, kultúrát, civilizációt. A Széchenyi-tér hatalmas arányai, a rendezett utcák fejlődést biztató ígéretei, a Tisza varázs megfogták, itt tartották. A 400 idegen orvost ez az érzés ma bizonyára még jobban megkapja. A hét év alatt Szeged újjászületett, nemcsak a Széchenyi-tér parktükrei virultak ki, hanem az élni akarás diadalmas tanúságaival találkozunk mindenütt. Itt az építőállványok erdeje fedi sokat igézőn egészséges otthonok növekvő falait, amott meg a csákányok bontják a letűnt kor szvette gerendáit, vályogfalait, hogy helyet adjanak az orvosképzés hajlékainak, ahol a beteg emberek százai találnak gyógyító otthont a klinikáknak. A kőház avult falai, sötét folyosói eltűntek, a világosság és tisztaság derűs nyugalma mindenfelé. A belváros utcái tiszták, fürge öntöző motorok semmisítik meg az Alföld rémét, a port. A Tisza szőke vizén a csónakzók és fürdőzők százai bizonyítják, hogy a testápolás, az egészséges élet rajongói jól vetettek. Ezt a képet viszi magával 400 idegen orvos, 400 apostol, aki szétmegy a kis ország minden tájára, enyhülést és biztatást nyerve a jövőre, hogy azért a fajért, amely a mai nehéz viszonyok között is alkotni tud, érdemes dolgozni! Magyar—cseh és magyar—jugoszláv Dénzügyi tárgyalások — A Szegedi Új Nemzedék tudósítójától — Budapest, augusztus 31. A prágai delegáció a hét végén visszatér Budapestre, hogy részletesen beszámoljon a legutóbbi tárgyalásokról a végleges tarifális szerződés ügyében kialakult helyzetről és újabb utasításokat kérjen. A delegáció vezetője szeptember első hetében a magyar kormány képviseletében valószínűleg más természetű fontos diplomáciai megbízatásnak kénytelen megfelelni és ezért csak szeptember második felében vehet részt a magyar—cseh tárgyaláson. Ugyancsak szeptember végén a magyar és jugoszláv pénzügyi természetű tárgyalások folytatását kezdik meg és intézik el a hátralévő pénzügyi kérdéseket. Kiélesedett Angliában a bányászsztrájk — Bombákat küldtek a sztrájkirodába — London, augusztus 31. A bányászok feleségeit és gyermekeit segélyező bizottság irodájába egy láda érkezett, amelyben 20 töltött bomba, gyutacs és kartács volt. A robbanóanyag elegendő lett volna a parlament épületének levegőbe röpítésére. A ládát egy fiatal leány bontotta fel, aki annak tartalmát gyanúsnak találta. Az előhívott szakértő azonnal megállapította, hogy a bombák töltve vannak és a rendőrség a láda veszedelmes tartalmát azonnal a vízbe sülyesztette. Az alsóház éjszakai ülésén több szocialista módosító indítvány leszavazása után 232 szavazattal 91 ellenében jóváhagyták a kivételes hatalomról szóló rendszabályok érvényének szeptember 30-ig való meghosszabbítását. Pénzügyminiszteri Jelentés Magyarország pénzügyi helyzetéről — Emelkedtek az állami bevételek — — A Szegedi Új Nemzedék tudósítójától — Budapest, augusztus 31. A népszövetségi pénzügyi főbiztos havi jelentései helyett, most a magyar királyi pénzügyminiszter ad ki havi jelentéseket az ország pénzügyi helyzetéről. Az első pénzügyminiszteri jelentés, amely július hónapról számol be, ma került a nyilvánosságra. Ebből megtudjuk, hogy a júliusi állami bevételek 512 millió pengőt tettek ki, vagyis az előirányzatot 175 millió pengővel meghaladták. Kedvező a magyar királyi postának és a magyar királyi államvasutaknak Julius hónapja is, mert az üzemek jelentős felesleggel zárultak. Julius hónapban sikerült 2 250 000 angol font kölcsönt szerezni a vármegyék útépítési és más céljaira. A kölcsön a londoni piacon bocsáttatott ki igen nagy sikerrel. 14z ország külkereskedelmi forgalma az 1926. év első felében a múlt évhez képest fejlődést mutat. Úgy a behozatal, mint a kivitel mintegy 10 százalékkal emelkedett. A magyar Nemzeti Bank tényleges jegyforgalma júliusban 28,9 millió pengővel emelkedett. A váltótárcának a termés értékesítésével kapcsolatosan várt emelkedése azonban elmaradt, júniussal szemben 36 millió pengővel csökkent. A bank érc és deviza készlete 66 millió pengővel emelkedett. A magyar királyi postatakarékpénztárnál a betevők száma 1333 mal gyarapodott és összes számuk a hó végén 1 252 263 volt. A betétek összege is jelentősen emelkedet. Általában nem csak a postatakaréknál, de a legnagyobb budapesti intézeteknél is a betétek emelkedése 6,8 százalékot tesz ki. Emelkedett a tőzsdén jegyzett értékpapírok árfolyama is. A jelentés 14 mellékletet tartalmaz, amelyek teljes részletességgel köztik az államigazgatásra vonatkozó számszerű adagokat. Megtudtuk, hogy július hóra 59 799.911 pengő kiadást irányoztak elő, amivel szemben a bruttó kiadás 59.313 257 pengőt tett ki. A bevételek 51.164 560 pengőre rúgtak. A népszövetségi kölcsön számlán még 103.802.782 pengő a rendelkezésre álló egyenleg. A postánál a bevétel 6.569.754 pengő volt 3 5.976 627 pengő a kiadás. A távbeszélő főállomások száma 58.142, a rádióvevő berendezések száma 48.590. Az államvasutaknál a júliusi teljesítmény 2 627 709 vonat kilométer. A bevétel 20.879.929 pengőt, a kiadás 16 959.373 pengőt tett ki. A nagykereskedelmi index aranykoronában számítva az élelmezés terén 1.14, az ipar terén 1.30. Egy négytagú család önfenntartási költségeinek indexszáma papírkorona alapon 14 823, aranykorona alapon 1,03. Földrengés az Adrián Milánó, augusztus 31. Tarantóban több földlökést éreztek, amelyek a lakosság körében óriási pánikot okozott. Emberéletben nem esett kár, anyagi kár azonban meglehetősen jelentékeny. Erősen megrongálta a földrengés Brindisi, Bari és Siracusa házait is. London, augusztus 31. Athéni jelentések szerint egész Görögországban tegnap hatalmas földrengés pusztított, amely Athénben több házat bedöntött. Spánában az egyik beomló épület két embert temetett maga alá. Erős földlökést éreztek Málta szigetén is. Tovább tart a spanyol forrongás Pária, augusztus 31. Bár Spanyolországgal minden távíró- és telefonösszeköttetés megszakadt és a cenzúra hihetetlen szigorúsággal működik, mégis spanyol menekültektől, akik a hazájukból a francia határon keresztül jöttek, egyet-mást meg lehet tudni a spanyolországi eseményekről. A menekülők elmondják, hogy számos spanyol tartományban súlyos zavargások törtek ki, amelyek Primo de Rivera diktátor ellen irányulnak. Több tüzérezred valósággal forradalmat szervezett tisztjeik vezetése alatt. A hatalmat magukhoz ragadták. Madridban egyelőre még nyugalom van ugyan, de nagyon félnek attól, hogy a felkelés a fővárost is magával ragadja, föltéve, hogy a diktátor le nem mond. A spanyol menekülők véres összeütközésekről is beszélnek, amelyekben rengeteg sok a halott és a sebesült.