Szegedi Uj Nemzedék, 1929. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1929-01-04 / 3. szám
Szeged, 1929 január 4., péntek. Keresztény politikai napilap Előfizetési ára: Egy hónapra . . 280 P Postán küldve . . 2 96 P Közalkalm. kedvezmény: Egyes szám ára 10 fillér Vásár-és ünnepnapló fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal : Szeged, Dugonics-tér 7. sz. TELEFON : Szerkesztőség: 12—84. Kiadóhivatal: 1—53 Ára 10 fillér. XM. évfolyam, 3. szám. Főszerkesztő: Dr. DOBAY GYULA Főmunkatárs: PILLICH ANDRÁS a Baross Szövetség szegedi fiókjának, a MANSz, a Magyar Nemzeti Szövetség, a Turul és az Államvasuti Alkalmazottak Orsz. Szpv. szegedi üzlet vezetőségi kerülete hivatalos lapja. Posta takarékpénztári számla 8815. 1928 külpolitikai öröksége írta: Ivánffy Tamás. Az újév első napjaiban, amikor nappal is bujdosik a Nap és a jól besütött szobában Petőfink szavai kísértenek: «Hol a boldogság mostanában...?», mi vigasztalja akarva nem akarva elborulásra kész lelkünket? Egy szó: a tavasz! Az a tavasz, mely még messze van, amelynek életre ébredéséig még sok fagyon-zuzmarán, csikorgós hidegen, vigasztalhatatlan ködös-borongós napon kell keresztülvergődnünk, de amely mégis eljő, mert Isten és a természet rendelése szerint el kell jönnie! Minden, a leghosszabb télnek is közös öröksége a rügyfakasztó, virágszirmokat bontogató, napsugártól ragyogó, felhőtlen kék egy kikelet. Telet élünk, telet írunk 1929 januárjában nemcsak a kalendárium, de a magyar kalendárium szerint is. A mi telünk addig tart, amíg Trianon keserves és átkos súlya a magyar lelkekre nehezedik, úgy mint már közel tiz év óta. Akkor zöld reményeinknek összes rügyhajtásai egy zordon éjszakán lefagytak, a következő nap reggelén mására, mint pusztuló avarra nem tévedt a szem és a megborzadt magyar lelkekben egy rettenetes jajkiáltás sirt fel: «Nem lesz több tavaszunk!» Azóta, ha lassan és kínosan, ha h ólomlábon is, de csak elteltek az évek és egy új dal csendült meg a szívekben: «Lesz még kikelet Kolozsvár felett!» A reménység fájának lefagyott zöld rügyei helyén kihajtottak az addig alvó rügyek, mikor a magyar tél dermesztő hidege csak a legkevésbbé is felengedni kezdett, amikor a felhők mögött bujkáló Magyar Nap a legelső téveteg sugaraival áttört a fellegeken, amikor távol Nyugatról az első meleg fuvallat elérkezett hozzánk Rothermere lord legelső cikkében. 1927 június 21-ét írták akkor, az egész világnak nyara lehetett e nap, csak a magyar szívek kalendáriuma mutatott még mindig keserves, fagyveres telet. Másfél év telt el azóta és még a legcsüggedtebb, legpesszimisztikusabb és legskeptikusabb magyar telkeknek is fel kellett ismerniük, hogy a magyar tél legkeservesebb idői immár mögöttünk vannak, hogy lassú, nagyon lassú léptekkel, de a magyar tavasz, a magyar rügybontás, a magyar szívek kivirágzásának ideje felé haladunk. , Tekintsünk most az újesztendő első napjaiban mégegyszer vissza, mit veszünk át világpolitikai örökségül az 1928. évtől? Az «Adj Uram, de mindjárt!» ismeretes magyar igék hívei hamar készen lehetnek a felelettel, amikor odavágják: «Semmit!» Nekik t. i. csak az a valami, ami kézzelfogható, ami nyomban birtokba vehető. A gondolkozó nagy többség ellenben igen meg lehet elégedve magyar szempontból az elmúlt év politikai világeredményeivel. Ez év szerezte meg kifejezetten a magyar ügy előharcosainak — a sok kiváló név közül csak egynéhányat említve — Lloyd George - t, akinek neve egyaránt a múltié mint a jövőé, Mac Donaldot s aki az első: Mussolinit, ki 1928. év tavaszán, mint felelős kormányférfiú legelsőül kötötte le magát hivatalosan a magyar revíziós mozgalom mellé és aki ez év decemberében a mi ellenségeinket (sajnos, még sok van), megremegtette azzal a félreérthetetlen mondásával: «Mi nekünk van eszünk arra, hogy hol keressük,barátainkat és barátsági szerződést mely állammal kötünk, de azután a barátság, vagy annak ellenkezője jegyében félúton meg nem állunk, hanem mindvégig fegyverrel is kitartunk!» Végül ez év emelte ki eddigi érthető rezerváltságából Lengyelországot is, melynek külügyminisztere, — tekintet nélkül, hogy tetszik ez a kisántant államainak és a nagy francia protektornak — minden kerülgetés nélkül hirdette a hagyományos és megingathatlan lengyel—magyar barátságot. De tekintsük más szempontból is az elmúlt évet, hogy mennyire használt, vagy ártott a mi halálos ellenségeiknek? Hiszen minden balsiker, mely reájuk nehezedett, a magyar ügyet, a revíziót erősíti. Csehország halálos sebet kapott a választások alkalmával, amikor a tótok mind jobban elfordultak Benes zászlajától. E választás gyümölcse az immár világhíressé vált trencséni manifesztum, mely nyíltan hirdeti a Felföldnek Csehországtól való «békés (?!)» elválását. Immár Benes nyíltan hirdeti, hogy keresni fogja a Magyarországgal való valamelyes megegyezést. Szerbiát ellenségnek tekinti az év eseményei folytán a horvát és szlovén nép egyaránt. Az amputációról már szerb részről is nyíltan beszélnek. Romániában letűnt a Bratianukorszak. A hírhedt optáns pör minden valószínűség szerint véget ér 1929-ben barátságos megegyezéssel. Mindezek megfontolásával bizalommal nézhetünk az újév elé: a mi vetésünk érik és ha lassan, nagyon lassan is, de a magyar kikelet felé közeledünk. Revízió, te vagy nekünk az ígéret Földje! Díszes ünnepség keretében adta át a megyés főpásztor dr. Somogyi Szilveszternének és dr. Késze Istvánnénak a pápai kitüntetést a — A Szegedi Új nemzedék munkatársától — Szeged, január 3. Glattfelder Gyula dr. csanádi megyéspüspök csütörtökön délután ünnepélyes keretek között nyújtotta át Somogyi Szilveszterné dr.-né polgármesternének és Kószó Istvánná dr.-nénak XI. Pius pápa kitüntetését, a Pro Ecclesia et Pontifice érdemkeresztet azon érdemeik elismeréséül, melyeket a Szent József-akció illetve az Oltáregyesület buzgó vezetése körül szereztek. A megyés főpásztor Somogyi polgármesternének a jezsuiták Gyöngyutcai kápolnájában, Kószó Istvánná dr.-nénak pedig az alsóvárosi plébánia nagytermében adta át a kitüntetést. Csütörtökön délután négy órakor zsúfolásig megtelt a jezsuiták kápolnája. Szeged katolikus társadalmának szine-java jelent meg az átadási ünnepségen. A megjelentek között ott láttuk Aigner Károlyné dr.-nét, báró Mahomess Camillónét, Dobay Gyuláné dr.-nét, Muntyán Istvánná dr.-nét, özv. Schmidt Ferencnét, Tóth Mihályné dr.-nét, Back Bernátnét, Szalay Józsefné dr.-nét, Nágel Manónét, Poór Ferencnét, Gárgyán Imrénét , Szandtner Pálné dr.-nét, Csikós Nagy Józsefné dr.-nét, Tóth Imréné dr.-nét, Buócz Béláné dr.-nét, Papp Menyhértné dr.-nét, Simíts Ferencnét, Gróf Árpádnét, Völgyessy Ferencnét, Molnár Józsefnét, Cholnoky Margitot, Fajta Marcelné dr.-nét, Nyáry Györgyné dr.-nét, Karg Györgynét, Homer Hermát, Somogyi Szilveszter dr. polgármestert, Muntyán István dr. ítélőtáblás tanácselnököt, Buócz Béla dr. rendőrfőtanácsost Tóth Imre dr. kormányfőtanácsost, Kószó István dr. ny. államtitkárt, Rob Árpád dr. pénzügyigazgatót, Korpássy Gyula dr. táblabirót, Fekete Ipolyt, Papp Béla dr. felsővárosi plébánost, Pólyák Károly hittanárt, Schiffer Ferenc dr. postaigazgatót, Zolay Ferenc dr. kir. ügyészségi elnököt, Falta Marcel dr.-t és sok másokat. A megyéspüspök megható beszéd keretében adta át Somogyi Szilveszterné dr.-né polgármesternének a pápai kitüntetést. — Amikor jelentést tettem egyházmegyém állapotáról XI. Pius pápa őszentségének — kezdte beszédét a püspök — akkor a pápa őszentsége melegen érdeklődött azon szegedi hölgyek nevei után, akik a világi dolgokban buzgón segédkeznek a papok munkájában. A római katolikus egyháznak ugyanis az a gondolata, hogy a hívők is magukénak ismerjék el azokat az érdekeket, melyekért az Egyház harcol, így az emberi nyomorúság csökkentésére a katolikus hölgyek hivatottak. Én elmondottam Őszentségének, hogy Somogyi Szilveszterné dr.-né polgármesterné is magáévá tette ezt a nemes gondolatot és hogy az ő vezetése alatt jelentős eredményeket ért el a Szent József-akció. Szivjósággal kell csökkenteni a társadalmi nyomorúságokat, mert az már igenis szomorú jelenség, ha nincsenek, akik segítnének a nyomorúságokon. Az Egyháznak nagy örömére szolgál, hogy világi emberek segédkeznek a papságnak ezen szociális bajok megszüntetésében. Kérésemre a pápa őszentsége a Pro Ecclesia et Pontifice érdemrendet küldte ezen nemes munkában való részvételért Somogyi polgármesternének és amikor ezt most én átadom, arra kérem Méltóságodat, hogy eddig folytatott nemes munkáját folytassa továbbra is. Vegye át ezt a jelvényt azzal az elhatározással, hogy a Szentatya bizalma, további munkájában megvalósulást nyerjen. Somogyi Szilveszterné dr.-né meghatottságtól remegő hangon mondott köszönetet a kapott kitüntetésért és fogadalmat tett, hogy további munkájával is mindenképpen azon lesz, hogy méltó lehessen a kitüntetésre és azt meghálálhassa. A megyéspüspök ezután feltűnés végett a pápai kitüntetést báró Marco mes Camillónénak adta át, aki azt közvetlen, meleg beszéd keretében nyújtotta át Somogyi polgármesternének. Végül Várhelyi József pápai prelátus fejezte ki örömét afelett, hogy a lelki gondozására bízott Belvárosi Egyházközség egyik tagját érte a magas kitüntetés. Épp ezért köszönetet mondott Glattfelder püspöknek, hogy a legmagasabb helyen is tudomásra hozta Somogyi polgármesterné érdemeit, majd néhány kedves szóval a kitüntetettet üdvözölte. A megyéspüspök ezután Sopssich János püspöki titkár kíséretében autóra szállt, hogy idejében megjelenhessen az alsóvárosi plébánián, hol az előbb említett előkelőségeken kívül ekkor már nagyszámú közönség gyűlt egybe, hogy jelen lehessen akkor, amikor átnyújtja a pápai kitüntetést Kószó Istvánná dr.-nénak. A már felsoroltakon kívül ott láttuk még Kószó István dr. nyug. államtitkárt, Somogyi Szilveszterné dr.-nét, vitéz Csenkey Géza dr. alezredest és nejét, Kószó György dr.-t és nejét, Körmendy Mátyásnét, Apró Istvánnét, Kelemen Margitot és Kelemen Saroltát, özv. Fábián Sebestyénnét, Véra Jakab alsóvárosi házfőnököt, Schneider Vencel plébánost, valamint Kispéter Lőrinc egyházközségi elnököt. Az átadás az Oltáregyesület közgyűlése keretében történt, melyet özv. Hrabovszky Tihamérné alelnöknő nyitott meg. Kérésére küldöttség ment Kószó Istvánná dr.-néért, kit, midőn a teremben megjelent, lelkesen megéljeneztek. Glattfelder Gyula dr. csanádi megyéspüspök emelkedett ezután szólásra. — A Pro Ecclesia et Pontifice érdemkeresztet akarom átnyújtani — mondotta — melyet a Szentatya az Oltáregylet régi és buzgó elnöknőjének adott. Római utam alkalmából a Szentatya figyelmét felhívtam arra, hogy itt Szegeden évtizedek óta a legnagyobb áldozatkészséggel, odaadással szolgálja az Oltáregyesületet az isten házának ügyét és ezáltal annak díszét biztosítja. Ezt a munkásságot akarta elismerni a Szentatya, midőn az egyesület elnöknőjét kitüntette. Bizonnyal úgy vélekedett, mint a zsoltáros, ti legnagyobb öröm