Szegedi Uj Nemzedék, 1929. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-04 / 3. szám

Szeged, 1929 január 4., péntek. Keresztény politikai napilap Előfizetési ára: Egy hónapra . . 2­80 P Postán küldve . . 2 96 P Közalkalm. kedvezmény: Egyes szám ára 10 fillér Vásár-és ünnepnapló fillér Szerkesztőség és kiadó­­hivatal : Szeged, Dugonics-tér 7. sz. TELEFON : Szerkesztőség: 12—84. Kiadóhivatal: 1—53 Ára 10 fillér. XM. évfolyam, 3. szám. Főszerkesztő: Dr. DOBAY GYULA Főmunkatárs: PILLICH ANDRÁS a Baross­ Szövetség szegedi fiókjának, a MANSz, a Magyar Nemzeti Szövetség, a Turul és az Államvasuti Alkalmazottak Orsz. Szpv. szegedi üzlet vezetőségi ke­rülete hivatalos lapja. Posta takarékpénztári számla 8815. 1928 külpolitikai öröksége írta: Ivánffy Tamás. Az újév első napjaiban, amikor nappal is bujdosik a Nap és a jól besütött szobában Petőfink szavai kísértenek: «Hol a boldogság mos­tanában...?», mi vigasztalja akarva nem akarva elborulásra kész lelkün­ket? Egy szó: a tavasz! Az a ta­vasz, mely még messze van, amely­nek életre ébredéséig még sok fa­­gyon-zuzmarán, csikorgós hidegen, vigasztalhatatlan ködös-borongós na­pon kell keresztülvergődnünk, de amely mégis eljő, mert Isten és a természet rendelése szerint el kell jönnie! Minden, a leghosszabb tél­nek is közös öröksége a rügyfakasz­tó, virágszirmokat bontogató, nap­sugártól ragyogó, felhőtlen kék egy kikelet. Telet élünk, telet írunk 1929 januárjában nemcsak a kalendárium, de a magyar kalendárium sze­rint is. A mi telünk addig tart, amíg Trianon keserves és átkos súlya a magyar lelkekre nehezedik, úgy mint már közel tiz év óta. Akkor zöld reményeinknek összes rügyhaj­tásai egy zordon éjszakán lefagytak, a következő nap reggelén mására, mint pusztuló avarra nem tévedt a szem és a megborzadt magyar lel­kekben egy rettenetes jajkiáltás sirt fel: «Nem lesz több tavaszunk!»­­ Azóta, ha lassan és kínosan, ha h ólomlábon is, de csak elteltek az évek és egy új dal csendült meg a szívekben: «Lesz még kikelet Kolozsvár felett!» A reménység fájának lefagyott zöld rügyei helyén kihajtottak az addig alvó rügyek, mikor a magyar tél dermesztő hidege csak a legkevésbbé is felengedni kezdett, amikor a fel­hők mögött bujkáló Magyar Nap a legelső téveteg sugaraival áttört a fellegeken, amikor távol Nyugatról az első meleg fuvallat elérkezett hoz­zánk Rothermere lord legelső cikkében. 1927 június 21-ét írták akkor, az egész világnak nyara lehetett e nap, csak a magyar szívek kalendáriuma mutatott még mindig keserves, fagy­veres telet. Másfél év telt el azóta és még a legcsüggedtebb, legpesszimisztiku­­sabb és legskeptikusabb magyar tel­keknek is fel kellett ismerniük, hogy a magyar tél legkeservesebb idői immár mögöttünk vannak, hogy las­sú, nagyon lassú léptekkel, de a ma­gyar tavasz, a magyar rügybontás, a magyar szívek kivirágzásának ideje felé haladunk. , Tekintsünk most az újesztendő el­ső napjaiban mégegyszer vissza, mit veszünk át világpolitikai örökségül az 1928. évtől? Az «Adj Uram, de mindjárt!» is­meretes magyar igék hívei hamar készen lehetnek a felelettel, amikor odavágják: «Semmit!» Nekik t. i. csak az a valami, ami kézzelfogható, ami nyomban birtokba vehető. A gondolkozó nagy többség ellen­ben igen meg lehet elégedve magyar szempontból az elmúlt év politikai világeredményeivel. Ez év szerezte meg kifeje­zetten a magyar ügy előharcosainak — a sok kiváló név közül csak egy­néhányat említve — Lloyd Geor­ge - t, akinek neve egyaránt a múltié mint a jövőé, Mac Donaldot s aki az első: Mussolinit, ki 1928. év tavaszán, mint felelős kormány­­férfiú legelsőül kötötte le magát hi­vatalosan a magyar revíziós moz­galom mellé és aki ez év decem­berében a mi ellenségeinket (sajnos, még sok van), megremegtette azzal a félreérthetetlen mondásával: «Mi nekünk van eszünk arra, hogy hol keressük,barátainkat és barátsági szerződést mely állammal kötünk, de azután a barátság, vagy annak el­lenkezője jegyében félúton meg nem állunk, hanem mind­­végig fegyverrel is kitar­tunk!» Végül ez év emelte ki eddigi érthető rezerváltságából Lengyel­­országot is, melynek külügymi­nisztere, — tekintet nélkül, hogy tetszik ez a kisántant államainak és a nagy francia protektornak — min­den kerülgetés nélkül hirdette a ha­gyományos és megingathatlan len­gyel—magyar barátságot. De tekintsük más szempontból is az elmúlt évet, hogy mennyire hasz­nált, vagy ártott a mi halálos ellen­ségeiknek? Hiszen minden balsiker, mely reájuk nehezedett, a magyar ügyet, a revíziót erősíti. Csehország halálos sebet kapott a választások alkalmával, amikor a tó­tok mind jobban elfordultak Benes zászlajától. E választás gyümölcse az immár világhíressé vált trencséni ma­­nifesztum, mely nyíltan hirdeti a Felföldnek Csehországtól való «békés (?!)» elválását. Immár Benes nyíltan hirdeti, hogy keresni fogja a Ma­gyarországgal való valamelyes meg­egyezést. Szerbiát ellenségnek tekinti az év eseményei folytán a horvát és szlo­vén nép egyaránt. Az amputációról már szerb részről is nyíltan beszél­nek. Romániában letűnt a Bratianu­­korszak. A hírhedt optáns pör min­den valószínűség szerint véget ér 1929-ben barátságos megegyezéssel. Mindezek megfontolásával bizalom­mal nézhetünk az újév elé: a mi ve­tésünk érik és ha lassan, nagyon lassan is, de a magyar kikelet felé közeledünk. Revízió, te vagy nekünk az ígéret Földje! Díszes ünnepség keretében adta át a megyés főpásztor dr. Somogyi Szilveszter­­nének és dr. Késze Istvánnénak a pápai kitüntetést a — A Szegedi Új nemzedék munkatársától — Szeged, január 3. Glattfelder Gyula dr. csanádi megyéspüspök csütörtökön délután ünnepélyes keretek között nyújtotta át Somogyi Szilveszterné dr.-né pol­­gármesternének és Kószó Istvánná dr.-nénak XI. Pius pápa kitünteté­sét, a Pro Ecclesia et Pontifice ér­demkeresztet azon érdemeik elisme­réséül, melyeket a Szent József-akció illetve az Oltáregyesület buzgó veze­tése körül szereztek. A megyés főpásztor Somogyi pol­­gármesternének a jezsuiták Gyöngy­utcai kápolnájában, Kószó István­ná dr.-nénak pedig az alsóvárosi plé­bánia nagytermében adta át a kitün­tetést. Csütörtökön délután négy órakor zsúfolásig megtelt a jezsuiták kápol­nája. Szeged katolikus társadalmának szine-java jelent meg az átadási ün­nepségen. A megjelentek között ott láttuk Aigner Károlyné dr.-nét, bá­ró Mah­omess Camillónét, Do­­bay Gyuláné dr.-nét, Muntyán Istvánná dr.-nét, özv. Schmidt Fe­­rencnét, Tóth Mihályné dr.-nét, Back Bernátnét, Szalay Józsefné dr.-nét, Nágel Manónét, Poór Fe­­rencnét, Gárgyán Imrénét , Szandtner Pálné dr.-nét, Csikós N­agy Józsefné dr.-nét, Tóth Imré­­né dr.-nét, Buócz Béláné dr.-nét, P­a­p­p Menyhértné dr.-nét, Simíts Ferencnét, Gróf Árpádnét, V­ö­l­­­gyessy Ferencnét, Molnár Jó­­zsefnét, C­h­o­l­n­o­k­y Margitot, F­a­j­­t­a Marcelné dr.-nét, N­y­á­r­y György­­­né dr.-nét, Karg Györgynét, H­o­­­mer Hermát, Somogyi Szilvesz­ter dr. polgármestert, M­u­n­t­y­á­n István dr. ítélőtáblás tanácselnököt, Buócz Béla dr. rendőrfőtanácsost Tóth Imre dr. kormányfőtanácsost, Kószó István dr. ny. államtitkárt, R­o­­­b Árpád dr. pénzügyigazgatót, Korpássy Gyula dr. táblabirót,­­ Fe­ke­te Ipolyt, Papp Béla dr. fel­sővárosi plébánost, Pólyák Károly hittanárt, Schiffer Ferenc dr. postaigazgatót, Z­o­l­a­y Ferenc dr. kir. ügyészségi elnököt, Falta Mar­cel dr.-t és sok másokat. A megyéspüspök megható beszéd keretében adta át Somogyi Szil­veszterné dr.-né polgármesternének a pápai kitüntetést. — Amikor jelentést tettem egy­házmegyém állapotáról XI. Pius pápa őszentségének — kezdte beszédét a püspök — akkor a pápa őszentsége melegen érdeklődött azon szegedi hölgyek nevei után, akik a világi dol­gokban buzgón segédkeznek a papok munkájában. A római katolikus egy­háznak ugyanis az a gondolata, hogy a hívők is magukénak ismerjék el azokat az érdekeket, melyekért az Egyház harcol, így az emberi nyomo­rúság csökkentésére a katolikus höl­gyek hivatottak. Én elmondottam Ő­­szentségének, hogy Somogyi Szil­veszterné dr.-né polgármesterné is magáévá tette ezt a nemes gondola­tot és hogy az ő vezetése alatt je­lentős eredményeket ért el a Szent József-akció. Szivjósággal kell csök­kenteni a társadalmi nyomorúságo­kat, mert az már igenis szomorú je­lenség, ha nincsenek, akik segítnének a nyomorúságokon. Az Egyháznak nagy örömére szolgál, hogy világi emberek segédkeznek a papságnak ezen szociális bajok megszüntetésé­ben. Kérésemre a pápa őszentsége a Pro Ecclesia et Pontifice érdem­rendet küldte ezen nemes munkában való részvételért Somogyi polgármes­ternének és amikor ezt most én át­adom, arra kérem Méltóságodat, hogy eddig folytatott nemes munká­ját folytassa továbbra is. Vegye át ezt a jelvényt azzal az elhatározás­sal, hogy a Szentatya bizalma, továb­bi munkájában megvalósulást nyer­jen. Somogyi Szilveszterné dr.-né meg­hatottságtól remegő hangon mon­dott köszönetet a kapott kitünteté­sért és fogadalmat tett, hogy további munkájával is mindenképpen azon lesz, hogy méltó lehessen a kitünte­tésre és azt meghálálhassa. A megyéspüspök ezután feltűnés végett a pápai kitüntetést báró Mar­­c­o m­e­­­s Camillónénak adta át, aki azt közvetlen, meleg beszéd kereté­ben nyújtotta át Somogyi polgármes­ternének. Végül Várhelyi József pápai prelátus fejezte ki örömét afelett, hogy a lelki gondozására bízott Bel­városi Egyházközség egyik tagját ér­te a magas kitüntetés. Épp ezért kö­szönetet mondott Glattfelder püspök­nek, hogy a legmagasabb helyen is tudomásra hozta Somogyi polgár­mesterné érdemeit, majd néhány ked­ves szóval a kitüntetettet üdvözölte. A megyéspüspök ezután Sopssich János püspöki titkár kíséretében au­tóra szállt, hogy idejében megjelen­hessen az alsóvárosi plébánián, hol az előbb említett előkelőségeken kí­vül ekkor már nagyszámú közönség gyűlt egybe, hogy jelen lehessen ak­kor, amikor átnyújtja a pápai kitün­tetést Kószó Istvánná dr.-nénak. A már felsoroltakon kívül ott lát­tuk még Kószó István dr. nyug. államtitkárt, Somogyi Szilveszter­né dr.-nét, vitéz Csen­key Géza dr. alezredest és nejét, Kószó György dr.-t és nejét, Körmendy Mátyásnét, Apró Istvánnét, Kelemen Margitot és Kelemen Saroltát, özv. Fábián Sebestyénnét, Véra Jakab al­sóvárosi házfőnököt, Schneider Ven­cel plébánost, valamint K­i­s­p­é­t­e­r Lőrinc egyházközségi elnököt. Az átadás az Oltáregyesület köz­gyűlése keretében történt, melyet özv. Hrabovszky Tihamérné alelnök­­nő nyitott meg. Kérésére küldöttség ment Kószó Istvánná dr.-néért, kit, midőn a teremben megjelent, lelke­sen megéljeneztek. Glattfelder Gyula dr. csanádi me­gyéspüspök emelkedett ezután szó­lásra. — A Pro Ecclesia et Pontifice ér­demkeresztet akarom átnyújtani — mondotta — melyet a Szentatya az Oltáregylet régi és buzgó elnöknőjé­nek adott. Római utam alkalmából a Szentatya figyelmét felhívtam arra, hogy itt Szegeden évtizedek óta a legnagyobb áldozatkészséggel, oda­adással szolgálja az Oltáregyesüle­tet az isten házának ügyét és ezáltal annak díszét biztosítja. Ezt a mun­kásságot akarta elismerni a Szent­atya, midőn az egyesület elnöknőjét­ kitüntette. Bizonnyal úgy vélekedett, mint a zsoltáros, ti legnagyobb öröm

Next