Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)

1871-06-03 / 44. szám

Harmadik évfolyam. 44. 87 IVI.Vásárhelytt, 1871. szombat, május 3. SZÉKELY HÍRLAP. Politikai és társadalmi lap s a „Jogász-egylet“ közlönye. ? ' Hirdetési díj : Egy háromszor hasábozott garmond sor Szerkesztői szállás : Kazinczi-utcza 811 sz. hová a lap szellemi részét illető czikkek küldendők. ; ára 6 kr . bélyegilleték minden hirdetés után külön 30 kr. j kvadió-hivatal . ; Hirdetéseket elfogad: helyben a kiadó-hivatal; Pesten: . Wittich József könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek ; ) és reclamatiók küldendők. Zeisler M. (Király-utcza 60. sz.) Bécsben: Hausenstein és Vogler ! ! (Neu-Markt 11. sz.). Megjelenik e lap minden szerdán és szombaton egy egész íven. ELŐFIZETÉSI ÁR: Félévre........................................4 „ Negyedévre...................................2 „ Maros-Vásárhely, május 2. (2.) A képviselő választás küszöbénél állunk, s valóban, ha nem olvasnók a „Magyar Polgárt,“ mi itt helyben alig tudnánk valamit róla, hogy hányadán állunk. Nekünk nincsen kifogásunk az ellen, hogy a „Magyar Polgár“ nagyon sok mindent tud ami nincsen, és nem tud sok olyat, ami van. Az ellen sincs kifogásunk, hogy kisértgeti Maros-Vásárhelyre követjelöltet tukmálni, de eljárása eszünkbe juttatja azon példabeszédbeli morált, mely szerint valaki felgyújtja szomszédjának házát azért, hogy a maga kicsiny tojását megsüthesse tüzénél. A „M. Polgáriról igazán el lehet mondani, hogy a régi utat járja, a régi nótát fújja rendületlenül, változatlanul. A jó Polgár, kegyeltjét, Orbán Balást akarja égfelé emelni, és min kezdi el a magasztalást? Előzményül jónak látja az embereket lerántani mellőle és sorban iszapba keverni be mindazokat, kiknek neve csak meg is erőlittetett mellette, vagy igazabban szólva, kikről a jó Polgár nyugtalan éjszakáján, tarka képek között álmodhatta, hogy nevök még szerepelhet is. — Megbocsásson nekünka jó Polgár, de a politikai korteskedés legnyomorultabb s egyszersmind legkárosabb nemének vagyunk kénytelenek nyilatkoztatni ezt. Arra van-e hivatva a sajtó, hogy a mocskolódás iszapjával keverjen be mindent? Az-e a sajtónak nemesi iránya,, hogy az elvek helyett személyeket ostromoljon s ezeket juttassa amazok helyett győzelemre? Ha igen, akkor a személyek juthatnak több, kevesebb időre győzelemre, csak a szegény haza nem jut, és ha mégis épen emelné ki fejét, a mérhetlen vágyukat el nem érkezett személyek felett, elömlik felette a petroleum láng és elsorvasztja történelmi kincseit, — „ha a commune nem juthat teljes győzelemre, hadd maradjon üszöggé Páris is, mi szükség rá több.“ Hát csakugyan nem tud a „Magyar Polgár“ e szép haza földén egyebet találni sárnál és mocsárnál , és nem tehet egy lépést sem a nélkül a haza szent ügyében, hogy be ne fecskendjen valakit? Hát ezek-e azok a nagybecsű gyöngyök, miket a sajtó szabadon terem? ezek-e azon sugarak, mikkel a sajtó világít, hevít és lelkesít? ezek-e azon áldásteli cseppek, melyekkel a szabad sajtó termékenyít? Bizonyára nem. — Ha az, aki magasztos gondolattal először emelte fel szavát a sajtó szabadsága mellett, elhitetné, hogy ezt értik most rajta hívei, megátkozná nyelvének mozgását ; csak az a szerencse, hogy ha nálunk divattá vált is e korcsulat az emberiség szellemében, mégis tisztán kiemelkedik ezen annyiszor prostituált oszlopa a szabadságnak. Mi szüksége volt arra a „Magyar Polgár“ - nak hogy azért, hogy Orbán Balást felléptethesse, egy néhány embert a piszkolódás pellengérére állítson. Kit csak azon áron lehet magasban állónak tüntetni fel, hogy ha körében mindenkit könyörületlenül a földre rántunk, arról bajosan fogjuk elhitethetni magunkkal, hogy magában emelkedni tud. Mi semmit sem akarunk levonni Orbán Balázsnak érdemeiből, de a „M. P.“ nem erősen jó szolgálatot tesz neki, a midőn csak is ezen az utón hiszi versenytársai felibe emelkedni. És mik a hatalmas, megtámadhatatlan érvek ? — Erkölcsi elégtételt kell szolgáltatni Orbán Balázsnak Biró Mihálylyal szemben. És ennek oda kell áldozni a választás legszentebb érdekét. A hazának képviselő kell a törvényhozás termébe, ki teljes szakképzettséggel lépjen oda és ezen minőségéről tanúságot nyújtott. Erről a jó Polgár semmit sem szól, sőt miután a jobboldali, általa képzelt jelölteket sorban lerángatja, Bereczki és Baldacciról megengedi, hogy ezek legalább becsületes és igen derék emberek, talán még alkalmasabbak is lehetnek, de az mindegy, most az egyszer Orbánnak morális elégtétel kell s mit akar a haza, csak nem rugtathat egy személynek morális érdeke elébe. Bizony, bizony ilyen logikájával a hazafiságnak csakugyan nehezen rugtatunk előbbre. Mi nem akarunk Orbánnak érdemeiből semmit levonni, de ha magunk léptettük volna fel, csakugyan vonakodtunk volna ilyen ajánlattal vezetni be: a haza és nemzet érdekében tett szolgálatait és érdemeit kutattuk volna fel előbb, hogy sem Biró Mihálynak a vállán emeljük ki. Hát ha magára hagynák már legalább egyszer és feloldanék a hívatlan gyámság alól választópolgáraink józanságát? Mi legalább meg vagyunk győződve róla, hogy biztosabban választaná meg emberét s több üdv származnék belőle a hazára. Érezhetné legalább egyszer a szentségét azon jognak, melyet gyakorolni szabadsága van. Ne hitessék el magukkal urak, hogy csak is egyedül a baloldalon akarják a hazának üdvét. Hogy melyik halad a helyes utón — mi csak versengünk a kérdés felett ?— a történelem fogja megoldani. Váljon a franczia commune tagjai nem hitték-e, hogy egyedül az általuk választott út vezérelheti Francziaországot nagyságra és jóllétre s nem azon kényszerűségbe hozzák-e magukat,hogy ők gyújtsák fel Pakst. Csak azért hoztuk ezt fel például, hogy világosabban felmutassuk, mikép az önmeggyőződés még nem elég arra, hogy mások felett könyörtelenül eltörhessük a palctát, s hazaárulónak kiáltsuk csak azért, mert nem azt tartja helyesnek, miért mi szenvedélyesen rajongunk. Mi most is csak azt ajánljuk polgártársainknak, hogy kövessék saját meggyőződésüket és gondoljanak arra, hogy valamint a haza, úgy saját üdvök is attól függ, hogy azt válasszák képviselőjükül, kiről saját tapasztalataik folytán meg vannak győződve, hogy a törvényhozás nagy munkájára legtöbb képességgel bír. A hazának és nem egy személynek van elsősorban szüksége morális elégtételre, annyi hátramaradással, annyi nyomorgással szemben. politika hideg régióiból a mostani, különösen rosz utak kátyúiba szállva le, igy nyilatkozott: engedd meg barátom azzal dicsekednem, hogy a legroszabb utak mégis nálunk Küküllőben vannak; nem rég, hogy lovaimat, és erős vasas szekeremet megmentsem, bundámat kellett a híd nyílásai közé dugnom. Barátom e nyilatkozatát nem hittem. Mondotta jel, és lásd. Voltam láttam, de a sártengeren alig tudtam keresztül vergődni. Isten látja telkemet nem vagyok izgága ember, — s minthogy túl vagyok a 30 éves koron, mikor a magyarnak is megszokott jőni az esze, talán nem leszek izgága soha, — de amit ott tapasztaltam, mégis elkeserített. Láttam én mi ott az elemek mive, de emberi munkát, mely az ellen lenne irányozva : sehol ! . Nem akarom leirni azt a sok betört sánczot, elromlott hidat, vizmost, árkocskát, melyeknek kiigazítása — különösen kezdetben — bizony nem sokba került volna. Medgyestől Csergedig többet utaztam gyalog, mint szekerem Volt ugyan az a vigasztalásom , hogy Abosfalva és Gálfalva között, mintegy negyed mértföldnyi helyen, — útnak sehogy sem mondhatom — épen azon nap sétált keresztül a küküllőmegyei főispánná bájos leányaival. Nem örvendettem azon, hogy ők is nyomorogtak, de azon, hogy ez tán segíteni fog a bajon, a gyalogos ember rész után botorkálva, sokkal hajlandóbb a keserű gondolatokra, mint kit jó után lovai röpitnek, s épen nem csudálkozom, ha eszemjárása amaz irány felé kezdett gravitálni. Gondolom magamban: jaj be jámbor ember az a főispán; jaj be jámbor asszonyság az a főispánná! Lett volna csak Kukliné asszonyom az ő helyében, tudom istenem, zúgott volna a praedikáczio, mint a jégverése. Busulásomban visszaszálltam az eltűnt rész időkre, s igyekeztem kitalálni váljon a különben rosz emlékű bukovineiek hazulról hozták-e azt a sok jó utat? Milyen jó utak voltak azok! Az egyes fogatok akkor jöttek divatba, kevesebb költséggel lévén kiállítható egy ló mint három, most már épen gyalog mehetünk, s még a zabot is megtakaríthatjuk. Azt mondják: nincs kő, nincs porond. De hiszen pénzen apát anyát lehet venni, nemcsak követ és porondot. Márpedig, mint biztos forrásból értesülve vagyok, több mint 40.000 frintmunka váltságpénz hever a pénztárban. Ezen kívül a gyalog és szekér napszám több ezerre megyen. Igen, de honnan vegyen szénát marhát, s kenyeret a maga számára a szegény földmives? Ezen kérdésre, melyet az illetők mentségül szeretnek felhozni, azt felelem : a tavasz elején mikor a mezei munka még nem állott volt be, s mikor még volt mindenkinek tarisznyájába valója, sokkal könnyebb lesz vala közmunkákat teljesittetni, mint most mikor a munka torlódás nehéz, s az eleség fogyás szűk napjaiban. Azonban legyen elég. Keserű gondolataimat csak figyelmeztetés végett tevem papírra arra nézve, hogy tegye meg mindenki kötelességét melyért a Bogent adták még pedig a magam idejében. Dixis—a. Egy kis visszaemlékezés a küküllőmegyei utakra. Maros-Vásárhely, 1871, május 26. A ki nem tud imádkozni, menjen tengerre s megtanul; a ki nem tud átkozódni menjen Küküllőbe s megtanul. A napokban egy küküllőmegyei barátom a magas A nagy-enyedi tanári gyülekezetről. Nagy-Enyed, 1871. május 26. Városunkban, a lefolyt három nap alatt korszerű szép ünnepély volt, melyről t. szerkesztő urat röviden értesitni kívánom, mert mindnyájunk örömünnepének tarthatunk minden újabb mozzanatot, mely a nevelés terén történik, mivel jótékony hatása az egészre kiterjed. Az erdélyi ref. fő- és közép tanodák tartották itt, évenkint a különböző tanodáknál fölváltva tartani szokott értekezletüket. Kezdődtek ez értekezletek az 1863-ik évben, s a jelenlegi 8-ik értekezlettel már a második cyclus vette kezdetét. Az értekezletet, május 23-án d. e. 10 órakor, a főtanoda nagytermében, a rendes tagokon kívül a város és vidék értelmiségéből egybegyűlt szép számú közönség előtt, megnyitotta szokás szerint a helyi igazgató tanárt. Hegedűs János úr, üdvözölte az értekezlet tagjait s kijelölve azon hiányokat, melyeket a jelenkor kívánalmához mérten orvosolni kell; azután a két újabb tanár u. m. hittanár ts. tudor t. Kovács Ödön és történelem tanár t. Makkai Domokos urak, akik a rendes beköszöntés alkalmával tartani szokott beköszöntéseiket ez időre halasztották, olvasták fel szakjokhoz tartozó, tudományos képzettségüket kitüntető értekezésüket. Ezzel a délelőtt el is telt, s a társaság, a főtanoda által rendezett közebédre ment, hol az eszmecsere s vidám társalgás mellett nem hiányzottak a lelkes felköszöntések. Délután, a rendes eljárás szerint, a tanárok megvizsgálták a főtanoda könyvtárát, vegy-, természettani, terményrajzi, stb. gyűjteményeit, s az utolsó napon mindazokra megmondották véleményeiket s megtették biráló észrevételeiket. A következő két napi értekezletnek, eszmecsere útján fölmerült, a tanügyre vonatkozó több apróbb, de ma-