Székely Hírmondó, 2010. március (15. évfolyam, 9-30. szám)
2010-03-02 / 9. szám
SZÉKELY Hírmondó 2010. MÁRCIUS 2. Fogadj isten, Isten segítsz erencsétlen sorsú őseink, a madéfalvi veszedelem, a mészárlások után, hol a Gyimesekbe, hol Moldvába, de még távolabbra is, Bukovinába is elmenekültek. Bukovinai székely testvéreink - a jó emlékezetű gróf Hadik András, akkori bukovinai kormányzó jóvoltából gyönyörű falvakat alapítottak: Hadikfalva, Andrásfalva, Józseffalva, Fogadjisten, Istensegíts. Menekültjeink háromszéki és csíki székelyek voltak. A világok változásával nagyobb részük hazatelepedett az egykori történelmi Magyarországra, Erdélybe, Délvidékre, erre-arra... De máig is bolyonganak még, igazi helyüket keresve. Mert soha senki nem adott igazán helyet őnekik. Azért gondolkodom el ezen, mert én - és mi sokan - helyben megmaradott székelyek, kellene hogy tanuljunk sorsukból. A csángókká válás előtt! Sokszor jártam náluk, a Déva melletti Csernakeresztúron, a Pest közelében lévő Érden, a dunántúli Tamásiban is. Hontalanok máig. Őrzik hagyományaikat, ragaszkodnak a nyelvhez és szokásaikhoz, de gyökértelenek. A székelység törzse soha nem juthat erre a sorsra. Pedig erre ítélték, az elgyökértelenítésre, a lassú, de biztos beolvasztásra. „Gyönyörű" dumákkal, szép átverésekkel, az életerő elapasztásával. Mi nem vagyunk ilyenek. A székelység rendelkezik (és tényleg rendelkezik!) egy őserővel, mely megmentheti őt az ócska beolvasztó törekvésektől. Az önmagába vetett hit, a tudat, hogy kevésből, de megélünk, megtartjuk önmagunkat, nyelvünket, hitünket, s a nagyon modern ostobaságok ellenére is, székelymagyarok maradunk. Mert ez a legszebb és a leginkább hasznos számunkra. Minden ellenkező híresztelés ellenére, Székelyföld a mi szülőországunk, nagyon gazdag föld. A leggazdagabb az emberekmunkaszeretetében, találékonyságában, jóságban és hűségben. Ezeket az értékeket kell megtartanunk. A címben egykor bukovinai székely falvaink nevét idéztem meg: Fogadjisten, Isten segíts. Hozzátenném, egy új (napi)lap indulásakor: Isten áldjon! Háromszéken koncertezett Vajdaság Paganinije „Ott kell élni, ahol jól érzed magad!" Szombaton Sepsiszentgyörgyön, hétfőn este pedig Kézdivásárhelyen koncertezett a vajdasági hegedűvirtuóz, Lajkó Félix. Az érdemes hegedűművésszel a sepsiszentgyörgyi koncert előtt, a Tamási Áron Színház egyik öltözőjében beszélgettünk, míg társa, Brasnyó Antal brácsása szomszédos szobában tartott hangospróbát. Rustán Magyari Attila - Önt nevezték már zseninek, antisztárnak, lázadónak. Hogyan viszonyul ezekhez a titulusokhoz? - Különösebben egyikkel sem foglalkozom. Nyugodtan mondhatnak, amit akarnak. Egyáltalán mit jelent az, hogy zseni? Egyébként biztosan vannak olyanok, akik elképzelik magukról, hogy zsenik, aztán zenélgetnek, de én nem tudnám ezt csinálni. - Mivel foglalkozna, ha nem lett volna zenész? - Gyerekkoromban szakács akartam lenni, és a mai napig szívesen főzök. A nagyon furcsa ételeket nem kedvelem, a magyaros konyhát viszont igen. - Több alkalommal járt már Erdélyben, hogy tetszik a vidék? - Sepsiszentgyörgyön már kétszer játszottam, Brassóban egyszer, Kézdivásárhelyen ez volt az első alkalom. Szeretek Erdélyben fellépni, mert sajátos varázsa, romantikája van. Gyerekkorom óta kedveltem az itteni kirándulásokat. Ráadásul a közönség felismeri a magyaros motívumokat, a New York-ival ellentétben. - A vajdasági Palicson, egy hétezres fürdővárosban él - mit gondol a nagyvárosokról? - Nem kimondottan kedvelem őket, nem is tudom, hogy van-e egyáltalán olyan ember, aki szereti azt az életformát. A nyüzsgésből eleget beszívtam már, megpróbáltam élni Pesten, de nem éreztem jól magam, öszszepakoltam, és hazamentem. Azt mondják, a jobb érvényesüléshez a fővárosban kellene élni, én meg azt gondolom, hogy ott kell élni, ahol jól érzed magad. Ha nem zenélek, meséket olvasok a kislányomnak, a családommal vagyok, szabadon élek, nem hiányzik a metropolisz. - A bokorból című lemeze rendhagyó módon nem egy stúdióban, hanem az erdőben készült el. Van egy kicsi, hordozható felszerelésünk, amit szabadon vihettünk magunkkal. A kérdés az volt, hogy hogyan lehet úgy gyakorolni, zenélgetni, hogy ne kelljen bent ülnünk a stúdióban, négy fal között, amikor kint süt a nap. Úgy döntöttünk, hogy amíg lehet, a szabadban játszunk. - Fekete öltönyben, rózsaszín övvel felszerelve és rózsaszín kígyóbőr lakkcipőben lépett fel. Ez egy stílustanácsadó munkája? - Yehudi Menuhin hegedűművész egyik írásában olvastam, hogy az egyenes talpú cipő a legkényelmesebb, aztán rátaláltam erre a lábbelire egy budapesti boltban. Szeretem az ilyen darabokat, de nem feltűnési mániából, habár biztos abban is szenvedek, különben nem állnék színpadra. Újabban elgondolkodom azon, hogy talán zavaró ez a rikító cipő, viszont kényelmes. - Láthattuk az Esti showderben is. Hogy érezte magát Fábry Sándor társaságában? - Lámpalázas voltam! Fábryt kedvelem, viszont a televízió nem az én világom. Fölöslegesnek tartom ezeket a tévés szerepléseket, mostanában már kerülöm is az ilyesmit, ha egyszer lehet. - Végül: mit jelent önnek a zenélés? - Nehéz erre válaszolni. Egy kicsit hasonlít az alváshoz. Nem mondanék olyant, hogy megtisztulok, mert nem szeretem az ezotériát, inkább úgy fogalmaznék, hogy ez egy szellemi kiürülés.« IAszínpadon arc^^ húrokat, otthon meséket olvas kislányának, ?' v magyaros ételeket főz. 0- 0: Lajkó Félixnek lámpalázat okozott Fábry Bejelentés a Teviben Tegnap délelőtt Sepsiszentgyörgyön, a Tevi teázóban megtartott sajtótájékoztatón jelentette be Kocsis Károly lapigazgató és Petroczki Géza társtulajdonos, hogy a Székely Hírmondó áttér a napi megjelenésre. Tizennégy év után megérett az idő, no és a lap is arra, hogy az annyit hangoztatott válság ellenére megtegyék ezt a lépést. Tinea Teddy Az újságírók érdeklődése is többnyire arra irányult, hogy mire alapozzák azt az optimizmust, ami egy ilyen merész lépés megtételéhez szükséges, különösen most, amikor szinte naponta lehet hallani egy-egy médium megszűnéséről. A lap mind oldal-, mind példányszámban (a mai lapszám 14 ezer példányban jelent meg, ami e tekintetben az első helyet jelenti a romániai magyar napilapok sorában!) elérte azt a szintet, amiről már csak a napi megjelenésre való átállás jelentheti a továbblépést - tudtuk meg a tulajdonosoktól, akik azt sem rejtették véka alá, hogy a magas minőségi színvonalat képviselő székelyudvarhelyi nyomdát is maguk mögött tudhatják, ami nagy előnynek számít. Ennek köszönhetően sikerült például 80 banin tartani az egyébként 16 oldalas, teljesen színes lap árát. A pénteki számban színes, 32 oldalas műsormelléklettel jelenik meg az előfizetők pedig havi alig 12 lejért jutnak hozzá kedvenc napi olvasmányukhoz. Elhangzott az is, hogy a minőség mellett a tartalom gazdagítására, színesítésére is hangsúlyt fordítanak, többek között új szerzők, mint például Fekete Vince vagy Magyari Lajos bevonásával. Wilmann Walter, Petroczki Géza és Kocsis Károly a sajtótájékoztatón AKTUÁLIS Vietnámban képviselik a székelységet Tinea Teddy A Camera Club Siculorum megyeszékhelyi fotóklub évértékelő kiállítása nyitt meg a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban, ahol Kovács László Attila, a Romániai Fotóklubok Kupáját idén elnyerő fotóklub vezetője beszélt a további tervekről. A klub tagjai a díj elnyerése óta sokkal motiváltabbak, ez az alkotások igényességén is meglátszott. Idén Vietnámban, a világ minden tájáról összesereglett országos fotóklubok szövetségének kiállításán az ő fotóik képviselik Székelyföldet. A tárlat kuriózuma az igényes fotókon túl abban rejlett, hogy az alkotásokat fakeretre kifeszített vászonra nyomtatták .