Székely Lapok, 1900. október (40. évfolyam, 150-167. szám)
1900-10-06 / 153. szám
XXX. évfolyam. 153. szám. Marosvásárhely, 1900. október hó 6. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelenik: hétfő, kedd, csütörtök -4- és szombaton. -1*— Szerkesztőség: Erégibaromvásár-utca 1. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. —Telephon GB. szám. t£~ Felelős szerkesztő : FENYVESI SOMA Segédszerkesztő: MÁTHÉ JÓZSEF Előfizetés : egy évre 16 kor., félévre 8 kor. negyedévre 4 korona. Előfizetést és hirdetéseket felvesz a , Székely Lapok kiadója: Adi Árpád. —H Telephon 10I. szám. IS Kronstadt. A fehér nem szín, csak a zöld — állítja Thomas professzor. A való, a létező, a jog, a tulajdon és a törvény fogalma humbug — feleli rá Lengel oláh prókátor úr. A Czenk nem a magyar kárpátok tövében fekszik, tetején a szobor nem az Árpádé — kontráz reá Römer szász professzor. Le a zsarnoksággal, pusztuljon az ezeréves alkotmány, minek táplált saját véréből - ordítja Lassel úr, aki szabad idejében szász diákokat tanít a magyar állam iránti hűségre. Gyönyörű egy banda! A szász és az oláh kezet fogy ott, hol a magyar állam és magyar nemzet ellen agyarkodni kell. Kimutatja a foga fehérét s mint a maszlagozott hal fejével megy neki a törekvései és céljai útjában álló akadálynak. Oh mert nagy akadály is ezeknek az uraknak az, hogy Brassó véletlenül Magyarország hatvanhárom vármegyéjének egyikét alkotja, hogy székhelyének a neve mégis nem Kronstadt fog lenni, hanem Brassó. A szász és oláh kezet fog és féktelenül dühöng, ha a magyar állami eszme érdekéről van szó s toporzé- t kol a magyar szó hallatára, pedig érdekeik nagyon szétválnak. Betegségeik oka is különböző, habár a delikális állapot bizonyos fokban egyezik. Az egyik nyugatból szedi ma, aha a maszlagot s úgy üt ki rajta a mániákus láz s ez állapotában azt szeretné, ha Brassó, Szeben gyarmata lehetne a kis Saxoniának; a másik betegség oka a keleti idegességből származó feltűnési viszketeg, mely néha hóborttá fejlődik s hypnotikus álom alakjában lép fel leginkább. Az ilyen álomban szenvedő egyént folyton egy kép gyötri: az oláh Eldoradó, melynek határa a Fekete tengertől egész a Tiszáig nyúlna el, s a melynek technikus terminusa Dákorománia E két betegség járványszerüleg dühöngött Brassó vármegye közgyűlésében a múlt héten. Nyíltan ki merte ebben a fészekben mondani mindkét fajtából egy pár őrjöngő beteg, hogy nekik nem kell a magyar név se testüknek se lelküknek. Nyíltan ki merték mondani, ezek a legények, hogy Brassó város neve legyen bármilyen nyelvű, csak magyar ne legyen. Mit lehet ebből következtetni ? Azt hogy ők nem tartják magukat magyar állampolgároknak, azt hogy az ök hazájuk nem Magyarország, azt hogy az ök városuk nem magyar föld. És mindez a história megesik Magyarországon, annak egyik törvényhatóságának közgyűlésén, minden megtorlás nélkül, mert szabad államban élünk, hol a szólásszabadság meg van adva, még a közveszélyes őrültnek is. Akinek hiányzik elméjéből a józan ész kereke azzal vitába nem bocsátkozunk, mert annak hiába beszélünk állami suprematiáról — hiába beszélünk az állampolgári köteles- A két „Sophia“ Angolból fordította Kovács László. (Folytatás.) V. A könyvtárban sötét volt, csak a tűz világa vetett olykor-olykor egy kis világot könyves polcokra, székekre és táblákra. — A szegletbe egy olasz fal volt állítva, a mely mögött egy ajtó rejtőzködött. — Amint ötöt ütött az óra, pontosan megjelent a hölgy, követve leánya, Robin és Mr. Leatherdale által. A médium látható aggodalommal nézett körül. — Kegyed asszonyom foglaljon helyet itt a tűz mellett — monda Robin. — Maga Magda álljon meg az olasz fal mellett — így. A leány úgy állott, hogy a villamos lámpa gombját adott jelre megnyomhassa. — Ön mr. Leatherdale pedig üljön ide — egy székre mutatva. — És most midőn a szellemjelenés következik senkise mozduljon , senki se beszéljen. — A szellem általam fog beszélni. — Hangja egész ünnepélyesen hangzott el a tágas szobába. — Csak mr. Leatherdale nem volt meghatva, szemei valami ösztönszerű aggodalommal akadtak meg egy szemközti karosszéken, mely külön állott s amelyen valószínűleg a megjelent szellem foglal helyet. — Megértette tehát Mr. Leatherdale, hogy a szellem Robin által beszól önhöz ? kérdé a hölgy hirtelen. A kérdezett oda fordult. — Igen, megértettem — nyögé alig érthető hangon. S újra visszafordult. — De majdnem felkiáltott ijedtében. — A karosszékben egy tetőtől-talpig fehérbe öltözött alak ült. Arca sem volt látható. — S bár tudta, hogy az olasz fal mögül kellett, hogy előteremjen, a hirtelenség s az alak ismeretlen volta gyermekes félelemmel töltötték el szivét. — A szellem megjelent — mondá Robin. Sophia ül ön előtt — nyugodtan. — Én beszélek helyette most — sokáig nem tartóztathatjuk — ünnepélyesen kérdem önt Mr. Leatherdale a szellem jelenlétében, óhajtja-e, hogy a tervezett házasság meg- történjék. — Vigyázzon. Ne siessen a fejlelettel — Gondolkozzék. — Ekkor az alak felemelkedett. Magda megnyomta a villamos fény gombját. — A szellem szétvetette arcáról a fát volt s íme előttünk egy arc, — egy valóságos női arc — az ember alig tudja elhinni. Egy élő arc , villogó tekintettel, fenyegetőleg, merően nézve a kétségbeesett Leatherdalra, aki ijedtében a karosszék mögé húzódott. — Amire összeszedte magát az alak már eltűnt. — Tehát megtörténjék a tervezett házasság ? — kérdé ismét Robin. Mr. Leatherdale nem felelt, hanem vadul nézett körül a szobában — Megtörténjék a tervezett házasság? — hangzott ismét a kérdés, ezúttal már fenyegető hangon. — Felelj ember, akarod ? — — Nem — volt a válasz. Ekkor Robin megfogta karjánál s kivezette. — Ott künn az előszobában megtalálja őt, de lélek nem sok öröme lesz benne. — Oh! nagyszerű volt! raonda a hölgy, megszabadulva a legnagyobb aggodalomtól amit valaha érzett. — Kedves asszonyom — monda Robin — kegyed látta Sophia első és utolsó megjelenését a földön. Többet ne féljen nem jön vissza. S ne feledje el, hogy a túlvilág megismerésének egyetlen módja az, ha oda megyünk. — * * * — Kicsoda volt az Robin ? — Kérdé Magda amint magukra maradtak. — A felesége, lelkem. — Vége.