Székely Nemzet, 1883 (1. évfolyam, 1-198. szám)
1883-10-18 / 158. szám
1. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, 1883. csütörtök, október 18. 158. szám. 1)K3-Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgy, Csiki-utcza Matkeovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-remény-társulat hová az Iliszilisi pernek is hisztisik SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési fűhelyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . Egész évre . 10frt — kr. Félévre . . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. bérmentesen küldendők. f) Iki9----------------------Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. ^ SíferS------------------------- ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czímű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előőfizetési ára : egész évre . 10 frt, félévre ... 5 frt. negyedévre . 2 frt. 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadótulajdonosa. Budapest okt. 15. 1883. (n.) Gr. Szapáry pénzügyminiszter előterjesztette a budgetet a jövő évre. Ha követte volna egynémely elődjének szemkápráztató modorát, hatalmas meglepetés színhelye lett volna a képviselőház. Mert az előterjesztett budget Magyarország rendes bevételei és kiadásai közt az egyensúlyt helyreállította. A tény azonban minden örvendetessége mellett sem volt újság, mert már ez év tavaszán hirdették a lapok, hogy a jövő évi budget ordináriumában a deficit megszüntettetik — s így a közvélemény már el volt készülve az óhajtott eredményre. S azonkívül is már évek során át láthattuk kiválni szatírozott formákban a bizonytalan kilátások ködéből ama czélt, melynek elérésére annyi áldozatot hoztunk s igy nem éreztük e meglepő hatást, midőn az közvetlen közelségünkben tűnt fel. S végre az a körülmény, hogy a budget rendes rovatában az egyensúly csak ha nem is jelentékeny, de mégis némi adóemelés által volt helyreállítható, szintén elvett valamicskét a tény bekövetkezése feletti örömünknek teljességéből. De azért nagy megelégedésének adott kifejezést a képviselőház s bizonynyal elégtétellel fogadja a jó hirt a közvélemény is mely abban pénzügyi reconstructiónk biztos jelét tekinti. A deficzit megszüntetését gr. Szapáry megigérte s ígéretét be is válta. Egyáltalán nem volt pénzügyminiszterünk, a ki kevesebb ígéreteket tett volna s nagyobb eredményeket mutathatott volna fel nálánál azon válságos pillanattól kezdve mikor tárczáját átvette, egész a mai napig működését a feltétlen megbízhatóság jellemzi s az eredmények egész sora kiséri őt és pedig oly gyorsított egymásutánban, ahogyan azt senki remélni sem merte. Az előirányzatainak megbízhatósága iránt felhozott ellenzéki kifogásokat régen megcáfolták pénzügyi kormányzatának gyakorlati eredménye. Ezt konstatálnunk kellett most, midőn fényes tehetséges és közmondássá vált szerencsés keze a magyar állam pénzügyeit azon rég kívánt fordulópontig juttatták, honnét már biztos az út pénzügyeink végleges és teljes rendszerességéhez. A budget számszerű tartalma oly világos és könnyű átnézetet nyújtó, hogy ahoz semmi magyarázat nem szükséges. Rendes szükségletünk 1884. évre 83 millióval többre van előirányozva az ideinél; e többletet azonban részint átmenő s igy ideiglenes jellegű, részint beruházási s igy hasznos kiadások okozzák. Az idei év 2898 millió rendes szükségletével szemben tehát a jövő 1884. év szükséglete 2982 milliót tesz ki. A jövő év rendes bevételei pedig 2955 millióra vannak előirányozva a jelen év 2812 millióra menő rendes bevételeivel szemben, tehát 142 millióval többre. Ez előirányzott 14 millió jövedelmi többlet után még 26 millió fedezetlen hiány marad a jövő évi budget rendes részében s e deficit fedezésére szolgál a jövedelmi adópótléknak három millióval leendő emelése. Átmenő rendkívüli kiadásokra, beruházásokra és szintén rendkívüli közös kiadásokra 309 millió van előirányozva, úgy hogy azon összes szükséglet 329 2 milliót teszen, melylyel szemben öszszes bevételünk 308 8 millió lesz. A budget rendes rovataiban tehát meg van szüntetve a deficit, de azért mégis lesz hiányunk 20 millió. Azonban, mint mondtuk, ezt részint lefektetések okozzák, melyek az állam adóerejét növelik, részint rendkívüli közös kiadások, melyeknek épen a rendkívüliség adja meg az ideiglenes jelleget. Jótékonyan hat azon észrevétel az előirányzat összeállításánál, hogy a kiadásokon minden takarékosság daczára sehol sincs oly megszorítás, mely által valamely fontos államérdek, művelődési intézmény, vagy vaamely közszükség szenvedne hátrányt; ez bizonyítja, hogy Szapáry előrelátóbb, hogy sem állami pénzügyeink konszolidálását az állam életereinek lekötésével akarná eszközölni. E budgetben is sok hasznos befektetés költsége foglaltatik, ezekre nem kevesebb, mint kevés hián 30 millió van előirányozva. Az ellenzék részéről persze ismét kétségbe fog vonatni az előirányzott jövedelmi többlet befolyásának várhatósága s ismét agitáczió indíttatik az adóemelés miatt. De a kétség élét már elvették a múlt évi zárszámadások s a jelen év első nyolc hónapjának eredményei. Ami pedig az adóemelést illeti, annak szüksége szembeszökő, mert az rendes budgetünk hiányainak megszüntetésére szükséges, e rendes budgetben vannak felsorolva önálló államéletünk összes functióinak szükségletei s ezekre nézve feltétlen szükség, hogy azokat saját erőnkből fedezhessük, függetlenül a pénzpiacz véletlenségeitől és áramlataitól, mert csak azon állam őrizheti meg politikai önállását, mely életfeltételeit önmagából tudja pénzügyileg biztosítani. Állami önállóságunkat véglegesen csak rendes szükségleteinknek önmagunk általi előteremtése által biztosíthatjuk s e szempontból véve ama három milliónyi adóemelés, melylyel rendes budgetünkben az egyensúlyt helyreállítsák s oly fontos állami érdek parancsolja, mely minden érdek felett áll, minden hazafi józan ítélete szerint. A pénzbüntetések kezelése tárgyában a földmivelési-, ipar- és kereskedelmi miniszter a következő kör rendeletét intézte a törvényhatóságokhoz: Az 1883. évi XVII. t. czikk alapján kiszabott pénzbüntetések kezelésére vonatkozólag f. évi julius 4-én 14.019 sz. alatt kelt rendeletem 3-ik bekezdésében foglalt azon intézkedést, mely szerint az idézett törvény elleni kihágási esetekre nézve a járási szolgabirák a rendezett tanácsú mezővárosokban is tartoznak eljárni, — ezennel hatályon kívül helyezem, illetőleg oda módosítom, hogy a phylloxera terjedésének megakadályozása czéljából tett óvintézkedések elleni kihágások eseteiben, rendezett tanácsú városokban, — olyforraán, mint az a törvény a törvényhatósági joggal bíró városokra nézve rendeli, a polgármester járjon el. Választások előtt: ii. Erdővidék, okt. 12. Sok szó szegénység, azt tartja a székely közmondás. Nem is akarom a szót szaporítani, egyszerűen kimondom, hogy nagyon is ránk fér a szerkesztő úr leczkéje. A háromszéki képviselő választások között a mienkkel még azok sincsenek megelégedve, akik akkor olyan mérgesen ütötték a nagydobot — Incze Józsi mellett. Nem fogok én az Incze úr biográfiájához: ha egyebilmen nem ismernék is, a Székely Nemzet híres emberré tette őt — itthon. Bár csak a parlamentben is tudnák legalább a szomszédai a nevét. Hanem már nem segíthetünk a dolgon. Sajnos, hogy a tények kérlelhetetlen logikájának mindjárt az alfája az, hogy a megtörtént dolgot meg nem történtté tenni sem lehet. Ha lett volna bennünk elég politikaieszélyesség és csupán egy csipetnyi élelmesség, bizony nem engedtük volna, hogy a fél ország előtt nevetség tárgyává tegyék Erdővidéket egy politikailag számbavehetetlen, minden fizikai és erkölcsi képesség nélkül szűkölködő országos képviselővel. Őszinteséget várt tőlünk a szerkesztő úr, igyekezni fogok minden himezés-hámozás nélkül beszélni. Az alkotmányos jogok gyakorlatában talán egyetlen egy sincs, mely annyiféle mellékérdekeknek állana szolgálatában, mint a képviselőválasztás. Személy ambíczió, megsértett privatizmus, rosszul ápolt hiúság utóbetegségei, általános czélok alá rejtett hatalomvágy stb. stb. mind beszolgálnak egy képviselőválasztásnál. És ezeknek egyetlen ember megválasztása nem tehet eleget. Csak olyan képviselő képes eme sokoldalú igények kielégítésére, aki mindent ígér és semmit sem tesz, akinek nincs politikai érzéke az általános politikai helyzethez, de annál többet tud rontani az általa képviselt községek társadalmi, vagyoni, intellektuális és közgazdasági állapotán. Íme a mi képviselőválasztásunk eredményének rövid jellemzése. Hogy a szabadelvű párt ezen helyzet megakadályozása czéljából megtette-e a maga kötelességét, arra csak részben tudnánk igennel felelni. Amit a kormányzó hatalom bölcsességébe vetett bizalom kifolyásaként tett, hogy tudniillik a szabadelvű párt jelöltje mellett foglalt el erélyes álláspontot, az még nem minden. Többet kellett volna tennie. A helyi viszonyok teljes ismeretében föl kellett volna kutatni a községi és magánérdekek mindazon szálait, amelyek orvoslást igényelnek és gondolkozniok kellett volna azon, ha váljon a felállított jelölt erélyessége, társadalmi népszerűsége és a választók érdekében eddig tanúsított önzetlen pártállása, mint megannyi kellékek egy bizalmi állás betöltésénél, teljes garancziát nyújtanak-e a jelölt mellett ? S ha úgy találták, hogy ezek a feltételek kívánni valókat hagynak fenn : szabad, sőt szükséges is lett volna óriás jelöltről gondoskodni. Az erdővidéki szabadelvű párt mereven megmarad eleve elfoglalt álláspontja mellett s ez a szigorú, de indokolatlan ragaszkodás Incze Józsefet (azt az Incze Józsefet, akinek a nevét sem ismerik az országházban) képviselőjévé tette Erdővidéknek. Meg vagyok győződve, hogy a jövő képviselő választás másként fog kiütni, ha már előre elkészítettük annak fundamentumát. Ez a megdönthetetlen alap pedig a nép, a választók közös bizalma. Akadt-e erre közöttünk valaki, aki a mi vérünkből való vér és a mi testünkből való hús, még most nem tudom, mert nem akarok előlegezni semmiféle közhajtásnak. Annyit azonban tudok, hogy ha olyan jelöltet nem állítunk fel itt jövőre — legyen az székely avagy idegen megyék szülötte — akinek hazafias múltja vagy társadalmi állása és a parlamenti körök előtti tekintélye súlylyal bírjon a választók előtt, mondom, ha ilyen jelöltet nem állíthatunk fel , akkor nagyon nehéz lesz itt a választás. Azért hát semmiesetre sem árt ideje korán gondolkozni a jövő választásokról, a követendő eljárásokról, mert ez a három esztendő olyan keserves tanúsága volt Erdővidéknek, a miből aligha fog kérni többet még a legszálasabb busszékely sem. —hv.— Szabadság, egyenlőség, testvériség. ii. Régen bebizonyította már azt a történelem hogy csak annak az uralkodónak trónja volt biztos, csak az az uralkodó volt nagy és hatalmas, mely népe szeretetére támaszkodhatott, amely nép szeretetét csak úgy lehet kiérdemelni ha panaszait meghallgatjuk, és lehető, méltányos kívánságait teljesítjük. Az erre hozott áldozat sokkal jobban erősíti a trónt azon megtakarításnál, melyet ezen áldozat elvonása által felmutatni képes lenne. Igazságossággal, méltányossággal és a jóakarat bizonyítékaival igen is, megnyerhetem a nép szeretetét és vonzalmát, a mely szeretet és vonzalom aztán hozzám csatolja őt tűzben vízben; míg az igazságtalanság és méltánytalanság, erőszak vagy durvaság által csak ellenszenvét keltem fel, s nem barátommá, de elkeseredett ellenségemmé teszem őt, mely aztán megragad minden alkalmat, hogy a reá nehezedő gyűlölt uralmat lerázhassa. Oly isteni igazságok ezek, s annyi példává illusztrálja már azt a történelem, miszerint bámulatos, hogy mégis akad uralkodó és uralkodó nemzet, mely e példákkal mindenütt ellenkezően cselekszik, mint ahogy a magyar ellenék is cselekedni akar. Nem emelkedhetik a nemzetiségek részéről így hang, nem egy óhajtás vagy egy sóhaj, hogy a magyar ellenzéki lapok azonnal ne adta teremtettezzenek, és azonnal ne vádolják a kormányt a nemzet előtt, hogy : ime a szerbek, horvátok, avagy szászok stb. ismét egy „szemtelen“ (rendes kifejezés) követeléssel lépnek fel, melyet a kormány, csakhogy szavazataikat biztosítsa, okvetlen meg fogadni, a nemzet rovására. Persze hogy mindig ez a jelszó „a nemzet rovására.“ Ez ama irigységnek és féltékenységnek jelszava, melyet az ellenzék rövidlátása és önzése hangoztatni szokott, noha azok az engedmények lehetőleg mindig azért adatnak, hogy míg egyrészről teljesíthető kívánságot elégítenek ki, más részről a magyar nemzetnek használjanak a rokonszenv szorosabb kapcsa által. Mert soha sem az tekintendő, hogy a nemzetiségi lapok mily követelésekkel állnak elő, hanem a nemzetiségek többségének magatartása, melynek mindig az a mutatója, ha nem oppozíciót képeznek, amely mutató, meghiszem hogy ellenzéki szempontból nem helyesen mutat, de bár csak odáig lehetne vinni, hogy egyik nemzetiségre opponálna, mert ez lenne a megelégedésnek legbiztosabb ismertető jele. És ez a megelégedés magyarosodási szempontból is többet nyom a latban, mint az ellenzéki államférfiak minden, erőszakoskodást jósló tanácsa, mert hiába állítok én fel magyar iskolákat, magyar czimert és bármit, ha azokkal a magyarság iránt csak gyűlöletet gerjesztek, mert az a magyarságnak csak ártalmára és nem hasznára leend. A jogos igények lehető kielégítése, a megelégedés lehető istápolása, a jóakaratnak és méltányos bánásmódnak felismertetése az, melyből egy parány több rokonszenvet költ minden erőszaknál és tűznél, vasnál, mely a rokonszenvet csak pusztítja. Márpedig a rokonszenv az, mely egyik nemzetet erősebben fűzi a másikhoz, a láncznál; a rokonszenv az, mely barátságot fejleszt, és a mely barátság igen gyakran többet ér a rokonságnál. Nagyon okosan, nagyon bölcsen teszi tehát Tisza Kálmán, ha a szászokat is meghallgatja, és lehető óhajaik teljesítésén munkálkodik. Mert hiszen beszédnek szép beszéd az, hogy : „már mindent megadtunk nekik“ — stb., hanem ténynek okosabb, őket magukat kihallgatni. Mert ez az ut az, mely a jövőbe vetett reményeket megerősítheti, ez az ut az, mely a szabadság, testvériség és egyenlőség nagy szavait valósítani törekszik, a mely valósítás képezi Magyarország jövőjét. Tóvölgyi Titusz: Szeged ünnepe. A király fogadtatása. Alig képzelhető lelkesebb fogadtatás, mint volt a magyar királyé a legmagyarabb városban. Mintha a tér és alföld minden lakosa ide özönlött volna, hogy megláthassa szeretett királyát; az uj életre támadt Szeged széles utczái s legtávolabb eső utczácskái is tömve voltak a szakadatlanul ujjongó néptömeggel; a földmivesek tisztes ünneplő ruháikat öltötték fel azon várvavárt nagy napra, melyen színről szinte üdvözölhetik nemes uralkodójukat, a ki eljött meglátni, hogy feledhetlen szava megtestesült, hogy „Szeged szebb lett, mint valaha volt.“ Daczára az óriás embertömegnek, melynek száma bizonyára tehető százezerre, mindenütt a legnagyobb rend uralkodott. A király ő felsége vasárnap reggel egy 8 udvari kocsiból álló udvari különvonaton Gödöllőről indulva, 6 óra 10 perczkor Kőbányára ért. Itt a vonatra a császárváltónál Tisza Kálmán miniszterelnök, I. Orczy ő felsége személye körüli miniszter, Tarkovics miniszteri tanácsos, Hieronymi Károly és Harkányi Frigyes is felszállottak. Midőn a vonat Szeged közelébe ért, a taraczkok üdvözlő lövései reszkettették meg a levegőt. A gyönyörűen díszített pályaudvaron, hova csak meghívottak bocsáttattak be jegyeik felmutatása mellett, már jóval tíz óra előtt gyülekezni kezdett egy oly fényes külsejű társaság, amilyent valóban csak Magyarországon láthatni. Pontban tizenegy órakor berobogott a király őfelségét hozó vonat. Midőn a középső szalonkocsi ajtajánál a király mögötte Tisza Kálmán miniszterelnökkel, látható lön, lelkesült, szűnni nem akaró éljen hangzott fel a várakozók ajkairól. Alig állott meg a vonat, a király örömsugárzó arccal kilépett kocsijából. Ekkor Pálffy Ferencz polgármester üdvözölte ő felségét. A király ő felsége észrevehetőleg kellemes.